Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-25 / 199. szám
1987. augusztus 25., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 „...a tanárak nagyin rossznl járhatnak” Kapacitásbővítés a Borsodi Sörgyárban <«6. Az eset megírására — a személyes megdöbbenésen és felháborodáson túl — annak felismerése késztetett, hogy a következőkben leírt mentalitás sajnos egyáltalán nem egyedi; enyhébb vagy módosult megnyilvánulásaival lépten-nyomon találkozhat a halandó, még akkor is, ha éppen nem pedagógus az istenadta. Történt ugyanis, hogy a B.-A.-Z. megyei TIT idegennyelvi és nemzetiségi tábort szervezett Leninvárosban 1987. július 13-tól 23-ig. Jómagam a francia nyelvi csoportot vezettem. A helyi kollégiumban kaptunk szállást, külön a fiúk és külön a lányok. Egy hét elteltével egy kisírt szemű fiúcska botorkált oda a tanító nénihez, mondván: három szobatársa állandóan püföli, a szobába csak úgy mehet be, ha megnyalja a talpukat stb. A táborvezetővel kérdőre vontuk a három nagylegényt, mire a szokásos mentegetőzések közül egy szokatlanul éles hangra lettem ^figyelmes: „Teljesen kiborított bennünket a hülye szövegével, mi meg megraktuk.” Hasonló korú fiúk között, tudjuk, gyakori a csetepaté, de a leleményes agresszivitásnak ilyen magabiztos indoklását egy 12 éves gyereknél még nem tapasztaltam. Csodálkozásom elképedésbe váltott, amikor a táborvezető leveilat íratott velük haza, melyben rossz magaviseletükről adtak számot, s öntudatos kis barátunk a következő kiegészítéssel toldotta meg sorait: „Gyertek értem! A tábor nagyon rossz. Egy kis .hülye majom teledumálta a tanárok fejét.” Ekkor már egyre határozottabban kezdtem érezni: abban, hogy egy 12 éves gyerek semmibe vesz, sajnos szinte semmi érthetetlen nincs. Egy ilyen korú gyerek nyilván nem érett személyiségként lép fel, hanem sorban kipakolja, amit otthon a batyujába kötötAugusztus. 28-án az Északmagyarországi Vegyiművek ad otthont a megye vegyipari vállalatainál dolgozó szocialista brigádvezetők tapasztalatcseréjének. Az évenként más-más helyen és környezetben megtartott találkozók jelentős szerepet töltenek be eddig is a versenymozgalom fejlődésében. A hét végi egész napos sajóbábonyi program keretek. Elszomorító kis csomag volt mindenesetre; az önkritika, a beismerés például teljesen hiányzott belőle. A tábor végén mindenkivel véleményt írattunk a programokról, felhasználandó a tapasztalatokat a következő alkalmakkor. Kíváncsian kezdtem olvasni kis barátunk sorait, majd elsápadva tettem le az irományt. Csak a lényeget idézem: „Nagyon igazságtalan, ahogy a tanárok bennünket beállítottak egy szobatársunkkal való viszonyunk miatt. Ha ezt a szüléinkkel nem tisztázzák és nem kérnek bocsánatot, a tanárok nagyon rosszul járhatnak.” Igen kérem, ez nyílt fenyegetés. De hát honnan veszi magának egy 12 éves gyerek a bátorságot, hogy ilyen durván fenyegetőzzön? Ehhez az ilyen kiállást sugalló és bátorító furcsa hátország szükségeltetik. Beszélgetni kezdtünk: — Ne .haragudj, hogy értetted azt, hogy a tanárok rosszul járhatnak? Hogjan járhatnák rosszul a tanárok? — Hát úgy, hogy megmondom apukámnak. — No és akkor mi lesz? — Nem tudom. Nem idézem tovább. Én sem voltam ideális jó gyerek, minden pedagógus álma, de azt tudtam; bármit csinálok, a saját hátamat kell odatartanom utána, mert apám biztos nem fogja a pártomat, sőt: „uram bocsá”, még jól meg is rak. Itt viszont egy ördögi gyakorlat, emberi, szülői viselkedés tapasztalatai beszéltek a 12 éves gyerek bor- nírt megnyilvánulásaiban. De most már igazán kíváncsi voltam erre a mindenható apukára, aki minket csak úgy elintéz. A továbbiakban nevezzük csak X- nek, aki egyik vidéki városunk valamelyik üzemének felelős vezetői közé tartozik. A táborvezető közölte vele, hogy gyermekével problémák voltak, magaviseleté tében ez alkalommal Müller Lajos, a SZOT közgazdasági és életszínvonal-politikai osztályának helyettes vezetője tart előadást a szocialista brigádmozgalom és munkaverseny helyéről és szerepéről a gazdasági és társadalmi kibontakozásban. minősíthetetlen, mire X egy kis expozét rögtönzött nekünk a tanár kötelmeiről, miszerint: „Mert ugye kérem, ez olyan, mint a szakmunkások esetében: ha egy nehezebb munkadarab kerül a keze alá, azt is ki kell dolgozni.” Néhány megjegyzéssel próbáltam érzékeltetni a hasonlat sutaságát, de a folytatástól elakadt a lélegzetem: „Érdekes, hogy a gyerekkel az iskolában semmi baj nincs” — és most tessék nagyon figyelni a következő, vérlázító kitételt! — „nem azért, mert én az vagyok, aki vagyok ...” Hát kicsoda, ön, kedves X? Ki lehet Ön? — tolakodtak volna elő a kérdések, de képtelen voltam artikulálni. Az eset zárópoénja visszamenőleg, még egyszer jellemzi a főhősöket. Kis barátunk az utolsó reggel egy társával még összeverekedett, s a két fél teljesen ellentétesen mondta el a történteket. Megkértük X-et, legyen szíves megvárni, míg a másik gyereket is odahívjuk, így tisztább a dolog. X viszont, midőn meglátta közeledni a másik kisfiút a tanárok kíséretében, fiastól fejest ugrott a Zsiguliba, s egyetlen szó nélkül, jelle- mesen eltávozott. A gyerek magatartása több magyarázatot nem kíván, X mentalitásának minősítésével, úgy gondolom, kár lenne fáradoznom, viszont a legszomorúbb az, hogy én még szerencsésnek mondhatom magam, mivel csak így, áttételesen, a gyerek közvetítése révén találkoztam ezzel a viselkedéssel, de vajon hányán tapasztalták már eddig X „az vagyok, aki vagyok” pökhendi kivagyiságának következményeit? Mert, feltehetően, a feszítő gőzből nem csupán a kis senki tanárokra enged néhány sistergő felhőt. Túl szép lenne. Mile Lajos Várhatóan élénk vitára lehet számítani a hallgatóság részéről, mivel a közel ötezer brigádtagot tömörítő mozgalomban feszültségeket okoz a brigádok és a vállalati munkaközösségek tevékenységének anyagi és erkölcsi elismerése. — e — Munkában a televízió Fojtán L. felvétele Az egyre növekvő kereslet kielégítésére évi ötszázezer hektoliterrel növeli termelési képességét a Borsodi Sörgyár. A nagyszabású rekonstrukció egyik jelentős létesítménye, a Debrecenben létrehozott új palackozó gépsor elkészült, s megkezdte a termelést. A palackozósor üzembe helyezésével lehetővé vált, hogy a sörgyár már az idén mintegy 150 000 hektoliterrel növelje termelését. A gépsort, amely elsősorban a Hajdúság igényeit elégíti ki. abból az összegből vásárolták és szerelték fel, amelyet a gyár kötvénykibocsátása során 150 millió forint értékben jegyeztek. • A továbhi bővítésre a Bocs község határában lévő üzemben kerül sor. Erre a célra pályázat útján 870 millió forint kölcsönt vettek fal. Ebből az összegből fizetik ki a kapacitás növeléséhez elengedhetetlenül szükséges erjesztek építését. Az új erjesztőberendezéseket a szabadba telepítik, s mind a 10, egyenként 6000 hektoliteres torony alapozása elkészült. A tartályokat az Április 4. Gépgyár kiskunfélegyházi gyárának munkásai szerelik. Ugyancsak a kölcsön ösz- szegéből fizetik ki az új, energiatakarékos komlófor- ralási, azaz sörfőzési technológia bevezetéséhez szükséges korszerűsítést. A tervek szerint a félmillió hektoliterrel megnövelt kapacitás 1989-ben termel majd. Addig a gyárban is elkészül egy új NDK gyártmányú palackozósor is. Brigádvezetők tanácskozása ■páti mildss HETI Kit ■ TITKAI FANTASZTIKUS REG! — Egy férfi sohasem lehet akkora veszélyben, mint egy nő. De ha ragaszkodik hozzá ... — Szeretném . . . — Arról nem is beszélve, hogy amennyiben a Fekete Gén titkára kíváncsiak, azt csak magától tudhatják meg, tőle nem. így van? — Igen. — Örülök, hogy megőrizte a titkunkat. — Egyelőre nem volt nehéz. — Nézze, Mária! Nézze a delfineket! Hát nem gyönyörűek? — De, igen. — Hallotta, hogy a Vé- nusz-program keretében egy vízzel telt űrhajót küldenek fel, az utas pedig egy delfin lesz? Ugyanúgy kiképzik, mint egy űrhajóst, veszély esetén ugyanúgy képes navigálni az űrhajót, mint egy igazi pilóta. — Hallottam, de nem hiszem el. Egyáltalán nem hiszem. — Én nem értek az űrhajózáshoz, nekem nem szakmám a repülés. De az ötlet nem látszik rossznak. Gondolja csak meg: a gyorsulás legegyszerűbben úgy győz. hető le, ha az embert vízzel telt palackba dugják. Képletesen szólva, így nem üti meg magát az ember. És ha már úgyis víz van köröskörül, miért ne lehetne a vízben egy értelmes delfin? Miért ne lehetne az egész műszerfal vízben? Miért ne lehetne egy delfint megtanítani arra, hogy fényképezzen? Ehhez igazán nem kell nagy tudomány! — Értem, professzor úr, értem. Nagyon is értem. így vagyok én szegény Algerno- nommal, mintha Algernon- nal nem is lenne más célom, mint hogy néha szeretettel beszéljek róla, azoknak, akiket szeretek. Tudja, professzor úr, Algernon any- nyira mókás, annyira kedves, úgy tud nézni, de úgy! — Ha érdekli a véleményem, nos... ha érdekli a véleményem, akkor... ej, teljesen összezavart ezzel az Algernonnal. Hát hogy jön ez a delfinekhez, akik tulajdonképpen intelligensebbek, mint az ember ... gondolja csak meg: értik a nyelvünk! De nemcsak a miénket, akármelyik nép nyelvét képesek volnának megtanulni! — Még a magyart is? — Képzelje, még a magyart is! És akkor vegye jól észbe, hogy a delfinek nyelvét mi még mindig nem értjük! És az a meggyőződésem, hogy nem is fogjuk megérteni! És tudja, hogy miért nem? — Nem tudom, professzor úr... honnan is tudnám? — Két lehetőség van: az egyik, hogy a delfinek nem beszélnek — még annyira sem, mint mi, emberek — azonos nyelven. Vagy, ami ezzel rokon, lehet, hogy egyszerre két nyelven beszélnek, de értik egymást. Mondok egy egyszerű példát, látom, nem érti. Képzelje el, hogy egy angol és egy német diplomata találkozik, s udvariasságból mindkettő a másik nyelvén beszél. Megértik egymást? Hogyne! Odamegy hozzájuk egy' mongol, aki nem diplomata, és nem tud se angolul, se németül. Elképzelhető, hogy ez a mongol fiatalember, bármilyen okos is. megfejtse valaha azt a beszélgetést? Nem, ugye. nem. Mindaddig nem, amíg azt képzeli, hogy a két diplomata egy és ugyanazon a nyelven beszél. . . — Nagyon érdekes, professzor úr .. . Hoigy jött rá? — Nem jöttem rá, csak gondoltam erre a lehetőség- re is. Aki gondolkodik, annak nem szabad a leglehetetlenebb lehetőséget sem eleve elvetni. A valóságban, a jövőben semmi sincs, ami lehetetlen. Hát akkor a gondolkodásban sem szabad lehetetlennek lenni! — Igen, értem ... És a másik lehetőség? — Persze, persze ... Látja, milyen szórakozott vagyak? Kislány korában biztos maga is játszott titkosírásdit a barátnőjével... vagy volt valamiféle titkos jelbeszédük. — Igen, rémlik ... — Nos, akkor az is rémlik talán, hogy ennek a kulcsnak csak addig volt értelme, amíg valaki -meg nem fejtette. Ha valaki idegen rájött a nyitjára, akkor már ■nem volt benne semmi érdekes, hiszen titkokat nem lehetett vele megőrizni... Nos, képzelje el, hogy a delfinek valamely titkos jelbeszéd segítségével beszélnek. — Nagyon érdekes ... — De ne felejtse, hogy gyerekkorunk titkos nyelve mindig ugyanarra a nyelvre volt visszafordítható. Most próbálja meg elképzelni, hogy elfelejtették — maga is, meg a barátnője is — az anyanyelvűket, olyan sokáig használták a saját, titkos jalbeszédüket. Elveszett a valódi nyelv, egy képzett, nem valóságos nyelven kell magát kifejeznie! Nehéz? Eleinte. Aztán pontosan úgy funkcionál, mint az eredeti. Most képzelje el, hogy valaki, vagy valakik elől ezt a .nem. valódi nyelvet is el akarja rejteni. Mit csinál? — Ebből a nyelvből csinálok egy másik nyelvet... — Pontosan! És most képzelje el, hogy évről évre. esetleg hónapról hónapra más és más nyelven szólal meg ... képzelje el, hogy állandóan új és új nyelvet talál ki, és ráadásul van egy barátnője, aki közvetítő nyelv beiktatása nélkül ;is megérti a maga nyelvteremtő nyelvét, a maga frissen születő nyelvét... — De hiszen egyetlen nyelvet, még az anyanyelvet sem tudjuk teljes pompájában megtanulni! Nincs senki, aki saját nyelvének minden szavát bármikor használni volna képes! Ehhez mi buták vagyunk... — Mi igen, de a delfinek talán nem ... — Ennyire okosak? — Igen. S ráadásul egy teljesen ki sem használt agyuk van, hiszen ők csak játszanak, nem pedig termelnek. — És ha éppen azért ilyen okosak, mert nem termelnek, csak játszanak? — Maga most játszik, kislány ... Gyermekkoromban ezt úgy mondtuk: a tyúk vagy a tojás problémája ez... Hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás. Értelmes felelet nincs rá... Csak megkerülni lehet a választ... azzal, hogy hüllőtojás már akkor is volt, mikor a tyúkok még ki sem alakultak ... De ez most nem érdekes. Hol is tartottunk? ... — Ott, hogy a delfinek nem termelnek ... — Nos, nekem az a véleményem, hogy a delfinek egyszerűen lemondtak arról, hogy termeljenek. Ha nem nevet ki, akkor elmondanám egy réges-régi teóriámat ... (Folytatjuk) Gazdagodó fürdő mmm Az idei nyárra egy új úszómedencévé! gazdagodott a nagy közkedveltségnek örvendő bogácsi termálfürdő. Harminchárom és fél méter hosszú úszómedence, feszitett víztükrű és vizvisszaforgató berendezéssel ellátott. Kovács Mátyás felvétele
