Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-18 / 194. szám

1987. augusztus 18., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 lám- és szolgálati lot Beszélgetés dr. Pajcsics József rendőr alezredessel Nagy Sándorné táborvezetö büszkén mutatja a gyerekek rajzait. Égervölgyi táborlakók Jövő év január 1-jétöl megváltozik az állam- és szolgálati titok védelméről szóló jogszabály. Többek között arról kérdeztük dr. Pajcsics József alezre­dest, a Belügyminisztéri­um osztályvezető-helyette­sét, hogy miben áll ez a változás. Mindenekelőtt ar­ra kértük, hogy beszéljen arról, mi is az: állam- és szolgálati titok. — Államtitok minden olyan adat, amelynek ille­téktelen személy tudomá­sára jutása az állam biz­tonságát, szolgálati titok esetében pedig egy konk­rét állami szerv zavarta­lan működését veszélyezte­ti. Az államtitok körébe az ország biztonságát és vé­delmét, politikai, gazdasági érdekeit érintő legfonto­sabb adatok tartoznak: az ország külkapcsolataira vonatkozó tervek, dönté­sek, pénzügypolitikái in­tézkedések, a gazdasági termeléssel • összefüggő összesített adatok. A szol­gálati titkok éhhez képest egy szűkebb szervezet za­vartalan, biztonságos mű­ködését érintő adatok. — Mondana a titoksér­tésekre néhány példát? —■ Természetesen. Egy kutató az elmúlt évben nyugati vállalatoknak — mert ott akart dolgozni — 24 oldalas önéletrajzot ké­szített, amit azután több mint száz cégnek küldött meg.'Ebben olyan titkos adatokat árult el, amelyek­kel jelentős kárt okozott külkeresk ed e lm ünikn ek. Vagy például egy volt katona, régi szolgálati 'he­lyére belopózva, a tilalom ellenére fényképfelvétele­ket készített. A fotókat — melyeken jól látható volt a modern harci technika néhány eszköze — megmu­tatta a „haveroknak” az­zal, hogy ott teljesített szolgálatot. Megrovásban részesült. — Az elmúlt esztendő­ben hány ilyen ügyben in­dult büntetőeljárás? — Tavaly tizenkét bün­tetőeljárás indult, amelyek egy részében megrovásban részesültek a vétkesek. Évente 4—5 esetben bíró­ságok hoztak ítéletet a ti­toksértést elkövetők ügyé­ben. — Melyek a rövidesen hatályba lépő állam- és szolgálati titok védelméről szóló jogszabályok főbb jellemzői? — Az új rendelkezések szűkítik az állam- és a szolgálati titkok körét, egyúttal azonban az eddi­gieknél nagyobb hangsúlyt és jelentőséget adnak a ti­tokvédelemnek. A titokvé­delmi rendszer egyrészt szigorúbbá válik, másrészt azonban működése a bü­rokratikus elemek kiikta­tásával rugalmasabb lesz. A titokkör szűkítését jelzi például, hogy a szabályo­zás nem terjed ki a gazda­sági életünk fejlődésével egyre nagyobb jelentőségű — nem honvédelmi vonat­kozású — üzemi, gazdál­kodási titkokra. Ezeknek a munkajogi szabályok sze­rint biztosítanak védelmet. Az új szabályozás fokozza ■a titkok birtokában .lévő szervek felelősségét, hang­súlyozva azt az elvet, hogy a titokvédelem elsődlege­sen az azzal dolgozó szer­vek kötelezettsége, és nem kizárólag a belügyi szer­vek feladata. Rendelkez­nek az új szabályok a szá­mítástechnikára alapozott korszerű adatvédelmi, adatbiztonsági lehetőségek­ről is. — Állítólag könnyelmű nép vagyunk. Hírek ke­ringtek arról, hogy a cse­resznyeárus néni államtit­kokat tartalmazó papírok­ból készített zacskót a gyümölcsnek. így van-e ez? — Előfordultak egyedi, kirívó felelőtlenségre utaló esetek, de nem ezek a jel­lemzőek. Például a titko­sított iratok megsemmisí­tését zárt zsákokban kell elvégezni. Ehelyett nem egy esetben, ömlesztve szállították a kiselejtezett iratokat bezúzásra. egy ré­szük szétszóródott, és kö­zöttük számos titkos anyag is volt. — Ennél nagyobb kárt okoz azonban a felelőt­len fecsegés, a jólérte- sültség fitogtatása. Elő­fordult, hogy üzletköté­sek alkalmával, gazdasági tárgyalások során titkos­nak minősített adat a kül­földi tárgyalópartner, vagy más illetéktelen személy tudomására jutott anélkül, hogy a felelőst megkeres­ték és megbüntették volna. Jóllehet jogszabályaink a szóbeli titoksértést is bün­tetik, tapasztalataink sze­rint az érintett szervek ve­zetői ilyen gyanú esetén gyakran szemet hunynak a történtek felett, és nem vizsgáltatják ki az esetet. — Az új jogszabály be­vezetése után változik-e a büntetés mértéke? —• A szankció nem vál­tozik, egytől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés lehet: az úgynevezett alap­esetekben egytől öt évig, míg a minősített esetben, amikor az államtitok ille­téktelen külföldi számára válik hozzáférhetővé, ti­zenöt évig tartó szabadság­vesztés is lehet a büntetés. — Űj rendelkezés vi­szont, hogy a kisebb súlyú eseteket — egyes jogszabá­lyon alapuló ügykezelői előírások megsértését — szabálysértéssé nyilvánítot­ták, amelynek elkövetői a jövőben pénzbírsággal sújt­hatok. Mindent összefoglalva, azt reméljük az új jogsza­bályozástól, hogy az meg­felel állami, társadalmi, gazdasági életünk fejlődé­séből, az államélet demok­ratizmusának kiszélesítésé­ből eredő követelmények­nek, és egyben hatéko­nyabban szolgálja tényle­ges titkaitok megbízhatóbb védelmét. R. L. Egy esztendővel ezelőtt, a Barsod-Abaúj-Zeníplén Me­gyei Köjál, a megyei tanács, az Edelényi Városi Tanács és a KISZ-bizottság, vala­mint a megyei alkoholelle­nes bizottság kezdeménye­zésére első alkalommal szer­veztek úgynevezett életmód- tábort Éfeervöigyön, a ve­szélyeztetett körü'lményű gyermekek részére. Az ötlet megvalósítói mái' akkor el­határozták, hogy: „jövőre, ugyanitt!...” Nos, eltelt az év, és mi ismét ellátogat­tunk Égervölgybe, hogy be­pillantsunk, miként telnek napjaik a rendhagyó tábor lakóinak. Htunkra elkísért Csabai Gyula, az Edelényi Városi KISZ-bizottság mun­katársa, aki bevezetőként a következőkről tájékoztatott: — Az előző év sikerén felbuzdulva fogtunk hozzá az idén a szervezőmunkák­hoz, a helyi tanáccsal egyez­tetve, a városi úttörőelnök­ség irányításával és a kise­gítő iskolás nevelőkkel együtt, a Hazafias Népfront Borsod Megyei Bizottságá­nak és a városi szakmaközi bizottságnak az anyagi tá­mogatásával, hogy csupán néhányat említsek az ön­zetlen segítők köréből. A hátrányos helyzetűek szá­ma sajnos évről évre szapo­rodik, és véleményünk sze­rint szükség van az ilyen jellegű táboroztatásra. Sze­rettük volna a kört ki­szélesíteni a városon túlra is, de sajnos, ezt anyagi le­hetőségeink nem tették le­hetővé. A romantikus környezet­ben lévő életmódtáborban az idén huszonhárom általános iskolás gyermeket üdült-et- tek augusztus 6-a és 14-e között, akiknek programjá­ról, felügyeletéről ezúttal két pedagógus és egy ifive­zető gondoskodott. A tábor vezetője, Nagy Sándorné sze­rint: — Talán nem tűnik hálát­lanságnak, de egy kicsit el­keseredtünk, mert nem kap­tunk annyi pénzt, mint amennyire számítottunk. A tavalyi ellátottsághoz vi­szonyítva kissé szegényesek vagyunk. Tudjuk persze, hogy időközben többször volt áremelés és a tavaly megvásárolt melegítő ára — mert ezt mindenki kap, aki részt vesz a táborban — már nem négyszáz, hanem ötszáz forint körül mozog, de talán az apróbb, olcsóbb, íz­lést és esztétikai érzéket fej­lesztő eszközökből többet lehetett volna vásárolni. Ezt a hiányt egyébként úgy pó­toltuk, hogy otthonról hoz­tunk magunkkal anyagot: műanyag flakonokat, ke­ménypapírt. Az életmódtábornak Spe­ciális feladata van: pótolni azokat a hiányosságokat, amelyeket a gyerekek a szülői felelőtlenség, nemtö­rődömség miatt szenvednek el. Mennyiben sikerült en­nek a „vállalkozásnak” meg­felelni, eleget tenni? Bizony, a néhány nap kevés a hosz- szú évek mulasztásainak pótlására. Alvadnak, akik nem tudják például, hogyan kell megteríteni egy asztalt, nem tudják használni az evőeszközt. Most már jól összejöttek, megszokták, ho­gyan kell viselkedni egy kö­zösségben. Az első napok az ilyen jellegű normák, elő­írások magyarázatával tel­tek el. Ma már a gyerekek maguk takarítják ki szobá­jukat,. vetik be ágyukat, a lányok szobájában ott virít az asztalon a naponta fris­sen szedett mezei virág. Tanítás, nevelés, játékos formában. A tábor lakói ész­re sem vették, hogy a pár nap alatt igazi közösséggé formálódtak. Jól érzik ma­gukat. S hogy mit szeretnek a legjobban? Kótai Csaba például: — Focizni, tollasozni, meg sakkozni, de kirándulni is. Voltunk már Tornanádas- kán, megnéztük a templo­mot és megismerkedhettünk Aggtelekkel. Máskor meg az erdőben sétálunk. — Nekem a diszkó meg az álarcosbál marad meg jobban az emlékezetemben — mondja a tizenhárom éves Csapó Attila, aki Edelény- ből érkezett. — És nagyon köszönjük a tanárainknak, meg mindenki másnak, akik lehetővé tették számunkra, hogy eljöjjünk ide. Mert so­kan először üdülnek közü­lünk életükben. Én is ... Monos Márta Fotó: Balogh Imre-FANTASZTIKUS REGÉNY­— Pontosan. Nem kellene ugyan elfogadnom ezt a tu­dománytalan meghatározást, de mit tehetek? 'Ha maga így jobban érti, hát értse így: igen, Antikrisztus ... — Ezért van hát páncél- szekrényben . .. Most már értem ... — És ott is kell marad­nia ... Mária, a F eke te Gé­nért .ketten vagyunk felelő­sek. Maga és én . .. — Egy utolsó kérdést, pro­fesszor úr ... ha megenge­di. — Tessék. — Mi szükség volt... rá? — A Fekete Génre? Tu­lajdonképpen semmi. De, tudja, Mária, ilyen az em­ber, főleg a tudomány em­bere: azt hajszolja, ami már a falion túl van. Ami tilos, amit nem szabad. Mert ott vannak a csodák, s a tudo­mányok élén csak az halad­hat, aki feltárja a csodá­kat ... Ha akarja, Mánia, mindezt fogja fel egy öre­gedő ember hiúságának, ön­teltségének ... Ha akarja, tiszteljen: a tudomány egyik lehetséges végpontjára érke­zett el... — De miért? — Ismeri a legkorszerűbb fegyvereket? A neutronbom­bát, a különböző vegyi-bio­lógiai hatású kábítóbombá- kat? — Nem ismerem, de hal­lottam róluk .. . — A-Fekete Gén az em­beriség egészére nézve sok­kal veszélyesebb, mint a felhalmozott fegyverek együttvéve. Hiszen a fegy­verék csak fém, csak tes­tetlen energia: de a Fekete Gén ember.. . a Fekete Gén szellem is; akarata van, és akaratát nem a világ, nem a földi társadalom megma­radásának vágya irányítja, hanem csak ő maga... Egyedül ő maga. — Értem, professzor úr, értem... — Mária elgondol­kozva bólogat, szinte oda se figyelve hallgatja a profesz- szor ömlengését —, de eny- nyi elragadtatással nem le­het mit kezdeni. — A Fekete Gén nem a Génbank teremtménye, a Fekete Gén az enyém!... És a magáé, kedves Mária . .. De senkinek, érti! Senkinek sem szabad a Fekete Gént kiadnia! Esküdjön meg, Má­ria, az emberiségre kérem: esküdjön meg! Ezt a na­rancssárga kapszulát senki- nedv inam adja oda! — Esküszöm... — Mária teljesen gépiesen, mereven viselkedik, látszik, hogy egé­szen máshol jár az esze. — És az ügynökségek! Ök a mi igazi ellenségeink! Képzelje el, mi történne, ha valamelyik megkaparintaná! Akié a Fekete Gén, azé a hatalom! Hiszen a Fekete Gén veszélyesebb fegyver egy hozzáértő ember kezé­ben, mint bármilyen kábító- bomba, a Fekete Gén a vi­lág urává .lehetne, így is, úgy is, és nem nézné az esz­közeit, a Fekete Gén a vi­lágvége, a civilizáció vége, a Föld megszüntető je, az em­beriség elpusztítója! A Feke­te Gén az Antikrisztus! Nem adhatjuk senkinek! Sen-ki- nek! Foxman liheg, teljesen kivetkőzött magából. Meglát­ja magát egy tükörben, ki­csit lehiggad, megszégyelli magát. — Ne haragudjon, Mária, de elragadott az indulat. Bo­csásson meg, de ez valóban, nem akármekkora pillanat. — Érzem, professzor úr, érzem én is. — Akkor . .. maradjunk állandó összeköttetésben. Én eddig is hívogattam magát, több-kevesebb rendszeresség­gel. Most felhatalmazom, hogy maga is, bármikor fel­hívhat. Akár otthonomban, akár az Intézetben. Hol szo­kott még tartózkodni? An­nál a fiatalembernél, akit reggel. .. — Nem, ott nem. Valami furcsa szag van a lakásá­ban . .. Nem bírom meg­szokni. Inkább az édes­anyámnál ... ritkán. — Mi van a kérvényével? — Semmi. Tessék, ez az anyám száma. — Színes név­jegykártyát nyújt át Fox- mannalk. — Ezen minden rajta van. — Köszönöm, Mária. Kö­szönök mindent. Vigyázzon magára! — És a kulcsra is! Egyéb­ként, holnapra szabadnapot kap. Pihenjen, tanuljon. — Köszönöm, professzor úr. 42. Lilian alszik. A Dottore és Bertram elektródákat csatolnak rá. Karjára, lábára, mellkasára és homlokára raknak a bi­lincshez hasonló fémdarab­kákból. — Igen, így jó lesz — mondja a doktor. — Bert­ram látható izgalommal se­gédkezett eddig, most, hogy nincs konkrét munkája, még idegesebb. — Biztos, Dottore? Bizo­nyos benne? Nem szeret­ném, ha... — Megmondtam, hogy na­gyon veszélyes. Ilyen álla­potban energiát vonni el az agytól... Veszélyes, nagyon veszélyes. — Nem alkarok beleszólni a szakmájába, de úgy tu­dom, hogy ilyenkor az ered­mény sokkal biztosabb. — Biztosabb és egyértel­műbb. — Hát ez az, látja. Erről van szó. — Igen. A doktor elfordít néhány kapcsolót, szemét egy diag­ramot rajzoló képernyőre függeszti, Bertram pedig a műszerből előhömpölygö pa­pírszalagot böngészi. — Lát valamit? — kérde­zi izgatottan. — Nem. Még semmit. A műszer zizeg, halkan duruzsol. — Mondja, Bertram! Ha nem hisz Liliannek, miért akarja feleségül venni? — Honnan tudja, hogy fe­leségül akarom venni? — Maga mondta, hogy szereti... — Az más ... — Ha szereti, akkor mi­ért nem veszi el? — Az ember nem vesz el mindenkit, akit szeret. — Tudom. És nem is min­dig azt veszi el, 'akit szeret. — Egyébként jól gondol­ja. Ha a eredmény negatív, akkor elveszem feleségül Li- liant. Rendkívül tehetséges, odaadó munkatárs. Nem is tudom, mi lenne velünk nél­küle ... Ö hozta a hírt a Génbankból is ... Hogy ott készül valami. És lám, va­lóban. — Készül, készül... de mi? — Még nem tudjuk pon­tosan, Dottore. Egyébként sem hiszem, hogy minden aprócska részletet magával kellene megvitatnom. — Ez igaz. — Látja. — Bertram! Készen va­gyunk. Mire kíváncsi? De egészen pontosan kérdezzen, mert egészen pontosan kell ingerelnem az agy különbö­ző 'tájékait. — Kérdezze először, hogy Lilian szerelmes-e? A doktor elcsavar egy gombot, a műszer jelzései a képernyőről is, a lyukszalag­ról is leolvashatók. — Az érzelmi központ vá­lasza: igen! — Remek, remek... — Bertram boldog mosollyal nézi a papírdarabkát. — Igazán remek ... — Kérdezzen tovább! — Hűséges típus-e, azt kérdezem. A doktor egy másik gom­bot csavar meg. Az immár otthonossá vált zümmögés­ben a doktor olvassa az eredményt: — Hűséges! — Kérdezem harmadszor: szereti-e, ha az, akit szeret, fölötte áll, észben, rangban, egyebekben ? A doktor Bertramra néz. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents