Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-03 / 181. szám
1987. augusztus 3., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Búzából exportra is jut Túl az aratás félidején A mikroprocesszoros vezérlésű, korszerű silókba eddig csak 1300 tonna étkezési búza érkezett. A háztáji gazdaságokban vágják a kalászosokat a sajóhidvégi Rákóczi Termelőszövetkezetben. Az Agroker aratási ügyeletén anyagbeszerzők sokaságára számítottunk. Mindössze hárman válogattak a polcok között. Hosszú gépkocsisor látványára készültünk a gabonaforgalmi vállalat korszerű, bocsi magtára előtt. Egyetlen IFA árválkodott a garat mellett. Kombájnokat kerestünk a határban. Harminc kilométeres út után pillantottuk meg az elsőt. Köviden: szinte észre sem lehetett venni a nyár legfontosabb munkáját, az aratást. Pedig nyolcszáz kombájn, több ezer tehergépkocsi, erőgép dolgozott a hét végén a határban. Krizsán József, a megyei tanács osztályvezetőhelyettese az eddig befutott adatokat összesíti. — Megyénkben több mint 110 ezer hektáron termesztettek az idén kalászost. A hét végére a búza 55, a tavaszi árpa 45 százalékát takarították be. Az aratás jól halad, annak ellenére,- hogy az időjárás gondokat okozott. És itt nemcsak az aszálykárra, a töppedt. szorult szemek nagy arányára gondolok, hanem arra, hogy összeérett a gabona. Szokr ványos évben egyhetes-tíznapos csúszás van a megye délebbi és az északi részeinek érésideje között. Ez megkönnyíti a kombájnok átcsoportosítását, vagyis az üzemek közötti kooperációval kevesebb kombájnnal, s mégis optimális időben vághatjuk, csépelhetjük el a kenyérgabonát. Nos, az idén Csehszlovákiából is kevés kombájn érkezett, s azok is csak pár napra, mert ott is beérett a kalász. A várt száz vendégkombájn helyett csak ötven segíti megyénk szövetkezeteiben a betakarítást. (Ami a legjobban megdöbbentette a szakembereket, hogy a nagy szárazság ellenére a búzaszemek egy része — két százalék körüli mennyiség — már a kalászban kicsírázott, tovább rontva ezzel az amúgy sem kiváló minőséget. Az ok, a többségi vélemény alapján azzal magyarázható, hogy az aszály hatására túlérett a szem, s így már a harmat is elegendő a csíraképződéshez.) Megyénk gépállománya az utóbbi években tovább öregedett. A szövetkezetekben egyre kevesebb pénzeszköz jut a fejlesztésre, vásárlásra. Ezt ismerték fel a megyei Agroker vállalatnál, ahol az idei évre 25—30 százalékkal nagyobb alkatrészkészletet halmoztak fel. — Jól számoltunk. Sajnos. — Dr. Tarái István, a vállalat igazgatója szemmel láthatóan nem örül a tényeknek _ Eddig mindössze 17 kombájnt adtunk el. Huszonhat itt áll az udvaron, pedig minden mezőgazdasági üzemnek felajánlottuk, hogy a vásárolt kombájn árát a kukorica-betakarítás után is ráérnek kifizetni. Senki nem vállalta a kedvezményes vásárt, pedig ugyancsak szükség lenne mezőgazdasági üzemeinkben erre a huszonhat arató-csép- iő gépre. Ugyanakkor az alkatrész-felhasználás növekszik. ötszázmillió forint értékű eladást terveztünk ez évben, eddig 420 millió forintnyi készletet vásároltak meg raktárunkból. Közel egyharmaddal többet, mint tavaly! Alijuk a versenyt, néhány alkatrészt kivéve. — „E" jelzésű kombájnok részegységei — nincs hiánycikk. Hogy miért kevés a vásárló? Fél óra múlva biztos többen lesznek. Az ügyelet beváltotta a hozzá fűzött gazdasági számításokat. (Pedig ez csak másodlagos cél, hiszen a vállalati érdeket mindig felülmúlta a népgazdasági cél, hogy pár forintos csavar hiánya miatt kombájn órákat, napokat ne álljon.) A vevők inkább munkaidő után érkeznek, érthető, hiszen előző napi beszerzéseik nyomán aznap délelőtt még ment a kombájn, bálázott a munkagép. (Egy érdekesség az Agroker vállalattól is: kishatár- menti forgalom keretében közel 30 millió forint értékű alkatrészt szereztek be Csehszlovákiából. Mivel gazdaságainkban sok a Zetor traktor, s