Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-30 / 178. szám

1987. július 30., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Munkaerőmozgás, lehetőségek Á llapjainkban zajló gaz­dasági folyamatok ese­tenként zavart kelte­nek a fejekben, már ami a munka- és elhelyezkedési lehetőségeket illeti. Ezért nem árt ismételten szót ej­teni róla, hogy az állam ál­láspontja nem változott a teljes foglalkoztatás kérdé­sében. Az ország azonban olyan helyzetben van, hogy minden erejével a népgaz­daság teljesítőképességének fokozását tekinti elsődleges feladatának. Az ide vezető út pedig egyáltalán nem te­kinthető simának, előfordul­hat, hogy a veszteségesen, illetve gazdaságtalanul mű­ködő szervezetek megszűn­nek, vagy éppen állami tá­mogatással megkísérlik nye­reségessé tenni őket. Olyan tendencia is meg­figyelhető, hogy a vállala­tok, a gazdaságosság növe­lése érdekében, a korábbi­nál kevesebb dolgozót fog­lalkoztatnak, vagy nem tar­tanak igényt újabb munka- vállalókra. De hát az embe­rek dolgozni szeretnének. Itt vannak például a fia­tal pályakezdők. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal szakemberei kimutatták, hogy országos szinten min­den pályakezdő fiatalra jut egy munkahely. Ám a konk­rét elhelyezkedési lehetősége­ket tekintve, nagy eltérések vannak aszerint, ki milyen iskolát végzett, milyen szak­mát tanult, az ország me­lyik részében él. A buda­pestiek egyértelműen ked­vezőbb helyzetben vannak, hiszen a bejelentett munka­helyek több mint huszonöt százaléka a fővárosban ta­gi Iá Iható', ezen belül pedig a ~üf nem fizikai állások mintegy 'negyven százalékát is itt Ajánlják. • i'.'/Az utóbbi hetekben, hó- -n napokban sok állást kereső, -• idősebb és fiatal korosztály- hiba'tartozó férfi és nő for­dult meg a Borsod Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iro­dán. A számok arról tanús­kodnak, hogy a júliusi álla­pot szerint a gazdálkodó szervezetek által bejelentett munkaerőigény meghaladta a kétezer-egyszázat. Hogy ez sok vagy kevés? Az év első három hónapjában is a mos­tanival csaknem megegyező volt a kereslet. Az irodá­ban megjeleni munkaválla­lók közül 1400-an nem áll­nak munkaviszonyban; mun­kahellyel nem rendelkeznek Miskolcon több mint 400- an, Ózdon 435-en. Ha a munka nélkül levők összetételét vizsgáljuk, ki­derül, hogy a miskolciak közül 132-nek nincs nyolc általános iskolai végzettsé­ge. Özdon ez az arány még rosszabb, számuk ugyanis meghaladja a 200-at, vagyis a munkanélküliek felének rendkívül alacsony az isko­lai végzettsége. Óriási gond az elhelyez­kedésnél, hogy a jelentke­zők szakmai összetétele el­tér a vállalatok igényétől. A munkára várók között nagy számban vannak ugyanis segédmunkások, és olyanok, akik örökösen változtatják munkahelyüket. Azok szá­mára ugyanis, akik kiváló vagy jó munkaerők, főként pedig ha hiányszakmával rendelkeznek, az elhelyezke­dés nem okozhat túl nagy gondot. Ezt erősíti meg dr. Szegedi László, a Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iro­da vezetője is, aki elmond­ja, hogy például kőműves­ből, lakatosból, hegesztőből, esztergályosból több kellene Miskolcon, mint amennyien jelentkeznek. De szükség van kovácsra, hengerészre a Lenin Kohászati Művekben, a Húskombinátban húsipari szakmunkást várnak, a Di- gépben marós, esztergá­lyos, kovács, villanyszerelő szakmunkásokat vesznek fel. A feszültséget tulajdonkép­pen az okozza, hogy az úgynevezett divatszakmák­ban az idén is túlkínálat van, és a munkaközvetítés­re igényt tartó dolgozók nagy részének alacsony az iskolai végzettsége. A mun­kára várók összetételére jel­lemző, hogy harminc-har­mincöt százalékuk cigány, akiket a vállalatok nem szívesen foglalkoztatnak. A szabályozók arra ösz­tönzik a vállalatokat, hogy gazdaságosan termeljenek. Ezért egyre több helyen él­nek a lehetőséggel, s szin­ten tartják a létszámot vagy csökkentik, illetve minőségi cserére törekednek. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a képzési struktúra jobban igazodjon a munkaerő-ke­reslethez. Konkrétan arról van szó, hogy valóra kell váltani a dolgozók átképzésével, illet­ve továbbképzésével kap­csolatos terveket, hogy ily módon a munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat mindinkább közelítsen egy­máshoz. Ezt indokolja, hogy mindinkább csökken a ke­reslet a képzetlen munka­erő iránt, ugyanakkor az igényeknek megfelelő szak­embergárda nem minden esetben áll a gazdálkodók rendelkezésére. A képzés szükségességét veti fel vé­gül, de nem utolsósorban a szakképzetlen pályakezdők nagy száma is, akiknek el­helyezkedése átképzéssel oldható meg megnyugtatóan. L. L. Ei talán jó lesz Tanszervásár ürügyén. Arra ugyan pontosan # már nem emlékszem, hogyan is zajlott az első tanítási nap. Arra sem, milyen irkát, könyvet, író- szerszámot és egyéb felsze­relést kellett vásárolni, ami­kor az első osztályba léptem. Történések, emlékképek azonban ennyi év távlatában is megmaradtak. Olyanok, amelyek az elemi osztályok elvégzéséhez kötődnek, és olyanok, amelyek a későbbi iskolaévek mindennapjaihoz tartoznak. Tudom, hogy tan­évkezdéskor sokáig nem múlt el nap, hogy ne állítottam volna haza kéréssel: — Anyu!... Kérek tíz fo­rintot. mert,... Holnapra be kell fizetni egy ötvenest!... Itt van a lista, hogy mit kell mggvenni a hét vé­géig!... És ez így ment, jó­szerivel heteken át. Aztán ritkultak az effajta meg­rendelések, de megszűnni a tanulóévek alatt sohasem szűntek meg. Mert a füzet, a toll meg a könyv mindig kellett. És kellett az egyen- köpeny. a tornadressz meg a magas szárú tornacipő. Nem tartott örökké az iskolatás­ka sem, nem beszélve a toll­tartóról. Sok év telt el azóta. Fel­nőttek lettünk. Ma már gyer­mekeink állítanak haza mindennapos kéréseikkel, ma már eket kell felkészíteni, „kistafírungozni” iskolaév kezdetekor. Űk még persze, mostanság javában vakációz, nak, hiszen még július írunk a naptárban. Szüleik azonban már a holnapra gondolnak: számba veszik a következő hónap (hónapok) kiadásait, melyek ilyenkor, szeptember közeledtén, ugyancsak éreztetik hatásu­kat a családi kasszában. * Engedményes füzetvásárt, kedvezményes táskaárusítást hirdetnek a papír—írószer- boltok kirakataiban. Vannak, akik — mint mondják — „Nem tülekednek, s töretik agyon magukat a tömegben azért a pár forintért." Bi­zonyára lehetik... Ám ők a kisebbség. Mert a legtöbb családban igenis számít öt­ven meg száz forint, kivált­képp, ha két-három iskolás­korú gyermeket nevelnek, taníttatnak, ő.k azok, akik már az első napokban meg­jelennek a boltokban, hogy időben és olcsóbban besze­rezzék az egységcsomago­kat, s megvegyék az iskola­táskát, a füzetborítót... Számít a forint Muntyán Tivadarné családjában is, aki kislányával, a tízéves Esz­terrel indult a tanszervásár­ló körútra. — Minden esztendőben ilyentájt, akció idején sze­rezzük be a szükséges hol­mikat — mondja az anyu­ka. — Férjemmel együtt a húsiparban dolgozom. Két gyermekünk van. Fiam már önálló, elkerült mellőlünk. Leányunk azonban még csak most megy a negyedik osz­tályba. Bizony, az iskola na­gyon sokba kerül. Most pél­dául csak egy táskát, meg az előre elkészített egység- csomagot vettem meg né­hány kiegészítővel, mégis ezer forintot hagytam a boltban. Ezzel azonban még nincs vége a kiadásoknak. Hiszen a gyerek nő, amivel ha furcsa módon ..lépést tar­tana" az iskolaköpeny, előbb- utóbb akkor is szétmenne a mosásban, és vehetem a má_ sikat. Takarékosan, beosz- tóan élünk havi tízezer fo­rintunkból, mégis gondjaink vannak. Igaz, huszonhárom évi házasság után eljutot­tunk odáig, hogy van egy autónk, meg kis telkünk a Pingyomon. Ez jelenti a szó­rakozásunkat is. Nem já­runk sehová. Eszterkémnek súlyos szívműtéte volt, lebé­nult a fél oldala. Talán nem kell mondani, mennyibe ke­rül a gyógyítás ... Ne vegye ezt panasznak, nem szeret­ném. Beszélni sem szoktam erről.. . Imádjuk a kislányt és nekünk nem hiányzik semmi más, ha együtt lehe­tünk. De hát élni kell... és ugyebár ez pénz nélkül el­képzelhetetlen ... Dobos Imre és felesége, két általános iskolás gyermeket nevel. Egyikük hetedik, má­sikuk kilencedik évében jár. A kiadásokat a szülők ka­pásból sorolják: ezer forint a táska, kétszáz a tolltartó, kétszáz a tornafelszerelés, négyszáz az iskolaköpeny, mert most már mindenből kettő kell. Szóval, öt-hat­ezerre taksálják a gyerme­kek indítását,. így a tanév elején. És ezek csak a leg­szükségesebbek. Viszonylag jól keres a papa meg a ma­ma, akik Ónodon egy hús­bolt szerződéses üzemelteté­sét vállalták. Mégis az akció idején vásárolnak iskolafel­szereléseket, mert az évek •során megszokták: ahol le­het, meg kell fogni a pénzt, hogy ötről a halra jussanak. Szerencsés helyzetben voltak abból a szempontból is, hogy élvezhették a szülői támoga­tást. A sors azonban így sem kényeztette el őket: megta­nultak bánni a pénzzel. Ele­inte vidéken éltek és sertés­tenyésztéssel foglalkoztak, így szaporították jövedelmü­ket. Ma, bent laknak a me­gyeszékhelyen, a Szemere utcai OTP-lakások egyiké­ben. Az idén pedig, tizenkét év után először, végre meg­engedhették maguknak,hogy gondtalanul nyaraljanak mind a négyen, üdülőben Szegeden. Bármennyire sokba ikerül az iskolaszerek beszerzése, két fizetésből mégiscsak könnyebb előteremteni a rá- valót, mint egyből. Igazolja ezt M. Lászlóné. esete is, aki lassan nyolc éve él különvál- tan férjétől: — Amíg kicsinyek voltak, valahogy kisebb volt a kia­dás. Most viszont egyre ne­hezebbé válik az életünk. A fiam kamaszkorban van, ősz­szel kezdi a középiskola har­madik osztályát. Kislányom hatodik osztályba megy. Ne­hezen értik m.eg, ha vala­mire azt mondom; nincs rá- való. Mindig' a padtársakra, a barátokra hivatkoznak, akiknek a szülei jobban áll­nak anyagilag. Én, habár volt férjem sóikat segít, mégiscsak egyedül keresek hármunkra. A családi pót­lékkal együtt öt és fél, hat­ezer forintot kapok kézhez havonta. Igaz, most a tan­évkezdés előtt, kétszáz fo­rintos vásárlási kedvezményt kaptam a munkahelyemtől, de gondoljon csak bele, mennyit jelent ez a pénz akkor, amikor egy iskola­köpeny háromszáz forintért vehető meg? ... És m.i van az év többi hónapjában?... A rezsin túl kifizetem a gye­rekeknek a bérleteket, a menzát, kislányomnak ha­vonta a kétszáz forintos ka­rateedzési díjat és alig ma­rad pénzünk. Ha szüleim nem támogatnának, nem is tudom mi lenne velünk ... * Arra ugyan pontosan már nem emlékszem, hogyan is zajlott az első tanítás . . . Tu_ dóm, hogy tanévkezdéskor sokáig nem múlt el nap. hogy ne állítottam volna ha­za kéréssel.. . Azóta sok év telt el... A gyerekek ma is kéréssel állanak meg szüleik előtt.. . Akkoriban, első osz­tályban a tollszár használa­ta kötelező volt. Magunk ké­szítettük el azokat a kör ala­kú, gondosan egymásba fű­zött flaneldarabokat, ame­lyek a toll hegyén lévő tin­tát magukba szívták. Ma már nem használnak a gyerekek az iskolában tollszárat. Ma már nem készítik maguk a segédeszközöket. Jóformán készen kapnak mindent. Egy­ségcsomagokban, amelyek­nek áruk, értékük van. Va­jon tudják-e kellően érté­kelni ?... Monos Márta Fotó: Laczó József A miskolci föposta homlokzata Karácsonyra megnyitják Korszerűsítik a központi fűtést is. Felvételün­kön egy radiátorcsere előkészületei. Fotó: F. L. A tervezettnél gyorsabban haladnak # az építők a miskolci főposta felújí­tásával, s így várható, hogy a hiva­talt az eredeti határidőnél hónapokkal ko­rábban, még ebben az évben, karácsony előtt átadják. Egy — igaz többszörösen bő­vített —— mondatba foglalva így lehet össze­foglalni az építkezésről szerzett legfrissebb információnkat. Bodnár Géza, a Miskolci Postaigazgatóság beruházási osztályvezető­helyettese elmondotta: az építők, a Szivár­vány Kisszövetkezet dolgozói jelenleg a bel­ső szakipari munkák befejezésénél tarta­nak. Rövidesen bejelenthetik, hogy elké­szültek az álmennyezettel, s a felvételi he­lyiség padozatának burkolásával. Ezt köve­tően — várhatóan augusztus közepén — az Ózdi Építő-, Asztalos- és Szerelőipari Szö­vetkezet emberei veszik birtokukba a he­lyiséget. s a helyükre állítják a speciális bútorzatot. Olvasóink valószínűleg emlékeznek rá, a miskolci főpostát kora tavasszal zárták be. A rekonstrukció eredményeként 50 négy­zetméterrel nő majd a hivatal fogadóterü­lete, az ott dolgozók pedig kényelmesebb, korszerűbb körülmények között végezhetik munkájukat. Mennyibe teril tnr iskolás?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents