Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-06 / 132. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1987. június 5., péntek Ma este színházi premier: T uzijatek • Az 1986/87-es színházi évad utolsó premierjéhez ér­kezett a Miskolci Nemzeti Színház. Ma este hét órai kezdettel Kalmár Péter kar­mester intésére felhangzik a nyitány, ismerős dallamot hallunk - „Az én apukám egy olyan hires bohóc volt..és megkezdődik Paul Burkhard zenés játéká­nak, a Tűzijátéknak előadá­sa. A musical rendezésére Seregi Zoltánt hívták vendé­gül. A játékban - annyit előre el lehet mondani - a második részben látható a nagyszerű cirkuszálom-betét, ami bizonyára igen nagy tet­széssel fog találkozni. A főbb szereplők Ábrahám István, Oláh Bódi Éva, Komáromy Éva, Dóczy Péter, Máhr Ági, Péva Ibolya, Máthé Éva, Kö­rei Katalin, Major Zsolt, Te- száry László és - természete­sen - a képen látható, a sárom nagybácsitól (Mucsi Sándor, Somló István, Dézsi Szabó Gábor) körüludvarolt Várkonyi Szilvia. (Fotó: Jármay) Megjelent a MOTESZ folyóirata Elkülönülés helyett A cigánylakosság kulturális felemelkedéséért Páratlan vállalkozásnak ígérkezik a hazai gyakorlat­ban a Magyar Orvostudo­mányi Társaságok és Egye­sületek Szövetségének hiva­talos folyóirata, az INTER- MED, amelynek első száma a közelmúltban látott nap­világot. Az egyelőre negyed­évenként megjelenő lap fel­adata kettős: figyelemmel kísérni a külföldi szakiro­dalmat, s beszámolni a MO­TESZ tagszervezeteit érintő döntésekről, hazai és nem­zetközi rendezvényekről. A tudomány mai színvo­nalán elképzelhetetlen, hogy az orvostudomány, a gyó­gyászat, a gyógyszerészet és az egészségvédelem nemzet­közi eredményeinek ismere­te nélkül munkálkodjanak a szakemberek. Az viszont le­hetetlen, hogy mindenki ma­ga kövesse nyomon azt a mintegy másfélmillió cikket és tanulmányt, amely éven­te csaknem 20 ezer orvosi folyóiratban jelenik meg, nem is szólva a nyelvi ne­Néhúny éves csak igko- 1 árakban a Tappancs Klub (Pocsainé, Éva néni szervez­te), de azt hiszem, az idei gyermeknappal megnőtt a tekintélye. A TK rendezte meg ugyanis a gyermekna­pot. Igazgató bácsink aján­dékként tanításmentessé tet­te május 29-dikét (gon­dolta, úgyis dolgoztunk ele­get az évben), így aztán nem vol't nehéz feje tetejére ál­lítanunk az iskolát. No, ne tessenek azt hinni, hogy valami rossz fát téttünk a tűzre! Egyhetes korteskedés után megválasztottuk isko­lánk I. Lurikó királyát. Lo­bogókat, transzparenseket készítettünk, rigmusdkat „költöttünk”: Mily finom a tejcs'ike, szavazzatok Encsi­re. Mindenkinek volt valami eredeti ötlete, ki is gondol­ta volna, mennyi szellemes ember él ebben az iskolá­ban! Mégsem Encsii, hanem a sóik jelölt közül Tarr László lett I. Lurkó király. Nagy ceremóniával nyitotta meg a gyermeknapot, ajándékul ki­osztotta a Lurkó újság idecL példányait (egy sem maradt belőle), majd ügyelt a rend­re. Kellett is, hiszen az egész hézségekről, s az egyre emelkedő árakról. Az új, magyar nyelvű fo­lyóirat — az Országos Or­vostudományi Információs Intézet és Könyvtár közre­működésével — felvállalta, hogy mintegy 1200 külföldi szaklapot „szemléz”, s 3—5 hónapon belül közli a leg­érdekesebb publikációk rö­vid kivonatát, megjelöl­ve a forrást, a szer­zőt és a megjelenés idejét is. Azok a szakemberek, akiket egy-egy téma bőveb­ben érdekel, a szerkeszté­sért és kiadásért felelős INTERPRESS Kiadó, Nyom­da és Reklám Vállalattól megrendelhetik a cikk tel­jes szövegét eredeti, vagy magyar nyelven. A folyóirat csak előfize­tésben kapható. Megrendel­hető az évi 600 forintos elő­fizetési díj befizetésével, az MNB 218—98062 INTER­PRESS 1096, OTP VI. kerü­leti fiók címen. Az utalvá­nyon az „INTERMED 1987” jelzést kell feltüntetni. (MTI). iskolaudvar merő zsibvásár volt. Délelőtt a felsősök sa­ját portékáikat árulták, sza­badon, a piac törvénye sze­rint. A bevétel természete­sen a miénk. Mindenki el­adott és mindenki vásárolt, mégis van pénz. Nohát? Szenzációs volt a tanár— diák meccs nőű kézilabdáiból. Egy kis szerencsével 2-0-ra verhettük válna meg őket, de sajnos a bíró, az egyik testnevelőnk nem adta meg nekünk a másodük gólt. Volt ezen a napon még kisdobos- és úttörőavatás is ■az iskolánkban. Ez mindig ünnepélyes, hiszen, magam­ról tudom, megdobban a szíve annak a gyereknek, aki elé odaáll egy katona és felköti a nyakkendőjét. Én VIII. osztályos vágyók, pár napom van még az is­kolámban. Kérem, továbbít­sák ezft a kis beszámolómat azoknak a gyerekeiknek, akik úgy gondolják, hogy a feje tetejére tudják állítani az Iskolát úgy, hogy mégsem áLljon a fejére . . . Ezt üzeni: Világi Péter, csapattitkár, a miskolci 2. Sz. Általános Iskolából A Hazafias Népfront ci­gánytanácsának ülésén tá- jékoztatót hallgattak meg a oigánylakosság kulturális te­vékenységéről szerzett ta­pasztalatokról. Mint Inczédy Miklósné, a népfront mun­katársa elmondotta, egy 40 településre kiterjedő felmé­résit készítették, elsősorban azt vizsgálva, hogy miképp lehetne minél nagyobb számiban elvégeztetni a ci­gány fiatalokkal az általá­nos iskolát, s hogyan lehet­ne mozgósítani őket a köz­ségi rendezvények, kulturá­lis események látogatására. A tapasztalaitok vegyes képet mutatnak. A legna­gyobb népszerűsége körük­ben még mindig a mozielő- adásolknalk van. A felnőttek 50—60 százaléka jár moziba. Könyvtáriba már inkább az általános iskolás korú gye­rekeik járnak, arányúk né­hány településen éléri az 50 —6Ó százalékot. Cigánylklub Karcsán, ifjúsági cigányklub Alsózsolcán működik. Ifi­klubokban és KlSZ-szerve- zetekfoen Felsőzsolcán, Kázs- márkon és Vizsolyban senki nem tevékenykedik. Karcsán, Beraten és Hernádvécsér. viszont önálló cigány KISZ- alapszervezet működik. Ez hasznos dolog, bár a cél az, hogy ne különüljenek el ennyire a többi fiataltól. Az általános iskolai szak­kör iránit néhol elég nagy az érdeklődés. Irodalmi, rajz, matematika, mesemon­dó, egészségügyi és háztar­tási szakkörbe járnak ci­gánygyerekek Forrón, Alsó- és Felsőzsolcán, Kázsmár- 'kon, Encsen, Sátoraljaújhe­lyen és Mezőkövesden. Az iskolából kikerültek elsősor­ban az MHSZ-foen és a sportklubokban tevékeny­kednek. Saj ószent páter en a Bányász Klub patronálásá- val önálló cigány futball­csapat szerveződött, és dol­goznak közülük az ökölví­vó-szakosztályban is. Her­A szakszervezeti könyvtá­rak felszabadulás utáni tör­ténetének kezdeti szakaszát az ösztönös könyvtárszerve­zések jellemezték. Hálózatba még csak a nagyobb szak­mák (Építők, MÁV, K.SZ- DSZ, KPVDSZ) fogták össze könyvtáraikat, de köztük együttműködés nem alakult ki. Hiányzott a központi irá­nyítás. Ezért volt mérföldkő a szakmaközi jelleggel létre­hozott központi könyvtárak megalakulása. Miskolcon 1960-ban az SZMT székhá­zában kapott helyet a köz­ponti könyvtár. Az egységes szakszervezeti hálózat létre­hozása után az intézmény módszertani és ellátó köz­ponttá válhatott. Központi könyvtárunk 140 ezer kötetes állományából 90 000 kötet van 67 letéti könyvtárnál elhelyezve. Emellett 30 önálló könyvtár szakmai-módszertani fel­ügyeletét látjuk el. Munka­társaink segítenek állomá­nyuk kialakításában és rend­szeres cseréjében, a kataló­gus-szerkesztésben, a színvo­nalas könyvtári propaganda- munkában, segítik a munka­helyi művelődést, rendezvé­nyek szervezését. Folyama­tos alapfokú képzésük, rend­szeresek szakmai továbbkép­zéseink. A könyvek tavaszi seregszemléje, az ünnepi könyvhét alkalmával szak- szervezeti könyvtárainkban 12 író és költő találkozóját szerveztük meg. Ezekben a napokban, köz­ponti könyvtárunk örömteli eseményhez érkezett. Méltó otthont teremtve könyvállo­mányuknak, új épületszárny­ban kaptunk helyet. Alapte­rületében nagyobb, elhelye­zésében esztétikusabb kör­lyen is szerveznek egy-egy futballcsapatot. Népszerűek a zenei és tánccsopontok. Karcsún már országos hírű a Tűzvírág együttes, de diákul nép- táncegyüttes több települé­sen is. Mezőkövesden tűz­oltószakkör, Ináncson iro­dalmi szakkör működik. Az aszonyok varrni szeretné­nek megtanulni. A feladatok közül 'kiemel­kedik az a terv, mély sze­rint a munka mellett elvé­gezhetnék az általános isko­lát azok a fiabalok, alkik tanköteles koruk idején ezt elmulasztották. Sajószenbpé- teren 38, Sátoraljaújhelyen 22, Súlyban 18, Hernádvé- csén 20 ilyen cigány fiatal él. Encsen és Alsózsolcán szerveznek ifjúsági tagozatos dolgozók iskoláját. Országos kezdeményezés a cigány futballcsapatok alakí­tása és versenyeztetése. Egyelőre barátságos mérkő­zések et szerveznek, de- lesz megyék közötti verseny is, ahová a legjobb csapatok juthatnak el. De a cél nem az elszeparálás, azt kell el­érni, hogy a KlSZ-szerveze- toek jobban vonják be őket a munkába. Erre van is re­mény, hiszen több olyan te­lepülés van — Encs, Her- nádszenitandrás, Hernádvé- cse, Forró, Fulókércs —, ahol hétvégéken a -társadalmi munkaakciókba is sikerült őket bevonni. Másik .terv, hogy a hát­rányos helyzetű, életmódú cigány gyerekeknek a váro­sokban nyárii tábort szervez­nek, ahol az egészséges élet­módra, az alapvető higiénés szabályokra is tanítanák őlket. Június 1-én Encsen cigány- békefórumoit rendeztek. A népfront hasonló jellegű ese­ményeket más településeken is még akar rendezni a kö­zeljövőben. A cél a közösfíégi élet kialakítása, és helyes nyezet kialakítására nyílt lehetőségünk. Régi vágyunk teljesül — könyvtárosoké és látogatóké egyaránt — az ol­vasóterem létrehozásával. így mód nyílik napilapok és fo­lyóiratok helyben olvasásá­ra, kutatómunkára, és ősz­től — a költözés befejezése után — új szolgáltatások be­vezetését is tervezzük. Kis­csoportok tarthatják itt fog­lalkozásaikat, zenehallgatás­ra is lesz lehetőség, és a könyvünnepekhez kapcsolód­va különböző témájú előadá­sokat rendezünk. A Szak- szervezetek Rónai Sándor Művelődési Központjával író­olvasó találkozókat, gyermek­foglalkoztatási programokat valósítunk meg. Olvasóter­münkbe tervezzük a szak­ma- és szakszervezet-törté­neti gyűjtemény elhelyezé­sét. A műszaki átadás ünne­pélyes alkalom központi könyvtárunk életében, új, jobb feltételek között igyek­szünk szakszervezeti könyv­tárhálózatunk intézményein keresztül a dolgozók minél szélesebb körét megismer­tetni a könyvekben rejlő ér­tékekkel. Pozsgay Imre, egy alkalommal így fogalmazott: „A könyv nem az egyetlen, de nélkülözhetetlen, semmi mással nem pótolható eszkö­ze szocialista közműveltsé­günknek; olyan értékhordo­zó, amely rendkívül sok irányba közvetíti tartalmait: közvetlenül hat a termelés­re, a munkakultúrára. Meg­van a lehetőség rá, hogy kapcsolatba kerüljön a tel­jes személyiséggel, a társa­dalmi élet valamennyi szín­terével.” Kolla Mária az SZMT Központi Könyvtár vezetője Egy nap I. Lurkó királyságából m ed eme terelese. nádvécsén és Sáitora'ljaúj’he- (sz—i) Szakszervezeti könyvtár Jobb lehetőségek a munkához Több gondolat bánt engemet... Egyes szolgáltató vállalatok, intézmények hanyag munkájáról szólni ma már elkoptatott közhelynek számít. Mégis, újra meg újra szólni kell róla, mert némelyik ilyen közület, noha nevében is benne van a „szolgáltató” megjelölés, nagyon szívesen téveszti ösz- sze magát hivatalokkal, hatóságokkal, azok közül is az idejétmúltakkal, amelyeknek legfőbb jellemzője az ügyféllel való packázás volt. Illetve, az igazság kedvéért megjegyzendő, hogy nem az intézmények, hanem inkább egyes alkalmazottaik szeretik játsza­ni a fölérendelt hivatalt. Például a monopolhelyzet- ben levő szolgáltató vállalathoz elmegy a szerencsétlen ügyfél, hogy megrendeljen bizonyos munkát. Rende­lését feljegyzik, befizeti a szükséges összegeket, leap egy határidőt, mikor tartózkodjon otthon. Szinte már természetes, hogy a szolgáltató embere, vagy embe­rei nem jelentkezik, nem jelentkeznek az ígért idő­ben. Az ügyfél telefonon érdeklődik, de nem tud sem­mit intézni, mert nem tudnak olyan valakit a drót másik végére adni, aki érdemben válaszolna, ellen­ben kap egy címet, hová menjen személyesen rekla­málni, az biztosan eredményesebb is lesz. Az ügyfél elmegy az adott címre. Egy hölgy ül az íróasztal túl­só oldalán, aki a panaszt szinte végig sem hallgatja, máris sírós hangon rákezd a maga sirámaira, misze­rint ő nem tehet semmiről, őt csak ide tették a rek­lamációhoz, de neki semmihez sincs joga, csak rajta csattan az ostor, ő nem tehet róla, hogy őt ültették ide elhárítónak, megvan neki is a maga baja, rá­adásul még rázúdul az ügyfeleké is. Egyre inkább be- lelovallja magát a panaszkodásba, már-már zokog, az ügyfél alig győzi vigasztalni, sietve bocsánatot kér a zavarásért és távozik... A hölgy kicsit rendbehoz­za magát és fogadja a következő reklamáló ügyfelet... Érdekes módszer a panaszok elhárítására ... * Még mindig a szolgáltatásnál, sőt az előbbi eset folytatásánál tartok, füstölgők. A szerelők még min­dig nem jöttek ki a megrendelőhöz, már néhány nap szabadsága ráment az ügyre, elmegy hát a szolgál­tató egy másik szervéhez, ahol egyébként már járt korábban is. Olyannyira járt, hogy az illetékes elő­szobájában ülő titkárnő, vagy ilyesmi így jelenti be főnökének telefonon: „Már megint itt van az a...’ De bejut a kisfőnökhöz, vagy kihez, akinek elmondja panaszát. Mire az közli, ha kiszámítja, hogy a fe­leslegesen igénybe vett szabadságnapokkal milyen anyagi károsodás érte, s ezt igazolja, kérheti a szol­gáltatótól a konkrét anyagi kárának megtérítését. Igaz, a panasz ettől még nem nyer orvoslást, mert szerelőre lenne szükség és nem elsősorban kártérí­tésre ... Ügy látszik, a kisfőnök jókedvében volt, mert néhány nap múlva megérkezik a megrendelőhöz két szerelő. Unottan nézegetik a szerelnivalót, s köz­ük, nekik ez sem feladatuk, nekik az sem feladatuk, s hiába hivatkoznak Ikszre, meg Ipszilonra, aki a munkát kiszabta, az csak vezető, de nem ért hozzá, egyébként is hiányzik egy tizenkét forintos alkat­rész, vagy ilyesmi, meg ez nekik aztán végleg nem kötelességük, meg meleg is van, s a műszaknak is lassan vége és így tovább, mintha kottából fújnák a jól begyakorolt dallamot, amivel a borravalót ál­talában sikerül kiénekelni az ügyfélből. Elvégzik a munkát, s közük, hogy az egyik alkatrész nem ki­fogástalan, de megfelel, ám, ha kell, ők majd hoz­nak megfelelőt később ... Néhány nap múlva tényleg hoznak is ... Újabb hálás, s természetesen hivatalos fizetőeszközökben is kifejezett köszönet... Megnéz­tem az értelmező szótárban, mit is jelent a szolgálta­tás. Háromféle meghatározás is olvasható, de amit fentebb leírtam, nincs közöttük ... * Nyugati bűnügyi filmekben nincs hiány a Magyar Televízió műsoraiban. Nem kell különösebb megfi­gyelőkészség, hogy a néző felfedezze, a nyomozók mindig a házmestertől — pardon: házfelügyelőtől — érdeklődnek először, tőle tudnak meg mindent az ál­dozatról és más lakókról, a házban rendszeresen meg­forduló idegenekről, mert az illető alkalmazott mun­kakörénél fogva nemcsak azt tudja, hogy kiégett egy villanykörte, de azt is, ha beteg van a háziban, akit senki sem látogat, vagy valaki elment nyaralni, hát feltűnő, ha lakásában ég a villany stb. Nálunk ház- felügyelő is alig van, nemhogy olyan lenne, aki is­meri a lakókat. Honnan >s tudna a lakókról, körül­ményeikről bármit, amikor más házban lakik, hiva­talos fogadóórákon érintkezik a lakóknak kisebb há­nyadával, akik nem OTP-n keresztül fizetik a lak­bért, a közös helyiségek ritka látszattakarítását más­sal végezteti, így^ aztán kár is nála bármi után ér­deklődni. Pedig jó lenne, ha valaki tudná, kinek van keresivalója a pincében, a liftben, egyéb helyeken. Tudom, volt Magyarországon két időszak is, amikor a házmesterek voltak a legveszélyesebb állampolgá­rok — tisztelet a közöttük akadt kivételeknek! —, az első számú besúgók, feljelentők. Nem ezeket kívá­nom vissza! Hanem azokat, akik valóban felügyelői és mesterei a háznak, és nemcsak az ingatlan tulaj­donosát képviselik a lakókkal szemben, hanem a lakók érdekeit is, s egyáltalán, státusuk nemcsak la- kásjogcím, hanem pontosan körülhatárolt szolgála­tot jelent... * A könyv ünnepét éltük a napokban. Talán nem ün­neprontó a könyvhéten az az eretnekségre gyanút adó kérdés, vajon könyv-e minden olyan nyomtatvány, amelynek lapjait egyik szélüknél rögzítik, majd kötés­be burkolják az egészei. Ipari értelemben bizonyára igen a felelet. De a könyvhét alighanem szűkebb érte­lemben ünnepli a könyvet. Ne kerüljön egy gyékényre — majdnem azt mondtam: egy ponyvára! — leg­alább ilyenkor az értékes mű és a könyvalakban meg­jelentetett silányság, ne legyen egyformán könyv a Szép Szó reprint kiadása, vagy Illyés Gyula A Szent­lélek karavánja című kötete, meg a gombamód sza­porodó félpornó, párperces krimi, vagy a sok oda- vissza gorombáskodó sokoldalas nyomtatvány. Mert, ha ezeket is könyvként fogadjuk el ilyenkor, nem­sokára a betétkönyv és az adókönyv is ünnepi tiszte­letet igényelhet.. . (benedek)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents