Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-18 / 194. szám
1987. augusztus 18., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 lám- és szolgálati lot Beszélgetés dr. Pajcsics József rendőr alezredessel Nagy Sándorné táborvezetö büszkén mutatja a gyerekek rajzait. Égervölgyi táborlakók Jövő év január 1-jétöl megváltozik az állam- és szolgálati titok védelméről szóló jogszabály. Többek között arról kérdeztük dr. Pajcsics József alezredest, a Belügyminisztérium osztályvezető-helyettesét, hogy miben áll ez a változás. Mindenekelőtt arra kértük, hogy beszéljen arról, mi is az: állam- és szolgálati titok. — Államtitok minden olyan adat, amelynek illetéktelen személy tudomására jutása az állam biztonságát, szolgálati titok esetében pedig egy konkrét állami szerv zavartalan működését veszélyezteti. Az államtitok körébe az ország biztonságát és védelmét, politikai, gazdasági érdekeit érintő legfontosabb adatok tartoznak: az ország külkapcsolataira vonatkozó tervek, döntések, pénzügypolitikái intézkedések, a gazdasági termeléssel • összefüggő összesített adatok. A szolgálati titkok éhhez képest egy szűkebb szervezet zavartalan, biztonságos működését érintő adatok. — Mondana a titoksértésekre néhány példát? —■ Természetesen. Egy kutató az elmúlt évben nyugati vállalatoknak — mert ott akart dolgozni — 24 oldalas önéletrajzot készített, amit azután több mint száz cégnek küldött meg.'Ebben olyan titkos adatokat árult el, amelyekkel jelentős kárt okozott külkeresk ed e lm ünikn ek. Vagy például egy volt katona, régi szolgálati 'helyére belopózva, a tilalom ellenére fényképfelvételeket készített. A fotókat — melyeken jól látható volt a modern harci technika néhány eszköze — megmutatta a „haveroknak” azzal, hogy ott teljesített szolgálatot. Megrovásban részesült. — Az elmúlt esztendőben hány ilyen ügyben indult büntetőeljárás? — Tavaly tizenkét büntetőeljárás indult, amelyek egy részében megrovásban részesültek a vétkesek. Évente 4—5 esetben bíróságok hoztak ítéletet a titoksértést elkövetők ügyében. — Melyek a rövidesen hatályba lépő állam- és szolgálati titok védelméről szóló jogszabályok főbb jellemzői? — Az új rendelkezések szűkítik az állam- és a szolgálati titkok körét, egyúttal azonban az eddigieknél nagyobb hangsúlyt és jelentőséget adnak a titokvédelemnek. A titokvédelmi rendszer egyrészt szigorúbbá válik, másrészt azonban működése a bürokratikus elemek kiiktatásával rugalmasabb lesz. A titokkör szűkítését jelzi például, hogy a szabályozás nem terjed ki a gazdasági életünk fejlődésével egyre nagyobb jelentőségű — nem honvédelmi vonatkozású — üzemi, gazdálkodási titkokra. Ezeknek a munkajogi szabályok szerint biztosítanak védelmet. Az új szabályozás fokozza ■a titkok birtokában .lévő szervek felelősségét, hangsúlyozva azt az elvet, hogy a titokvédelem elsődlegesen az azzal dolgozó szervek kötelezettsége, és nem kizárólag a belügyi szervek feladata. Rendelkeznek az új szabályok a számítástechnikára alapozott korszerű adatvédelmi, adatbiztonsági lehetőségekről is. — Állítólag könnyelmű nép vagyunk. Hírek keringtek arról, hogy a cseresznyeárus néni államtitkokat tartalmazó papírokból készített zacskót a gyümölcsnek. így van-e ez? — Előfordultak egyedi, kirívó felelőtlenségre utaló esetek, de nem ezek a jellemzőek. Például a titkosított iratok megsemmisítését zárt zsákokban kell elvégezni. Ehelyett nem egy esetben, ömlesztve szállították a kiselejtezett iratokat bezúzásra. egy részük szétszóródott, és közöttük számos titkos anyag is volt. — Ennél nagyobb kárt okoz azonban a felelőtlen fecsegés, a jólérte- sültség fitogtatása. Előfordult, hogy üzletkötések alkalmával, gazdasági tárgyalások során titkosnak minősített adat a külföldi tárgyalópartner, vagy más illetéktelen személy tudomására jutott anélkül, hogy a felelőst megkeresték és megbüntették volna. Jóllehet jogszabályaink a szóbeli titoksértést is büntetik, tapasztalataink szerint az érintett szervek vezetői ilyen gyanú esetén gyakran szemet hunynak a történtek felett, és nem vizsgáltatják ki az esetet. — Az új jogszabály bevezetése után változik-e a büntetés mértéke? —• A szankció nem változik, egytől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés lehet: az úgynevezett alapesetekben egytől öt évig, míg a minősített esetben, amikor az államtitok illetéktelen külföldi számára válik hozzáférhetővé, tizenöt évig tartó szabadságvesztés is lehet a büntetés. — Űj rendelkezés viszont, hogy a kisebb súlyú eseteket — egyes jogszabályon alapuló ügykezelői előírások megsértését — szabálysértéssé nyilvánították, amelynek elkövetői a jövőben pénzbírsággal sújthatok. Mindent összefoglalva, azt reméljük az új jogszabályozástól, hogy az megfelel állami, társadalmi, gazdasági életünk fejlődéséből, az államélet demokratizmusának kiszélesítéséből eredő követelményeknek, és egyben hatékonyabban szolgálja tényleges titkaitok megbízhatóbb védelmét. R. L. Egy esztendővel ezelőtt, a Barsod-Abaúj-Zeníplén Megyei Köjál, a megyei tanács, az Edelényi Városi Tanács és a KISZ-bizottság, valamint a megyei alkoholellenes bizottság kezdeményezésére első alkalommal szerveztek úgynevezett életmód- tábort Éfeervöigyön, a veszélyeztetett körü'lményű gyermekek részére. Az ötlet megvalósítói mái' akkor elhatározták, hogy: „jövőre, ugyanitt!...” Nos, eltelt az év, és mi ismét ellátogattunk Égervölgybe, hogy bepillantsunk, miként telnek napjaik a rendhagyó tábor lakóinak. Htunkra elkísért Csabai Gyula, az Edelényi Városi KISZ-bizottság munkatársa, aki bevezetőként a következőkről tájékoztatott: — Az előző év sikerén felbuzdulva fogtunk hozzá az idén a szervezőmunkákhoz, a helyi tanáccsal egyeztetve, a városi úttörőelnökség irányításával és a kisegítő iskolás nevelőkkel együtt, a Hazafias Népfront Borsod Megyei Bizottságának és a városi szakmaközi bizottságnak az anyagi támogatásával, hogy csupán néhányat említsek az önzetlen segítők köréből. A hátrányos helyzetűek száma sajnos évről évre szaporodik, és véleményünk szerint szükség van az ilyen jellegű táboroztatásra. Szerettük volna a kört kiszélesíteni a városon túlra is, de sajnos, ezt anyagi lehetőségeink nem tették lehetővé. A romantikus környezetben lévő életmódtáborban az idén huszonhárom általános iskolás gyermeket üdült-et- tek augusztus 6-a és 14-e között, akiknek programjáról, felügyeletéről ezúttal két pedagógus és egy ifivezető gondoskodott. A tábor vezetője, Nagy Sándorné szerint: — Talán nem tűnik hálátlanságnak, de egy kicsit elkeseredtünk, mert nem kaptunk annyi pénzt, mint amennyire számítottunk. A tavalyi ellátottsághoz viszonyítva kissé szegényesek vagyunk. Tudjuk persze, hogy időközben többször volt áremelés és a tavaly megvásárolt melegítő ára — mert ezt mindenki kap, aki részt vesz a táborban — már nem négyszáz, hanem ötszáz forint körül mozog, de talán az apróbb, olcsóbb, ízlést és esztétikai érzéket fejlesztő eszközökből többet lehetett volna vásárolni. Ezt a hiányt egyébként úgy pótoltuk, hogy otthonról hoztunk magunkkal anyagot: műanyag flakonokat, keménypapírt. Az életmódtábornak Speciális feladata van: pótolni azokat a hiányosságokat, amelyeket a gyerekek a szülői felelőtlenség, nemtörődömség miatt szenvednek el. Mennyiben sikerült ennek a „vállalkozásnak” megfelelni, eleget tenni? Bizony, a néhány nap kevés a hosz- szú évek mulasztásainak pótlására. Alvadnak, akik nem tudják például, hogyan kell megteríteni egy asztalt, nem tudják használni az evőeszközt. Most már jól összejöttek, megszokták, hogyan kell viselkedni egy közösségben. Az első napok az ilyen jellegű normák, előírások magyarázatával teltek el. Ma már a gyerekek maguk takarítják ki szobájukat,. vetik be ágyukat, a lányok szobájában ott virít az asztalon a naponta frissen szedett mezei virág. Tanítás, nevelés, játékos formában. A tábor lakói észre sem vették, hogy a pár nap alatt igazi közösséggé formálódtak. Jól érzik magukat. S hogy mit szeretnek a legjobban? Kótai Csaba például: — Focizni, tollasozni, meg sakkozni, de kirándulni is. Voltunk már Tornanádas- kán, megnéztük a templomot és megismerkedhettünk Aggtelekkel. Máskor meg az erdőben sétálunk. — Nekem a diszkó meg az álarcosbál marad meg jobban az emlékezetemben — mondja a tizenhárom éves Csapó Attila, aki Edelény- ből érkezett. — És nagyon köszönjük a tanárainknak, meg mindenki másnak, akik lehetővé tették számunkra, hogy eljöjjünk ide. Mert sokan először üdülnek közülünk életükben. Én is ... Monos Márta Fotó: Balogh Imre-FANTASZTIKUS REGÉNY— Pontosan. Nem kellene ugyan elfogadnom ezt a tudománytalan meghatározást, de mit tehetek? 'Ha maga így jobban érti, hát értse így: igen, Antikrisztus ... — Ezért van hát páncél- szekrényben . .. Most már értem ... — És ott is kell maradnia ... Mária, a F eke te Génért .ketten vagyunk felelősek. Maga és én . .. — Egy utolsó kérdést, professzor úr ... ha megengedi. — Tessék. — Mi szükség volt... rá? — A Fekete Génre? Tulajdonképpen semmi. De, tudja, Mária, ilyen az ember, főleg a tudomány embere: azt hajszolja, ami már a falion túl van. Ami tilos, amit nem szabad. Mert ott vannak a csodák, s a tudományok élén csak az haladhat, aki feltárja a csodákat ... Ha akarja, Mánia, mindezt fogja fel egy öregedő ember hiúságának, önteltségének ... Ha akarja, tiszteljen: a tudomány egyik lehetséges végpontjára érkezett el... — De miért? — Ismeri a legkorszerűbb fegyvereket? A neutronbombát, a különböző vegyi-biológiai hatású kábítóbombá- kat? — Nem ismerem, de hallottam róluk .. . — A-Fekete Gén az emberiség egészére nézve sokkal veszélyesebb, mint a felhalmozott fegyverek együttvéve. Hiszen a fegyverék csak fém, csak testetlen energia: de a Fekete Gén ember.. . a Fekete Gén szellem is; akarata van, és akaratát nem a világ, nem a földi társadalom megmaradásának vágya irányítja, hanem csak ő maga... Egyedül ő maga. — Értem, professzor úr, értem... — Mária elgondolkozva bólogat, szinte oda se figyelve hallgatja a profesz- szor ömlengését —, de eny- nyi elragadtatással nem lehet mit kezdeni. — A Fekete Gén nem a Génbank teremtménye, a Fekete Gén az enyém!... És a magáé, kedves Mária . .. De senkinek, érti! Senkinek sem szabad a Fekete Gént kiadnia! Esküdjön meg, Mária, az emberiségre kérem: esküdjön meg! Ezt a narancssárga kapszulát senki- nedv inam adja oda! — Esküszöm... — Mária teljesen gépiesen, mereven viselkedik, látszik, hogy egészen máshol jár az esze. — És az ügynökségek! Ök a mi igazi ellenségeink! Képzelje el, mi történne, ha valamelyik megkaparintaná! Akié a Fekete Gén, azé a hatalom! Hiszen a Fekete Gén veszélyesebb fegyver egy hozzáértő ember kezében, mint bármilyen kábító- bomba, a Fekete Gén a világ urává .lehetne, így is, úgy is, és nem nézné az eszközeit, a Fekete Gén a világvége, a civilizáció vége, a Föld megszüntető je, az emberiség elpusztítója! A Fekete Gén az Antikrisztus! Nem adhatjuk senkinek! Sen-ki- nek! Foxman liheg, teljesen kivetkőzött magából. Meglátja magát egy tükörben, kicsit lehiggad, megszégyelli magát. — Ne haragudjon, Mária, de elragadott az indulat. Bocsásson meg, de ez valóban, nem akármekkora pillanat. — Érzem, professzor úr, érzem én is. — Akkor . .. maradjunk állandó összeköttetésben. Én eddig is hívogattam magát, több-kevesebb rendszerességgel. Most felhatalmazom, hogy maga is, bármikor felhívhat. Akár otthonomban, akár az Intézetben. Hol szokott még tartózkodni? Annál a fiatalembernél, akit reggel. .. — Nem, ott nem. Valami furcsa szag van a lakásában . .. Nem bírom megszokni. Inkább az édesanyámnál ... ritkán. — Mi van a kérvényével? — Semmi. Tessék, ez az anyám száma. — Színes névjegykártyát nyújt át Fox- mannalk. — Ezen minden rajta van. — Köszönöm, Mária. Köszönök mindent. Vigyázzon magára! — És a kulcsra is! Egyébként, holnapra szabadnapot kap. Pihenjen, tanuljon. — Köszönöm, professzor úr. 42. Lilian alszik. A Dottore és Bertram elektródákat csatolnak rá. Karjára, lábára, mellkasára és homlokára raknak a bilincshez hasonló fémdarabkákból. — Igen, így jó lesz — mondja a doktor. — Bertram látható izgalommal segédkezett eddig, most, hogy nincs konkrét munkája, még idegesebb. — Biztos, Dottore? Bizonyos benne? Nem szeretném, ha... — Megmondtam, hogy nagyon veszélyes. Ilyen állapotban energiát vonni el az agytól... Veszélyes, nagyon veszélyes. — Nem alkarok beleszólni a szakmájába, de úgy tudom, hogy ilyenkor az eredmény sokkal biztosabb. — Biztosabb és egyértelműbb. — Hát ez az, látja. Erről van szó. — Igen. A doktor elfordít néhány kapcsolót, szemét egy diagramot rajzoló képernyőre függeszti, Bertram pedig a műszerből előhömpölygö papírszalagot böngészi. — Lát valamit? — kérdezi izgatottan. — Nem. Még semmit. A műszer zizeg, halkan duruzsol. — Mondja, Bertram! Ha nem hisz Liliannek, miért akarja feleségül venni? — Honnan tudja, hogy feleségül akarom venni? — Maga mondta, hogy szereti... — Az más ... — Ha szereti, akkor miért nem veszi el? — Az ember nem vesz el mindenkit, akit szeret. — Tudom. És nem is mindig azt veszi el, 'akit szeret. — Egyébként jól gondolja. Ha a eredmény negatív, akkor elveszem feleségül Li- liant. Rendkívül tehetséges, odaadó munkatárs. Nem is tudom, mi lenne velünk nélküle ... Ö hozta a hírt a Génbankból is ... Hogy ott készül valami. És lám, valóban. — Készül, készül... de mi? — Még nem tudjuk pontosan, Dottore. Egyébként sem hiszem, hogy minden aprócska részletet magával kellene megvitatnom. — Ez igaz. — Látja. — Bertram! Készen vagyunk. Mire kíváncsi? De egészen pontosan kérdezzen, mert egészen pontosan kell ingerelnem az agy különböző 'tájékait. — Kérdezze először, hogy Lilian szerelmes-e? A doktor elcsavar egy gombot, a műszer jelzései a képernyőről is, a lyukszalagról is leolvashatók. — Az érzelmi központ válasza: igen! — Remek, remek... — Bertram boldog mosollyal nézi a papírdarabkát. — Igazán remek ... — Kérdezzen tovább! — Hűséges típus-e, azt kérdezem. A doktor egy másik gombot csavar meg. Az immár otthonossá vált zümmögésben a doktor olvassa az eredményt: — Hűséges! — Kérdezem harmadszor: szereti-e, ha az, akit szeret, fölötte áll, észben, rangban, egyebekben ? A doktor Bertramra néz. (Folytatjuk)
