Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-02 / 154. szám

1987. július 2., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Literes Coca-Colakénl forgalmaznak már jó né­hány éve. Örülök, hogy sze­retnek, szívesen fogyaszta­nak kicsik és nagyok. Köz­kedveltségem ellenére még­is szitkozódásoknak, kínzá­soknak vagyok kitéve. Az üzletek műanyag rekeszei­ből kikerülve kezdődik a kálváriám. A vásárló kosa­rában hazaérkezve már hal­lom is: nagy vagyok, nem férek be a hűtőszekrénybe. Mégis megvesznek, mert kisüveges rokonomat ke­veslik. Mi az a két deci egy tini hasba? Talán, ha félli­teres lennék!... No, de, már ami a térfogatomat il­leti, ez a kisebbik bajom. A fejfájásom valójában ak­kor kezdődik, amikor a ku­pakomat akarják leemelni. Előbb szelíden megcsavar­ják, majd egyre erőtelje­sebb tekerő mozdulattal próbálkoznak. Előkerül a konyharuha is, mindhiába. Csavaros kalapom ellenáll, vagy megunva a nógatást, körbe-körbe táncol. Ekkor elővillan a kés, s már hal­lom is a kísérő szöveget: a fene egye meg! Körül vág­ják fejtetőm, s darabokban lefejtik. Sajnos az is elő­fordul, hogy trancsírozás közben a szomjas polgár megvágja az ujját, amitől még dühösebbé válik. Mind­ezeket elkerülhetném, ha olyan kupakot tennének nyakamra, mint sörösüveg Kitüntetések - loÉilezinÉtó barátaiméra. Igen, tudom kitalálták már a hozzám ha­sonló csavaros üvegek bon­tóját, ami azonban nincs mindig kéznél, és azt is be kell vallanom, hogy ezzel is nemegyszer kudarcot vallanak. A körtáncra Ö is kapható, forog rajtam kör­be-körbe, de kinyitni még­sem képes mindig. Higgyék el nekem, sirá­maimmal nem akarom a gyártót bántani, s nem a saját önző érdekem veze­tett. Az engem kedvelő vá­sárlókra gondoltam. Tudom, nem egyszerű dolog palac­kozásomon változtatni, hi­szen ehhez bizonyára új gyártósorra, s ki • tudja még mire lenne szükség. Ehhez aztán végképp nem érthe­tek. Én csak egy Coca-Cola vagyok és sok évet átéltem már ilyen körülmények kö­zött. Kellett, hogy végre va­lakinek elpanaszoljam, mit élek át nap mint nap. Végre megértésre találtam, annak ellenére, hgov néha Ö is rám sziszegett, de megígérte, ha közvetve is, szóvá teszi tapasztalataimat. Egyben azonban biztos va­gyok : jó lenne megszaba­dulnom a kínzásoktól, a vá­sárlóimnak pedig a felesle­ges bosszúságtól. Panaszomat meghallgatta és lejegyezte: Nyíri Kálmán Miskolc, MÁV-telep- Hiányzik a gondozott pari Miskolcon, az Avas II. üLe­mében épüli, lakótelepen élek. Kevés a zöldterület, pedig erre sokan áhítoznak. A parkok le­hangolóan üresek, a fü is csak imitt-amott zöldell, nyilván azért, mert az elvetése sem volt megfelelő. Tudom, hogy a tanács költségvetése szűkös, mégis nehezen tudom elfogad­ni, hogy egy ilyen nagy lakó­telepen alig füvesítenek. Ahol véletlenül kinő. térdig érő gaz. övezi, hiszen nem gondozzák. Jó lenne, ha az illetékesek na­gyobb gondot, fordítanának a parkok rendbentartására. Azt is szóvá kell tennem, hogy oldal­kocsis motorkerékpárral. sőt. autóval is áthajtanak a parko­kon. Mindezt büntetlenül tehe­tik, mert az ellenőrzés, felc- lősségrevonás elmarad. K. It.-né Miskolc Aki Ózd belvárosában a Munkás úton ^ és környékén közlekedik, kisebb-na- gyobb forgalomkorlátozást kell elvisel­nie. E térségben ugyanis 400 mm-es PVC-böl készült szennyvízvezeték lefektetését kezdték meg a Sajó-Hangonyvölgyi Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat dolgozói. Év végéig több mint egy kilométer hosszúságban több szakaszban építik ki a szennyvízvezetéket. Fotó: Kerékgyártó Mihály Környezetszennyezők A falra firkáló vagá- • nyolcat sokat emleget­jük, nem éppen mint a világ megváltóit. iMár megszoktuk. hogy bármerre megyünk a ház­falakat, aluljárókat, keríté­seket menő együttesek, film­sztárok helyesírási hibáktól hemzsegő nevei, a legkülön­bözőbb helyekről származó idézetek tarkítják. Megszok­tuk. Egyfajta városi kultú­rát jelöl ez. De ahhoz már teljes kul- turálatlanság szükséges, és végképp nem szeretnénk hozzászokni, hogy történel­mi emlékeinket is így „dí­szítsék” az unatkozó, magu­kat okosnak, ügyesnek, jó­pofának tartó gyerekek ... Reméljük, hamarosan va­lahogy lekerülnek a sáros­pataki Rákóczi-vár faláról is a képen látható feliratok. D. K. Szerkesztői üzenetek C. Zoltán, Miskolc: Javasol­juk, forduljon bizalommal a Munkaügyi Szolgáltató Irodához (Miskolc, Szemére B. u. 17.) Az ön szakmájában bizonyára nem lesz nehéz megfelelő munkahe­lyet találnia. ★ özv. K. D.-né, Leninváros: Megértjük nehéz helyzetét, ezért tanácsoljuk, hogy kérje a bíróságon a perköltség méltá­nyosságból való elengedését. Szendrák László, Bükkara­nyos: Észrevételeit bizonyára jó szándékkal írta, de a ma­gas vérnyomás gyógyításának nem ez a módja. ★ T. Béláné, Miskolc: Az anya­sági segély összege gyermeken­ként 4000 forint. A megemelt összeg 1985. augusztus 3I-e óta folyósítható, (a 31-e utáni szü­lésnél jár). Ennek feltételeit ön jól ismeri, s miután azokat be­tartotta, jogosult is rá. Újságíróktól tanultunk Taktaharkányi, 7. osztá­lyos, úttörő vagyok. Szívesen forgatom a tollat, több cik­ket és verset írtam már az Üttörő Harsonába. Bizonyá­ra ezért vehettem részt a zánkai jutalomtáborozáson június 15—20-ig, a csapatla­pok szerkesztőinek táborá­ban. Most a Balaton parti úttörővárosban szerzett él­ményeimről szeretnék be­számolni az És za k-M agyáé - ország olvasóinak. A táborozáson részt vett pajtások több rovat között választhattak. Mi a barát­nőmmel a környezetvédő ro­vat mellett döntöttünk. Ve­zetőnkkel megbeszéltük, hogy a tábori kertészetben készítünk riportot. Beszélge- tőpar In e rü n'ktő 1, Lánczky Lajostól a következőket kér­deztük : Lesz-e parkosítás az úttörőváros területén? Mi­ért algás a Balaton? Miért vegyszerrel permeteznek? Szívesen vállalnak-e az út­törők társadalmi munkát? A táborban gazdag, szí­nes, változatos programok­ban volt részünk. Hivatásos újságírókkal találkozhat­tunk, többek között a Nép- szabadság. a Háttér, a Paj­tás munkatársaival és az If­júsági Lapkiadó Vállalat képviselőivel, akik szívesen beszéltek lapjukról, témáik­ról, munkájukról. Megtud­tuk, hogy Zánkának is van lapja, a Balatoll, amit a mi írásainkból állítanak össze. Az eltöltött néhány nap él­ményekben gazdag és tanul­ságos marad emlékezetem­ben. Varga Tünde Taktaharkány, Iskola u. 3. Az emberek magatartásán is múlik Hz illetékes válaszol Postánkból rovatunk má­jus 28-i számában „Bosz- szantó dolgaink” címmel kö­zöltük Orosz Imre miskolci olvasónk levelét, aki többek között szóvá tette, hogy Miskolc-Tapolcán sokan a játszótér bokrait és a közeli magántelkeket látogatják a nyilvános WC helyett, vala­mint javasolta, hogy épít­senek új illemhelyet a ját­szótér feletti erdőbe. Az észrevételekre Jirkovszky Imre, a városi tanács vb építési és közlekedési osztá­lyának osztályvezető főmér­nöke válaszolt: Miskolc-Tapolcáin három nyilvános illemhely van, eb­ből kettő közvetlenül a sé- táló-parkövezetben. A ját­szótértől körülbelül ötven méterre, a Garas Sámuel utca elején található az a föld alatti nyilvános WC, amelyet a pavilonsoron, a csónakázótó keleti oldalán járó kirándulók, sétálók, il­letve a játszótéren tartózko­dók igénybe vehetnek. A játszótér feletti erdőben nem kívánunk nyilvános illem- helyet létesíteni, s ez eszté­tikailag sem illeszthető a környezetbe. A környezeti kultúra kiszélesítése első­sorban az emberek maga­tartásán és a rendelkezésre álló létesítmények, felszere­lések kulturált használatán múlik. Túlzásnak tartjuk, hogy a meglévők mellett újabb illemhelyét építsünk, s ilyen célra anyagi eszkö­zökkel sem rendelkezünk. Nyári korcsolyázók Talán ellentmondásosnak tűnik, hogy kánikulában té­li sportról írok, de Leninvá- rosban nyáron is üzemel a műjégpálya a strandfürdő mellett, ahol fürdőruhában korcsolyázhatnak e sport kedvelői. Az elmúlt héten kórusve­zetői tanfolyamon vittünk részt, a városban, s szállás­helyünk közös volt a buda­pesti Spartacus korcsolyázó- szakosztályának fiataljaival. Esténként gyönyörködtünk edzésükben, látványos gya­korlataikban. Tanfolyamunk szakmai vezetője Engi Ist­ván ének-szakfelügyelő volt, aki örömünkre, mint nagy­apa. bemutatta a tizenkét fiatal közül azt a párost, aki hazánkat képviselte szép eredménnyel a legutóbbi Európa- és világbajnokságon. Egy órát töltöttünk el Engi Klárával és Tóth Attilával, akik szívesen beszéltek ne­héz, egész embert követelő edzéseikről, sokoldalú kép­zésükről, a bajnokságokról, élményeikről. Bakonyi Béla Abaújszántó Zsákbamacska1 Beküldte: Kozsup Ferenc, Ormosbánya „Hál a pénz”. Beküldte: Leskó Imre, Tárcái. Összeállította: Bodnár Ildikó Eqv üdítő sirámai... Az elmúlt evek hagyomá­nyait követve az idén is megrendeztük az építők napját, amelyet június 13-án, ideális környezetben, a Be­rekben tartottunk meg. Ele­kor adtuk át a szocialista brigád cím különböző foko­zatait, s az egyénileg is ki­magasló tevékenységet nyáj«* tó dolgozóinknak a Kiváló Dolgozó kitüntetést, vala­mint a munkaverseny-moz- galomban helyezést elért bri­gádoknak az erkölcsi elisme­résen túl a pénzjutalmakat. A honvédelmi klubnak hírnevet szereztek az MHSZ- brigádok, hiszen az MHSZ Szolidaritás többszörösen ki­tüntetett szocialista brigádja elnyerte a Vállalat Kiváló Brigádja címet, s az MHSZ II. Rákóczi Ferenc brigád arany, a Farkas Bertalan szocialista brigád pedig bronz fokozatot ért el. Ki­váló Dolgozó kitüntetésben ketten részesültek, akik szintén az MHSZ szocialista brigád tagjai. Az Ybl Mik­lós honvédelmi klubban és s városi honvédelmi neveié munkában kifejtett kimagas­ló munkájuk elismeréseként egy aktivistánkat a Honvé- > delmi Munkáért ezüst, kél klubtagunkat bronz fokozatú kitüntetésben részesítették. A gyermeknappal egybe­kötött majálisunkon játékos vetélkedők zajlottak, s a? MHSZ városi vezetőségének modellező szakosztálya légi­vízi, repülő és hajó modelle­ző bemutatót tartott, ezzel is színesebbé, látványosabbá téve rendezvényünket. Czár Tibor, a Közös Tanácsi Építőipari Költségvetési Üzem Ybl Miklós Honvédelmi Klub titkára, Sárospatak Jogosítvány segítségre Ügy tapasztalom, hogy nap­jainkban sajnos egyre több ember megy el közömbösen mások problémája mellett, nem segít, bár sokszor min­den nehézség nélkül meg­tehetné. Ezért most szíve­sen számolok be ennek el­lenkezőjéről, a velem és utazótársaimmal történtek­ről. Június 21-én Sárospatak­ról Erdőbényére utaztam. Vonatom a déli órákban ért be az állomásra, ahol saj­nálattal értesültem arról, hogy autóbusz ebben az időben csak munkanapokon közlekedik, s a következő járatra délután 4 óráig kel­lett volna várnom. Sokall­tam a több órás várakozást, ezért nekivágtam a f! kilo­méteres útnak. Mások is csatlakoztak hozzám: egy édesanya két kicsi gyerme­kével és egy 82 esztendős nagyapa. Útközben • egy gépkocsi állt meg mellet­tünk, akinek vezetője fel­ajánlotta, hogy felveszi egy­re fáradtabban haladó kis csapatunkat. Nevét később tudtuk meg, Soltész Árpád­nak hívják, s az erdőbé- nyei kalcinálóüzem gépko­csivezetője, mádi lakos. El­ismeréssel gondolhatunk se­gítőkészségére, emberségére, ami úgy gondolom, mások­nak is például szolgálhat, özv. Szegedi Jánosné Sárospatak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents