Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-09 / 160. szám
1987. július 9., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Küldjön egy érdekes fotót! Múlt és jelen Beküldte: Kormos József, Mezöcsátrói Kánikulában Beküldte: Paulinszkyné Botos Ágnes, Boldogkőváralja Egy kis bonyodalom Gyiíjtöttllnk Márka-kupakot, de... A televízió reklámműsoraiban gyakran elhangzik a Márka-kupak gyűjtésére való felhívás. Gyer> mekeim is nagy aktivitással fogtak hozzá, a családot is mozgósították. A kupakokat annak rendje és módja szerint postáztuk a budapesti felvevőhelyre, s onnan meg is küldték a sorsjegyeket. Gondunk akkor kezdődött, amikor meg akartuk tekinteni a sorsolásról szóló nyereményjegyzéket, A sorsjegy tájékoztató szövege szerint: „a hivatalos nyeremény jegyzék megtekinthető az ország valamennyi totó-lottó ki- rendeltségében.” Az útmutatást követve, sajnos nem jártunk eredménnyel, sem a Széchenyi úti, sem a Marx téri lottózóban nem tudták listát mutatni. Próbálkoztunk az Árpád utcai OTP-ben is, ahol azt válaszolták, hogy nincs ilyen jegyzékük, az akciót nem ők kezdeményezték. Jó lenne tehát tudni: a húzásra kerülő sorsjegyek közül melyik a nyertes, illetve, hol lehet megtekinteni a listát? Ismerősömtől tudom, hogy ők is hasonlóan jártak az elmúlt évben, és az újságokban is hiába keresték a nyereményjegyzéket. AZ embert elgondolkoztatja ez az akció! A gyerekek lelkesen gyűjtögetnek és az eredményt sókan nem ismerik. Felmerül az a kérdés is, hogy vajon mi lesz azokkal az ajándékokkal, amelyekért. nem jelentkeznek a nyertesek, talán éppen azért, mert nem is tudnak szerencséjükről. Sokan részt vesznék ebben az akcióban, s ezért úgy gondolom, másokat is érdekel mindaz, amit most szóvá tettem. Kónyáné László Erzsébet Miskolc * Levélírónk észrevételeivel megkerestük az illetékeseket és a következő tájékoztatást kaptuk. Márka-kupak Központ: Minden húzás után kétezer darab nyereményjegyzéket küldünk a Sportfogadási és Lottó Igazgatóságnak. Szóbeli megállapodást kötőttünk, melyben kértük, hogy továbbítsák ezeket a kirendeltségeikbe. Sajnálattal értesültünk arról, hogy miskolci gyűjtőink nem tudták megtekinteni a listát a helyi lottózókban. A sorsjegyeken azonban azt is feltüntettük, hogy a jVép- szabadság melyik száma közli majd a sorsolás eredményét, így a játékunkban részt vevők ott is utánanézhettek. Pontosan megjelöltük évi két sorsolásunk idejét, valamint közöltük, hogy milyen nyereményeket húzunk ki. Sokan levélben érdeklődtek központunktól, részükre megküldtük a jegyzéket. Azokat a nyereménytárgyakat, amelyekért nem jelentkeznek a tulajdonosok, újra kisorsoljuk. Ebben az évben jubileumi játékot indítottunk, hiszen akciónk már tízéves. A fősorsoláson minden kiadott sorsjegy egyaránt részt vesz (december 28.), s kihúzzuk ezeket a gyűjtők lakhelye szerinti részsorsoláson is (augusztus, Eger). Dr. Vaszily Béla, a Sport- fogadási és Lottó Igazgatóság főosztályvezetője: Szóbeli megállapodásunk van a Márka Központtal, hogy a jegyzékeket továbbítjuk 176 kirendeltségünkbe. A legutóbbi sorsolás után, tavasszal is szétküldtük a kétezer listát. Előfordul azonban, hogy nem függesztik ki, illetve nyoma vész a kihelyezett tájékoztatóknak. Hasonló esetek elkerülése érdekében, intézkedünk, hogy a jövőben függesszék ki a sorsolások eredményét minden kirendeltségen. Lövész László, az OTP megyei igazgatós ágának osztályvezetője; Az utóbbi hét nyereményjegyzéket nem kaptuk meg, nem tudni, mi okból. A jövőben ügyelni fogunk arra, hogy kirendeltségeinket ellássuk ezekkel a • listákkal, amelyeket saját házi nyomdánkban sokszorosítani fogunk, hogy mindenhova jusson belőle. Köszönjük levélírónknak, hogy felhívta figyelmünket erre a hiányosságra. Gyakrabban ellenőrizzenek a Mályi-tónál Már 15 éve pihenünk, üdülünk a Mályi-tónál, de utóbbi időben inkább bosz- szúságot, .mint örömet jelent ott-tartózkodnunk. Ennek oka, hogy a kihelyezett 40 kilométeres sebességkorlátozó táblákat sokan figyelmen kívül hagyják, autósok és motorosok egyaránt. Ebben a versenyben élen járnak a faluban lakó motorkerékpárosok. Bandába verődve, céltalanul száguldoznak, versenyeznek reggeltől estig (sőt, az utóbbi időben még éjszaka is), s elviselhetetlenül nagy zajt csapnak „megszerelt” kipufogócsöveikkel. Figyelmeztetésünk, kérésünk eddig eredménytelen volt. Az országúton, a városokban szigorúan büntetik a sebességet túllépőket, de úgy tűnik, mindezt büntetlenül tehetik a Mályi-tó környékén _ közlekedők. Időnként ugyan feltűnik egy-egy rendőrjárőr, amit a motorosok azonnal jeleznek egymásnak, de távozásukkor ismét elszabadul a pokol. Családjainkkal, üdülőtársainkkal főleg nzért tartózkodunk itt, hogy távol a város zajától, kipihenjük magunkat. Csendre, nyugalomra vágyunk, de ilyen körülmények között ez elérhetetlen. Kérjük az illetékeseket, vegyék fontolóra alábbi javaslatainkat, hogy a jelenlegi áldatlan állapot mielőbb megszűnjön: ellenőrizzék a motorok kipufogóit, helyezzenek el 20 kilométeres sebességkorlátozó táblákat, s gyakrabban találkozzunk rendőrjárőrökkel. V. M. Miskolc ÖSSZEÁLLÍTOTTA: BODNÁR ILDIKÓ Miskolc szellemi életéről folyó vitában január végétől közöltünk hozzászólásokat, véleményeket. Miint arról kedves olvasóinkat július 4-.i számunkban tájékoztattuk, a vitát szerkesztőségünk befejezte, melynek tanulságaira a későbbiekben visszatérünk. Most mégis kivételt téve, rovatunkban közöljük dr. Burányi Géza miskolci olvasónk levelét, aki a május 16-i lapszámunkban, Gergely Mihály tolláiból megjelent „Városunkért, Miskolcért” című írásban felvetett egyik javaslatot vitatja. Az 1945-ben végrehajtott településegyesítés után Miskolc vezetői nem mérlegelték, hogy milyen nevet kapjon a megye megújult székhelye — állapítja meg a cikk írója. Ennek pótlására Gergely Mihály új névként a Miskolc-Diósgyőr, vagy a Diósgyőr-Miskolc elnevezést -ajánlotta már éveik óta, s most is. Véleményem szerint, erre -a kétfős elnevezésre nincs szükség. Az elmúlt években keletkezett egyesített községnevek (Verőcemaros, Gyamaendrűd stb.) erőltetettek, mesterkéltek, s nem oldják meg a többi egyesített községnóv problémáját, hiszen -léheitetlen minden községnevet figyelembe venni. Javaslom, hogy a köz- igazgatási egyesítés után is maradjon meg a községék, városrészek eredeti neve. Miskolc esetében tehát: Diósgyőr, Hejőcsaba, Szirma, Göriömböly, Edelénynél pedig ,az ősi Borsod helységnév. S ahol posta és vasútállomás is van, ott éljen tovább a községek, települések -eredeti neve, határúk kezdetét és végét névtábla jelezze. Nyugodtan állíthatom, hogy ez a megoldás a legegyszerűbb, és a legjobban megfelel a községnevéket indokolatlanul elsorvasztó eljárás ellen szinte országosan tiltakozó lakosság kívánságának is. Mindezt egy szomszédos ország, Jugoszlávia -példájával is megerősíthetem. Az I. világháború után Jugoszláviához került Pancsov.a (Pancsvo) és Zimony (Zpmun) városokat már évtizedekkel ezelőtt közigazgatásilag a fővároshoz, Belgrádihoz csatolták, de senkinek sem jutott eszébe a . Belgrád—Pan csóva—Zimony közös név, vagy ennek más változata, de ,az sem, hogy Pancsova és Zimony régi nevét az egyesítés következményeként megszüntessék. A közúton és a vasútállomásokon ott van ,a két város .névtáblája, a postabélyegzőn szintén nem Belgrád, hanem a két város neve látható. A közigazgatás is eszerint tárgyal és intézíkedik — Belgrád részeként. Miért kell -a mi országunkban a községegyesítés nyomán megszüntetni a sok ősi helységnevet, vagy helyettük erőszakolt, kettős elnevezést kitalálni? Javaslatom elfogadása, .illetve e téma országos tárgyalása esetén végre közmegegyezés születhetne ebijén a kérdésben. clr. Burány Géza Miskolc, Oprendek S. u. 88. sz. Levelekből - sorokban Felejthetetlen kiránduláson vettünk részt a közelmúltban — írják az I/2-cs párt- és Vö- rüskercszt-alapszervezet nyugdíjas tagjai Miskolcról. Útvonalunk Tállya, Hollóháza, Lászlótanya, Sárospatak volt. Utazásunkhoz a Borsod Volán biztosított autóbuszt, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. Csak elismeréssel szólhatunk gépkocsivezetőnkről is, aki mindvégig igen jó hangulatot teremtett. ★ Megható eseményben volt része annak a nyolc öregdiáknak, akik 1924-ben végeztek a volt Uévay József Református Gimnáziumban. A 63. érettségi találkozóra többen betegség miatt nem jöhettek cl, és sajnos néhány volt osztálytársnak már értesítést sem küldhették. Az ünnepi összejövetel résztvevői felidézték diákéveik derűs eseményeit, kedves emlékeit. Megállapodtak abban, hogy minden évben újra találkoznak, amíg lesz kinek meghívót küldeni — írja Murányi Tibor, Bánrévéről. * Két tubusos tejkrémet vásároltam a közelmúltban, de egyúttal bosszúságot, is. Amikor kávémat akartam ízesíteni a finom tejtermékkel, mindkét tubus tartalma ellenállt nekem, egy cseppet sem tudtam kipréselni belőlük. Ezt szóvá is tettem, s nem eredménytelenül. A Nyíregyházi Tejipari Vállalat igazgatója megküldte számomra kedvenc édesítőmet, a megszokott jó minőségben. Ez a vállalat úgy látszik, ad a hírnevére — írja A. E. Miskolcról. Mindenkinek csak hasznára válna... Tömegkommunikációs eszközeink gyakran foglalkoznak egészségünk megőrzésével, az egészséges életmóddal. E témában már sok hasznos1, és követendő tanács elhangzott, köztük a testmozgás fontossága is. Tény, hogy mozdulnunk kell, a szó legiigazibb értelmében. Számos betegség írható a helytelen táplálkozás, a mozgásszegény életmód rovására. Én, a magam részéről a futást, a kocogást tartom a legköny- nyebben elérhetőnek, s ehhez sem anyagi áldozatra, sem sporteszközökre, létesítményekre nincs szükség. Csupán elhatározás, akarat, kitartás kérdése! Az sem lényegtelen, hogy minden korosztály a nap bármely szakában élhet ezzel a lehetőséggel. A rendszeres kocogás, idősebbeknél esetleg gyaloglás, megfelelő erőnlétet, edzettséget, jó közérzetet biztosíthat, akár feszültségeinket is oldhatja. Több országban tért hódított, sőt napi igénnyé vált a rendszeres futás, kocogás. Fiatalok, idősek, nők, férfiak, gyerekek űzik ezt a sportot. Együtt fut a család. S nálunk vajon mi a helyzet? Egyik hölgyismerősöm panaszolta a minap: diétázik, mert fogyni szeretne, emellett otthon tornázik, de legszívesebben kocogna, s úgy érzi, ezzel jobb eredményt is érne el. Nem értettem, mi akadályozza ebben. Hát csak annyi — folytatta —, hogy szégyellem, restellem magiam, mert amikor ezzel próbálkoztam, az ablakban könyöklők megjegyzést tettek rám, az utcán járók pedig úgy néztek rám, mint valami csodabogárra. így aztán úgy döntöttem, nem leszek mások céltáblája. Sajnos, a leírt jelenség gyakori, sokan vélekednek hasonlóan, megszólják, kinevetik az egészségük érdekében kocogókat. Valószínű, ez is az egyik oka annak, hogy nálunk csali kevesen vállalkoznak a napi rendszeres futásra. S az is elképzelhető, hogy éppen ezek a csúfolkodók állnak értetlenül, megdöbbenten az utcán összeesett — talán szívinfarktust szenvedett — embertársuk mellett és sajnálkozó megjegyzéseket tesznek. Talán akkor eszükbe sem jut, hogy meg nem értésükkel már jó néhány kocogónak elvették a kedvét az egészségmegőrző testmozgástól. Pásztor György Sajóvárkonyi szőttesek és hímzések Ózd-Sajóvárkonyon a kenderszőttesek készítése még a század első negyedében is általánosan elterjedt volt. A több mint húsz éve működő várkonyi díszítőművészeti kör tagjai az ottani hagyományokat megőrizve, azokat folytatva készítik hímzéseiket. A várkonyi asszonyok legújabb hímzéseiből, díjnyertes alkotásaikból kcndcrszőttcscikből nyílt- kiállítás az Ózdi Kohászati Üzemek Gyártörténcti Múzeumában, amelyet október 5-ig tekinthetnek meg az érdeklődők. Fotó: Kerékgyártó Mihály. Ózd
