Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-14 / 164. szám
1987. július 14., kedd Egy csokor virág Csillogás mögött a valóság Friss tavaszi virágokból kötött élő asztali disz „Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet” — igy szól az ismert mondás. Bizonyára sokan gondolják ezt így a- pályái választók közül is, mert a dísznövénykertész szakra már évek óta kétszeres a túljelentkezés. Az is e statisztikához tartozik, hogy a végzős 50—fit) fiatalból csak kevesen kerülhetnek virágüzletbe eladónak, tehát az áhított virágkötő szakmát csak ennyien folytathatják. A fiatalok jelentős része par.kóp illéssé 1, park f en n tartással foglalkozik az iskola után. Akik viszont virágboltba kerülnek, szebbnél szebb csőik rókát köthetnek’a vevőknek, s az évente megrendezett versenyeken is. A miskolci Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet is minden éviben benevezett és jó eredményeket ért el az országos virágkötészeti versenyen, amelyet Kecelen rendeznek. Idén azonban nem neveztek. Ennek okáról kérdeztük Barcsa Istvánt., az iskola igazgatóját. — Valóban minden évben versenyezték tanulóink. Négy évvel ezelőtt, 1980-ban mi hoztuk el a vándordíját. Kót- három tanulót neveztünk’ be, és már csak azért is jó volt a verseny, mert az előkészületeknél kitűnt, hogy kinek van a kötéshez érzéke, tehetsége, ami a későbbi elhelyezkedésnél mérvadó lehetett. Az utóbbi időben azonban megváltozott a zsűri értékítélete. Nem a versenyzők teljesítménye volt ugyanis a lényeg a díjak odaítélésénél, hanem az számított, kinek, milyen értékű virága van. Nem sértődtünk meg, de úgy gondoljuk, akkor nevezünk ismét, ha azonos feltétetekkel, minden résztvevőnek egyenlő lehetőséget biztosítanak. Miskolcon a közelmúltban nyitott a Korvin Ottó utcában a Florentin virágüzlet. Vezetője, Almási László jó néhány versenyen vett már részt „trénerként", mint megálmodója, megtervezője a csokorba kötött virágkölte- mén.veknek. — A hazai versenyeket a Kertészeti Egyesülés szervezi. Az elmúlt évben mi hoztuk el az „ország legjobb virágkötője" címet. Most azt várjuk, hogy kezdődjön egy nemzetközi verseny, ugyanis ezzel a díjjal együtt jár a versenyen való részvétel is. Tavaly Barkóczync Kecsr kés Anita nyert, kicsit hitetlenkedtünk is az eredményhirdetéskor. Na. nem mintha érdemtelenül értük volna el az első helyezést, de hihetetlen, hogy nem budapesti versenyző nyert. Ugyanis mi rendszerint kissé mellőzve érezzük magunkat. Felkészülnünk is jóval nehezebb, hiszen a Sasad. a Főkért. a Rozmaring kéthetes edzőtáborban készíti r-J versenyzőit. így az első tízbe általában ők jutnak be. Hihetetlenül jó anyagi feltételekkel indulnak a versenyzőik. csupa extra terméket keleti, egzotikus virág-különlegességeket dolgoznak fel. amelyeknek sokszor még a nevét sem ismerjük. Mi viszont most is arra törekedtünk, hogy itthoni flóránkban leljük meg az anyagokat. Igaz. nehéz újat találni, de mindent k felhasználtunk: elszáradt leveleket, különleges gyökereket, fák, virágok terméseit. A szárazvirág-kötészetben ugyanis minden olyan anyagot hasznosítani lehet,.amelynek elszá- ratlás után színe és karaktere van. Egész évben nyitott szemmel kell járnia annak, aki versenyezni akar, mert sohasem tudhatja, mit köthet a kompozícióba. A versenyen látottakat jól hasznosíthatják később is, hiszen a vásárlók ízlését is formálják az ott elkészített száraz- és élöv i rágc.s okrokka 1, tálakkal, falidíszekkel. Fogarasi József né, a Horl- Coop miskolci üzletének vezetője is sokszor versenyzett, húszéves virágkötői pályája alatt. — A vállalatok nem szívesen áldoznak ezekre a nem kevés pénzbe kerülő versenyekre, inkább a hasznot nézik. Pedig az ott szerzett tapasztalatok később nyereséget hoznak. Élőv.irág- kötésben sohasem nyertem az anyagiak miatt, és azért sem, mert én mindig úgy állítottam össze a -verseny- munkát, hogy azt a vásárló is meg tudja fizetni. Ez pedig a versenyen nem szempont. Ugyancsak elrugaszkodnak a valóságtól az indulók. Mindenféle egzotikus növényt beszereznek, és több ezer forint értékű csokorral versenyeznék. Lehet, hogy kicsinyesnek hangzik, amit mondok, de én akkor tudok igazán gyönyörködni a munkámban. ha azt bárki megfizetheti. Orosz B. Erika Fotó: Fo.jtán László ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 ■r.;% A Zempléni-hegység • vadregényos. szép tájairól, gazdag állat- és növényvilágáról híres. No. meg leginkább várairól. Némi túlzással egymást érik a szebbnél szebb, érdekesebbnél érdekesebb, romos és kevésbé .romos maradványok. „Régebben ha szétnéztünk egy közeli csúcsról, a jól felismerhető boldogkői, füzé- ri várak mellett egynek a helyét csak tippelni tudtuk. ‘Ez volt a regéci vár, amely beleveszett a fák rengetegébe, nem láttuk az erdőtől. Mára azonban megváltozott a kép. Köszönhetően néhány ellesi diák lelkes munkájának, most a regéci várrom is messzire látszik . . . Hogy is van ez? — kérdeztük Pillér Tibort, a Zempléni Tájvédelmi Körzet területkezelöjét. — Nemrég egy helyszín- bejárás során a Miskolci Erdőfelügyelőség igazgatója egyszerűen azt mondta: ezt meg kell csinálni! A kijelentést tett követte, s június közepén ez erdőfelügyelőség, a Bükki Nemzeti Park, s az encsi KISZ-bizottság támogatósával elkezdődött a két hétig tartó tábor. A húsz -évvel ezelőtti ösvényt felújítottuk, csigavonalban megy fel a várhoz, az idősebbeknek is kellemes, könnyű sétát jelent. A régi útnak csak a nyomvonala volt meg, hisz teljesen ellepte a bozót, igy gyakorlatilag most egy új utat hoztunk létre. A várat is benőtték a fák, valóságos dzsungel volt a környéken. Kivágtuk, kitisztítottuk a területet. A kivágott fákat felaprítottuk, így majd a turisták a szalonnasütő helyeken elégethetik. A munkát már régebben el kellett volna kezdeni, hisz az Országos Műemlékügyi Felügyelőség szerint paradoxon, hogy némelyik kő még a helyén van. A következő években ismét megrendezzük ezt a tábort, s egyszer talán egy nagyobb felújításra is sor kerül... 0, Dobos Klára Mindenkire szükség van, de nem biztos, hogy olt és úgy, ahol és ahogyan most dolgozik. A struktúraváltással összefüggésben mind vállalati, mind összgazdasá- gi érvénnyel egyre gyakrabban fogalmazódik meg e korszerű igény. Gyakorlatiasabban szólva ez nagyjából azt jelenti: számítanunk kell arra, hogy az új munkafeladatokhoz új helyre kell kerülnünk, vagy — esetleg: és — új foglalkozásba kell beletanulnunk. A helyváltoztatás,- új társadalmi csoportba való át- kerülés korántsem újdonság; lényegében évezredek óta zajlik az emberi történetben. Zajlott ez változó intenzitással az utóbbi évtizedek magyar fejlődésében is. Gyakran emlegetett példa ennek szemléltetésére, hogy évtizedekkel ezelőtt a mezőgazdaságból tömegek áramlottak az iparba, bőséges forrást jelentve a nép- gazdasági ág extenzív fejlesztéséhez, A tömegesség mértéke csökkent ugyan, de még a hetvenes, nyolcvanas évek fordulóján is évi mintegy 350 ezer ember „vándo- roll” — hagyta el eredeti lakóhelyét, s költözött új településre — széles e hazában. A nyolcvanas évek közepére e vándorlás évi 200 ezer főre csökkent. Jellegzetes adatok ezek, jól érzékeltetik a társadalomformálást, modernizációt célzó cselekvés lehetséges kereteit. Épp ezért vállalkozott arra a Központi Statisztikai Hivatal, hogy Vándorlás, mobilitás, keresetalakulás címmel a közelmúltban közzé tegye egy fölmérés eredményeit. Maga a konkrét KSH- vizsgálat a nyolovanas évek első felére jellemző állapotot kívánt tisztázni, ám a sorszámok mellett közölt elemzés szélesebb idősávra is kitekint. így kiviláglik, hogy a három fogalom — vándorlás, mobilitás, keresetalakulás — korántsem véletlenül kerül egyazon dolgozatba: ezek mindig is meglehetősen szorosan ösz- szefüggtek egymással. Azaz a vándorlás a legtöbbször együtljárt mobilitással, tehát más társadalmi csoportba, rétegbe való átkerülés- sel, illetve valamilyen irányban módosította a keresetet is. Az ötvenes, hatvanas években egyes mezőgazdasági térségek „túlnépesedése”, egyidejűleg néhány ipari centrum erőltetett fejlesztése adott lökést a falvakban élő népesség eláramlá- sának. A hetvenes években viszont a decentralizált iparfejlesztés révén a munkahelyek „ingázó távolságra” kerültek a falvaikhoz, s ez a vándorlás csökkentését idézte elő. így míg a korábbi .időben a lakóhelyivé!tás, és ezzel együtt az „átrétegzö- dés” volt tömegesen jellemző, utóibb az eláramlás mérséklődött, ám — a paraszti származású fiatalok szakmaszerzésével — a mobilitás nőtt. A nyolcvanas évek mozgásait figyelve kitűnik, hogy míg korábban a faluból városba történő áramlás volt uralkodó, ma városból városba való költözés a jellemzőbb. Az is szembeötlik, hogy a vándorlás a helyi társadalmaik belső tagoltságát már nem módosítja: a nagyléptékű társadalmi mozgások helyett a finomabb, rétegeken belüli átalakulások kerültek előtérbe. Fligyelemikeltő .megállapítása a iKSH-f ö-lmérésnek, hogy a vándorlás érzékelhetően javítja a mobilitás esélyeit! Az adatok arról tanúskodnak, hogy „a vándorló személyek a születési helyükön maradó társaikhoz viszonyítva kedvezőbb pályát futottak be.” Ugyanis a korábbi tapasztalatokkal ellentétben „a bevándorlók elsősorban nem a társadalmi hierarchia alsó, hanem többnyire annak kedvezőbb lépcsőfokait foglalták el.” A vezető és értelmiségi csoportoknak bevándorlókkal való feltöltése a KSH-v.izsgálat szerint a vidéki városokban a legerőteljesebb. Ennek egyik fontos okát a statisztikusok abban látják, hogy a bevándorlók körében az átlagosnál nagyobb arányban találhatók „dinamikus, vállalkozó szellemű egyének”. A vándorlás így végül is „.egyfajta szelekciós mechanizmusként, működik.” iKiderül az is a kapott adatokból, hogy a vándorlás és mobilitás együttesen mérhető kereseti előnyt, jelentett az ennek megpróbáltatásait vállaló személyeknek: igaz, jórészt csak a férfiaknak. Ez ellentétes a .hatvanas évékben tapasztalt állapotokkal: akkor a városokba jutó paraszti rétegék a legrosszabbul fizetett munkakörökbe jutottak be. Az 1983-as adatok szerint adott társadalmi csoporton belül a bevándorlók kisebb-nagyobb kereseti előnyt élveznek. Például a vidéki városokban a helyi születésű vezetők átlagkeresete 7067 forint volt, a más településről származóké 7717 forint. A falvakban 6142 forint, illetve 6982 forint volt. a megfelelő kategóriák átlagkeresete. / A KSH szerint „hasonló különbségek figyelhetők meg az értelmiségiek csoportjában, sőt néhány’ fizikai szakmacsoportban is, így például a hagyományos vasas és az építőipari csoportokban.” A vizsgálatok szerint a bevándorlók életkora nem magasabb: „a vidéki városokban élő vezetőiméi átlagos életkorban nincs különbség, viszont a keresetek tekintetében csaknem 700 forintos az előny a bevándorlók javára." Az okot kutatva a KSH elemzői óvatosan úgy fogalmaznak: „Nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy a vándorlást vállaló személyek sajátságos módon egy dinamikus, vállakozó szellemű csoportot alkotnak (vagy legalábbis jelentős részük az)”. Realitásérzékre utal az elemzés, miikor kijelenti, hogy a bevándorlók többletkeresete nem más, „mint a lakóhely-változtatással együtt járó többletkiadások fedezete.” Ám még így is ■kérdés marad: ez a többlet fedezi-e az új helyen való otthonteremtés- és -fenntartás — nem kis 'költségeit? M. P. miért vándorol?