erdészeti gépeink egy részét is a szomszédos baráti államból szerezzük be. ennek a szerződésnek tényleg inindenki örült.) Az elmúlt években 39 ezer tonna befogadóképességű, korszerű magtárt épített világbanki kölcsönből a megyei gabonaforgalmi vállalat. Ezek egyike a hernád- németi—bocsi vasútállomás melletti, hat silótoronyból álló telep, amelybe 600 va- gonnyi termény fér. A raktárvezető, Kiss Ernő: — Jelenleg csak csepegtetik a terményt a termelő- szövetkezetek. Érthető, hiszen az esőzések háromnégy napra leállították az aratást. Közben beérett az árpa. Ez a növény hajlamosabb a szempergésre, éppen ezért szinte mindenhol- kiállították a búzatáblákból a kombájnokat, hogy a sör- nekvalót vágják. (Ezért most a sörgyár átvevői izzadnak jobban, és nem mi!) De minden gazdaságunk jelezte, hogy szombaton és vasárnap újból a kenyérgabonában forognak majd a motollák, így eljönnek azok a napok, amikor több mint száz tehergépkocsi, és traktor vontatta pótkocsi leöntött terményéi kell minősítenünk, és tárolnunk. (A vállalat a betakarítással együtt, megkezdte a kenyérgabona exportálását. A külkereskedelem több mint 6500 tonnára adott szállítási jogot. A magtárakba 86 500 tonna terményt szállítottak eddig be üzemeinkből, a várható, s leszerződött termés több mint egy- harmadál.) A sajóhidvégi Rákóczi Termelőszövetkezetben már nem kell félni a záportól, viharoktól. Két arató-cséplő gépük pénteken már a put- noki közös gazdaság betakarítását segítette, míg másik kettő olyan feladatot végez, amit a hatékonyság, gazdaságosság nem indokol. Orosz Béla ágazatvezető: — Már a háztáji területeket vágjuk. Nálunk ez sajátos dolog, hiszen a szövetkezetek többségével ellentétben nálunk a tag akarata a döntő. Vagyis, nem a szövetkezeti hozam után kapja meg a terményt, vagy annak árát, hanem zártkertjében azt termeszt, amit akar. Ha csak négyszáz öl búzája, vagy árpája van, azt is levágjuk. Ezeken a földeken szőlő díszük, szilva terem a kalászos mellett. Nagyüzemi gépekkel tényleg nehéz itt forogni, vagy eredményes munkát végezni. De ha azt nézzük, hogy ezen a 150 hektáron 250 családnak terem a föld, akkor a -tagi érdek, a közös gazdaság érdeke meg kell. hogy egyezzen. Vasárnap kisebb záporok újból megzavarták a betakarítást. Túl a nyár legfontosabb munkájának félidején, mindenhol örülnek az esőknek, hiszen a szárazság a kapásoknál is nagy kárt okozott. (Hektáronként minimum egy tonnával kevesebb kukoricaterméssel számolnak üzemeinkben.) Az eső pedig a másodvetéseket is segíti, a tarlóba vetett takarmánynövények pótolhatják a kieső tonnákat. — kármán — Fotó: Fojtán Rombolni kell, hogy helye legyen az újnak. Egy nagyvállalat rugalmasságának titka de nem egyedül önállóan, de nem egyedül hagyva. így, ezt a jelszónak is beillő mondatot senki sem ejtette ki, de a lényeg végezetül ez. A megye legnagyobb, gyárépítő cége, az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat úgyszólván teljhatalmat adott főépítésvezetőségeinek kezébe, s ezek az önálló kis gazdasági egységek dönthetik el, hogy milyen munkát végeznek el, azt mennyiért vállalják el, s hogy mikorra készítik el. A munka minősége nem kérdéses: kiválóra kell produkálni a feladatot, mert különben máskor megbízatást nemigen kapnak. Az önállóságról, a vállalkozó készségről beszélgettünk az ÉÁÉV 1-es számú főépítésvezetőségének vezetőjével, Farkas Lászlóval, s három építésvezetőjével, Simon Péterrel, Borzási Ferenccel és ifi. Kalmár Lászlóval. * Az előző évi számadatokból kiviláglik, hogy az ÉÁÉV tavaly majd egymilliárd forint értékű saját építés-szerelési feladatot tudhatott magáénak. Ebben a beruházás ínséges időszakban nem kevés ez, főleg úgy nem, hogy ezt a pénz alig több, mint kétezer ember hozta össze. Jóosz Gábor igazgató mondotta egy alkalomkor: — A központ a dolgozókért van. Ök tartanak el bennünket. Ezt tudomásul kell venni... A mi feladatunk a kiszolgálás ... Farkas László erről azt mondja: — Korábban — ha nem is kényelmeskedtünk — jóformán ölhetett kézzel vártuk, hogy az ölünkbe pottyanjon egy-egy munka, természetes volt, hogy erről más — jelen esetben a vállalati központ — gondoskodik számunkra. Ma, ha nem keresünk munkát, akkor megnézhetjük magunkat. Ügy is mondhatom, hogy most egy kis vállalat lettünk egy nagy cég égisze alatt... Lényeges különbség a jelen és a múlt között: rugalmasabbá vált az ÉÁÉV. És ez, ennek a ma már nem is olyan új módinak köszönhető ... A rugalmasság itt és most elsősorban a versenytárgyalásokon domborodik ki. Ma, úgyszólván minden kivitelezési feladat ezeken a fórumokon dől el, nem ritka, hogy fél tucat építőipari vállalat is verseng egy-egy munkáért. Míg régebben — amikor jószerint havonta indult egy beruházás — az építőiparosok válogathattak, most keresik a beruházók kegyét. Ahol a pénz, ott a piac, s ahol a piac, ott a megélhetés... És mindenki élni, megélni akar ... — Nyilvánvaló, hogy minden induló beruházásról már jó előre tudomásunk van — magyarázza a főépítésvezető —. csakúgy mint a többi építőipari vállalatnak. Oszthatunk, szorozhatunk, kalkulálhatunk — .megéri-e nekünk, ha pályázunk. És többnyire jelentkezünk érte ... Meg kell becsülni még a legkisebb nyereséget hozó munkát is. Nekem van bő féltucatnyi emberem, akiknek az a dolguk, hogy számoljanak, előkészítsenek egy-egy ajánlatot, amivel a versenytárgyalásokon kirukkolhatunk. Több variáns is készül, megvizsgáljuk azt is, hogy mi az az alsó határ, ami alá már nem éri meg mennünk. Mondok egy példát: az Avas keleti lejtőjén magánerőből épülnek lakások, hat cég jelentkezett az út- és közmű- építési feladatokért, s 36—38 millió, forint között volt valamennyiünk ajánlata. Százezer forintokon dőlt el, hogy nem mi kaptuk ... Szóval, igen csak kiélezett a piac ... r ^ Az ÉÁÉV 1-es számú főépítésvezetősége tavaly a cég termelési értékének mintegy 45 százalékát produkálta, ez az alig 350 fős csapat 450 millió forint értékű munkát végzett el. — Olyan feladatokra jelentkeztünk, mint a regionális távbeszélőközpont építése. a Győri kapui villamos- vágányok cseréje, a Széchenyi út felújítása, de a sort még hosszú ideig folytathatnánk. Számolunk, vállalkozunk, mi döntjük el, beszál- lunk-e valamibe ... És amióta ez a mi dolgunk, a kivitelezési feladatok nagyobb becsben is vannak az emberek előtt. Az utóbbi három évben nem volt a mi hibánkból határidőcsúszás, s a minőségre is többet adunk, jobban odafigyelünk. Nagyobb a felelősség is, az kétségtelen, mert bár az ÉÁÉV neve fémjelzi a munkát, de ha valamit elrontunk, vagy nem úgy csináljuk meg, ahogy azt elvárják a megbízók, akkor annak mi látjuk kárát. — Nem csupán feladat végrehajtók vagyunk — mondják az építésvezetők. — Teljesen szabad kezet kapunk annak eldöntésére, hogy egy adott munkát hány emberrel végzünk el, milyen gépeket vetünk be ... Ha valamivel időre nem boldogulnánk, akkor főépítésvezetőségen belül más építésvezetőségtől kérhetünk munkásakat. Az nem lehet, hogy a telefonközpont építése megszalad, a Széchenyi útnál meg lemaradás van. Segítjük egymást... * Ez évben 370 millió forint értékű munka elvégzése a feladata ennek a csapatnak. Ám a főépítésvezetőség munkaelőkészítő brigádja már a jövő évi feladatokon gondolkodik. Az biztos, hogy 1988- ban is lesz munkájuk, dolgozni fognak az LKM-ben, a miskolci főutcán, Monokon, az Avason, tovább a telefon- központon, a Chinoin új gyárában, s folytatódik a villamosvágány-hálózat rekonstrukciója. — Természetesen bármenynyire is önálló kis gazdasági egység is egy főépítésvezetc- ség az ÉÁÉV-en belül, ezért nem vagyunk magunkra hagyatva. Élvezzük a nagyvállalat teljes műszaki, technikai, technológiai hátterét és szervezettségét... I. S. Remélhetően az önállóság megmutatkozik majd a városképen is.
