Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-18 / 168. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1987. július 18., szombot Cigányok Bogácson és Sályban Rendes Olivérné: — A tervrajz szerint itt elöl lesz a három szoba... A Mezőkövesd város vonzáskörzetébe tartozó települések között a cigánylakosság aránya Sályban és Bogácson a legmagasabb. Előbbi helyen a közös községi tanács nyilvántartása szerint a 2653 fős összlakosságból 417 fő, vagyis a népesség 15 százaléka, utóbbi helyen a 2200 lakosból 263 fő, vagyis közel 12 százaléka cigány származású. E, mindenekelőtt történelmi körülmények miatt hátrányos helyzetű, elmaradott lakossági réteg társadalmi beilleszkedése e térségben is lassúbb a kelleténél, s gyakran nem konfliktusmentes folyamat. A felszabadulásunk óta eltelt évtizedek bizonyítják, hogy a körükben végzett szívós, gyakran sziszifuszinak tűnő felvilágosító, nevelő munka nem mindig biztosít általános és egyenes vonalú fejlődést. Jó példát szolgáltat erre az előbb említett két dél-borsodi község esete is. Az „alig- eredményre" Bogács a példa, míg a fejlődésre, a beilleszkedéshez alapvetően szükséges igényszint megnövekedésére a sályi cigányok szolgáltatnak pozitív példát. Bogácson 1976-jg a cigányok az úgynevezett Zöldváralján vályogputrikban, elrettentő egészségügyi körülmények között éltek, többnyire csak alkalmi munkából tartották fenn magukat. Állandó munkahelye még a férfiak közül is csak kevésnek volt, a nők közül pedig — s ez rájuk tulajdonképpen a mai napig érvényes — egyetlen egy nem rendelkezett állással. Többnyire gombával házaltak, csipkét, csigái gyűjtöttek, illetve mezei lopásokból tartották fenn a meglehetősen alacsony igényszintjüket. A községi tanács kezdeményezésére épült meg a falu alsó részén, az úgynevezett Méheskertnél a 19 lakásos Cs-telep, ahová 1976-ban költöztek be a bogácsi cigányok. Ezzel mód nyílt az egyre nagyobb népszerűségre szert tevő termálfürdő közelében levő „szégyenfoltnak", a putrisornak a felszámolására. Azóta ezekben a Cs-laká- sokban (két újabb a közelmúltban épült) élnek a fürdőhely cigányai. Hogyan? Az új lakással — s természetesen sok egyéb, más szociális intézkedéssel, mint például a gyermekek ingyenes óvoda-, napköziellátása stb. — változott-e az ősi életmód? E kérdésekre Szajlai Sándornál, a községi tanács elnökénél kerestünk választ. — Bogács üdülőfalu, ahol évente több tízezer, ember fordul meg, tölt el több napot. sőt heteket. Nagyon sok a külföldi vendégünk, akik a falu jó vagy rossz híjét természetesen elviszik magukkal. A kérdésekre válaszolva azt mondhatom: Bogácson a cigányság társadalmi beilleszkedése napjainkban sem megoldott, következésképp égető gond, feladat. Azzal, hogy a putrikat felszámoltuk, és egészséges lakásokat építettünk, ezeknek az embereknek az igényük nem változott meg gyökeresen. Sajnos a tizenegy évvel ezelőtt épült lakások mai állaguk szerint már 50 évesnek felelnek meg. Jó párnak rég nincs üvegablaka, ajtófélfája, s a belső bútorzata „akácfa csőbútor” ... E sajnálatos igénytelenség mellett viszont az is igaz. hogy majd mindegyik házban van részletre drága lemezjátszó, magnó,. tv. Az mindenesetre változás, hogy a munkaképes férfiak közül többnek van állandó munkahelye, mint 1976-ban, ám több a börtönviselt is, és a rendőri felügyelet alatt álló. Minden társadalmi szerv együttes erőfeszítése ellenére sem sikerült az igényszintet fokozni. A fő bajt én abban látom,, hogy nem akad egyetlen olyan család sem. amelyik példát, húzóerőt jelentene. Mit, mondiak. mindössze egyetlen szakmunkás van közöttük ... Szajlai Sándor szavait Sályban megerősítette Fekete Jánosné, a sályi községi közös tanács elnöknője is. Ellentétben Bogáccsal, Sályban az utóbbi 5—6 évben pozitív fordulat következett be a cigánylakosság társadalmi beilleszkedése terén, A türelmes, tapintatos nevelő munka mellett, döntő motívum ebben az, hogy akadtak „úttörő családok”, akik meg akarták mutatni, s meg is mutatták, hogy többre képesek, mint elődeik. S e családok példája pozitív vonzóerő volt mások számára is. Sályban is akadnak nehezen kezelhető, problémás családok. De ezek száma 'lényegesen kisebb a másképpen élni akarókéhoz képest. A sályi cigányok között nagyon sok a szdkmun- kás, s akad közöltük két diplomával rendelkező értelmiségi is. Mi is megszemléltük Sályban, a falu felső végén azt a 27 házhelyet, amelyet a tanács ingyen biztosított az építkezni szándékozó cigánycsaládoknak. A Rózsavári úton n legtöbb ház már áll. vagy most készül. Külső kinézetben egyik sem marad el a falu többi lakóépületétől. Ottjártunkkor a rokonság' kalákában építette Szu- konyi Ádám házát. A Be- fag mocsolyási erdészetében dolgozó gazda elmondta, kétszobás. konyhás, fürdőszobás, spájzos Cs-lakást épít, amelyhez jelentős szociálpolitikai kedvezményt kapott. N A kétdiplomás (óvónő, gyógypedagógiai tanárnő) Rendes Olivérnéék ugyancsak ez évben építkeznek, de bent a faluban. A ház lábazata már elkészült, rövidesen kezdik a falak felhúzását. A 21 helyiséges épületben lesz három szoba, nappali, ebédlő, konyha, fürdőszoba, kamra, kazánház, s hadd ne soroljam tovább, hogy mi. Rendesné most várja második gyermekét. Talán ludat alatti előítéletből megkérdeztük tőle: hány lesz még? Mosolygott. — A férjemmel, aki ugyancsak cigány, szakmunkás a helyi téesz- ben, két gyereket terveztünk. Szóval több nem lesz ... * Sály és Bogács, illetve a Rózsavári út és a méheskerti Cs-telep légvonalban nincs 15 kilométer távolságra egymástól. Csak hát a közelség nem azonosság! A bogácsi szinthez képest szerencsére, a sályi szinthez képest sajnos. Hajdú Imre Fotó: Fojtán László Mit bír ki a fű? természetvédelem A természet értékeinek megbecsülése egyidős az emberi kultúrával, ám törvények által is szabályozott, szervezeti védelmi’ viszonylag fiatal. Magyarországon a 30-as években már folyt a vita a parlamentben, de csak az évtized végén szentesítették az új erdőtörvényt, amely célul tűzte „a természetélvezeti helyek" védelmét. és e törvény alkotása során már szó volt arról, hogy a védett területeken korlátozni kell a turisták látogatását. Ebben az időben még magántulajdonban voltak a természeti értékekben gazdag tájak, és ez a birtokosokkal folytatott sok vita forrása volt. Az országban először 1939-ben a debreceni Nagyerdőt nyilvánították természetvédelmi területté. A turizmust azóta sem szabályozták, a • természet védelmében azonban számos konkrét intézkedés történt. A védett területek három kategóriáját állapították meg. Az első a zárt terület, amely nem látogatható. A második /kategória a korlátozottan látogatható terület, itt lehet térbeli korlátozás, és időbeli, például a madarak költésének időtartama alatt. Végül a harmadik kategória a szabadon látogatható védett terület. Négy nemzeti parkunk van, 34 tájvédelmi körzet és 102 természetvédelmi terület, vér dett növény- és állatfajokkal, továbbá a megyei tanácsok által védetté nyilvánított területek száma 800 körül van. A természeti ritkaságok sok esetben rejtett értékek maradnak az odalátogatók előtt, például a sűrűben élő madarak. De a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a turistáknak alig tíz százaléka keresi a természeti ritkaságokat, amelyek nem is mindig látványosak, hiszen vannak például védett növények, amelyek sokkal szerényebb külsejűek, mint a megszokott kerti virágok. Az emberek többsége a természetvédelmi területre is kirándulni megy, leheveredni a fűbe, elfogyasztani a magával hozott ennivalót, labdázni, bömböltetni a zsebrádiót. Mindez — a zaj is! — zavarja az élővilágot, ezért fontos, hogy n védett területeken kijelöljenek olyan zónát, ahol a természet háborítása nélkül zajlik az idegenforgalom, és a felüdülésre vágyó emberek nem teszik tönkre — akaratlanul is — azokat az értékeket, amelyekért odalátogattak. Egyre több tapasztalat bizonyítja, hogy a természet tűrőképessége milyen véges. Ausztriában például megvizsgálták egy füves sípálya talaját, tízévi használat után, és 1 négyzetméteren 1 gilisztát találtak, míg a természetes állapotú környező terület egy négyzetméterén 160 giliszta élt. Az is bebizonyosodott — a Mátrában vizsgálták —, hogy a sok taposástól tömörödik a talaj, nincs szellőzése, és ez a termőréteg elsavanyosodá- sához vezet. A vizsgálatok mutatják, hogy a zuzmóknál naponta 30 ember, a mohaféléknél 20—25, a különböző fűfajtáknál napi 100— 150 ember járkálása komoly károsodást okoz. A Kiskunsági Nemzeti Parkban például a védett értékek bemutatására szolgáló turizmus következményeként három év múltán gyomosodást tapasztaltak az utak mentén, mert a látogatók cipőjükön bevitték a gyomnövények magvait. S ami ennél nagyobb kár: eltűntek a zavarásra legérzékenyebb, nagy természetvédelmi értékű állatfajok, például az ugartyúk. Vannak tájak, amelyek a jelenleginél több látogatót is „elbírnának”, így a hortobágyi puszta, de egy madárrezer- vátumban nem lehet zavarni a pihenő állatokat, például a kardoskúti „tranzitvárót” ősszel és tavasszal. Folynak a vizsgálatok annak megállapítására, hogy a jelenlegi .szokások, a gépkocsiforgalom, a turisták látogatása milyen károkat okoz, mit bírnak ki a védett területek? A természetvédelmi szakemberek arra törekszenek, hogy a védett értékeket azok háborgatása nélkül mutassák be a látogatóknak. Kijelölt zónákban tanösvényeket képeznek ismertető táblákkal a ritka növény- és állatfajokról, kőzetekről, amelyek védelmére alakították ki a környező területet. Fogadóházakat építenek, kiállításokon, vetítéseken, dokumentumokon keresztül tuv.ják fel a figyelmet a helyi rejtett ritkaságokra. Ott érték el a legjobb eredményt, ahol a nemzeti park irányítói tartják kézben az összes létesítményt, nem kell különböző cégekkel, intézményekkel egyeztetni a tennivalókat. Jól szolgálják a természetvédelmei és a turizmust az erdei kisvasutak, amelyekből mindent láthatnak a kirándulók, és nem zavarják az élővilágot. Sajnos, a kisvasutak fenntartásával kapcsolatban különböző gondok merülnek fel, megoldás lenne talán, ha például a lillafüredi kisvasút fenntartását az idegenforgalom venné át. Nem szorgalmazzák viszont a természetvédők a gépkocsis turizmust, például a Bükk- fennsíkra évente 40—50 ezer személyautó érkezik, nem kevés kárt okozva a szép környezetben. Meg kell értetni az emberekkel, menynyivel egészségesebb gyalog sétálni az erdőben, milyen testi-lelki felüdülést jelent szívni a jó levegőt, csöndben szemlélődni, hallgatni a madárdalt. A szervezett idegenforgalommal együttműködik a természetvédelem. Az irodák egyeztetik a társasutazások programjait a természetvédőkkel, és nagyon fontos a jó vezető szerepe a természeti értékeket bemutató turizmusban. Szükség van arra, hogy előkészítsék a turistákat, ideértve a kiránduló kisdiákokat is, arra, miként viselkedjenek, tiszteljék a természet pótolhatatlan alkotásait. E törekvés szellemében keresik a lehetőségek kölcsönös gyarapítását a természetvédelmi szakemberek és az idegen- forgalommal foglalkozó szervek. A turizmust, a természetjárást persze nem lehet leszűkíteni a védett területek látogatására, hiszen azokon kívül is szebbnél szebb tájai vannak az országnak, erdők, mezők, hegyek, völgyek, barlangok, tavak gazdag élővilága várja az embert, a természetbarátot. I. E. Selyemgém a „vártán”. A Zala folyó torkolati szakaszának rendezésével a madárvilág a Velenceitó méretét majdnem elérő élőhelyhez jutott. A változatos vizivilág lakói élvezik a kis-balatoni teimészetvédelem biztosította zavartalanságot.
