Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-09 / 134. szám

1987. június 9., kedd . ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Eredmények és ellentmondások LÉTBIZTONSÁG M inél bizonytalanabb a világ, minél kiszámít­hatatlanabb a jövő, annál nagyobb az ember vágya a biztonságra. Békét akarunk, hogy felnevelhes­sük gyermekeinket. Közren­det, közbiztonságot akarunk, hogy éjszaka ne kelljen fél­nünk az utcán. Ellátási biz­tonságra vágyunk, arra, hogy mindent megvehessünk az üzletekben, amire szük­ségünk van. Árbiztonságot szeretnénk, hogy tudjunk a család jövedelmével kalku­lálni. Gazdaságunk fejlesz­téséhez, hazánk védelmi ere­jének szinten tartásával gondoskodunk a nemzetbiz­tonságról. De a legalapve­tőbb biztonság, amire igényt tartunk: a létbiztonság. A szocializmus egyik alapvo­nása, hogy a létbiztonságot igyekszik minden eszközzel garantálni az állampolgá­rok számára, még nehéz időkben is. Igyekszünk fenntartani a teljes foglalkoztatást, gyor­san elhelyezni azokat, akik a visszafejlesztendő tevé­kenységeknél felszabadul­nak. A szociálpolitika olyan rendszeréi alakítottuk ki, amely társadalmilag szerve­zett segítséget nyújt mind­azoknak, akik akaratukon kívül elviselhetetlen hely­zetbe kerülnek. Igyekszünk a minimális bért úgy ki­alakítani, hogy ez a társa­dalmilag indokolt szükség­leti minimumot az egyén vagy a család részére fe­dezze. Gondot jelent napjaink­ban, hogy a létbiztonság iránti igény sokkal maga­sabb szükségleti szinten je­lentkezik, mint régen. Nem azt jelenti csupán, hogy senki ne haljon éhen, senki ne fagyjon meg. Magyaror­szágon a létbiztonság kul­turált emberi élethez, élet­vitelhez való jogot, lehető­séget teremt. Ezt pedig egy­re nehezebb állami pénzek­ből garantálni. Ma már csak néhány százezer em­ber elégedne meg az in­gyenkonyhával, az ingyenes éjszakai menedékkel. A lét- biztonsághoz napjainkban sokkal több kell. Társadal­munkban ez teljesen termé­szetes. A létbiztonság — ezen be­lül az egzisztenciális és jö­vedelmi biztonság — már nemcsak foglalkoztatási, ke­reseti biztonságot jelent, ha­nem ingyenes egészségügyi ellátást állampolgári jogon; az alapszükségletek jövede­lemszinttől független kielé­gíthetőségét; esélyegyenlő­séget, egyenlő hozzáférést az infrastruktúra elemeihez; reális alternatívák közötti szabad választást; a létmini­mum-felettiség jogát, azt, hogy önhibáján kívül senki ne éljen szegénységben. A létbiztonság magában fog­lalja az áruellátási, szolgál­tatási, infrastrukturális el­látási biztonságot; a reálke­resetek teljesítménytől füg­gő garantáltságát; a pénz- beni társadalmi juttatások reálértékének garantállsá- gát. Mindehhez a feltételek megteremtése igen sok pénz­be kerül. Gondoljunk csak arra, milyen nehéz megte­remteni, hogy mindenütt az országban legyen jó ivóvíz, legyen áramszolgáltatós, jár­ható út. kényelmes és gyors közlekedés, színvonalas üz­lethálózat, kielégítő iskola- hálózat, színvonalas egész­ségügyi és kulturális ellátás. A nem termelő infrastruk­túra egyes régiók közötti színvonal-különbségeinek csökkentése alapvető embe­ri jogok érvényesítését je­lenti, és az egyenlőség esz­méjének fontos tartalmi ele­mét képezi. A régiók közötti színvo­nal-kiegyenlítés követelmé­nye magában foglalja azt az igényt is, hogy fékezzük egyes területek lúlfejleszté- sét, amely egyebek között, elviselhetetlen közlekedési, levegőszennyezési gondok­kal, zajártalmakkal, közbiz­tonsági problémákkal jár, és túlterheli a közműveket is. A létbiztonságot szolgáló környezetvédelem magában foglalja a jövő nemzedék számára szükséges termé­szeti környezet, nyersanyag­források, biológiai környe­zet védelmét, a természeti kincsekkel való rablógazdál­kodás elkerülését is. A létbiztonság az aktív korú. munkaképes lakosság­nál elsősorban a foglalkoz­tatás biztonságát jelenti. Ez nem adott munkakör vagy beosztás feltétel nélküli ga­rantálását jelenti, hanem annak lehetőségét, hogy az egyéni életpályákon szük­ség esetén esetleg többször is változtatni lehessen mun­kahelyet, esetleg szakmát. A létbiztonság, mint szo­ciális biztonság, főleg az időskorúakat és a tartósan vagy átmenetileg munka­képteleneket érinti. Ez fel­tételezi az anyagi biztonság fokozását, a társadalmi jut­tatások differenciált fejlesz­tését, az egyéni és családi biztosítási formák kialakí­tását, a szociális ellátásokat szolgáltatásszerűen nyújtó intézmények kiépítését. A családi létbiztonság fő veszélyeztetője hazánkban ma nem a kereső foglalko­zás, a munkahely elveszté­se. Hiszen ahol elbocsátások vannak, ott azt megelőzően legtöbb esetben komoly és körültekintő munkál végez a vállalat személyzeti és munkaügyi osztálya, a vál­lalati szakszervezeti bizott­ság, a helyi és a megyei ta­nács — igyekezve minden­ki számára megfelelő mun­kahelyet találni. Még arra is ügyelnek, hogy az új he­lyen a kereset lehetőleg ne legyen alacsonyabb a régi­nél. Csak néhány körzet van jelenleg az országban, ahol a felszabaduló munka­erő nehezen tud elhelyez­kedni szakmájában, vagy rokon szakmában, de külö­nösen szakképzettség hiá- ban. A létbiztonság fő veszé­lyeztetője — keresők és nyugdíjasok számára egy­aránt — az árak és a, bérek versenyfutása, a folyamatos és gyors árszínvonal-emel­kedés, néha pedig egyen­súlyjavítási célzattal egy- egy áremelés előrehozása. Mit tehet egy család, ha jö­vedelme nem nő, de az árak igen? Csökken, majd meg­szűnik a szabad rendelke­zésű, a többféle célra elkölt­hető jövedelme, nem tud időben ruhát, cipőt, kultúr- cikket venni, mert minden pénze elmegy élelemre, lak­bérre, gázra, villanyra, tör­lesztésre, esetleg idős hoz­zátartozói támogatására. So­kan gyűjtik a pénzt televí­zióra, hűtőgépre, s mikor már majdnem együtt van a pénz, olykor megemelik ezek órát. Sok család éven­te csak annyit tud lakásra félretenni, mint amekkorát emelkedik évente a lakás ára. Az egyének, csalódok lét- biztonsága függ a nemzet, a népgazdaság biztonságától, jövőépílő erejétől. A csalá­dok jövője függ a nemzet jövőjétől, az egyén bizton­sága a nemzet biztonságá­tól. helyzetstabilitása a po­litikai és gazdasági stabili­tástól. Ezért is fontos, hogy időben és rendre megoldjuk problémáinkat, ne halmoz­zuk, ne csúsztassuk azokat. A maradiság. a megszokott módszerekhez, gazdaságpoli­tikához való ragaszkodás csak látszólag és időlegesen szolgálja a stabilitást, a biztonságot, távlatban azon­ban aláássa azt. I». O. Az építőipar olyan, # mint egy kirakat. Nap mint nap szemünk előtt jelenik meg az. építők munkája, akár lakásról, akár kereskedelmi, egész­ségügyi. vagy oktatási in­tézményről legyen is szó. Ügy is mondhatnánk, mind­abban. amit a hazai építő­ipar produkál. közvetve vagy közvetlenül mindany- nyian érintve vagyunk. Számos pórt- és kormány­határozat foglalkozik az épí­tőipar helyzetével, feladatai­val. A népgazdaság 1987. évi tervében is megkülön­böztetett figyelmet szentel­nek az ágazat tennivalóira, amelyek közül külön kieme­lendő, hogy az építőiparban a termelés szerkezetének al­kalmazkodnia kell a keres­let tartós változásaihoz. Nem kisebb figyelmet érde­mel a tervnek az a passzu­sa. amely a lakásépítés üte­mes, jó minőségű és gazda­ságos megvalósítására hív fel. De megemlíthetjük a vállalatok közötti verseny szélesítésének igényét is. Amikor az építőkről esik szó, értelemszerűen gondo­lunk azokra az állami szer­vezetekre is, amelyek a be­ruházásokat, fejlesztéseket szervezik, koordinálják. Ese­tünkben a Borsod Megyei Beruházási Vállalat az egész megyére kiterjedően látja el a megbízóktól kapott fel­adatot. Balta Mihály igazgatótól először arra kértünk vá­laszt: miként reagált a vál­lalat a