Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-11 / 136. szám
1987. június 11., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—------------------- | M unkavédelem a nehéziparban A Borsod Megyei Munka- védelmi és Munkaügyi Felügyelőség, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa legutóbbi ülésén tájékoztatta a testületet régiónk munkavédelmének elmúlt évi alakulásáról. A statisztikai adatok szerint Borsod-Abaúj-Zemp- lénben az előző évhez viszonyítva kevesebb munkahelyi baleset történt, és 34- ről 30-ra mérséklődött a halálos következménnyel járó üzemi balesetek száma. Maga a tény nem adhat elégedettségre okot, minden munkahelyi vezetőnek és dolgozónak törekedni kell rá, hogy a balesetek tovább csökkenjenek, s egyetlen családot se érjen gyász a munkahelyeken történt események miatt. A munkaügyi felügyelőség vizsgálata szerint a nehézipar ágazatai közül 19í)5-höz viszonyítva a vaskohászatban nagyobb mértékben, a gépiparban kisebb arányban csökkent az üzemi balesetek száma. A vegyiparban ezzel szemben majdnem 7 százalékkal több baleset következett be. A kohászatban nyolcról háromra csökkent a halálos kimenetelű munkahelyi balesetek száma. A tragikus események mind a három esetben a technológiai előírások megsértése miatt következtek be. A Lenin Kohászati Művekben az 1985-ben végrehajtott átfogó vizsgálat hatásaként eredményesebbé, céltudatosabbá vált a munkavédelmiek tevékenysége. Sajnálatos, hogy tavaly két baleset a dolgozó halálával végződött. Az Ózdi Kohászati Üzemekben szintén eredményes a munkavédelem tevékenysége. Az ezer főre eső balesetek aránya az ágazatban országosan e vállalatnál a legkisebb. Az ÓKÜ-ben tavaly egy dolgozó szenvedett halálos sérülést. A kohászatról a munkaügyi felügyelőség megállapította, hogy a vállalatoknál működő gépek és berendezések nagy része elhasználódott, az alkalmazott technológiák nagy része korszerűtlen, a munkakörülmények sok területen nem kielégítőek. A legrosszabb körülményeket a Kohászati Alapanyag-ellátó Vállalat Borsodi Ércelőkészítő Művében mérte fel a munkaügyi felügyelőség. A kimutatott hiányosságok nagy része anyagi okokra, a gazdálkodós egyre rosszabbodó feltételeire vezethető vissza, ám abban jelentős mértékű a szubjektív tényezők, a vezetés hiányosságai, a hanyagság szerepe. Az 1985-ben végrehajtott vezetői változtatások a munkavédelemben is javulást hoztak, amely a balesetek számának számottevő csökkenésében és a munkakörülmények kedvezőbb változásában egyaránt megmutatkozik. A gépiparban az anyagtárolásban, raktározásban, valamint az üzemek rendjében javult a színvonal. Ugyanakkor sok hiányosságot tapasztalt a felügyelőség a technológiai utasítások betartásánál, és sokszor kifogásolható volt a különböző emelőberendezések műszaki állapota. A tájékoztató szerint a vegyipar tavalyi romló baleseti helyzetéért lényegében egy vállalatot, mégpedig az Északmagyarországi Vegyiműveket lehet felelőssé tenni. A vállalatnál ugyanis az előző évhez viszonyítva kétszeresére növekedett a balesetek száma. Tömeges baleset következett be például egy foszgén-mérgezés miatt, ennek oka elsősorban a veszély lebecsülése, a szervezetlenség volt. A Borsodi Vegyi Kombinátban általában javultak a munka- védelem adatai, a kombinátban egy halálos baleset történt. Ennek vizsgálatakor megállapították, hogy bekövetkezéséhez az érintett dolgozók fegyelmezetlensége, valamint az üzemi vezetés ellenőrzési kötelezettségének elhanyagolása is hozzájárult. A Tiszai Vegyi Kombinátban és a Tiszai Kőolajfinomító Vállalatnál lényegesen kevesebb baleset következett be a vegyipari átlagnál. (u. j.) Mégis örüljünk Nemcsak büntetéssel. m m m ■<■■■: é ötvenmillió forintos keretösszeget hagyott jóvá a Minisztertanács környezet- védelmi beruházások elősegítésére. Ez a pénz nem pályázat útján elnyerhető egyszeri juttatások summája, nem kedvezményes hitel és nem bérpreferencia, hanem lehetséges adóelengedés. 1987-ben az ipari üzemek egészen addig részesülnek anyagi előnyben a környezetvédelmi beruházások megvalósításában, míg az azok után leírható felhalmozási adókedvezmény eléri az 50 millió forintot. Környezetvédelmi munkával ma Magyarországon több szervezet is foglalkozik. A Környezetvédelmi Hivatal, az Országos Vízügyi Hivatal, a Meteorológiai Intézet, a Köjál és még mások. Munkájukat számos eredmény fémjelzi, de nem átütő a siker. A Balaton vízminősége az erőfeszítések eredményeként nem romlik tovább, de nem is javul látványosan; a levegő szilárdanyagtartalma és kén-dioxid-kon- centráltsága nem nő, de nem is csökken stb. A környézetvédelem ügyét újabban — és részben — a tárcák is magukra vállalják. A Környezetvédelmi Tanács meggyőző tevékenységének eredményeként a legújabb beruházásokat ma már a környezetvédelem szempontjából is értékelik. Egy fejlesztés már nem nélkülözheti a környezetvédelemmel kapcsolatos meggondolásokat, egy beruházás sem kap szabad utat, míg megnyugtatóan be nem bizonyosodik. hogy -működésének szennyező melléktermékeivel képes megbirkózni, azok nem jutnak ki a szabad vizekre, a levegőbe, a földbe. A vállalatok is csatlakoznak a környezetvédelmi erőfeszítésekhez. Az Ipari Minisztérium 200 millió forinttal gazdálkodó tárcaprogramot indított el, erre vállalatok tömege jelentkezett kutatás-fejlesztési ajánlásokkal. Több mint félezer témában indult, vagy indul a közeljövőben fejlesztőmunka, amelyek mindahányon az ipari szennyeződés mérséklését ígérik. Sok minden szolgálja tehát a jövő környezetvédelmének ügyét, a már létező környezetszennyezés visszaszorításának igényét viszont csupán a már említett felhalmozásiadó-ked- vezmény támogatja. De mennyi az az 50 millió, sok pénz a feladatok nagyságához képest, vagy kevés? Szakértők szerint a levegőnek nem mindentől, hanem csupán a kén-dioxid- szennyezéstől való teljes megóvásához is milliárdok kellenének. Tehát az 50 millió — még ha nem is beruházási összeg, hanem csupán adókedvezmény — kevésnek látszik. Alighanem hamar elfogy. A vállalatok vezetői úgy fogalmaznak: a kormányzat mindenképpen büntette őket, és — 'ha nem részesülnek az 50 milliós keretösszegből, akkor az idén is — bünteti őket. Ha szennyezik a környezetet, akkor valóban büntetést kell fizetniük, ha meg akarják szüntetni a szeny- nyezést, akkor pedig felhalmozási adót, ami az ő pénztárcájuk szempontjából több büntetéssel is felér. Akad vállalat, amely a VI. ötéves tervidőszakban környezetvédelmi beruházásokra szánta el magát. Tette ezt a hivatalok ajánlására, a lakosság és nem csekély részt saját dolgozóinak követelésére. A korszerűsítés számottevően mérsékelte a szennyezőanyag-kibocsátást, de abba a vállalat majdnem belerokkant. Nem a fejlesztés került elviselhetetlenül sokba, hanem a fejlesztés és az utána fizetendő adó együtt. A vállalat vagyonadója a kizárólagosan környezetvédő beruházás miatt az eredetileg számolt- nak jó egyharmadával, sok millióval megnőtt. Örömünk