Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-16 / 166. szám

1987. július 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Mi msag ____ a Vízművek úszóinál? • AZ EDZÉSEKET 300-AN LÁTOGATJÁK • ELTEKINTENEK AZ USZODABÉRLETI DÍJTÓL • BETARTJÁK AZ ÁTÉPÍTÉSI HATÁRIDŐKET? MISKOLCON hosszú va­júdás után alig több, mint egy esztendővel ezelőtt ke­rült sínre az úszósport ügye. A párt- és tanácsi szervek bábáskodása mellett meg­alakult a Vízművek SC, mely azt kapta feladatául, hogy ütőképes úszószakosz­tályt építsen fel. ugyanak­kor „kezelje” az oktatási is. A sorok rendezése sok-sok tárgyalás után sikerrel járt, ;az induláskor jelentős pénz­ig összeget adtak az illetékes államigazgatási szervek és — bázisvállalatként — be­szálltaik az „üzletbe" a víz­ügyi cégek is. Mivel az úszás (akár verseny-, akár tömegsport formájában) ki­emelkedő műfaja a magyar ^sportmozgalomnak, már az Ialakuláskor írott cikkünk­ében ' leszögeztük: a Vízmű­vek SC működését folyama- tosan figyelemmel kísérjük, beszámolunk örömeikről és gondjaikról, nehézségeikről jjés sikereikről. A szakosztály s elkészítette féléves mérlegét, s ez apropót szolgáltatott az újabb háztűznézésre. EGY ÉVVEL ezelőtt az egyesület irányítói a töme­gesítésre törekedtek. Azt akarták elérni, hogy az ed­zéseket sok fiatal látogassa, • mert — a. nagy számok tör­vénye alapján — a mezőny­ből elóbb-utóbb kiugrik majd jó néhány tehetség, s bizonyíthatják: nem dolgoz­lak hiába, megszolgálták az 'előlegezett bizalmat, a törö­li dést. E feladatuknak mara­déktalanul eleget teltek. A l Szabadság fürdőben és a | Miskolc-Tapolcán tartott ed- ) zéseket immáron csaknem ? 300 fiatal látogatja. A szak- i osztály létszámát hovato- I vább mesterségesen csök- : kenteni kell, mert a jelen- : légi vízfelület egyszerűen i nem bír el több sportolót. A szakvezetők (Kiss József, Fázold. Henrik, Hölcz Péter, Fridrich László — főállás­ban —, Szabó Emese, Sza­bó László — mellékállásban —) egy-egy foglalkozáson személyenként majdnem 50 gyerekkel ügyködnek és az természetes, hogy minden „tanulóra" nem tudnak egy­formán figyelni. Mégis vál­lalják a nem kis áldozatot, hiszen tudják: ellenfelük a fluktuáció. A '!17-es szezonra alaposan felkészültek. Ifjúsági, serdü­lő- és gyermekcsapatukkal 10 napra a csehszlovákiai Bárlfára utaztak, az olt megszerzett alapokra pedig itthon építkeztek tovább. Az eredmények nem maradtak cl. Részt vettek az Olimpiai Reménységek Versenye el­ső, második és harmadik fordulóján, a delfin, úttörő- és gyerek korosztályokban majdnem hetven érmes he­lyezést harcoltak ki. 'Mun­kájukat dicsérte, hogy ered­ményesen vették fel a har­cot a nyíregyházi, egri és gyöngyösi fiatalokkal (a sportágban nagy múlttal rendelkező szakosztályok­kal). Letelték névjegyüket a megyei úszóválogalottak csa­patversenyén is: Miskolcon és Kecskeméten folytatták jó szereplésüket, a gyulai fordulón azonban anyagi ne­hézségek miatt nem vettek részt. (A zárófordulóra no­vemberben kerül sor Szege­den.) A Vízművek úszói rajthoz állnak továbbá az országos gyermek-bajnoksá­gon (Békéscsaba —- július 24—26.), az országos delfin seregszemlén (Budapest — július 25—26.). az országos ú ttöröba j nokságon (Ny í regy- háza — július 31. — augusz­tus 2.) és az országos vidék­bajnokságon (Százhalombat­ta — július 31. — augusz­tus 2.). A FELSOROLTAKON kí­vül jártak a kecskeméti Vízmű Kupán, az Aranyüst és a Hajós Alfréd emlék- versenyen. Természetesen rajtkőre álltak a miskolci viadalokon, rendeztek nem­zetközi felszabadulási via­dalt és sportolóik ezekben a napokban 'Krakkóban edző- láboroznak. Látható tehát: munkájukat komolyan ve­szik, szakosztályi életük szervezett, gondozott. Persze, aki azt hiszi, hogy fenékig tejfel a Vízművek SC úszóinak élete, az téved. A személyi és anyagi fel­tételek (annak ellenére, hogy két bázisvállalat még nem utalt ál egyetlen fillért sem) rendezetlek, viszont koránt­sem mondhatjuk el ezt a tárgyi dolgok oldaláról. A Szabadság fürdőben most láttak hozzá a vízforgató el­készítéséhez. onnan jelenleg kiszorultak. Hasonló munká­latokat végeznek majd Ta­polcán is, s amennyiben nem tudják tartani a „szabadság­ra” szánt három 'hónapos határidői, a sportolók szá­mára egyedül az Augusztus 20. fürdő marad ... A mun­kálatokat a Miskolci Víz­művek, Fürdők és Csatorná­zási Vállalat építési osztálya végzi (és máként azt Delne- Icy Miklós, a bázisvállalat fürdöosztályának vezetője, az egyesület elnöke mondta) és mindent megtesz azért, hogy a sportolók ne maradjanak uszoda nélkül. Nehezíti a helyzetet, hogy jelenleg használhatatlan a diósgyőri fedett létesítmény is. Nem hallgathatjuk el a fő szpon­zor nemes gesztusát sem: a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat az idei esztendőtől kezdve nem számláz uszodabérlet i dijat az egyesületnek, a megma­radó százezreket - a verse­nyeztetésre. menedzselésre fordíthatják. Cserébe csupán a sportszervek további fél­tő támogatására, erkölcsi „tőkéjére” számítanak. . Rövidesen határoznak egy „nagyberuházásról" is. Ver­senyzőik számára fürdőru­hákat, szemüvegeket, köpe­nyeket, papucsokat vásárol­nak, hogy egységes szerelés­ben állhassanak a rajtkőre! A VÍZMŰVEK SC — mi­ként írtuk — nem hanya­golja el az oktatást sem. Házi statisztikájuk szerint bő egy esztendő alatt 36 ezer (!) tanulóval ismertet­ték meg az úszás fortélyait. Abban bíznak, hogy közben néhányan a versenyszerű sportoláshoz is kedvet kap­nak és az „akció” a felmé­rés, kiválasztás szempontjá­ból sem rossz. Kolodzey Tamás TOTÓSAROK, 29. HÉT Az Észak-Magyarország tippjei 1. TATABANYA—BELLINZONA. Aligha tehetik kétségessé a tatabá­nyai győzelmet a svájci együttes tagjai. 2. VIDEOTON—GRASSHOPPERS. Eddig várakozás felett teljesített az alapos vérátömlesztésen átesett Vi­deoton. Tart még most is a lendü­letből ? :i. WISMUT AUE—ÚJPESTI DÓ­ZSA. Jelentős mértékben befolyá­solhatja a csoportelsőséget az össze­csapás. A vendégek esetleg az egyik pont megszerzésében reménykedhet­nek. 4. JENA—VASAS. Abszolút kiszá­míthatatlan gárda a fővárosi. Az biztos: Jenában nem szereznek két pontot. 5. LAUSANNE—AARHUS. Ütőké­pesebbnek tűnik a dán gárda, de mindenki számára leselkedik a ve­szély. 6. HAMMARBY—MAGDEBURG. Az NDK-beli társaságot ítéljük esé­lyesebbnek, egy pontot biztosan sze­reznek. Esetleg kettőt is. 7. SZCZECIN—CH AU X-DE- FONDS. A héten ez tűnik a legna­gyobb országos fixnek. A hazaiak sikere mellé csak óvatosságból írunk mást is . . . 8. HALMSTAD—VARNA. Egyen­lő erők küzdelmében könnyen szü­lethet pontosztozkodás. ' 9. NAESTVED—D. STREDA. A csehszlovák együttes eddig nem na­gyon csipkedte magát. Miért vál­toztatna most? 10. MALMÖ—B. PRAHA. A szí­vós, lelkes, elszánt vendégcsapat be- gvűjtheti a találkozó egyik pontját. 'fi. LYNGBY—LECH POZNAN. A lengyeleknek alig ’ van lehetőségük, de hátha éppen ezen a mérkőzésen táltosodi'k meg a poznani társaság?! 12. CHEB—ETIR. Nehéz elképzel­ni az esetleges döntetlent. Valame­lyik fél nyerhet. 13. NORRKÖPING—ERFURT. Igencsak a svédek felé billen a mér­leg nyelve, nem árt vigyázni!-ff. NITRA—A1K STOCKHOLM. Meglepetést várunk, a vendégek si­kere borítaná a papírformát. J _____ 2 1 1 x 1 x 2 1 2 x 1 2 x_____ J__ X 2 x 1 1 2 x 1 2 2____ J_____ 1 A NOB újabb javaslata Szerdán befejeződött Dél- Korea és a Koreai NDK olimpiai bizottságának vala­mint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetőinek negye­dik közös ülése, amelynek feladata az 1988. évi nyári olimpiai játékok közös ren­dezésével kapcsolatos kérdé­sek megvitatása volt. A két­napos tanácskozást követően Juan Antonio Samaranch mindenekelőtt arról számolt be, hogy a NOB újabb ja­vaslattal állt elő, öt sport­ágban kínálta fel a Koreai NDK-nak az olimpiai ren­dezés jogát. Változást jelent a korábbi NOB-javaslathoz képest, hogy a Koreai NDK- nak lehetősége nyílik a tel­jes női röplabdatorna lebo­nyolítására. továbbá arra is, hogy a 100 kilométeres férfi országúti kerékpáros ver­senynek a Koreai NDK ad­jon otthont. & holtszezon ellenére, a labdarúgás mindig ad témát. Az országos sportláp szerdai számában például igen érdekes össze­állítást olvashattunk Kiáru­sítás, vagy fölösleges gyám­kodás? — címmel. Sportve­zetők, edzők és játékosok mondták el véleményüket arról, hogy labdarúgóink mikor és milyen feltételek­kel írhassanak alá szerző­dést külföldi egyesületekhez. Megértem, hogy a futbal­lista (Gyimesi) helyesli a sorompó felhúzását, hiszen határainkon kívül sokkal vastagabb borítékot vehet át, anyagilag egyértelműen jól jár. Azon sem csodálko­zom. hogy az ügyvezető el­nök (Martos) teljesen a kor­határ eltörlése mellett fog­lal állást. Jómaga is meg­fordult külföldön, belekós­tolt a profi életbe, azzal a megállapítással azonban már vitába szállnék, hogy „ ... Magyarországon nem egzisztencia a futball.” A volt szövetségi kapitány (íl- lovszky) lejárt lemezt tett fel a korongra, akadályok nélkül mindenkit elengedne. Számomra a legszimpati­kusabb nyilatkozatot az egy­kori. újpesti vezető edző (Várhidi) fogalmazta meg. Idézek belőle: „ ... a magyar labdarúgás jelenlegi helyze­tében se nyolc, se hetven­nyolc éves labdarúgókat nem engednék külföldre szerződni. Egyáltalán nem igazolódott be az a várako­zás, hogy a profik között futballozó játékosaink majd hasznára lesznek a váloga­tottnak. Az utóbbi időben Verebes József szövetségi kapitány már senkit sem tudott meghívni külföldről, a nemzeti tizenegybe, mert. a kiszemelt labdarúgók sor­ra csalódást okoztak. Előbb produkáljanak itthon a já­tékosok és csak azután akar­janak idegenben meggazda­godni. Sajnos, a szurkolókat lelkesítő produkció egyre kevesebb, míg az érte fize­tett péhz egyre több. Labda­rúgásunkban az üzlet került előtérbe, s a sportértékek fokozatosan háttérbe szorul­nak.” Mennyire igaza van a szakembernek! • Esterházy, Hannich, Barcsa és sorol­hatnám még a neveket, szinte egyetlen találkozón nem igazolták beválogatá- suk jogosságát! Állítólag fejlődni mentek külföldre ... •Napjainkban az élet min­den területén nőnek a köve­telmények, egyre nagyobb a teljesítménykényszer. A lab­darúgásban fordított a hely­zet... Elkeserítően szánal­mas produkciókért irreálisan magas honoráriumokat kap­nak a játékosok, s élik vi­lágukat, mint Marci Heve­sén. Életszínvonaluk jóval a hazai átlag fölötti, s aki nem kártyázza el, nem hordja a lóversenyre azösz- szefutballozott pénzét, az megalapozhatja a .jövőjét. Közben halásznak a zava­rosban, követelőznek, s min­dig találnak segítőkre. Honi futballunk világában a ká­osz teljes, a zűrzavar egyre nagyobb, az út. végét pedig sejteni sem igen lehet... * Ä Lehota-ügy hetek óta az első számú napi „préda". Áz élvonalból kiesett Duna­újváros ügyes, csereként egyszer már az olimpiai vá­logatottban is szóhoz jutott csatáráért a hírek szerint a Vasas és az MTK-VM futott versenyt. Üjabban a Bp. Honvéd is bekapcsolódott a csatározásba, s egyre inkább csillagászati összegekről szól a fáma. A Magyar Hírlap értesülése szerint az anya­egyesület 6,5 (!) millió fo­rintot kért a Vasastól, ezt fejelte meg az MTK-VM a maga kilencmilliós (!) ajánlatával. A Bp. Honvéd? Nos. a bajnokcsapat képvi­selője azt nyilatkozta: a kispestiek akár az MTK-VM, akár a Vasas ál­tal ajánlott összeg kétszere­sét is szívesen kjfizetné Le- , holáért. Hogy pontosan mi­nek a dupláját, azt termé­szetesen nem volt hajlandó elárulni... Elképesztő. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a szőke csatárért az érvény­ben lévő jogszabályok és rendelkezések értelmében maximálisan 1,2 millió fo­rintot kérhetne a Dunaújvá­ros. Hogy a gyakorlat túlha­ladt ezen a megkötésen, az láthatóan senkit nem zavar különösebben. A sportág iránt érdeklődő pedig kap­kodja .a. fej,ét, s.,illegieptjdé- se igencsak tartósnak ' bizo­nyul. Srófolják a pénzeket, de hogy mi van (lesz?) mö­götte. mi a fedezete, arról nem esik szó. Persze, értem én: senki nem a saját zse­béből fizet, a köz vagyonát pedig miért is ne herdál­ná ? !.. . Lehet ezt? Szabad ezt? Senki sincs, aki gátat szab­na ezeknek az egyre erő-’ sebbé váló törekvéseknek? A szurkolók arról beszélnek — s egyre hangosabban, nyíl­tabban —, hogy a szövetség csendesen szemet huny a bajnokcsapat vezetőinek „húzásai” fölött, lévén ko­rábban a testület első számú vezetője maga is kék-fehér társadalmi munkás. Kétség­kívül nincs irigylésre méltó helyzetben, hiszen akárho­gyan is avatkozna az ügy (ek) menetébe, máris szá­molhatna az ellentábor rá­zúduló haragjával. Ha meg­harapja az egyik ujját, ak­kor fáj a másiknak. Csakhogy joggal várható el a pártatlanság, a függet­lenség és a demokrácia ér­vényesítése. Különösen, hogy az MLSZ immár önállóvá vált, jogi személyként tevé­kenykedik. S végezetül még két „ap­róság”, amelyeknek közös vonásuk, hogy mindkettő erőteljesen ' kapcsolódik a bajnokegvütteshez. A szö­vetségben napi ügyeket in­tézett a Dunaújváros képvi­selője. Ha már ott járt, megkérdezte: elviheti-e Le- hota olimpiai prémiumát? Közölték vele, az MTK-VM már lerendezte ... (Aggály: milyen alapon? Egyelőre még nem számít Hungária körúti játékosnak ...) A másik történet: Fran­ciaországból most tért haza Kiss László, a Vasas egykori gólzsákja. A hová kérdésre adott válasza: „— Az MTK-VM-be akarok men­ni Verebeshez. A Vasasban a végén sokat piszkáltak”. Töprengésre késztető. Ami pedig a szövetséget illeti: az. önállóvá válás a jelek szerint nem mindig azonos a nagykorúsággal. Doros László Porfelhőben. Fotó: Juhász Emese

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents