Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

1987. augusztus 1., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Détári bemutatkozik sport Szombaton kezdődik a küz­delem Európa egyik legszín­vonalasabb labdarúgó-baj­nokságában, a Bundesligá- ban. A :nagy esemény Toni Schumacher visszatérése, va­lamint a 3,6 milliós, rekord- összegért megvásárolt Détá­ri Lajos bemutatkozása az Eintracht Frankfurtban. Dé­tári új klubja az FC Kaisers­lautern otthonában vívja el­ső bajnoki mérkőzését. A Frankfurt az alábbi összeál­lítást tervezi: Gundelach — Binz — Schlindwein, Körbei, Klepper, Schulz, Détári, Heit- kamp, Kraaz — Balzis, Smo- larek. Az első forduló nagy mérkőzése a bajnok Bayern München vendégjátéka a Bo­russia Dortmund otthonában. Salakmotor Vasárnap Miskolcon: Bajnokok Kupája - Grand Prix Kiss Ernő magtórvezetö: - A legjobb minőségű búza eddig Kei Túl az aratas félidején Nehéz elhinni, hogy bár túl vannak megyénk me­Vasárnap délelőtt 10 • órakor a népkerti pá­lyán feldübörögnek a motorok, s nyeregbe száll­nak Európa legjobb vas- pápucsosai. Tizenhat ország legjobbjai mérik össze tudá­súkat. A verseny rangját nö­szempergésre, a gyors arató: itt döntő. Az aszály így is naq' véli az is, hogy a nem min­dennapi sporteseményre el­látogat a Nemzetközi Motor­sport Szövetség (FIM; ju­goszláv elnöke. A korábbi­akban már ismertetett indu­lók közül az olasz színeket képviselő Castagna érkezett elsőnek Miskolcra, a többiek pénteken délután, illetve es­te érkeztek a verseny szín­helyére. A szakemberek szín­vonalas küzdelmeket várnak, s van aki titkon új pálya­csúcs születésében is bízik, hiszen az indulók között ott találjuk azt a nyugatnémet Gerd Risst, alíi nem egészen egy évvel ezelőtt megdöntöt­te a világhírű új-zélandi Iván Mauger pályacsúcsát. A nyugatnémet motoros 73,77 másodperces eredménye má­ig nép kerti pályacsúcs. Pénteken délelőtt egyéb­ként, a magy ar színeket kép­viselő Adorján, és a két tar­talék, Sebes, valamint Újhe­lyi is „belőtte” a pályát, s mindent átlagom felülien jó­nak találtak. A kiemelkedő rendezvényre még kaphatók jegyek a Centrum Áruház­ban, a Volán Utazási Irodá­ban és a népkerti sporttele­pen. A felnőttjegyek ára 100 forint, a diákok és nyug­díjasok 60 forintért vásárol­hatnak belépőt. Vasárnap a pályán is lehet jegyet ven­ni. A rendezők tájékoztatá­sul közük, hogy csak az egyesületi tagbelépők érvé­nyesek a rangos sportren­dezvény díjtalan látogatá­sára. A gépkocsivial érkezőket kérik, hogy a parkírozást a sportcsarnok és a megyei könyvtár környékén oldják meg, mert a pályán erre csak korlátozott számban lesz lehetőség. Csak röviden... ÉRTEKEZLETEK. A Bor­sod Megyei Labdarúgó Szö­vetség közli, hogy az elkö­vetkezendő napokban több értekezletet is tartanak. Au­gusztus 4-én, 10 óra 30-tól a megyei I. osztályú egyesüle­tek képviselőivel; augusztus 11-én, 14 órától a megyei II. osztály Keleti csoportjába sorolt egyesületeinek irányí­tóival találkoznak. Augusz­tus 11-én, 