Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-15 / 165. szám
1987. július 15., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Lesz-e elegendő importalapanyag? Nehéz évkezdés után, jobb lolytatás Javuló exportteljesítés az Északmagyarországi Vegyiművekben Információnk szerint, a vegyipari cikkek exportja az év első hat hónapjában számottevően növekedett. A Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat mintegy tízmillió dollárral teljesítette túl idei, konvertibilis ■ ex- por telőirány za Iá na k időarányos részét. Tulajdoníthatjuk ezt annak, hogy élénkülés következett be a vegyi cikkek világpiacán? A kérdési Bányai Péternek, az Északmagyarországi Vegyiművek kereskedelmi igazgatóhelyettesének tettük lel. Az éves exportelőirányzat időarányos részét vállalatunk túlteljesítette, az első i'él évre esedékes kiviteli tervet azonban nem tudtuk teljes egészében realizálni — kezdte válaszát az igazgatóhelyettes. — Nincs szándékomban magyarázkodni, viszont a tények makacs dolgok, akkor is léteznek, ha hallgatunk róluk. Jobban is zárhattuk volna a i'él évet, ám az importalapún y ag - e 11 á lásba n m egl é vő feszültségek 19117-ben sem szűntek meg. Az esztendőnek minimális importkész- le.ttel vágtunk neki, ráadásul ■nehézs egeinket tetézte a hideg idő és a francia vasutasok sztrájkja, amely a szállításban okozott nem kevés fennakadást. — Ennek egyenes következménye volt. hogy januárban nem tudtuk a tervet teljesíteni — jegyezte meg Bónyai Péter.. — Februáritól azonban folyamatosan javult az ÉMV helyzete, azóta egyenletes, jó teljesítmény _ j eile mzi ga zdálko dósunkat. Ennek köszönhető, hogy a vállalati tervben szereplő célokat valóra váltottuk, ám a főhatóságok által kért tö’bb- let- tökéski v.i'tel t nem tudtuk ■ biztosítani. Mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy a kívánatosnál k e v es e'b b i m p o r. t a 1 apanyag gal rendelkezünk. — A hazai bútoripar közismerten nagy mennyiségű poliuretán-habszivacsra tart igényt. A bútorgyárak azonban tavaly sem kapták meg teljes egészében a megrendelt anyagot. Bónyai Péter: — Ami általában a hazai ellátást illeti. több árut szállítottunk a belföldi megrendelőknek, főként növényvédő szerekből elégítettük ki a növekvő igényeket.. Külön téma a poliurelánhab termelése- Olyan helyzet alakult ki, hogy nem tudunk eleget tenni a megbízásoknak. Ma úgy fest a helyzet, hogy a hazai fogyasztók múlt évi igényét 1 legfeljebb 80—85 százalékában tudjuk 1987- ben kielégíteni. Még ennél is kedvezőtlenebb a kép, ha a magyar bútoripar ez évi megrendelését vesszük alapul: ennek csupán 60—65 százalékát leszünk képesek teljesíteni. Mi tagadás, a tőkés importalapanyag ára rendkívüli mértékben megnőtt. ugyanakkor a forint leértékelése is hátrányos helyzetbe hozta az KMV-i. — Ebben a kétségkívül kedvezőtlen helyzetben, mi lehet a megoldás? — A poliurelánhab esetében az alapanyag-ellátással kapcsolatos nehézségek, véleményem szerint egészen addig tartanak, amíg a BVK-bnn fel nem épül az MDI-üzem, amely tulajdonképpen megoldja a hazai bázison történő alapanyag- ellátást. Vagyis, mentesülünk az importtól, amely ma még nagy teher a népgazdaság és vállalatunk számára egyaránt. — És mi várható az év hátralévő részében? — Az akadozó alapanyag- ellátás miatt, szinte naponta módosítjuk a termelés ütemét — jegyezte meg az igazgatóhelyettes. — S felkészültünk a legrosszabbra is, ha például jelentősen csökkenteni kellene a gyár termelését. Ez viszont zavart idézne elő mind a tőkés, mind pedig a szocialista relációban történő kivitelben. Mi azonban bízunk abban, hogy számunkra kedvezően alakul a tőkésalap- anyag-iimport. Ez az alapvető feltétele annak, hogy létrejöjjön egy magyar—szovjet barter-megálTapodós az érvényben lévő agrokémiai egyezményben szereplő növényvédő szeren túl. többlet Alirox szállítására. Ellentételként ugyanis, a szovjet fél olyan vegyipari alapanyagokat biztosítana a népgazdaságnak, amely több. mint százmillió forint értékű tőkés import helyettesítését tenné lehetővé. A beszélgetés során kiderült.. hogy tíz Alirox termelésének növelésére, bizonyos befektetések révén, lehetőség nyílik az É'MV-ben. A szóban forgó növényvédő szer gyártókapacitásának bővítése elsősorban a környezetvédelemmel kapcsolatos pótlólagos beruházásokat igényel, mert csak így oldható meg a gyárat körülvevő településeken élő fakók egészségének biztonságos megóvása. Lovas Lajos Több hónapi zavarsorozat után ismét egyenletessé vált a termelés az Almásfüzitői Timföldgyárban. A gondot mind ez ideig az okozta, hogy a gyár csaknem, fél éven át nem kapott bauxilot a Tatabányai Szénbányák külfejtéséből. Az alapanyaghiányt a bakonyi és a Fejér megyei bauxitbányák sok túlműszak szervezésével részben pótolták. Azonban a megfeszített munka a nyersanyag minőségének rovására ment, alacsonyabb alumíniumtartalmú és túlzottan szennyezett ba- uxitot kaptak az almásfüzi- tőiek. Ennek elkerülhetetlen következménye az volt, hogy a timföld előállításához a szokásosnál jóval több vegyszert és energiát kellett felhasználniuk. emiatt növekedtek a kiadások és csökkent a termelés. A már-már válsághelyzetbe került Almásfüzitői Timföldgyár gondjai most megoldódtak, mert a Tatabányai Szénbányák nagyegyházi külfejtéséből június eleje óta rendszeresen érkeznek a bauxitszállítmányok. A nagy kiterjedésű bányában azért szünetelt a termelés, mert a geológiai viszonyok miatt rendkívül nagy mennyiségű fedőréteget kellett eltávolítani a bauxitról. E nagyszabású munkával azonban megteremtették a folyamatos, tervszerű bauxittermelés alapjait. így az év végéig már kellő mennyiségű, 250— 270 ezer tonna bauxilot küldhetnek az atmásfüzitői gyárnak a külfejtésből, ahol a mélyművelés megkezdéséig még több évre elegendő érc vár kiaknázásra. A nagyegyházi bauxit rendszeres szállításával a timföldtermelés is gazdaságosabbá vált Almásfüzitőn. A nagyegyházi bauxit ugyanis az ország legjobb minőségű ilyen nyersanyaga, amit a gyengébb minőségű bauxi- tokkal keverve gazdaságosan lehet feldolgozni timfölddé. A több hónapos anyaghiány által okozott termeléskiesést teljes egészében ugyan már nem tudják pótolni az Almásfüzitői Timföldgyárban, de a lemaradást minimálisra csökkenthetik. (MTI) Az ellátás javult, de sok a hiánycikk (Folytatás az 1. oldalról) zöldség- gyümölcs boltok vezetői szabad kezet kaptak a kistermelőktől való közvetlen felvásárolásra, de vajon cllenőrzi-e valaki, hogy a permetezés után a megfelelő várakozási időt betartot- ták-e? A Búza-téri piac zsúfoltságára és a magas árakra is felhívta a testület a figyelmet, amit úgy tűnik, az Ag- ro-Skála megjelenése sem tudott letörni. Az ellátás, a választék azonban sokkal jobb lett. Szó esett az elmúlt évben nagy vitát kavart Color Star színes televíziók cseréjéről is. Még 1500-an várakoznak, de többnyire olcsó készüléket szeretnének. Ezt azonban a Videoton csak a jövő év elejére tudja szállítani. A vendéglátás negatívumai is terítékre kerültek. A tanács tagjai javasolták, hogy a vállalatok törekedjenek olyan harmad-negyed- osztályú kisvendéglők nyitására — főként az üdülőterületeken —, amelyek nem züllenek kocsmává rövid idő alatt, és olcsón étkezhetnének a vendégek. Ügy látszik, amennyivel többet költünk élelmiszerre, azt a ruházaton spóroljuk meg, mert a ruhák iránt a kereslet mérséklődött. A vásárlási kedv csökkenése ellenére hiányoznak a jó minőségű szövetek, kötöttáruk, férfizakók. A gyermekcipők csak mérethiányosan kaphatók, s minőségük sem a legjobb. A testület tagjai javasolták, hogy a jövőben a vállalati, a szövetkezeti, a társadalmi és a hatósági ellenőrzések összehangolásával fordítsanak figyelmet arra, hogy a fogyasztói érdekvédelem javuljon, mert az utóbbi időben ezzel keveset törődtek, a nyereségességre, eredményes gazdálkodásra hivatkozva. íobc) Mezei munkában fárad a derék ... Jólesik egy percnyi pihenés A munkát könnyíti egy lóerő Az idő végre „kivergődött”. Ezt hasz9 nálják ki a gönci tsz-ben a háztáji kukoricással rendelkező nyugdíjasok. A felfordított kerékpárok jelzik: kint dolgoznak a földön. A nap forrón süt. A kemény kukorica- föld tele gyommal, nehéz a munka. Jólesik meg-megállni, pihenni, főleg ha már 75 éves az ember. Hildák Pálné pedig pontosan ennyi idős, és ráadásul nemrég jött haza a kórházból. A beszélgetés is pihenést jelent. A kapára támaszkodik, végignéz a mar megdolgozott területen, s egy sóhajjal jelzi, még nagyon az elején tart. — Mór másodszor kapálom — mondja. — Meg kellene elteltet ni," különben eltarthat egy hétig, míg magam végzek vele. Csak hát az is pénz. — A gyerekek? — kérdezem. — Nem tudnának segíteni? Biztos jönnének, ha hívnám őket. De nekik is van elég dolguk ... — De ezt a 480 öl kukoricát ilyen korban egyedül megkapálni szinte lehetetlen. — Igen, de hát mit tehessünk? Nehéz a mezei munka. Azért szalad minden fiatal, ha bármit is tanul, csak el a faluból. — És legalább haszon van rajta? — Olcsóbb mintha vennénk, és kell a jószágoknak, az apróléknak. Mert ha még ez sincs a háznál, akkor minek élünk? Mindent a boltból? Abból a kis nyugdijunkból nemigen telik ... Van egy kis burgonyaföldem is, 800 öl, azt la tsz vegysze- rezi, amiért természetesen fizetünk. Mégis istentelenül dudvás. Oda is jár a jónép kapálni, sarlózni. Legalább egy kis eső essen, hogy a krumpli elborítsa a dudvát. Váratlan kérdésemre, hogy hány éves a kerékpár, nevetve összecsapja a kezét: — Hát azt tán a Szűz Mária se tudja, csak én „csikóskázok” vele ötven éve! A gumit persze már cseréltük, ám ilyen erős vázat ma már biztos nem csinálnak... De ni, ott jön Béla bácsi, meg is kérem, ekélje meg az én hat soromat is. Egyre közelebbről hallatszik valamiféle népdal foszlánya. Béla bácsinak még van kedve énekelni, pedig nem könnyű tartani az ekét. Rövid cigarettaszünet. A lónak sem árt a pihenés. Mások együtt dolgoznak, hisz vezetni kell az állatot. Sandokán viszont Béla bácsi ügyes, okos segítőtársa. Szigorúan csak a sorok között megy. Egy másik gazda odakiált: — Jó az a rossz dó, csak bírjunk utána menni. Béla bácsi el is meséli előző napi történetét, amikor Sandokan belelépett egy darázsfészekbe, ijedtében „eldobta” magát, gazdáját így belerántva a közeli bokorba. Nevetnek egy sort, majd a pihenés befejeztével mindenki indul tovább. Béla bácsi is feláll, odaszól a lovának: — No, Sandok’ légy szíves gyerünk, mer’ az ebédet nem érjük el. És elindulnak. Czennár Béla 62 éves, 8 éve ment nyugdíjba a vasúttól, 34 évi munka után. A lovat is akkor vette, hogy ezzel a szállítási költségeket (például a szénét csökkentse.) — Ez egy nagyon jó ló — meséli. Sok mindenre tanítottam. Egyszer fogadásból még egy üveg sört is megivott a kedvemért. Egyébként még Amerikában is van róla fénykép, a rokonoknál. — Majd a fiáról kezd mesélni, s miközben arcáról büszkeség sugárzik, elmondja, hogy fia Pesten, a Külkereskedelmi Bankban dolgozik. Gyakran hazajön, Sandokan az ő kedvence is. Laci nem iszik, nem dohányzik, csak lovagol... Otthon más munkák is várják, mint mondja: — A lónak kaszálni kell. Régen teheneket is tartottunk, de a feleségem betegsége miatt el kellett adni őket. Reggeltől estig, szinte megállás nélkül dolgozom. Hogy miért? Az embernek foglalkozni kell valamivel. Sokan a velem egyidősek közül már meghaltak, mert nem csináltak semmit. Pedig közel az erdő, legalább kimentek volna gombázni, sétálni egyet. Mondtam is nekik többször. Én nem tudok otthon ülni. Szeretem a paraszti munkát, abba születtem, abba nőttem .. . Sandokan már nagyon éhes lehet, útközben megáll, leharap egy-két kukoricát és boldogan csámcsogja. Felfelé megyünk. A lovat kissé noszogatni kell, ám Béla bácsi még mindig jókedvűen énekel. Dobos Klára Szedik a dinnyét Szedésre érett a görögdiny- nye az ország legdélibb termőtáján, a Dráva völgyében. A következő napokban, hetekben körülbelül tízmillió kilogrammot szednek fel a homokról a termelők, öt évvel ezelőtt — 1982-ben — honosodott meg ez a növényi kultúra az Ormánságban, azóta minden nyáron a baranyai görögdinnye jelenik meg elsőként a piacokon, megelőzve a nagy múltú és híresebb vetélytársát, a hevesi dinnyét. Most is, noha két hetet késett az érése, az ormánsági termés nyitotta meg a dinnyeszezont. Pécsre és Harkányba kerültek az első szállítmányok, s a primőr görögdinnye lett a csemegéje a pécsi ipari vásárnak is. A fő piacok az idén is Budapest és Pécs, a Balaton és a dunántúli fürdőhelyek lesznek. (MTI) Megszűntek a termelési gondok az Almásfiizi Timligfárban
