Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-09 / 134. szám
1987. június 9., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Nem is olyan régen foglalkoztunk lapunkban temetkezési ügyekkel, egyebek között azzal, bogy milyen drága mainapság egy-egy temetés. Akkor leírtuk, hogy —, s ez igen sokunknak a véleménye —: „ma Magyar- országon egyet nem szabad, meghalni..Nos, ha éz igaz volt akkor, most még inkább áll ez „tétel”. Ugyanis tovább emelkedtek azok a költségek, melyek az utolsó úthoz szükségesek. Miskolcon — azokban a temetőkben, melyeket a Megyei Temetkezési Vállalat tart fenn, illetve kezel, jelentős mértékű áremelkedést vezettek be. Mi indokolta ezt, és milyen mértékű költségnövekedésről van szó? Ezzel a kérdéssel kerestük meg a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Tanács V. B. ipari osztályának vezetőjét, dr. Kapros Tibornét. — A temetkezési vállalat az elmúlt esztendőt veszteséggel zárta. Ez már nem az első ilyen évük. Korábban is kérték már az árak emelését, ám akkor rendre elutasítottuk ezeket a kérelmeket. Most azért kapták meg az áremelési engedélyt, mert ez országos áremelés. Az Országos Anyag- és Árhivatal ártervében is szerepelt ez a tétel. — Minek az ára emelkedik? — A sírhelyeké és a sírásásé. Ez a nagymértékűnek nevezhető áremelés sem szünteti meg, csak csökken- u a vállalat veszteségét. — Milyen mértékben? — Hozzávetőleg a felére. A többit — a támogatást — továbbra is a tanács adja. — Hogyan alakulnak az árak ? Az új árak ... — Miskolcon május tizenötödikétől változtak a sírhelyek és a sírásás árai. Ezek szerint például egy „kétszemélyes” sírhely 2000 forintról 3500-ra, az egyszemélyes 800-ról 2000 forintra emelkedik. A gyermek sírhelyek ára 120 forint helyett .300 forintba kerül. A .sírásás, felnőtt sír esetén, 920 forint helyett 1200 forintba kerül, míg gyermek sírnál 460 forint helyett 600 forintot kell fizetni. Megjegyzem, a régi árak 1977 óta nem változtak. Ez minden temetőre vonatkozik? — Nem, csak a Megyei Temetkezési Vállalat kezelésében levőkre. így nem csupán Miskolcon, hanem a megye más városaiban is változtak az árak. — Ott milyen mértékben? — A helytől, a sírhelyek megközelítésétől, elhelyezkedésétől függően differenciáltan változnak az összegek. De hasonló mértékű emelkedésről van azokban a temetőkben is szó. — És az egyházi temetőkben? — Ott nem változnak az árak. (mc—) Fiataloknak - ifmsagpolitikarol Kétnapos tanácskozás a Csanyikban Kétnapos felkészítést szervez a KISZ Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Bizottsága az ifjúsági vezetők részére június 9—10-én, a csanyiki Ságvári Endre Politikai Képzési Központban. A találkozó első napján megyénk fiataljai a Jövőnk a tét! elnevezésű akció tapasztalatait vitatják meg. Előadást hallgatnak meg a KISZ és a szakszervezet kapcsolatáról és aktuális ifjúságpolitikai feladatokról, amelyek részleteit szekcióülések keretében dolgozzák fel. Másnap A KISZ kádermunkájának továbbfejlesztéséről és a KISZ részvételéről a műszaki fejlesztésben címmel tájékoztató hangzik el. Ugyancsak ezen a napon tartja meg soron következő ülését a KISZ Borsod-Aba- új-Zemplén Megyei Bizottsága, amelynek napirendjén — egyebek közt — az 1986— 87-ben alakult diáksportkörök, diáksportegyesületek működésének értékelése szerepel. Kamillaszüret A Hajdúságban megkezdődött a kamillavirág gyűjtése. A bihartordai Vass család minden évben „fésüli" a gyógyító hatású virágot és von olyan nap, amikor kétmázsányit is leadnak a Herbária gyűjtőhelyein. A képen: kamillaszedés a speciális szerszámmal, a fésűs fogazatú lapáttal Bihartardos határában. Kazincbarcika közlekedési helyzete Horizont ’87 Nyolcadik alkalommal rendezik meg — június 5-e és 13-a között — a Horizont gépgyári ifjúmunkás napokat. A Diósgyőri Gépgyár KISZ-bizottsága által szervezett, többnapos találkozón gazdag programmal várják az érdeklődőket. Számítógépes verseny, szellemi és ügyességi, valamint sport-csapatvetélke- dők segítségével gondoskodnak a hasznos időtöltésről, a kulturált, szórakoztató kikapcsolódásról. A már népszerűvé vált ötletnapnak az ifjúsági és brigádház adott otthont. Miénk a pálya elnevezéssel június 11-én, a Barbay sportpályán mérkőzhetnek a legügyesebbek, másnap pedig a kultúrteremben az „agytornán” vetélkedhetnek a legjobbaknak járó címekért. A programsorozat utolsó napján családi túrára várják a fiatalokat, melynek úticélja a Sebesvíz. A találkozó időpontja reggel fél kilenc, a LÁEV Killián-észak végállomásánál. Nagyítói- az új menetrendhez! Az MKV új, 1987. június 1-től érvényes autóbusz-menetrendet adott ki. Mindennek van határa — még a miniatürizálásnak is! Mindent a maga helyén! Hogy Japán e tekintetben az élvonalban van, az köztudott. Ma már azon sem lepődünk meg, ha egy olyan japán gyártmányú karórát kapunk ajándékba látogatóba hazatért tengerentúli nagynéninktől, amelyiken mellesleg még 24 televíziós állomást is lehet fogni — színesben. De hagyjuk a japánokat, csináljanak, amit akarnak; de mi azért ne mindenben utánozzuk őket, mert az új menetrend tervezői-szerkesztői ezt tették. Már a tavalyi — 1986—87-es —• menetrend is olyan apró belűkkel-szá- mokkal készült, hogy meglehetősen meg kellett erőltetni a szemét annak, aki ki akarta deríteni, hogy mikor indul a járműve. Ez a mostani azonban annyira szupermini, amihez már mindjárt nagyítót is kellene mellékelni. Ha ez így megy tovább, jövőre jön egy újabb sárga kis emberke, aki az egész könyvet egy kártyanaptárnyi lapra fogja zanzásítani. Kíváncsian várom! Remélem, a megállókba nem ezeket akarják kifüggeszteni! P. I. A városi tanács 1985-ben tárgyalta meg a város és vonzáskörzetébe tartozó községek közlekedésbiztonsági helyzetét. A tanács az előterjesztés megtárgyalása után a közlekedésbiztonsági helyzetet megfelelőnek minősítette és utasította a közlekedési szakigazgatási szervet, hogy szorgalmazza az ülésen elhangzott javaslatok megvalósítását. Ezek közül a legfontosabbak: B III-as út — 26-os út csomópontjának kiépítése, a 26-os út négynyomúsítása, a város- környéki községekben az új forgalomtechnikai tervnek megfelelő KRESZ-táblák kihelyezése. A KRESZ-táblá- kat már kihelyezték. Üj feladat a területünkön levő gyalogátkelőhelyek felülvizsgálata, hely- és megvilágítás szempontjából. E feladatot a megyei tanács vb közlekedési osztályával közösen végeztük. Ennek eredményeként, mintegy 12 gyalogátkelőhelynél kellett valamilyen beavatkozást végrehajtani. Továbbra is nagy gondot jelent városunkban és a községekben, hogy az útfenntartásra fordítható pénz kevés, pedig az utóbbi évek rendkívül hideg téli időjárása és a megnövekedett gépjárműforgalom erősen károsította útjainkat. A város és városkörnyék baleseti helyzetét a városi rendőrkapitányság közlekedési alosztályával közösen értékeltük. Megállapítottuk, hogy a város és vonzáskörzetének baleseti helyzete más hasonló településekhez viszonyítva jónak értékelhető, annak ellenére, hogy