16 órától az Észa­ki csoportba soroltakkal köz­ük a tudnivalókat, míg a körzeti labdarúgó-szövetsé­gek és játékvezetői bizottsá­gok részére augusztus 12-én, 16 órától tartanak összejö­vetelt. AZ MVSC augusztus 3—4 —5—6-án Pécs környékére túrát szervez. A program: Pécs — Abaliget — Siklós — Harkány — Szigetvár. Ta­lálkozás: Miskolcon, a Tiszai pályaudvaron. Iindulás: au­gusztus 3-án, 12 óra 30-kor, a pécsi gyorssal. Túravezető: Favári Zoltán. LAKATOS HARMADIK. A Borsodi Bányász tehetséges ökölvívója, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság-, ban megrendezett IBV-n, a 67 kg-os súlycsoportban két győzelem, s egy pontozásos vereség után bronzérmet szerzett. TENISZ. A Kazincbarcikai Vízmű SE rendezésében au­gusztus 1—2—3-án rendezik meg a Vízmű Kupa orszá­gos teniszversenyt. A döntő­ket 3-án, délelőtt vívják. LABDARÚGÁS. Megkap­tuk a Lengyelországban tú­rázó DVTK NB Il-es csapa­tának két, hétközi eredmé­nyét:’ DVTK—Stalava Wola 1-1 (0-1). G.: Fükő. DVTK— Stal Mielec 2-1 (1-1). G.: Les'kó, Kölln. Az együttes tegnap lejátszotta harmadik meccsét — erről nem kap­tunk hírt —, és ma érkezik haza. Borsodi sikerek a vidékbajnokságon Junior, ifjúsági, serdülő és út­törő kajak-kenu vidékbajnokság, Velencei-tó. A borsodi győztesek, leányok, juniorok, K II. 500 m: Rusz, Sztraliánszki (DVTK) 2:04.7. if­júságiak, K I. 500 m: Bíró (Ole­fin SC) 2:16.0. K II. 6000 m: Bi­ró, Lovász (Olefin SC) 25:45.3. Serdülök, K I. 500 m: Bogdano- vics (DVTK) 2:10.4. IC II. 500 m: Kende, Czaga (Olefin SC) 2:02.7. K I. 2000 m: Szonda (Olefin SC) 7:19.0. Fiúk, junio­rok, C I. 2000 m: Dóka (Olefin SC) 10:24.0. Ifjúságiak, IC I. 500 m: Angyal (Olefin SC) 1:52.'6. IC I. 1000 m: Angyal (Olefin SC) 3:53.9. c I. 6000 m: Tóth (Olefin SC) 29:04. Serdülök. IC II. 500 m: Rontó, Medgyesi (DVTK) 1:50.7. IC IV. 500 m: Olefin SC (Kálmán, Fekete, Molnár, Cza- lcó) 1:49.4. IC I. 2000 m: Unyi (Olefin SC) 9:02.2. IC IV. 2000 m: olefin SC (Mátyus, Csapó, Badonics, Fekete) 7:55.3. Úttö­rők, ív. kcs., Mic I. 2000 m: Ritz (Olefin SC) 10:25.2. II. kcs., MK I. 2000 m: Kemény (DV­TK) 11:03.0. II—III. kos., IC IV., 2000 m: DVTK (Demény. Szat­mári, Fényes, Kovács). PC II. 2000 m: Olefin SC (Nagy L., Ja­kab) 11:47.3. „Jólesett, hogy nem felejtettek el” Mondom Fekete Ferenc­nek, a H. Papp József SE újdonsült edzőjének: sze­retnék vele beszélgetni az újrakezdésről, arról, hogy ismét szerződtetett mes­ter . . . Meglepődik. Az effajta felkéréshez nincs hozzá­szokva. — Bizony régen nyilat­koztam már — jegyzi meg. — Mi történt önnel a DVTK-val való szakítás után? — Nehéz erről beszámol­ni .. . — sóhajt. — A pi­ros-fehérektől 1984. már­cius 19-én búcsúztam. Két nappal előtte 2-1-re kikap­tunk a ZTE-től. Megkö­szönték a munkámat, nem hadakoztam, nem láttam értelmét. Sokat és sokszor átgondoltam a történteket. Korábban a Dózsánál vol­tam pályaedző, Temesvári Miklós jobbkeze. A DVTK hívására boldogan mond­tam igent, feladtam a biz­tosat, azért, hogy az NB