tehát az ötvenmillió okán igen korlátozott, olyannyira, hogy csekélységén el is keseredhetünk. Mégis örüljünk, mert ennek puszta léte elvi jelentőségű változásról tanúskodik a kormányzat meggondolásaiban. Vélhetőleg azt sejteti, hogy a központi irányítószervek vezetői a szabályzók finomításának lehetőségeivel is élni kívánnak a környezet- védelem érdekében, más szavakkal: belátják, hogy csak büntetéssel a környezetvédelemre sem lehet ösztönözni. M. M. Hortobágyi nemzetközi lovasnapok A Hortobágyi Idegenforgalmi Bizottság szerdán, Debrecenben megtartott ülésén úgy döntött, hogy ebben az esztendőben július 3—5. között rendezi meg a mátai lovaspályán a hortobágyi nemzetközi lovasnapokat. A huszonhármadik alkalommal sorra kerülő versenyen a legkiválóbb magyar lovasok mellett csehszlovák, lengyel, osztrák, NDK- és NSZK-beli versenyzők is részt vesznek. A hagyományos ugró- és csapatbajnokságokon kívül az idén is megtartják a fogatok díszes felvonulását. Húsz négyes és tizenhat kettes fogatot láthat a közönség. A fogathajtó versenyeken indul a világbajnok magyar válogatott is. A kiegészítő műsorban a hortobágyi csikósok síkfutóversenye számíthat különös érdeklődésre, s bemutatkozik a lovastornászcsapat. A 3. számú széntelep felöl francia fenéküntős géppel távolitják el a meddöréteget. Két év távlatából A fejlesztés üteme csökkent, a beruházás azonban folytatódik alakításról az elmúlt évben kormányzati szintű határozat született. Ebben töhbek között az is szerepel, hogy a bükkábrányi bányaberuházást úgy kell folytatni, hogy a külszíni üzem évenként 2,5 millió lignitet adjon. — Az energetikai beruházások állami támogatásának csökkentése miatt azonban az idén erősen mérséklődtek a rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségek — tájékoztatott dr, Dalkó György. — Ezért most csupán azt a célt tűzhetjük magunk elé, hogy az eredeti 2,5 millió tonnával szemben a VII. ötéves terv végére a bükkábrányi bánya termelése érje el az évi másfél millió tonnát. Arra a kérdésre, hogy az elmúlt két évben mit produkált az épülőben lévő bánya, a termelési vezérigazgató-helyettes a következőket válaszolta: — A bányaindítást követő első esztendőben, vagyis 1986-ban a bükkábrányi üzem 430 ezer tonna lignitet termelt, amelyből csaknem négyszázezer tonnát a tisza- palkonyai széntüzelésű erőmű használt fel. Az idén ennek a mennyiségnek több mint felét, 960 ezer tonnát kell teljesíteni. E közben persze, ha szűkös anyagi feltételek közepette is, de folytatni kell a bányaberuházást, hogy 1990 végére elérjük a másfél millió tonna termelést. — Szakmai körökben azt tartják, hogy a leggazdasáKét éve, 1985 júniusában, amikor éppen csak hozzáfogtak a bükkábrányi határban a külszini bányaüzem létesítéséhez, dr. Goda Miklóstól, a Mátraaljai Szénbányák műszaki vezérigazgató-helyettesétől kértünk információt. Az olvasóban felmerülhetett a kérdés: a szóban forgó bánya a megyében valósul meg, miért nem a Borsodi Szénbányák az üzemeltető? A magyarázat kézenfekvő: a Mátraaljai Szénbányáknak olyanok az adottságai - csupán a Thorez (visontai) külfejtéses bányából évente mintegy hétmillió tonna szenet termelnek ki —, amelyek alkalmassá teszik a vállalatot további, hasonló feladatok ellátására. A műszaki vezérigazgató- helyettes akkor elmondta:az elvégzett kutatások, fúrások egyértelműen arra utalnak, hogy a bükkábrányi medencében hallatlanul nagy mennyiségű lignit található. A geológusok csaknem hat- százmillió tonnára becsülik a kitermelhető szénvagyont. — Az is sokatmondó adat — jegyezte meg dr. Goda Miklós —, hogy az egész országban megkutatott szilárd energiahordozók mintegy hatvan százaléka lignit, amit külszíni fejtéssel igen gazdaságosan lehet bányászni. Miint ismeretes, az 1984— 85-ös zord tél nagy próbatétel elé állította az országot és külön a bányásztársadalmat. — Ez is közrejátszott abban, hogy javaslatunkra az Ipari Minisztérium hozzájárult Büikká'brány határában egy évi 100 ezer tonna kapacitású külszíni bánya létesítéséhez — mondta a minap dr. Dakó György, a Mátraaljai Szénbányák termelési vezérigazgató-helyettese. — Az általunk előterjesztett tervjavaslatban az szerepelt, hogy az itt kibányászandó, mintegy 1700— 1800 kalóriás szenet az első időben teljes egészében a lakosságnak, a háztartásoknak termeljük, amit a helyszínen és a Tüzép-telepeken bárki igen olcsó áron megvásárolhat. Ez az elképzelés később módosult, ugyanis a kormányzat célszerűnek látta, hogy a széntüzelésű erőmüvek is hasznosítsák ezt a nagy mennyiségben rendelkezésre álló szilárd energiahordozót. Ehhez viszont több lignitre volt szükség, s a bányászathoz meg kellett teremteni a műszaki és személyi feltételéket. Megjegyzés: Az Állami Tervbizóttság tavaly foglalkozott a bükkábrányi lignit- vágyon hasznosításával. Akkor olyan állásfoglalás született, hogy 1990-re éviikét és fél millió tonnára kel1 növelni a bükkábrányi bánya termelését. Hasonlóképpen foglalt állást az év elején az Országgyűlés ipari bizottsága is. Ennek az állásfoglalásnak azonban már volt egy kitétele; nevezetesen: az említett terv csak akkor valósítható meg, ha a népgazdaság teherbíróképessége azt lehetővé teszi. És nem teszi lehetővé? — vetődik fel önkéntelenül is a kérdés. Kétségtelen, a szénbányászat veszteségének csökkentését, gazdaságosságának javítását célzó szerkezetátgosabban működő bánya a bükkábrányi üzem. — A kedvező földtani viszonyoknak köszönhetően Bükkábrányban jelenleg 3,5 köbméter földet kell eltávolítani egy tonna lignit kitermeléséhez — jegyzi meg a termelési vezérigazgató-helyettes. — Ezzel szemben a visontai külfejtésen 7—7,5 köbméter földet kell megmozgatni. Ma már háromszázan dolgoznak a külszíni fejtésen, akik a múlt évtől négyműszakos munkarendben termelik a szenet. Időközben elkészült a bánya területén létesített portalanított betonút, amelyen a tavaly nyáron birtokba vett iparvasúthoz szállítják a tehergépkocsik a szenet. Ugyancsak megépült egy, a lignit továbbítására szolgáló, több mint öt kilométer hosszú szállítószalag, ez várhatóan július végén kapcsolódik be a bánya vérkeringésébe. S akikor még nem szóltam a szén osztályozását, válogatását végző berendezésekről, s azokról a nagy teljesítményű gépekről, amelyeket a nagyobb teljesítmény elérésére állítottunk munkába. S köziben folyik a különböző járulékos létesítmények, a fürdő, öltöző és a műhelyek kialakítása a helyi termelőszövetkezettől megvásárolt területen. Bükkábrányban tehát tovább folytatják a bányaberuházást. Igaz, nem olyan gyors ütemben, ahogyan azt eredetileg eltervezték. Remélhetőleg, a hét szűk esztendőnek egyszer vége szakad, s ha több pénz áll majd az energetikai beruházások állami támogatására, tovább növelhető majd a külfejtéses módszerrel kitermelt lignit mennyisége, s bővülhet ipari célú felhasználása is. Lovas Lajos Fotó: Csákó Gyula Lipusz Bela, a 21. számú Volán dolgozója az UB kanalasrakodóval.