gazdálkodásban, a gazdasági életben bekövet­kezett változásokra? — Az építési igények az elmúlt években tovább csökkentek, a kereslet és a kínálat összességében az egyensúlyhoz közeledett, ugyanakkor számos feszült­ség keletkezett — mondta az igazgató. — A feszült­ségen olyasmit értek, hogy például egyes tevékenység, így a fenntartás iránt túl- kereslel következett be. más területen pedig bizonyos kapacitások — például mély­építés, házgyári elemek stb. kihasználatlanok ma­radtak. Azután a tanácsi szférában megjelentek más. beruházásokat bonyolító szervezetek is. amelyek konkurenciát jelentettek vállalatunknak. Ezért az in­tézkedések egész sorát dol­goztuk ki az alaptevékeny­ség és a vállalati szervezet fejlesztése érdekében, elő­térbe helyezve a jövedel­mezőség fokozását, a piac- szervező tevékenység bőví­tését, s az együttműködési formák tartalmi növelését. Mint azt Batta Mihály, a vállalat múlt évi tevékeny­sége során szerzett tapasz­talatokat értékelve elmond­ta, a Borsodber tavaly egy- milliárd 25 millió forintnak megfelelő teljesítést produ­kált, amelyben természete­sen benne vannak a válla­lat lebonyolításában meg­valósított tanácsi, OTP-, va­lamint különböző vállalati beruházások. Sajnálatos azonban — ami egyértel­műen az építőipar gyer­Sárospotakon, a Bessenyei György úton 52 lakást épít a Sárospatak Termelőszövetkezetek Épí­tőipari Vállalat. Jól haladnak a munkával, s ígérik, hogy október végére átadják a lakásokat. Fotó: Laczó József mekbetegségére, a szerző­déses fegyelem lazaságára utal —, hogy a beruházá­sok teljesítményértéke több mint százmillió forinttal el­maradt a tervezettől. Pél­dául nem készült el telje­sen Özdon 120, Kurityán- ban pedig 48 lakás, elma­radt az ózdi reumatológia teljes befejezése is, csak­úgy. mint a vilmányi és a borsodnádasdi iskolák épí­tése. — Az építőipar tevékeny­ségére azonban alapvetően nem a hibák, hiányosságok jellemzőek — jegyezte meg az igazgató. — Bizonyíték erre, hogy vállalatunk szer­vezésében, irányításával ta­valy többek között elké­szült Borsodban 433 lakás, 20 általános iskolai tante­rem. 175 óvodai férőhely, új 16 tantermes, korszerű szakmunkásképző intézettel gyarapodott Kazincbarcika, s befejeződött a Mezőkö­vesdi Reumakórház, a sá­toraljaújhelyi határátkelő állomás építése. — Az új helyzethez való alkalmazkodás tapasztalatai igazolták, hogy a vállalko­zói magatartáshoz, a ver­seny élénkítéséhez nem ele­gendő csak visszafogni a keresletet. Ennél több kell, a vállalkozást elősegítő fel­tételek megváltoztatására van szükség — vetettük közbe. — Egyetértek. Annál is inkább, mert ha az elvég­zett munkák minőségét vizs­gáljuk. arra a megállapí­tásra jutunk, hogy nem javult számottevően a szer­ződéses fegyelem az építő­iparban. Igen sok még nap­jainkban is a hiánypótlásra felvett munkák száma, ame­lyeknek elvégzése, nemkü­lönben az elvégeztetése ma még körülményes és hossza­dalmas. Ezen a területen a jövőben gyökeres változás­ra lehet számítani, ugyanis a közelmúltban megjelent a Minisztertanácsnak egy ha­tározata, miszerint a kivi­telező vállalatok a végszám­lát csak a hibák kijavítása, a hiányok pótlása után nyújthatják be. Ez a ren­delkezés azonban csak ez év január 1-e után látrejött vállalkozási szerződés alap­ján elvégzett munkák el­számolására vonatkozik, így hatása csak később jelent­kezik. Az elkészült létesítmé­nyek minőségével kapcso­latban Batta Mihály megje­gyezte, hogy a jó minőségű munka mellett akad bőven hibás is. Például a kézi­munka-igényes építőipari feladatok (például külső­belső burkolás) növekedé­sét nem követi az ehhez szükséges kapacitás bővíté­se. Itt említem meg. hogy a BÁÉV a lakóspenészesedés megszüntetése érdekében kifejtett tevékenysége — a gombafertőzés vegyszeres felszámolása, a falak újra- tapétázása — úgy tűnik nem jelent végleges meg­oldást. ugyanis egyes laká­sokban ismét jelentkezik a penészedés. A nagyvállalat különben is lassan halad a javításokkal, mivel a töme­ges igényt a kislétszámú ja­vítórészleg nem képes ki­elégíteni. — A vállalkozás mind erőteljesebb kibontakozását segíti az elnyerendő mun­káért bevezetett versenyez­tetés. Ez abból következik, hogy az építési piacra nap­jainkban az erősödő ver­seny, a vállalkozókészség és képesség fejlődése, a vevők pozíciójának erősö­dése jellemző. Érvényes ez Borsodra is? — A versenyzési kedv e. kivitelezők között szemmel- láthatóan erősödik. Az el­múlt évben összesen har­mincöt versenytárgyalást tartottunk, amely közül harminckettő zárult ered­ménnyel. Csupán három esetben, az edelényi Bódva- híd, a füzérkomlósi torna­terem és a sárospataki 16 tantermes szakmunkás- képző intézet építésével kapcsolatos versenytárgya­lás nem hozott sikert. Mind­három beruházásnál a ren­delkezésre álló pénzügyi fedezetet aránytalanul meg­haladó árajánlatok érkeztek a vállalathoz. Kedvező, hogy a legtöbb versenyfel­hívásra három-négv pályázó jelentkezett, de előfordult, hogy öt vagy ennél több kivitelező is hajlandóságot mutatott a kiírt feladat el­végzésére. Lovas Lajos Műanyag nem vélsz el... Forintot ér a hulladék Ellep bennünket a hulla­dék. Különösen a műanyag- termékek mennyisége nő napról-napra, mivel rendkí­vül bonyolult és költséges a megsemmisítésük. Egyszerű megoldást, az égetést is vál­lalhatnák a gazdálkodó egy­ségek, de emiatt olyan ma­gas bírságot szabnának ki rájuk a környezetvédelemért felelős szervek, hogy nem éri meg telefüstölni a kör­nyéket. A cégek szakemberei a megmondhatói, hogy mennyi fejtörést okoz számukra a megüresedett zsákok, reke­szek, dobozok, flakonok biz­tonságos elhelyezése, tárolá­sa. A vodnai székhelyű Grá­fot GT-ben is mindennapo­sak voltak ezek a gondok, ezért a gazdasági társaság vezetői elhatározták, hogy orvosolják a bajt. Persze, lehetőleg úgy, hogy haszna is legyen belőle a Borsodi Vegyi Kombinát és a Bán­völgye Termelőszövetkezet által alapított cégnek. Néhány hónapja kezdtek hozzá a beruházáshoz, amely a számítások szerint 15 mil­lió forintba kerül majd. Kriston Nándor, a Grafol vezetője azt is rögtön hozzá­teszi, hogy ennek a befekte­tésnek két-három év alatt meg kell térülnie. Mint mondja, várhatóan 800 ton­na műanyag hulladékot fog­nak feldolgozni. Ezt a meny- nyiséget a megye cégeitől is megkapnák, ellátási gondja­ik tehát nem lesznek, sőt már most vannak olyan té­eszek, amelyek teljesen in­gyen a helyükbe hozzák a hulladékot. A feldolgozás nem igényel különösebb technikát. A be­érkezett hulladékanyagokat megmossák. Mindenki szá­mára tanulságos ötlet, hogy a műtrágyás zsákokból ösz- szegyűjtik a mosóvizet és ezzel a lével locsolják majd a legelőket. A műanyagot ezután aprítják, ezt követő­en feldolgozzák. Már akkor is megérné nekik a dolog, ha úgynevezett regranulá- tum formában adnák el a visszanyert anyagot. Azon­ban kifizetőbbnek látszott olyan gépeket vásárolni, amelyekkel feldolgozott ter­mékké alakul át a hulladék műanyag. Fóliafúvó beren­dezéseket üzemeltetnek majd, amelyeken a jutazsák­nál olcsóbb műanyagzsáko­kat készítenek és adnak el. Később ezt szívesen vissza­vásárolják és újra feldol­gozzák (a műanyag nem vész el...). Három darab extrúdert vesznek a BVK- tól, amelyeken a mezőgaz­daságban is használható praktikus eszközöket szeret­nének készíteni. Az új épület acélszerkeze­te már áll a gazdasági tár­saság udvarán. A feldolgozó évente 40—45 millió forint­tal gyarapítja majd a cég árbevételét. Ha az egyre nö­vekvő hulladékhegyekre né­zünk, biztosak lehetünk ben­ne, hogy hamarosan nyere­séget is hoz majd a Gráfok­nak — amellett, hogy vala­melyest enyhíti az egyre sú­lyosabbá váló szemét-ügyet. Fónagy I.

Next

/
Thumbnails
Contents