f-ben vezető edző lehes­sek, hogy önálló munkát végezhessek. Nyilvánvaló: hibáztam, a gárda vessző­futásáért engem is terhelt a felelősség. Mentségemre: az a társaság már leszálló ágban volt... — A bukás nagyon meg­viselte. Beletúr a hajába. — Akkoriban gondolni sem mertem rá, hogy mi vár rám. A válás nagyon elkeserített. Lelkileg és fizikailag egyaránt össze­omlottam. Tépelüdlem, se­hogyan sem tudtam lúlíen- ni magam a dolgokon. Kü­lönböző betegségek „száll­tak” meg. Barátaim vi­gasztaltak, mondogatták: „ne szomorkodj Feri, ne­vesebbek is jutottak már hasonló sorsra!’’ Szó sze­rint a mélypontról álltam — nem kis nehézségek kö­zepette — talpra. — Nem kapott ajánlato­kat? — Dehogynem! — csillan fel a szeme. — Majd' mindegyik borsodi egyesület megkeresett. Becsapni sen­kit nem akartam, kerek­perec megmondtam: egész­ségi állapotom nem teszi lehetővé az edzősködést. — Most azonban — gya­korlatilag hároméves szü­net után — újra visszake­rült a pályára! — Felépültem. Amikor a H. Papp J. SE hazatért a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságból, Verebélyi Gyula szakosztályelnök fel­hívott és munkát ajánlott. Mit tagadjam, jólesett, hogy nem felejtettek el! Le­szögeztem : dolgozni, bizo­nyítani akarok. Az is átvil­lant bennem, hogy itt a le­hetőség, s ezt nem szabad elpuskázni! — ... és mit csinál ak­kor, ha a Papp J. SE ép­penséggel nem Önre gon­dol Hosszú szünetet tart. Alaposan átgondolja, hogy mit is mondjon. — Akkor talán továbbra is munka nélküli edző len­nék ... Tudniillik nem je­lentkeztem senkinél. Maga­mat még sohasem ajánlot­tam ... — Hány éves szerződést kötöttek? — Egyévest. Én is, de a Papp J. SE vezetői is úgy fogalmaztak, hogy a jövő nyáron meglátjuk. Azaz el­képzelhető a majdani hosz- szabbítás is. — Hogyan fogadták a játékosok? — K,edvező benyomáso­kat szereztem. A tiúlc kö­zött ismerős arcokat is fel­fedeztem. Amikor a DVTK- nál tevékenykedtem, egyi- kük-másikuk még a ser­dülőben és az ifiben ker­gette a labdát. — Nem jött zavarba az első edzés vezénylése köz­ben? Kapásból felel. — Nem éreztem a hosszú kihagyás nyomait. Olyan ez, mint a kerékpározás vagy az úszás. Amit az ember egyszer megtanul, azt nem­igen felejti el. — Az elmúlt három esz­tendőt hogyan tudta át­vészelni a labdarúgás nél­kül? — Csak a gyakorlati munkától szakadtam el. A Borsod Megyei Labdarúgó Szövetség edzőbizotlságá- ban azonban dolgoztam. Előadásokat tartottam, részi, kértem a testület ügyes- bajos dolgainak intézéséből. Az edzőbizotlság amolyan köldökzsinórt jelentett szá­momra köztem és a foci között. A testülettől ezután sem szakadok el. — Közismert: újra át­szervezik a labdarúgás hát­országát. létrehozzák a kétcsoportos NB II-t. A honvédek nem. azért sze­melték ki, mert úgy ítélik meg, hogy az ön irányítá­sával képesek lesznek fel­jebb kapaszkodni? — Ezt inkább tőlük kel­lene megkérdeznie. Az két­ségtelen, hogy hatalmas harc kezdődik az első • és második helyért, hiszen az arany- és az ezüstérmes automatikusan előre léphet. Aztán érdekeli lesz a har­madik is. mert — igaz, már csak osztályozó közbe­iktatásával — szintén „ugorhat" egyet. Tudom, hogy az NB Il-es státusra bejelentette igényét a Gyön­gyös, a BVSC, a Nagybá- tony, a Síküveggyár és még sorolhatnám tovább. — Miként ítéli meg csa­pata esélyeit? Kitekint az ablakon, lá­tom rajta: gondolatai a jö­vőben „járnak”. — A hírnév kötelez! A Honvéd Papp József SE az elmúlt években rendre ki­tett magáért. Legutóbb második helyezést ért el. Nehezíti helyzetünket, hogy jelenleg csupán alig több, mint egy csapatra való já­tékosom van. Sok függ az új fiúktól! Attól, hogy megkapjuk-e a kiszemel­teket, s ha így lesz, nagy kérdés: mit nyújtanak majd? Egyet ígérhetek: igyekszem a gárdából ki­hozni a maximumot, s hogy ez mire elég — majd meglátjuk... Kolodzey Tamás Egy sportvezető kesergése Nem túl gyakori, hogy egy sportvezető betekintést nyújt az általa irányított klub belső életébe, s vállal­ja a nyilvánosság előtti sze­replést. Teszi ezt úgy, hogy közben kritikai észrevéte­lekkel illeti sportágának or­szágos szövetségét. Elbeszé­lése nyomán érdekes kép rajzolódik fel, s ehhez meg­ítélésünk szerint nem szük­séges kommentár. Kiss Lász­ló, a December 4. Drótmű­vek SE elnökhelyettese azonban nemcsak gondjaik­ról beszél, eredményeikről, elképzeléseikről is szól. „— Férfi asztalitenisz-csa­patunk tizedik évét töltöt­te a második vonalban, s közben soha nem végzett hátrább a hetedik helytől. Remélem, nem szentségtö­rés, ha mindjárt bevezető­ben leszögezem: megítélésem szerint az elmúlt bajnokság színvonala volt a leggyen­gébb. Ezt többek között az­zal támasztom alá, hogy a 2—3 hetes, sőt egy hónapos szünetek egyáltalán nem tet­tek j ót ' a csapa toknak, sportolóknak. Vajon hogyan lehet komolyan készülni, amikor mindenki tisztában van azzal, hogy legközelebb csak négy hét múlva kell asztalhoz lépnie?... A lebo­nyolítás rendszertelensége komolytalanná tette a küz­delmeket. Sok megjegyzés hangzik el a labdarúgással kapcsolatban, de szerintem az ásztaüteniszezésben a problémák legalább olyan nagyságrendűek, de a sport­ág szerencsésebb, mert né­hány edző, lelkes szülő min­dig időben húzza ki a ká­tyúból a szekeret. Sok kí­vánnivalót hagyott maga után a versenybíróságok működése. Az első csattanós pofont a Kaposvárott meg­rendezett úttörő-olimpián kaptam, ahol a borsodi csa­pat szakvezetőiéként fordul­tam meg. A Karádi, Ker­tész, Rózsahegyi összetételű együttes a hatodik helyen végzett, s ezt a viadalt meg­előzően többen (!) megjósol­ták ... Azóta országos ver­senyre nem utaztam el... Játszottunk az NB Il-lben egy bajnokit a 2. sz. Építők ellen. Egykori jónevű edző működött bíróként, sajnála­tos, hogy háromszor kellett felébreszteni, mert a talál­kozó közben elaludt. Ezt ki­használta a helyi együttes, engem pedig zaklatás miatt piros lappal jutalmazott... Most is elkeserít, ha eszem­be jut, hogy az elmúlt évi bajnokságot a Malév SC a fővárosi szövetség asszisz- tálása mellett szabálytalanul játszotta végig (Zs. Szabó közismert élvonalbeli játé­kos, igazolása elfogadhatat­lan volt, mégis szerepelhe­tett). A Malév SC-vel kap­csolatos az a huzavona is, amelyet a legutóbbi bajnok­ságban voltunk kénytele­nek folytatni. A fővárosiak kérésére új időpontot jelöl­tek ki a találkozó lejátszá­sára. Erről egy nappal az összecsapás előtt (!) értesí­tettek a lakásomon, így a sportolók közül nem tudtam mindenkit utolérni, de elkér­ni a munkahelyükről sem. Győzött is a Malév SC. Em­líthetnék még néhány ha­sonló húzást, amelyekkel kapcsolatban az a vélemé­nyem : országosan kiemelt, fontos téma a munkaidőalap kihasználása. A kikérők kö­rüli zűrzavar senkinek nem tesz jót, ráadásul a módosí­tások miatt többször képte­lenség a kikéréseket elintéz­ni. Együttesünk az 1986—87- es idényben az ötödik he­lyen végzett, de célunk a dobogóra kerülés volt. Elma­radtunk a tervtől, de jobbá­ra objektív okok miatt. Gu­lyás visszament a BÉV SC- hez, 6 játékost elengedtünk alacsonyabb osztályba, né­gyen pedig bevonultak ka­tonai szolgálatra. Ez a vesz­teség roppant érzékenyen érintett bennünket, s a ta­vaszi . szezonban csak arra törekedhettünk, hogy elke­rüljük a kiesést. Visszaiga­zolhattuk volna Kazincbar­cikáról Egervárit és Balogh Istvánt, de a Vízmű a har­madik vonalban a bajnok­ságra tört, húztuk-halasztot- tuk a dolgot, s mint később kiderült, nem alaptalanul. Nálunk elégedetten figyel­hettük Holló, Bagi, Harik és Engi teljesítményét, de azt is észre kellett vennünk, hogy Virágh, Mezőfi és Tóth csak közepes eredményeket hozott. Egervári János edzői munkájával elégedettek vol­tunk, így szerződéséi a kö­vetkező bajnokság végéig meghosszabbítottuk. Tudjuk, erősítenünk kell. Erre adot­tak a lehetőségeink, mert nagyszerű az együttműködés a BÉV SC szakosztály-, il­letve szakmai munkáért fe­lelős vezetőivel. A mi játé­kosunknak tekinthetjük azo­kat a fiatalokat, akik jelen­leg még nem juthatnak szó­hoz az NB I-ben. Célkitű­zésünk továbbra is az él­csoportban való helytállás, amennyiben sikerülne a ren­delkezésre állók közül a legjobb ötöst megtalálni, az elsőség kiharcolása sem lenne irreális. Lehetőségein­ket erősen behatárolja és korlátozza a létesít.ménygon- dunk. Gátja ez a szakmai munkának, a fejlődésnek, s komoly probléma, hogy nem tudtuk pótolni a Kabar úti terem hiányát. Ezért esett vissza utánpótlás-nevelé­sünk, de ezen a területen egyébként is van mit ja­vítani. Bázisvállalatunknál kiemelt helyen szerepel a fiatalokkal való foglalkozás, az ifjúsággal kapcsolatos sportpolitikai célok megva­lósítása. Napjainkban a mozgás, a sportra nevelés létszükséglet, nemzeti ügy- gyé vált, ezt a tevékenysé­günket a December 4. Drót­művek vezetői megkülön­böztetett figyelemmel kísé­rik. Igyekszünk megoldani az előttünk álló feladatokat, de a bevezetőben említett okok erőteljesen hátráltatják munkánkat." Lejegyezte: Doros László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents