Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-04 / 156. szám

1987. július 4., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15

Ökölvívás

Szűcs László VB-döntös!

Döntőbe jutott a junior ökölvívó világbajnokságon az 57 kg-os súlycsoportban a sajószentpéleri Szűcs László. A magyar versenyző csütörtökön a ghanai Issiíu Quartyt győzte le, s a vasárnapi fináléban a szovjet Ilijaszov lesz az ellenfele.

A 4. junior ökölvívó világ- bajnokság elődöntőinek másik magyar résztvevője. Nagy Győző magyar idő szerint szombaton hajnalban lép szorílóba.

Atlétika, nyílt vidéki OB

KÉT NAPIG az atléták uralkodtak Miskolcon, a DVTk sporttelepén. A nyílt vidéki országos bajnokságra 57 egyesület küldte el versenyzőit, a viadal iránt tehát volt érdeklődés. Mindenki arra számított, hogy az augusztusi felnőtt OB előtt születnek majd kiemelkedő eredmények, az atlétákj Tengerentúli i

i nevezők

■ !

i Érdekesség, hogy a vi- i

• dékbajnokságon az Egye- i siil( Államokból érkezett i atléták is rajthoz álltak. i

— Mivel nyílt versenyt i rendeztünk, így a külföldi- • ek is indulhatlak — mond- 1 , la Weigert Ilona, aki a 1 i titkári teendőket látta el 1 i az ()l5-n. — Az amerikai i főiskolások európai kör- t i úton járnak és Magyart»»*- , i szágon is versenyezni akar- ,

• tak. A vidéki OB kapóra , 1 jött, a MASZ-nál bejelent- | 1 keztek, megkapták az en- i

gedélyt, és nyolcán vállal- i koztak a szereplésre. Jelen- i létük rangot adott, az OB-t i , nemzetközivé avatta. 1

azonban — egy-két kivételtől eltekintve — nem rázták meg magukat. Igaz, a hőség... Vitathatatlan: árnyékban is 55 fok volt és a kánikula sportolót is. vezetőt, is egyaránt próbára tell. A „csendességei’ elsősorban a férfi magasugrás törte meg. A csepeli Németh centiméterről centiméterre biztatóan haladt előre, s amikor a 221-el is átvitte, már csel- linletlek a szakemberek. Bizony Diósgyőrött nem mindennap repülnek ilyen magasra. Aztán evés közben a fővárosi fiúnak megjött az étvágya: 228 centiméterre vállalkozott! Országos

csúcskísérleteknek lehettünk szemtanúi, szurkoltunk, bizakodtunk. Hiába, mert próbálkozásai semmi jóval nem kecsegtettek. Persze kissé furcsa volt, hogy a 221 után egyből a 228-ra pályázott, ... de legalább elmondhatja magáról: megpróbálta felkavarni a vidékbajnokság ..állóvizét",

A VERSENYKIÍRÁS egyébként 28 számot kínált, végül 35 lelt belőle, A női 4X40()-ra nem akadt jelentkező, így elmaradt. Maradjunk még a számoknál. 623- an indultak és az amerikaiak jelenléte színesítette a a mezőnyöket. Férfi 1500-on, 47-en, 800-on 44-en, 100-on 43-an, 400-on 39-en, 200-on pedig 37-en futottak. A női 100-on, 200-on és 400-on

összesen 70-en voltak! Nagyon hiányzott a hazai élgárda, csupán néhány nagyágyú tisztelte meg jelenlétével a viadalt. Legjobbjaink az elmúlt héten rangos nemzetközi erőpróbákon léplek „salakra", aztán két nap múlva számukra a Hl. Hungalu Budapest Nagydíj következik. Kerestük a diósgyőriek „kulcsfiguráit" is, s mint. megtudtuk: néhányuk sérülés miatt maradt távol. És ha már a DVTK-nál tartunk: a pirosfehéreknek csak három elsőség (és néhány helyezés) lutott — szereplésük éppenséggel lehetett volna szebb is.

A SZAKMAI értékelésre Szabó Józsefet, a versenybíróság elnökét, a Magyar Atlétikai Szövetség vidéki bizottságának vezetőjét kértük: — Gyengére sikeredett a kalapácsvetők és rúdugrók, a női diszkoszvetők és súlylökők, továbbá a 100 gátasok harca. Csak néhányat! indultak, az eredményekre pedig jobb. ha nem vesztegetjük az időt. A férfi magasugrókkal és súlylö- kökkel elégedett vagyok, miként a nevezők számával is. A rekkenő hőség rányomta a bélyegét a mutatott teljesítményekre... Néhány szót a rendezésről, az augusztusi OB szemszögéből nézve: a főpróba jól sikerült, a bírói gárda megfelelően oldotta meg feladatát, csak apróbb, könnyen javítható hibák akadtak. Szétnéztem a műanyag pályán is, melynek felszereltsége sokat javult, képletesen szólva kulturálódott, köszönet érte a MASZ nevében. Összességében: láttunk már színvonalasabb, érdekesebb vi- dékbajnokságol, ezzeel persze nem a rendezésben közreműködők érdemeit akarom csökkenteni. Az augusztusi országos bajnokságon remélhetőleg kárpótlást nyújtanak majd a versenyzők !

j Utód még nincs

i

i A DVTK atlétikai szak- I osztályát a napokban sú- i tyos !: yász érte, elhunyt i Kiss György vezető edző. i Ki lesz az utód? — tu- i (lakottul; Tölti Lajostól, az 1 egyesület társadalmi elnö- 1 kétől, a MASZ elnökségének tagjától.

— Még nem tudok felelni — válaszolta. — Alapo- ! san szétnézünk majd, re- I mélem, hogy néhány hé- i ten belül találunk a funk- I ciö ellátására megfelelő i felkészültséggel rendelkező I szakembert. A versenysze- i zon kellős közepén va- I gyunlt, ez pedig nehezíti I helyzetünkéi.

EREDMÉNYEK. 1. nap. A győztesek és borsodi helyezettek, nők, 100 m: Daku (NYVSSC) 11.66. 400 m: Erdélyi (Ikarus) 54.40. 1500 m: Szabó (Ü. Dózsa) 4:20.8. 3000 m: Jankó (Ajka) 0:51.6. 100 m gát: Szabó (S. Kohász) 14.40. Diszkosz: Pallayné (DVTK) 56,26. 4x100 m váltó: 1. NYVSSC 46.70, 2.

DVTK 48.11. Férfiak, 100 m:

Utassi (S. Kohász) 10.60. 400 m: Timmons (USA) 47,03. 1500 m: Banai (Dombóvár) 3:45.0. 10 000 m: Bók (Kaposvári Rákóczi) 30:43.0. 110 m gát: Bágyi (Építők)

A mindentudó

Ha valamelyik hivatalos közreműködő, edző, sportoló, érdeklődő nem tudott valamit — volt kihez fordulnia. A mindentudó: dr. Tölg-Molnár László. Kapásból vágta a keresztneveket, az időeredményeket, az egyesületek nevét, a mai és régi csúcsokat, azt is megmondta, hogy kinek a nevét írják y-nal, tz-vel és így tovább. 1961-töl bíráskodik, 1983-tói a MASZ versenybíró-bizottságának vezetője. Felelős a hazai viadalokért, a közreműködők kijelöléséért. Évtizedekre visszamenően ismeri a hazai és nemzetközi viadalok helyezettjeit.

— Csak az első húszat — szerénykedett. — Nem ördöngösség ez. Hivatali kötelesség!

14.25: Távol: Szekeres (ZTE) 772. Rúd: Makó (DMVSC) 480. Súly: 1. Ladányi (Szeged SC) 19.10, ... 3. Kovács (DVTK) 15.71. Gerely: Bolgár (Szeged SC) 74,10. 4x100 m váltó: DVTK 41.31. 2. nap, nők. 200 m:Mádai (NYVSSC) 24.60. 800 m: Bartakovics

(Ü. Dózsa) 2:06.92. 5000 m: Visnyei (SZVSE) 16:20.2. 400 m gát: Nemes (S. Kohász) 61.95. Magas: Solti (Bp. Honvéd) 178. Távol: Fekete (DMVSC) 631. Súly: Baja (NYVSSC) 12.64. Gerely: Ma- lovecz (Építők) 62.78. Férfiak 200 m: 1. Karlik (Bp. Honvéd) 21.05, 2. Hargitai (DVTK) 21.54. 800 m: Oláh (DVTK) 1:52.38. 5000 m:

Kozma (Építők) 14:16.2. 400 m gát: 1. Bágyi (Építők) 51.03, ... 3. Szabó (H. Papp J. SE) 53.48. 3000 m akadály: Molnár (BVSC) 8:57.7. Magas: Németh (Csepel) 221. Hármas: Bakosi (NYVSSC) 16,23. Diszkosz: 1. Kerekes (NYVSSC) 53,32, 2. Kovács (DVTK) 51.68. Meghívásos férfi gerely: 1. Bolgár (Szeged SC) 69,08. Kalapács: Szaszák (B.-csabai Előre Spartacus) 50,86. 4x400 m

váltó: Szeged SC 3:21.11.

LEZAJLOTT tehát a főpróba, jöhet az előadás, melynek időpontja: augusztus 19—20—21. Reméljük, hogy a felnőtt országos bajnokságon jobb eredményeket, izgalmasabb küzdelmeket láthatunk majd.

Kolodzey, Tamás

A férfiak 1500 méteres versenyét Banai (Dombóvár, jobbról a második) nyerte. Fotó: Mák

Mérlegen a DVTK

Csak ritkán örülhettek a szurkolóit

Idézet az Észak-Magyarország 1986. augusztus 16-ai

számából: ....... Gál Béta tisztában van azzal, mit

v

állalt. Pontosan tudja, milyen nagy feladatra vállalkozott. Azt sem tagadja, az előttük álló út buktatókkal nehezített. Egyelőre csak a végcél lebeg a szeme előtt, amelyhez két év alatt oda kell érni! Vágyai közé tartozott a megméretkezés, s azért más, azért jelentősebb a feladat, amit kapott, mert annál a klubnál igazolhatja képességét, felvérfezettségél. amelynek tulajdonképpen mindent köszönhet. Ezúttal nem nyomhatja a labdarúgók vállát a felelősség, hogy mindenáron az NB I-be kerülés a cél. Úgy rúghatják a labdát, ahogy erejükből, tudásukból, felkészültségükből telik. Céljuk az első hat közé kerülés.”

Tegyük hozzá a fentiekhez, hogy akkoriban sorra állították meg az ismerősök az utcán, s elmondták neki, hogy féltik. Tartottak attól, hogy olyasmire vállalkozott, aminek a megoldásához bizonyos feltételek nem adottak. A felvetésekre csak annyit mondott: tisztában van a diósgyőri gondokkal.

A továbbiakat már jól ismerik a labdarúgás barátai. A DVTK együttese döntetlennel kezdett Nagykanizsán, hazai környezetben legyőzte az Özdot, majd teljesen váratlanul, de annál egyértelműbb módon vereséget szenvedett Budafokon. Az őszi idény végén a statisztika egyáltalán nem festett kedvező képet a gárda produkciójáról. Tizenkilenc összecsapáson mindössze 14 (!) pontot gyűjtöttek, csak 16 esetben találtak be az ellenfelek hálójába, ugyanakkor 28 gólt kaptak, A félidői a vasgyári társaság a 18. helyen zárta, s az egyik kiesést jelentő hely birtoklása senkit nem elégíthetett ki. (Emlékezzünk csak az eredeti célkitűzésre!)

Ha egy csapat ennyire elmarad a várakozástól, adott a „recept”. Januárban Diósgyőrött új szakvezető látott munkához. Száger György — külföldről hazatérve — itthon akart bizonyítani, a klub pedig ambiciózus, törekvő edzőt keresett. A „találkozás” eredménye: a labdarúgók teljesítették — az időközben módosított — célt, megőrizték második vonalbeli tagságukat. Ne mélyedjünk most bele a számok, adatok elemzésébe, elégedjünk meg annyival: az együttes a tavasz- szal 20 pontot szerzett, gólkülönbsége javult (22- 23), s nőtt a hazai találkozókon a nézők száma. Az ősszel 280 ezer. a tavaszi idényben pedig 560 ezer forint bevételre tettek szert. Hazai környezetben veretlen maradt a társaság (10 mérkőzésen 16 pont), idegenben azonban csak itt-ott sikerült elcsípni néhány (összesen négy) pontot.

Az őszi vesszőfutás ösz- szetevőit korábban részletesen elemeztük. Ezúttal a tavasz történéseire érdemes koncentrálni. Száger azt mondja, hogy a 10. mérkőzésig úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt tervezték. Utána viszont be- következett egy törés. Az okokat fürkészve első helyen említi: ebben az időszakban találkoztak az élmezőnybe« helyet foglaló és a kiesésben leginkább veszélyeztetett csapatokkal. A Kaposvár, a Vác. a Bp. Volán, a Csepel és a Nyíregyháza kemény diónak bizonyult, velük szemben mindössze két sovány hazai döntetlenre futotta az erőből. Elgondolkoztató, hogy a „gyengék” ellen sem igazán brillírozott a DVTK (vereség Keszthelyen és Ózdon, döntetlen Baján és itthon a Nagykanizsával szemben, mindössze a Budafokot sikerült egy sokak által vitatott góllal térdre kényszeríteni), s így csak a zárófordulóban nyugodhattak meg teljesen a piros-fehér színek kedvelői. A szakvezető a fordulat egyik eredőjeként tekinti, hogy többen visszaestek. Ékes példa erre Kölln esete, akinek a hozzáállása egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott, fegyelmezetlenné vált, nem azt csinálta, amit kértek tőle, s ez kihatott a csapat teljesítményére is. Komoly gondok jelentkeztek a védelemben. A legtapasztaltabb alakzat képes volt arra, hogy percek alatt összeomoljon. Nyert állásból veszítettek mérkőzéseket úgy, hogy 5—10 perc alatt kaptak két gólt. A rövidzárlatok elsősorban fegyelmezetlenségekből adódtak. Száger rájött. hogy sem Szűcs, sem pedig Leskó nem jelent igazi, megnyugtató megoldást a sepregető posztján. Aki éppen bizalmat kapott. szinte menetrendszerűen betlizett.

Örvendetesen változott a tavaszra a játékosok kondi- cionális felkészültsége. A nézők érzékelhették, hogy a gárda nem fulladt ki. bírták erővel, s nem egy esetben éppen a hajrában csikartak ki döntést, mentettek pontot. A gólszegénységen nem sikerült változtatni. A 38 találat kevés büszkeségre ad okot, az átlag ugyanis mérkőzésenként egy gól, márpedig a közönség becsalogatásához, kiszolgálásához jóval többre, minőségi változásra van szükség. A másik oldal: 51 esetben rezdült meg a DVTK hálója, ettől több gólt csak kél-három csapat „vételezett". Száger igyekezett testhezálló taktikát kialakítani. Stabilan beépítette az együttesbe a fiatal Midát, Molnárt és Farkast. Úgy véli, elsősorban a középpályán akadnak tehetségek Diósgyőrött, de mivel az elmúlt idényben a védelem igencsak sebezhetőnek, labilisnak mutatkozott, jelentős erőket kellett elvonniuk a szervezéstől. Ugyancsak pozitívumként tesz említést Thury egyenletes, jó játékáról.

Tavaly nyáron a fővárosba került a korábbi diósgyőri gólgyáros Dzurják. Távozását megsínylette az együttes, a mostani bajnokságban megoszlott a gólszerzés a játékosok között. Szinte minden csapatban akad egy-két olyan futballista, akik a gólok döntő többségét elérik. A DVTK kivétel. Nem is jelentene ez különösebb gondot, ha párosulna az egységes, ütőképes, megpróbáltatásokra kellően felvértezett, nagyobb feladatok megoldására alkalmas gárdával. De egyelőre senki nem ringathatja magát ilyen illúzióban. Mondjuk ki nyíltan: a vasgyáriak úgy szerepeltek a bajnokságban, ahogyan azt reálisan, az erőviszonyokat helyesen értékelve, várni lehetett. Keserű igazság ez, de egyszer végre szembe kell nézni a tényekkel.

A piros-fehérek évek óta csak „igazolgatnak”. Húzóember nem akadt a kiválasztottak között. Jobbára alacsonyabb osztályból kaptak játékost, márpedig a maga elé merész célokat tűző együttesnek kiforrott, tapasztalt, sikerre éhes sportolókra (is) szüksége lenne. Száger nem titkolja: fél esztendő alatt egyfajta ismeretet szerzett Diósgyőrött. Közös munkával megoldották a kapott feladatot, közben jutott módja a helyi viszonyok tanulmányozására. Vajon adottak-e a feltételei a bátor tervezésnek? Erre a felvetésre azt feleli, hogy a szakmai részt maximum 30—40 százalékban lehet meghatározni. Azt is megkockáztatja, hogy talán nem ez a perdöntő, de természetesen nagyon fontos alkotóeleme a majdani sikeres szereplésnek. A menedzselés. az összhang, a zavartalan munkavégzés, a játékosok megfelelő ösztönzése és még sok egyéb tartozik abba a kategóriába. amelyben — ne tagadjuk — van mit javítani Diósgyőrött.

Konkrét erősítési terveik biztatónak tűnnek. Az előrelépés egyre inkább sürgetővé válik. mert. igazat kell adnunk Tóth Lajos társadalmi elnöknek, aki

azt hangoztatja:: ........ a

D

VTK nem bírja el sokáig. hogy labdarúgócsapata a második osztályban szerepeljen. A többi szakosztály érdeke is. hogy a legjobbak mezőnyében jegyezzék a gárdát’’.

Annak idején megkockáztattuk — nem is váltott ki egyértelmű tetszést —. hogy könnyebb kiesni az NB I- ből, mint visszakerülni. Az első NB Il-es idényben a négypontos MLSZ-bünle- tés miatt nem lehetett a feljutásban reménykedni. Ennek ellenére negyedik lett a csapat. A következő idényben egy darabig harcban állt a legjobbakkal, dobogós helyen fordult, aztán pillanatok alatt „szétesett a kép. leköszönt az akkori edző, s megint csak szomorkásán zárhatták a küzdelemsorozatot Diósgyőrött. Ez a mostani volt zsinórban a harmadik év, amelyet „száműzetésben" töltött a DVTK. A grafikon tehát nem jelez sok jól, alighanem alapvető változások segíthetnék a kibontakozás felé vezető út megtalálását.

Ilyennek könyvelhetjük el azt a diósgyőri kezdeményezést, hogy megpróbálnak közös asztalhoz ülni a másik két borsodi csapat képviselőivel.

Az ötlet, a közeledés, a párbeszéd mindenképpen dicséretes. Mi valósul meg a célokból? A jóslás nem kenyerünk. Egyet viszont tényként könyvelhetünk el: Diósgyőrött az elmúlt években, évtizedekben másfajta labdarúgáshoz szokott a közönség, értheíö. hogy nem nagyon vevő a mostanság látott produkciókra. A vasgyári berkekben nem lehet — szerencsére nem is az — perspektíva a bosszú távú NB H-es szereplés. Csakhogy az NB I-be jutáshoz semmiképpen nem elegendő a reménykedés, a bizakodás. Ez a feladat mindenkitől profi gondolkodást, hozzáállást követel.

Amennyiben ilyen irányba lépni tudnak, egy esztendő múltával egészen más alapállásból közelíthetünk a „Diósgyőri labdarúgás” feliratú dosszié anyagának tanulmányozása felé.

Doros László