a város területén bekövetkezett balesetek emelkedő — a vonzáskörzetben csökkenő — tendenciát mutatnak. Legtöbb baleset a személy- és teherforgalommal túlterhelt 26-os számú fő közlekedési út városi átkelési szakaszán fordult elő. Itt történt a városban bekövetkezett balesetek közel 40 százaléka. Továbbra is jelentős —, bár csökkent — a figyelmetlen, gondatlan vezetésből származó balesetek száma, nőtt a szabálytalan kanyarodásból, követési távolság be nem tartásából és a szabálytalan tolatásból származóké. Továbbra is a személy- gépkocsi vezetők követték el a legtöbb szabálytalanságot, az emelkedés közel 20 százalékos. A szigorú intézkedések hatására csökkent viszont az ittasan okozott, ugyancsak csiú.kent a tehergépkocsivezetők és a tömeg- közlekedési járműveket vezetők által okozott balesetek száma. A városi tanács 1987. szeptemberi ülésén ismét napirendre tűzi a fentiek tárgyalását. Az előterjesztés megalapozott előkészítése érdekében kérjük a város lakosságát, hogy a témával kapcsolatos véleményüket, javaslataikat a városi tanács vb műszaki osztályára (Rákóczi tér 6. I. e.), vagy ügyfélszolgálati irodájára (Fő tér 4. fszt.) juttassák el, 1987. július 31-ig. Hercsz Ferenc Kazincbarcikai Városi Tanács V. B. osztályvezető-helyettes Érdektelenség, lomhaság Késik a vonalkód karrierje Egyelőre csak importált árucikkeken tűnik föl a jelzés: fehér alapon szabálytalan fésűre emlékeztető vonalak, számok. De maga a szó egyre ismerősebben cseng a fülünknek: vonalkód. Azaz különböző vastagságú vonalakra alapozott optikai jel- felismerési rendszer, mely lehetővé teszi, hogy nagy tömegben lévő dolgokat — az árucikkektől a bűnügyi nyilvántartásban szereplő személyekig'— gyorsan azonosítani lehessen. Maga a módszer még 1940- ben megjelent az Egyesült Államokban, de hogy milyen gyakorlati lehetőség rejlik benne, csak jóval később ismerték fel. Az üzleti forgalom automatizálásának, számítógépesítésének igénye hamar elterjesztette a vonal- kódrendszert a nyugati országokban. Nálunk a 80-as években kezdtek érdemben foglalkozni az eljárással. A Kereskedelmi Kamara például 1983-ban tagja lett az EAN nemzetközi termékazonosító társaságnak. A Gazdasági Bizottság több döntést hozott a vonalkód szélesebb körű elterjesztésére, az Országos Anyag- és Árhivatal koordinálta a munkát, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság pedig az egyes technikai részletek megoldását szervezte. 1985-ben országos középtávú kutatási és fejlesztési terv elektronizációs programjába bekerüli a vonalkódos kereskedelmi és ipari mintarendszerek létrehozásának feladata. Többek között a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalatnál, a Főfotónál és Skála Metró Áruházban. Jelenleg a hazai — sőt a legutóbbi információk szerint a KGST-n belüli — kereskedelemben egyedül a Skála Metró Áruház alkalmazza a vonalkódszisztémát. Számos vásárló talán meglepődik, látván, hogy a pénztárosnő nem billentyűkön üti be az árat, hanem úgynevezett fényceruzát fog a kezébe, mellyel többször áthúzza az árura ragasztott vonalkódcímkét, A pénztárgép „plimm” hanggal jelzi, hogy elolvosta a kódot, ablakán megjelenik az áru neve, ára és még néhány szám, s mindezt kiadja a blokkon is. A vevő azt már nem látja, hogy a gép egyúttal „üzen” az áruház távolabbi termében lévő számítógépnek arról, hogy egy darab ebből és ebből a nadrágból elfogyott. Az üzenet jóvoltából zárórakor az áruforgalmi vezető tiszta képet kap: melyik portéka van fogytán, s mi az, amiből nem szükséges utánpótlást rendelni. Érdemes hozzátenni, hogy a Skála Metró Áruház nem csupán azért honosította meg az új módszert, hogy ezzel a korszerűség hangulatát. érzékeltesse a vevők körében, hanem a kényszer- helyzet miatt is: kicsi a raktártere. Így az áruszerkezet gyors, a kereslethez rugalmasan igazodó változtatását csakis az elektronika segítségével érheti el. A vonalkód kereskedelmi alkalmazása van leginkább szem előtt, ám máshol is élnek a módszerrel. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság nemrég fölmérte az eljárás hazai elterjesztésének lehetőségeit, s a vizsgálat foglalkozott az üzemi raktározásban, a minőségellenőrzésben, továbbá az az egészségügyben, a postai munkában, a közlekedésben, az ügyiratkezelésben, a könyvtárakban való alkalmazással is. Miként az OMFB megállapította: az országiban folyó kísérletek biztatóak, s világossá vált, hogy a vonalkódtechnika néhány eszköze: a fényceruza, a kódnyomtató, az adapter, a központi számítógép a honi ipariban is előállítható lenne. Más eszközök, köztük a lézeres olvasó, a jövőben is csak tőkés gyártóktól szerezhetők be. Lényeges észrevétele volt az OMFB-vizsgálatnak, hogy néhol a vonalkód alkalmazását megpróbálják öncélúan, azaz lényegében haszontalanul, „kirakatból” alkalmazni. Holott az eljárásnak csak úgy van értelme, ha átfogó szervezésiszámítástechnikai rendszer részeként honosítják meg. A módszer természetes közege a minden részletre kiterjedő számítógépesítés. Az OMiFB kutatói külföldi tapasztalatok alapján rámutatnak néhány olyan előnyre, amelyet a vonalkód alkalmazása a gyakorlatban igazolt. A „kemény”, azaz számszerűsíthető előnyök között a nagyobb pénztári átbocsátóképesség, a könyvelési költségek csökkentése mutatkozott a kereskedelemiben. Az iparban pedig jobb termelékenységet mértek a módszer használóinál. A „puha”, vagyis adatokkal nem kimutatható előnyök közé a kereskedelmi tapasztalatok alapján a naprakész leltárt, a raktárkészletek csökkentését, a marketingakciók gyors értékelését írhatták föl a kutatók. Az iparban pedig egy lélektani mozzanat a „puha” előny: a vállalat tekintélyének növekedése. A magyar vállalatok tekintélye egyelőre nem nő, legalábbis nem a vonalkód alkalmazása révén. Miként az OMFB vizsgálatából kitűnt: a honi gazdaság nem siet kihasználni a módszer kínálta előnyöket. Az okok némelyikére a Skála Metró tapasztalatai is fényé vetnek. Nem csupán az jellemzi a honi körüllményeket, hogy az áruk túlnyomó hányada vonalkódtikett nélkül kerül ki a gyárkapukon. (Ezért azokat az áruházban kell fölragasztani a portékákra.) Rávilágít a hazai sajátosságokra, hogy a kiküldött megrendelésekre lomhán, nehézkesen reagálnak a gyáritok, ennélfogva a naprakész, fniss nyilvántartás — meily a vonalkódnak, a számítógépnek köszönhető — csaknem fölösleges. Megállapította az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, hogy a vonalkód elterjesztésének intézményi háttere jószerivel kialakulatlan hazánkban. A legutóbbi adatok szerint a felsőfokú oktatási intézményeik oktatási programijában egyelőre nem szerepel ez a téma. Esetenkénti oktatásra eddig a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem szervezési tanszéke volt felkérhető. Jó lenne néhány hatékony főhatósági intézkedés — vallják az OMiFB kutatói. Ám, még hasznosabb lenne, ha a vállalatokat a közvetlen piaci hatások ösztököl- nék, kényszerítenék a mai módszerek meghonosítására. M. P.
