Észak-Magyarország, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-14 / 191. szám

1987. augusztus 14., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A kiMakozésról gondolkodva Nem véletlen, hogy a te­levízió szerda esti, Gon­dolkodó című műsorának résztvevői: közgazdász, ve­gyészmérnök egyetemi rek­tor, vállalatvezetők között a politikus székében bor­sodi ember, Dudla József, a megyei pártbizottság el­ső titkára foglalt helyet: A megkülönböztetett figyel­met jelzi ez, amellyel a közvélemény az itteni tér­ségben zajló folyamatokat kíséri. Ez- a figyelem na­gyon is indokolt: megyénk nehézipara, ezen belül is az ózdi, diósgyőri kohászat, a bányászat az ismert sú­lyos gondokkal küzd. Me­zőgazdaságunk és a megye gazdaságilag elmaradott térségei úgyszintén. Gya­nítom éppen ezért, hogy a viszonylag késői kezdés el­lenére is nagyon sokan — főleg a borsodiak—ültünk a képernyő előtt, s „gon­doltuk” végig a résztvevők­kel együtt, hol egyetértve, hol vitatkozva a napiren­den szereplő témát. Hiszen országunkban ma első szá­mú közügy az a gazdasági­társadalmi program, ame­lyet az MSZMP Központi Bizottságának július 2-i ülése fogalmazott' meg, s amelynek szellemében ké­szül az, Országgyűlés kö­zelgő ülésszaka elé kerülő kormányprogram is. Aligha akad ember, akit ne foglalkoztatna most a kibontakozás gondolata: mikorra, hogyan lábalunk ki társadalmi-gazdasági ba­jainkból ; mit tesz ezért a politikai és az állami ve­zetés, mit tehetnek az egyé­nek, a kollektívák, az üze­mek. A téma sokoldalúságát nemcsak a műsorban meg­szólalók hivatása, de véle­ménye, esetenként véle- ményütközése is jelezte, Á : dolog így természetes. Miközben ki-ki a maga szempontjából és tapaszta­latai alapján mondott vé­leményt társadalmi-gazda­sági összefüggésekbe ágya­zottan a tudományos ered­mények gyakorlati haszno­sításának akadályairól," a műszaki fejlesztés jelenlegi korlátáiról, a fejlődés gyor­sításának lehetőségeiről, eközben a politika és a tudomány kapcsolatáról is élénk eszmecserének lehet­tünk tanúi. Az akadémikus közgazdász és az egyetemi vezető elméleti fejtegeté­seihez a politikus gyakorla­ti tapasztalatokkal, tények­kel adott meggyőző érve­ket, hangsúlyozva a mű­szaki fejlesztés, termékszer­kezet-váltás fontosságát, mint a kibontakozás lehet­séges módját, de érzékel­tetve annak akadályait is-. Ez — mondotta Dudla Jó­zsef — az ózdi térségben okozza most a legtöbb fe­szültséget, gondot. A fel­szabaduló munkaerő átkép­zése, elhelyezése során ar­ra a kérdésre is választ kell keresnünk, h.ogy mi­lyen munkahelyeket léte­sítsünk: a szociális szem­pontok vezérelte foglalkoz­tatót, vagy olyanokat, ahol eladható termékeket állí­tanak elő. Ehhez azonban — kapcsolódott a politikus gondolataihoz a közgaz­dász — nemcsak műszaki fejlesztés, hanem termelé­si fegyelem, munkafegye­lem, magasabb tudás, mű­veltségi szint is kell. összetett, bonyolult do­logról van sízjó. Érzékelhet­tük a mindvégig izgalmas beszélgetésből, helyenként vitából, hogy bár sok szó esett a pénzről — a filmbe- játszásokon megszólaló vál­lalati vezetők is többnyire csak a pénzről beszéltek—, markánsan megfogalmazó­dott, az is: az alig művelt, az igények tekintetében is visszamaradott emberekkel minőségi terméket előállí­tani nem lehet. Ügy sem, ha az embereknek nincs lehetőségük, hogy munka­idejük után kellő módon és mértékben kikapcsolód­hassanak, hogy a követke­ző napra, az újabb feladat­ra szellemileg és érzelmi­leg feltöltődjenek, Dudla József szavait idézve: ahol az anyagi gyarapodás mi­att egy szellemi elszegénye­dés következik, de úgy sem — Simái professzort idézve —, ha a kezdeményezést megtorpantja a gazdasági érdek, amikor csak a ma, a pillanat a fontos, az azon­nal jövedelmet eredménye­ző gazdasági siker. A kér­dés ott dől el, hogy milyen a vállalati közeg befogadó­képessége a tudományos eredmények iránt. Ezzel összefüggésben mutatott rá a tudomány és a politika kapcsolatát, viszonyát ele­mezve Dudla József a mű­sor egyik legfontosabb ta­nulságára: a tudomány és a politika szövetségesek! A politika feladata ebben az értelemben, hogy a tudo­mány rangot kapjon, más szóval, a tudomány és á politika jobb harmóniáját kell megteremtenünk, han­gulatot, készséget kiváltva a tudományos eredmények befogadásához. Nagyobb teljesítmény csak ott vár­ható el, ahol ennek az anyagi, tudományos-tech­nikai bázis mellett megvan a szellemi feltétele is, ahol az életképességhez párosul az alkalmazkodó készség is. Találó címet adtak a szerkesztőik ennek a mű­sornak: Gondolkodó. Mert valóban gondolkodásra, sőt továbbgondolásra kész­tet. Az embert még akkor is foglalkoztatja, amikor már kikapcsolta a készü­léket ... Önodvári Miklós LÁNGOK Barátom kora délelőtt panaszkodik: már reggel elrontották a napját. Három tűzoltó­autó mellőzte a villamost, amelyen mun­kába utazott — a vijjogó szirénák elnyom­ták az utca zaját, a forgalom lelassult, s pár pillanatra mintha megállt volna az élet. Barátom gyomra görcsbe rándult, tor­ka elszorult. Nem hisztérikus roham volt ez, csupán emlékezett, Valamikor, gyer­mekkorában porig égeti a szomszéd háza, a füstmérgezésbe két idős ember belehalt. Számára a tűz a pusztulás, a mérhetetlen veszély fogalmával ötvöződött. A sziréná­zás, a tűzoltóautó látványa minden alka­lommal felidézi a gyermekkori tragédia látványát. Lakásában ezért szinte mániá­kusan törekszik a veszély kiküszöbölésére; a gáztűzhely rózsáit esténként többször el­lenőrzi, a gyufái hét lakattal zárja gyer­mekei elől, s évente legalább egyszer vil­lanyszerelőt fogad a vezetékek felülvizs­gálatára. Igyekszik megelőzni a bajt, félti a családját. Biztosítása természetesen van, ám ő azt tartja, semmilyen pénzzel nem fizethetik meg az évtizedek alatt össze­gyűjtött értékek pusztulását. A megyei tűzoltók tapasztalatai szerint, a tüzek döntő többsége szoros kapcsolat­ban van a figyelmetlenséggel, a hanyag­sággal. a miskolci tűzoltóparancsnok' a közelmúltban egy fórumon megerősítette, amit jelentésükben korábban már leírtak, amely szerint a tűz keletkezésére vonatko­zó vizsgálataik során megállapították, hogy azok kilencven százalékban .emberi mu­lasztással függnek össze. Bevallom, hosszasan töprengtem, mielőtt cikkem megírásába kezdtem, hogy mivel próbáljam megragadni az olvasó figyelmét. Gyanítom ugyanis, hogy a tüzek megelő­zéséről, a tűzrendészed szabályok betartá­sáról rótt sorok nem tartoznak majd új­ságunk legolvasottabb hasábjai közé. Az olvasó az információözönben régen hozzá­szokott a véres drámákhoz, a robbantások­hoz, a füzekhez, s csak akkor szisszen fel, ha valamilyen módon őt is érinti az írás, mondjuk a szomszéd utcában kapott láng­ra a családi há.z, vagy netán lakóhelye gyárában lobbannak az égre a lángok. Ami máshol történik, már alig-alig érdekes. De hát mindannyian tudjuk, hogy a bu­dapesti Mikroelektronikai Vállalat milliár­dos kárral járó leégése valamennyiünk zsebére ment, ugyanúgy, mint a hévízi tűz, vagy a komáromi malom pusztulása. Fris­sebb példa: súlyos gondokkal küszködő gazdaságunkat biztosan tovább terheli a Latex szombathelyi fonó- és szövőgyárában, valamint a Sabar.ia Cipőgyárban lángra lobbant tűz. Vas megye székhelyén a kél helyszínen egy napon pusztított a vörös kakas, s több tízmilliós értékek, alapanya­gok, késztermékek mentek a füstbe. S melléjük sorolhatjuk a megyei példákat, amelyeket részben már megírtunk. Szinte porrá égett a Tiszamente Termelőszövetke­zel sütödéje, lábon álló gabona kapott lángra Tiiszalúcon, s ugyancsak a lábon ál­ló tavaszi árpa ment a füstbe szintén Sa- jóvámos közelében. De emlékszünk még a miskolci Centrum Áruházból kitóduló sű­rű füstre, s a tapolcai bungaló lángjaira. A tüzek tovább pusztítanák, és alkal­manként beletörődő legyintéssel vesszük tu­domásul a pusztulást. Nem a mi házunk ég, mondogatjuk, s .tudomásul vesszük a riasztó híreket. Ám egyszer előfordulhat, hogy éppen a mi üzemünk, a saját otthonunk lobban lángra. Csak a gyanú él, bizonyítani na­gyon ritkán lehet, hogy a leltározások, a vagyonfelmérések Idején nem véletlenül kap a tűz egy raktárépületbe, egy anya­gokkal, szerszámokkal zsúfolt műhelycsar­nokba. De ha nem is történik bűncselek­mény, a közömbösség, a figyelmetlenség, a nemtörődömség mégis százezreket, millió­kat pusztít el. Nem titok, hogy a sok százmilliós, mil­liárdos károk elszenvedése után átdolgoz­zák a tűz elleni védekezés szabályait, s újraalkotják a tűzvédelem jogszabályait. Ezekről — mivel még csak most készül­nek, formálódnak — bővebben nem lehet szólni. Egy bizonyos, a gazdasági szerve­zetek vezetőit, s magukat a .gazdálkodókat nagyobb felelősség terheli majd a bekö­vetkezett füzeikért, a tűzrendészed előírá­sok .megszegéséért. Kisebb lesz a lehető­ség a felelősség áthárítására, a kibúvásra. A tűzoltók tapasztalatai szerint ugyanis, ma még sokan bújnák e magatartás védőbás­tyája mögé. A fegyelem visszaállítására, a szigorításra, a rendcsinálásra ezen a terü­leten is szükség van, mert az 'országban bárhol lobbanjon föl is a láng, a mi há­zunk ég. Udvardy József Mama dóma nyissz, nyissz, avagy... Pilóta aranyszívvel A sztorin, amely épp egy éve esett meg velünk — ha egymás közt felidézzük — még ma is jóízűen neve­tünk. A lengyel határ köze­lében levő szlovákiai lsz-be, a hniezdnei közös gazdaság­ba igyekeztünk, ahol mező­kövesdi kombájnosok arat­tak. Bizony a tervezett idő­ponthoz képest, késésben voltunk. Előző helyen, ’ a Kassa melletti bidovcei tsz- ben tovább időztünk a kel­leténél. Karcsi bátyánk be­csületére legyen mondva, nyomta a gázt, talán jobban is a kelleténél. Lublól el­hagyva, egy emelkedő tete­jén, a négysávos út mellett rendőr integetett. Leálltunk. Tolmácsunk, a szilicei Ko­vács Sanyi úgy tett, mint aki egy szót sem tud szlo­vákul. Csak annyit súg oda magyarul, ebből bizony büntetés lesz. A rendőr azt kifogásolja, hogy folyama­tosan a belső sávban jöt­tünk, holott az itt tilos. Tényleg lesz büntetés? Ek­kor következett ugyanis Karcsi bátyánk nagy alakí­tása. Angol, orosz, német, magyar, szlovák szavakból, ott helyben egy világnyel­vet rögtönzött. S mint a vízfolyás, percekig nem állt be a szája, egy pillanatra sem. A szlovák rendőrnek kimeredt a szeme, levegő után kapkodott, de nem ju­tott szóhoz. Karcsi bátyánk meg csak darálta, darálta az ,,új eszperantót”, s köz­ben kezével is gesztikulált. Amikor monológjában odáig jutott, mama dóma nyissz, nyissz, s egyidejűleg mutat­ta, hogy az asszony elvágja odahaza a nyakát, ha a ke­vés költőpénzét büntetésre fizeti ki, a rendőr lemondó­an legyintett. Tűnjünk el gyorsan — jelezte a mozdu­lata, s mi szót is fogad­tunk. Mint a villám, húztuk el a csíkot, természetesen a belső sávban. Koncz Károlyt, .a Mező­kövesdi Matyó Tsz gépkocsi- vezetőjét idestova egy évti­zede ismerem. Emberként, pilótaként volt alkalmam bőven rá, hogy megismer­jem. Következésképp, talán nem túlzók: nála jókedé- lyűbb, talpraesettebb, arany- szívűbb gépkocsivezetőt ke­veset hordoz hátán a föld. A szakmában, ahogy mon­dani szokás, régi motoros. Épp ez évben éri el a más­fél millió kilométert. — Harminchárom éve, 1954-ben a honvédségnél szereztem hivatásos jogo­sítványt. Leszerelés után idehaza, az akkori egerlövői Aranycsillag Tsz-ben — igaz, előbb fogatos voltam, de rövid idő múlva kom­bájnra és tehergépkocsira kerültem. Majd 1968-tól — akkor egyesültünk a mező­kövesdi Búzakalász Tsz­szel — a mai napig, elnöki pilóta - vagyok. Ezúttal az egerlövői csa­ládi ház egyik hűs szobá­jában beszélgetünk. Az uno­kák által annyira szeretett 54 esztendős papival. — Két lányom van és négy unokám. Mezőkövesden él­nek, de különösen nyáron, szinte mindig itt vannak ná­lunk. Büszke vagyok rá, hogy a papit, no, meg az autót nagyon kedvelik. Per­sze, ezzel a papi sincs más­képpen. Mind a négy arany gyerek. Ha idehaza vagyok, gyakran eljátszom velük. Azonkívül szeretek barká­csolni, kertészkedni, s van még egy társadalmi megbí­zatásom is a faluban. Har­minc éve vagyok önkéntes rendőr, húsz éve parancs­nok. Legutóbb például tár­sadalmi munkában egy szol­gálati pihenőt építettünk magunknak. — Karcsi bátyám, tudom rólad, a család mellett má­sik nagy szerelmed a szak­mád. — Valóban így van. A ve­zetés, a szerelés ennyi év után is szinte az újdonság erejével hat rám. Pedig hát másfél millió kilométert le­vezetni balesetmentesen, nem kevés. Visszaemléke­zem, volt olyan év is. nem is egy, amikor százhúszezer kilométert vezettem. Persze, még most is megvan az évi nyolcvanezer kilométer. Nem egy alkalommal előfordult, hogy egyetlen nap több, mint ezer kilométert kellett megtenni. Legutóbb például, amikor egy sürgősen hiány­zó kombájnalkatrészért a velünk partneri kapcsolat­ban álló NDK-beli szövet­kezetbe kellett utaznom. — Nem fáraszt a hosszú vezetés ? Nevetve rázza a fejét. — Engem nem. Szó sze­rint, imádok vezetni. — Mi kell ahhoz, hogy valakiből jó pilóta váljon? Megvonja a vállát. — Nem is tudom. Szakmasze­retet, műszaki érzék... De erre is születni kell! Ideges ember például ne üljön vo­lán mellé. Láthattad, tapasz­talhattad, nálam soha nem megy fel a pumpa. — Az utasok? Bárkit szí­vesen viszel? — Én bárkit. Felőlem le­het dohányos, lehet kuka, lehet savanyú, egy a lényeg: a vezetésbe ne szóljon bele. Persze, a víg kedélyű, beszé­des, barátságos partnerek­nek jobban örülök ... Erről jut eszembe, megyünk idén Szlovákiába? Sebe Imre (a tsz főmérnöke — a szerk. megjegyzése) te, meg én. — Karcsi bátyám, semmi jónak nem vagyok elrontója. Hajdú Imre Fotó: Laczó József Nehéz lesz az aratás vége Szerdáig a kalászos gabo­nák aratását az egész or­szágban a vetett terület több mint 90 százalékán be­fejezték a gazdaságok. Mos- , tanra csak mintegy 135—140 ezer hektáron áll lábon a gabona. Tizenegy megyében végeztek a búza aratásával. Egyes térségekben, bár vál­tozatlanul van elegendő munkaerő és gép, a növény­zet és a talaj állapotát órá­ról órára figyelve tudják csak a kombájnokat a táblá­ra küldeni. Az egyébként hasznos eső ugyanis a föl­deket annyira eláztatta, hogy a süppedős talajra csak óva­tosan hajthatnak rá a gé­pekkel. Emiatt például Vas és Zala megyében várható­an augusztus 20-a utánra is marad aratnivaló. Hasonlóképpen nehéz az aratás befejező szakasza Nógrád és Veszprém me­gyében, ahol az éghajlati vi­szonyok miatt jobban elhú­zódott a kései fajták érése. Néhány gazdaságban a ter­ményszárító hiánya okoz most gondot, mivel a kom­bájnokból kikerülő gabonát csak a nedvesség egy részé­től megszabadítva lehet tá­rolóba vinni. így a gazdasá­gok inkább kivárják az al­kalmas időt, amikor a gabo­na lábon annyira megszá­rad, hogy betakarítás után egyenesen a magtárba vihe­tik. Arra is van példa, hogy a szomszédos nagyüzemben szárítják a frissen tisztított búzát, rozsot. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents