Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-13 / 163. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! r ; ' ~ ~ XLIII. évfolyam, 163. szám 1987. július 13. Hétfő Ára: 1,80 Ft » .vaa-w Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zt nplén Megyei Bizottságának lapja Az őszi árpában kombájnok dolgoznak Mától aratunk A Hatvan keresztelője A vasutasok nagy családjának 37. ünnepe Az őszi árpát már vágják a kombájnok, de legfontosabb kalászos növényünk, a búza aratása legfeljebb a hét végén kezdődik. Képünk még az elmúlt évi nyár egy pillanatát örökítette meg. Hogy mennyire lehetetlenség megjósolni u mezőgazdaságban egy-egy munkának kezdetéi, arra az idei év is példa. Egy hónappal ezelőtt a hűvös, csapadékos napok után a szakemberek többsége július végét jelölte meg *• gabonabetakarítás kezdetéül. Tegyük hozzá: jogosan, hiszen a későbbi kitavaszodás. a kedvezőtlen időjárás alaposan késleltette a kalászosok fejlődését. A legutóbbi határszemlék már arról győzték meg az agronómuso- kal, hogy a száraz, meleg napok hatására a növények érése felgyorsult, és júiius 25. táján indulhatnak a kombájnok. Bár hozzátették: az . utóbbi évek legkésőbbi aratásával számolnak. Ma pedig olt tartunk, hogy az emődi Szabadságharcos Termelőszövetkezetben már az őszi árpát vágják az arató- cséplőgépek, és megyénk délebbi részein is szintén „ugrásra" készen várakoznak a gépek, de ott már a tavaszi (Folytatás a 2. oldalon) A Miskolci Szimfonikus Zenekar neve mellé ma már legfeljebb földrajzi értelemben teszik hozzá; Vidéki zenekar. Ezt igen szívós, kitartó, nemegyszer megerőltető munkával sikerült elérni, s nem kétséges, hogy a művészi színvonal megőrzéséhez hasonló „folytatásra" van szükség. A zenekar fennállásának talán legeredményesebb évadját értékelve mondotta ezt Sír László, a Miskolci Szimfonikus Zenekar igazgatója. A zenészek pénteken késő délután tartották meg évadzáró társulati ülésüket, a fenntartó város és a megye párt-, állami- és társadalmi szervezetei képviselőinek jelenlétében. Bizonyos szempontból rendhagyó társulati évadzáró volt ez, hiszen pénteken este még egy koncertet tartottak a diósgyőri várban, utána pedig már az első lemezfelvétel színterére, az egyetem aulájába kellett, hogy .vezessen az útjuk. Ügy gondoljuk, ez, a zenei évadon túli pluszmunka azonban életük fontos eseménye: a város, Miskolc jelentős anyagi támogatásával — és a város kulturális alapjának segítségével, lehál az első zenekari nagylemezét készítheti el a Miskolci Szimfonikus Zenekar. Az idálig vezető út nem volt könnyű, ez a koncertévad pedig különösen zsúfolt volt. Időrendben; a szezon elején külföldi meghívásnak leltek elegei, öt országban és 45 városban működlek közre operaelőadásokon, növelve nemcsak saját művészi és erkölcsi hírnevüket, hanem a városét is. A következő évadra is vannak ajánlataik — számolt be az igazgató a társulatnak, s úgy lűniik, a testvérvárosi kapcsolatokban is nagyobb szerephez juthatnák az elkövetkező években. A miskolci szimfonikusok művészi elismerése, hogy a főváros zenei életében is részt vesznek. Tavaly még csak végzős karmesterek vizsgaelöadásán működtek közre a Zene- akadémián, ebben a most elmúlt évadban viszont már nagyzenekari koncerteket is adtak. Elsősorban a Vigadóval alakult ki jó kapcsolata a zenekarnak. De feltétlenül meg kell említeni azt is, hogy a Magyar Rádió több felvételt készített velük, s mintha a televízfió is felfedezné őket. (Péntek esti várbeli koncertjüket rögzítette a Magyar Televízió.) Mindezek nem mellékes kérdések, hiszen egy mégoly kiváló együttesnek is szüksége van a népszerűsítésre, a propagandára. De a megyén kívüli fellépésekben szerepet játszik az (Folytatás a 2. oldalon) . Tatarozzák az iskolákat Megyénkben több mint száz általános, és félszáznál több középiskolájában dolgoznak a kőművesek és más iparosok. Több intézményben korszerűsítik a fűtést, máshol a nyílászárókat hozzák rendbe. De akad olyan iskoja is, ahol nagyobb felújításra nincs szükség, a tantermeket kell kimeszelni csak. A tatarozáshoz a szükséges pénzeszközöket a helyi tanácsok adják A mostani pénzszűke világban ugyancsak gondot jelent a létesítmények karbantartása. Ezért megnövekedett azoknak a munkafelajánlásoknak jelentősége, amelyet az iskolákat támogató szocialista brigádok, a szülői munkaközösségek, kisiparosok tettek. Társadalmi munkában javítják meg a meghibásodott berendezéseket többek között Ede- lény város térségében a kisiparosok, ahol az ilyen vállalásoknak már hagyománya van. Nem tétlenkednek Óidon és más helyen azok a szülők, akik lakatos, asztalos vagy más szaktudásukat kamatoztatják azoknál az oktatási intézményeknél, ahol gyermekeik tanulnak. Segítőkészek a szülői munkaközösségek asszonyai is. Az anyukák a takarítást, a falusi iskoláknál a tantermek meszelését vállalták, hogy zavartalanul, megszépült környezetben kezdődhessen majd az új tanév. Sikeres évad után a szimfonikusok Miskotcon már pénteken reggel megkezdődtek a 57. vasutasnapi ünnepségek. A Gömöri pályaudvar falára elh elvezet t emléktáblával Pl'aff Ferenc vasúti építészre emlékezlek. Ö építette — több vasúti létesítmény mellett — a Tiszai és a Gömöri pályaudvarok felvételi épületéi is. Ezek már 80— 100 éves épületek, mégis eredeti formájukban is csaknem maradéktalanul megfelelnek a mai kor követelményeinek is. Az emléktábla avatását azért ás szorgalmazták —, ahogy azt Papp Gábor, a MÁV Miskolci Igazgatóságának igazgatóhelyettese elmondta —. hogy a vasutasok és a nagyközönség előtt is megismertessék. megbecsüljék azokat, akik a vasút fejlesztésén munkálkodtak, s tisztelettel őrizzék szellemüket. Az avatás után az igazgatóság dolgozói és a HNF városi bizottsága képviselői helyeztek el koszorút az emléktáblán. A tervek szerint az illetékes fórumokon kezdeményezik a felvételi épületek műemlékké (ipari műemlékivé) nyilvánítását. Az emléktábla avatása után a Tiszai pályaudvaron folytatódtak a vasutasnapi ünnepségek. Hernádi István igazgató a miskolci Igazgatóság dolgozói előtt mondott ünnepi beszédet, majd mintegy másfél száz vasutasnak (köztük nyugdíjasoknak is) adott ái kitüntetéseket, jutalmakat. Természetesen minden szolgálati főnökségen rendeztek külön „házi ünnepségeket" is. ahol — az éppen szolgálatban lévőkön kívül — egy napra megpihentek, magukat ünnepelték az ország legnagyobb „üzemének" dolgozói. Az igazgatóság központi ünnepségének színhelye ebben az évben Hatvan volt. Ennek magyarázata az. hogy 120 éve avatták fel a Hatvan—Budapest vasútvonalat. Az ünnepség szónoka. Hernádi István, a Miskolci Igazgatóság vezetője értékelte az elmúlt fél év eredményeit, és ismertette a további feladatokat, majd kitüntetéseket és jutalmakat adott ál. Az ünnepségen képviseltették magukat a szovjet, csehszlovák és bolgár vasutak és táviratban küldtek üdvözletei az NDK- beli, a lengyel és a csehszlovák vasutasok. Az ünnepségen megjelent Mészáros András, a MÁV vezérigazgató-helyettese, dr. Palásti József, a vasutasszakszervezet központi vezetőségének képviselője, míg megyénk vezető testületéit Básti János, az SZMT vezető titkára és Major János, a megyei KISZ-bizottság első titkára képviselte. Az ünnepség kedves színfoltja volt a legújabb villamos mozdony „keresztelője". A mozdonyt Hatvan városáról nevezték el. oldalaira felfestették a város nevét, és címerét is. (Hagyomány már, hogy a legnagyobb vasúti csomópontokról, a „vasutasvárosokról" mozdonyokat neveznek el.) Az ünnepség után a jelenlévők megtekintették a hatvani pályaudvar rekonstrukciójának munkálatait. Szombaton reggel Miskolcon. az MVSC-pályán folytatódtak az ünnepségek. A vasutasok nagy családjának tagjai juliálisra gyülekeztek, s estig több ezres tömeg szórakozott a változatos kulturális és sportprogramokon. Volt fúvószenekari térzene, néptáncműsor, divatbemutató. gyermekműsorok, nép- művészeti vásár, tömegsportversenyek. és kiállítások. A kánikulai vasutasnap jó hangulatban telt el, fogyott a virsli, folyt a sör, igazi juliálist ültek a vasút dolgozói. (szatmári) Hét végi munkák A kohók mellett mértek Az Ózdi Kohászati Üzemek folyamatos acélöntőműve is túlteljesi-. tette hét végi tervét Kétségtelen, az elmúlt hétvége az üdülőké, a kirándulóké, a strandotoké volt, hiszen hétágra sütött a nap, a hőmérők harminc fok körüli értéket regisztráltak, de ezen a hétvégén nagyon sokan dolgoztak is. Építőiparosok, kohászok, bányászok... És hát a kohók mellett, a banyák mélyén néha negyvenötven fokra is felkúszott a hőmérő higanyszála. De a munka nem állhatott meg, az erőműveknek kell a szén, az acélgyártóknak kell a vas. a gépgyártóknak kell az acél... Az ózdi kohászok alaposan túlteljesítették minden tervmutatójukat, csakúgy mint diósgyőri társaik, de hasonlóképpen kitettek magukért a borsodi bányászok is. Ózdon 300 tonnával több készárut gyártottak szombaton, s így összességében 2237 tonnányit könyvelhettek el. Kereken száz tonnával több acél is készült, s a tervezett 2000 tonna áruval szemben 2099 tonna hagyta el a kohászati üzemek területét. Diósgyőrben, a Lenin Kohászati Művekben már javában készülnek a 3- as számú nagyolvasztó átépítésére, de ennek ellenére még mindig a három kohó javában üzemel, s egy nap alatt csaknem 2200 tonna vasat csapoltak belőlük. A konverterből 2570 tonna acél került ki, míg a nemesacélhengermű finom- és középsorának dolgozói másfélszer, kétszer annyit hengereltek, mint amennyi a tervük volt. Igaz, most nem akadozott az anyagutánpótlás, váratlan műszaki hiba sem gátolta a folyamatos munkát, csak éppen a meleg volt nehezen elviselhető. Ezt ellensúlyozandó, száz liter számra fogytak a hűsítő italok, elsősorban a szódavíz. A borsodi szénmedence dolgozói vasárnap nem dolgoztak, ám szombaton teljes termelés folyt. A hat nagy teljesítményű aknából a bányászok összességében 12 800 tonna szenet küldtek a felszínre. Miskolcon, az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat azon munkásai áldozták fel hétvégi szabadnapjukat, akik a Győri kapui vdllamospálya átépítésén dolgoznak. A régi vágányágyazatot szedték fel, a Gyula utcától egészen a Thököly utcáig. Nem véletlen volt a sietség, a szombati munka, hiszen a jó idő minden percét ki szeretnék használni, hogy minél hamarabb elkészüljenek, s helyre álljon a villamosközlekedés régi rendje.
