Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-23 / 172. szám
1987. július 23., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Változatos program fiataloknak • Az Ózdi Kohászati Üzemek nagyüzemi KiISZ- bizottsága, az MHSZ és a Kun Béla Művelődési Központ ifjúsági klubja a diákcentrum keretében reggeltől estig tartó színes, változatos programot szervezeti a napokban .a fiatalok részére. A helyszín a strandfürdő és környéke volt. A résztvevők jól szórakoztak a különféle, komoly és tréfás vetélkedőkön. Akiket a technika jobban érdekelt, azok sem unatkoztak. Célba lőhettek légpuskával, szemügyre vehették a kiállított sárkányrepülőt és a különféle modelleket. A strand- bulin több mint kétezer fiatal vett részt. Kerékgyártó Mihály Ózd Nemzetközi tábor a Manyikban Néhány napja ért véget a Csanyikban a Nemzetközi Úttörőtábor. A gazdag programokban bővelkedő találkozóra a hazaiakon kívül Csehszlovákiából, Finnországból, a Szovjetunióból és az N'DK-ból érkeztek pionírok, akik között az 5 évestől a 15 évesig minden korcsoport képviseltette magát. A tíz nap alatt sok-sok program részesei voltak a táborlakók. Ellátogattak az aggteleki cseppkőbarlangba, ismerkedtek Eger nevezetességeivel, strandoltak, diszkóztak, jelmezbált rendeztek és gyönyörködtek a Hegyalja néptáncegyüttes színvonalas műsorában. Felejthetetlenek maradtak a jól szervezett sportvetélkedők, áz akadály- versenyek és a tábort záró nagy tábortűz is. Barátságok szövődtek e rövid idő alatt, s azok a pajtások, akik az iskolában jól megtanulták az orosz nyelvet, s más nyelvet is beszéltek, jól hasznosíthatták nyelvtudásukat. Sokan azonban „kéz- zel-lábbal” ismerkedtek, illetve beszélgettek. A programok gyakran a késő estébe nyúltak, s ezért a reggeli fél hét órai kelés korainak bizonyult. Jó néhá- nyan még szívesen lustálkodtak volna egy kicsit, talán azzal, a szándékkal is, hogy ne kelljen rés2t venniük a reggeli tornán. A tábori konyháról megoszlottak a vélemények. A finnek túl fűszeresnek találták, a németek sokallták a napi adagot, a hazaiak viszont kevesellték. Szerencsére, ezek eltörpültek az igazán emlékezetes élmények mellett. Molnár Gábor táborvezető, a kísérő pedagógusok és a közreműködő KISZ-fiatalok mindent elkövetlek annak érdekében, hogy mindenki jól érezze magát, és szívesen emlékezzen vissza majd az itt töltött napokra. Palásti Gábor Miskolc, Dózsa Gy. u. 26. Csak nyeljük a port Városunk villamospályájá- nak felújítása miatt a Győri kapuból kiszorult a forgalom, amelynek nagy része a József utcán és a Kőporos alatt bonyolódik le. Ez nem is lenne gond, mármint a forgalom növekedése, de az annál kellemetlenebb, hogy az említett utcák mészkőzúzalékkal vannak leszórva (a város ezen részén, számomra érthet^lftn módon, csak a József utca nem portala- nított), ami ebben az esőt nélkülöző időszakban elviselhetetlen port okoz. Ezen az útvonalon száguldó autóstársaim ezt még hatványozottabban idézik elő. Nem érdemes a lakást szellőztetni, vagy ablakot nyitni. A lerakodott porban papír helyett akár e levelet is megírhattam volna. Ahhoz, hogy ez a lehetetlen állapot megszűnjön, az utca lakóinak nevében is segítséget kérek. Javasoljuk, hogy az átmenő forgalom elől zárják le az utcát, helyezzenek el sebességkorlátozó táblát. A legmegfelelőbb az lenne, ha locsolókocsival többször megáztatnák ezt a porharapó útvonalat. Budai István Miskolc, József u. Miskolc, avasi részlet a század elején Beküldte: P. Gy., Miskolc Vigaszt nyújt a zene A vak emberek hallása kifinomultabb. Talán ezzel kárpótolja őket a sors szemük világáért, az örök sötétségért. Községünkben. Abaújszán- tón is él eg.v nagyon szimpatikus, mosolygós arcú vak ember édesanyjával, a Szerencs patak mellett. Nemrégiben meglátogattam a kéttagú családot. Az 53 éves Renyhárt János éppen a kis ház hűvös szobájában cite- rázott. Egymás után csendültek fel hangszere húrjain a szebbnél szebb nóták. Tizenöt évvel ezelőtt felvétel készült citerajátékáról a „Falurádió” műsorában. Emlékszem, akkor játékáról így nyilatkozott: szívesen játszok, hiszen minden nótámat a rádióműsoron keresztül tanultam, legalább most visszaadom a szívességet. Azóta sok év eltelt, s a 30 évvel ezelőtt kapott cilera most is kedves barátja, mindennap játszik rajta. A harmonikával is ügyesen bánik, szinte hihetetlen, hogy tud eligazodni a nyolcvan basszusgomb között. 'Édesanyja és fia szépen élnek. János készséges, segítő gyerek — mondja édesanyja, amit tud. szívesen megteszi. Többek között ő fűrészeli szét a fát rönkökké — mutat Renyhárt néni az udvar sarkában felhalmozott farakásra. Vidéken a vakok jobban házhoz kötöttek. Élik egyhangú életüket, s talán né- hányuk mindennapjait, mint Renyhárt Jánosét is, megszépíti a zene, ami vigaszt nyújt a sötétségben. Bakonyi Béla Abaújszántó Eltűnt a régi, szép erkély A felújítás előtt... ... és után Fotó: F. L. Mintegy éve annak, hogy több teherautóra való faanyagból állványerdő emelkedett a miskolci Széchenyi utcai 33. sz. sarokház (volt Grand épület, vagy ha úgy tetszik Avasi kávéház) Széchenyi úti homlokzatán lévő erkélyek alatt. Gyors kezek szétbontották az erkélyeket, majd a munka zaja elült. Felújítás — gondoltam. Tavaly ősszel aztán gyanakodni kezdtem, miután láttam (már amennyire az állványerdő mögé be lehetett tekinteni), hogy a díszes kőkorlátok helyett, suta vaskorlát került beépítésre. Ideiglenes védőkorlátnak hittem, még dicsértem is magamban az építőket, a lakókat védő gondosságukért, bár gyanús volt, hogy azt le is festették. Aztán megint csend lett hosz- szú időre az erkélyek körül. Két hónapja újra munkások jelentek meg az állványokon. Megnyugodtam, mert az erkélyek alatti gipszdíszítések szépen felújítva a helyükre kerültek. Gyerekkori emlékeim jutottak eszembe: 1956-ban a ház első nagyjavításakor gondos mesteremberek a homlokzat ép gipsz- díszítéseiről negatív mintát, vettek, s az udvaron, kíváncsi gyerekszemek előtt kerültek elő a káliszappannal kikent formákból az új gipszstukkók, melyek rövidesen az eredeti helyükön pompáztak. Ez a gyerekkori kép nem tartott sokáig. Július 16-án munkába menet vettem észre, hogy eltűntek az állványok, és az ideiglenesnek vélt vaskorlát teljes sivárságában, végleges díszítőelemként ott maradt az erkélyeken. Az építés ideje alatt eszembe sem jutott, hogy egy homlokzathoz tartozó, azzal összhangban lévő erkélyt ily módon tönkretehetnek. Ma, amikor végre régi értékeink óvásának korát éljük, s amikor az építészeti hatóság engedélye kell az építkezésekhez, szinte hihetetlen, hogy nem eredeti formájában újítják fel — még ha nem is műemlék — ennek a régi szép épületnek a főhomlokzatát. Jó lenne tudni, kinek a fejében született meg ez a stupid gondolat, s mi a véleményük erről a városvédőknek s azoknak, akik erre a munkára engedélyt adtak, illetve átveszik azt? Vajon helyesnek találják a jelenlegi megoldást, vagy csak én látom rosszul? Kétlem. Szépülő belvárosunkért ebben az esetben is intézkedni kellene az illetékeseknek. Bárdos Tibor Miskolc Lehet, hogy előre füstölgők (?) Kályhát, szenet, olajat úg.v- ahogv be lehet szerezni egész évben, de füstcsövet sem nyáron, sem télen nem lehel kapni, legalábbis Szerencsen és környékén. Elsősorban a 105-ös és a 118-as füstcsövekre és azok könyökcsöveire lenne nagy szükség, mert a forgalomban lévő és általában használt fűtőtestek ilyen füstkijáratra vannak méretezve. A fűtési szezonban arra hivatkoznak, hogy nincs elég kapacitás a gyártására. Ezek szerint a kereskedelem hibáztatható azért, hogy megrendeléseit a szezonra korlátozza? Lehet, hogy ok nélkül előre füstölgők, de a korábbi évek tapasztalatai mondatják ezt velem. Jó lenne, ha a gyártók és a forgalmazók időben — de legjobb, ha egész évben — gondoskodnának a fűtés e fontos, nélkülözhetetlen kellékeiről. Iiolli János Szerencs Vendégségben Alsózsolcán A miskolci I. sz. Idősek Klubjának tagsága örömmel fogadta az alsózsolcai Idősek Klubjának vendégségbe invitáló meghívását. A július 10-i látogatásunkhoz autóbuszt a Szentpéteri kapui Szociális Otthon vezetősége biztosított, s a patronáló szocialista brigádok most is mindenben támogattak bennünket. Alsózsolcán szíves, kedves fogadtatásban volt részünk. Finom feketével, édességekkel kínáltak az igazán szép, jól felszerelt klubjukban. Percek alatt eggyé ko- vácsolódott a társaság. Először a klub életével ismertettek meg bennünket, majd a közeli erdős tisztást kerestük fel, ahol jókedvűen nótáz- tunk, beszélgettünk. Eközben a klubok vezetői és dolgozói illatos, finom gulyást készítettek. A jóízű ebédet víg nótázás, tánc, muzsika követte. Az idős klubtagok, akik között 89 és 98 éves is volt, minden bánatukat, magános sorsukat, betegségüket felejtették ezen a boldog napon. Mindenki sajnálta, hogy olyan gyorsan elrepült. Kedves ismerősként búcsúztunk egymástól abban a reményben, hogy legközelebb mi láthatjuk vendégül a zsol- caiakat. Dr. Vitányi Andor Miskolc Legyünk tekintettel egymásra Arömmel tapasztaljuk, hogy egyre több bérházi lakás er- || kélyét díszítik, színesítik virágok, melyeket ládákba ” ültetnek el a lakók. A parányi kis földterületen pompázó muskátlikban, petúniákban, árvácskákban ..., nemcsak az ültetői gyönyörködnek, de mindazoknak öröm, akik szép, rendezett környezetre vágynak. Találkozhatunk városunkban olyan épületekkel is, ahol csaknem minden erkély egv-egy virágoskert, s a szürke bérházak egyhangúsága szinte fel sem tűnik. Ezek a növémykék azonban rendszeres gondozást, elsősorban locsolást igényelnek, hiszen a tűző napon gyorsan hervadnak. Sokkal nagyobb körültekintést igényel mindennapos öntözésük, mint kertben nyíló társaiké, s ahol mindegy, hogy a vízsugár merre fröccsen. G. J.-né, miskolci olvasónk is az erkélyen történő locsolás kellemetlen következményeit teszi szóvá levelében: „Szomszédom virágosládája öntözés után ontja magából a vizet. Nem az zavar, hogy a víz lefolyik az erkélyünkre, hiszen gyorsan felszárad a nagy melegben. Sajnos, legtöbbször a ,zuhatag’ bő sárral együtt, ömlik alá és nemcsak .az erkély kövezetén hagy nyomot, hanem a száradásra kitett ruhákon is. Újramosásuk ilyenkor elkerülhetetlen. Nagyon szeretem a virágokat, én is sok szobanövényt nevelek. Szomszédom virágos erkélye ellen sincs kifogásom, de bosszant a figyelmetlensége. Eddig nem tettem szóvá ezt, mert. valójában nem tudom, hogy jogosan figyelmeztetném-e. Abban sem vagyok biztos, hogy kérésemmel eredményt érnék el. Mit tehetek tehát, hogy megszabaduljak a gyakori sáros vízsugártól?” — zárja levelét olvasónk. Hasonló panasszal már többen fordultak szerkesztőségünkhöz. Bosszúságukat megértjük, jogosnak tartjuk. Csak egy kis figyelmességen múlna, hogy ne okozzunk felesleges idegességet, munkát szomszédunknak. Legjobb lenne megkérni lakótársunkat, vigyázzon a locsolásnál, legyen tekintettel az alatta lakókra. Amikor azonban a szép szó nem használ, feljelentést tehetnek a tanács szabálysértési csoportjánál, ahol az ilyen ügyekben hivatalból eljárnak. Reméljük erre egyetlen esetben sem kerül sor, mert megértik: a bérházi közösségben élőknek tekintettel kell lenniük egymásra. Ez mind- annyiuk érdeke! —b—i— Szerkesztői üzenetek K. Imre, Özd: Sajnos nincs igaza, a köztisztaság fenntartására vonatkozó szabályok megszegése esetén a rendőrség helyszíni bírságot is kiszabhat. * N. Istvánné, Miskolc: A közelmúltban életbe lépett rendelkezés alapján legalább az alapszabadság kétharmadát egybefüggően kell kiadni, de a kollektív szerződés ennél\nagyobh rész egybefüggő kiadását is előírhatja. Ezt a rendelkezést azonban a gyerekekre járó pótszabadságra nem lehet alkalmazni. Összeállította: Bodnár Ildikó Küldjön egy érdekes totót!
