Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-05 / 131. szám
1987. június 4., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 AZ ÉSZAK és a miskolci rádió Sárospatakon Szerencsés nap Csendes, napsütéses, nyárias vasárnap délután, melyhez valahogy nem illik a baj, sóikkal inkább a szerencse. íme: A miskolci Eszperantó térnél, a kisboltnál kanyarodó, kétnyomsávú útról egy fehéres színű Skoda személygépkocsi hirtelenjében felugrik a járdára, beszalad az új iparciikkibolt előtti gyepesített, fásított területre, egy fiatal, vékonyka fát köny- nyedén tör ketté, lombját messze röpítve, az előnevelt, vastagabb fát már valamivel nehezebben, de azért ezt is legyükül ja, gyökerestől kifordítja a földből, kettétöri, lombját lásd, mint fent, majd a kocsi megáll. Kövérkés, fekete szakállas férfiú lép ki belőle, megnézi, nem történt-e baja a járgánynak, visszaül, elhajt. (A rendszám, amelyet a gyerekek felírtak, PK-val kezdődik, és szerkesztőségünkben megtalálható.) Tehát a kocsi szerencsésen el tudott hajtani. Két, általános iskolás korú kislány még percekig moccanatlanul néz utána, arról a helyről, ahová még kitűnő reflexeiknek köszönhetően, vagy csak ama gyakorta emlegetett, hatodik érzék sugallatára ugrottak, hajszállal, de mégis kitérve a járdára rohanó gépkocsi elől, döbbenten nézve a gyökerestől kifordított, derékba tört fát, arra gondolva, mi lenne most, ha... A szakállas férfi hozzájuk nem ment, egy biiin- gás srác sietett ellenben mellléjük, ijedten kérdve, épségben maradtak-e. Igen, épségben maradtak. Szerencsés az ilyen szép délután ... (priska) «•» * Oi visszatérés (?) Az elmúlt év novemberében írtam először a miskolci Búza téren kolduló öreg, nyomorék, vak cigányasszonyról. akit hozzátartozói Boldváról hordanak be, s kényszerítenek a megalázó, de jól jövedelmező ténykedésre. Néhány hónapig abban a boldog tévhitben éltem, hogy megoldottam egy újabb gordiuszi csomót, hiszen jó ideig üres volt az utcasarok. Mígnem... Egy tavaszi délelőtt az ominózus helyen ott kuporgott minden nyomorúságával együtt az én cigányasszonyom. Boldván a tanács vb-til- kára és a gyámügyi főelőadó elmondta, hogy a kolduló, 65 éves Hankó Irma — aki az államtól rendszeresen havi 5 ezel' forint körüli támogatást kap — teljes kiszolgáltatottja hozzátartozóinak, akik alkalmi munkából élnek és néhányuk büntetett előéletű. A tanács által felajánlott szociális otthoni elhelyezés az érintett felek részéről erős tiltakozást váltott ki. Hozzáfűznivaló? Van. Hankó Irma gondnokság alá helyezése és környezetéből való kiemelése a legsürgősebb teendő. Erre rokkant, fogyatékos volta, veszélyeztetettsége, kényszerítő erőként jogot ad. Ellenkező esetben? A hozzátartozók „bolygó hollandiként” róják majd továbbra is a Boldva—Búza tér közötti utat Hankó Irmával a hátukon; én pedig az örök visszatérés jegyében újra és újra tollat ragadok. Dr. Szabó Mária Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság Nem biztonságos Emlékezetes avatás Május 30-án ünneplőbe öltözött pajtásak, szülők, avatószülőik, vendégek népesítették be általános iskolánk udvarát Vattán. Az első és negyedik osztályos tanulók izgatottan várták a nagy pillanatot: a fogadalomtételt és a nyakkendő felkötését. Az idén ezt a napot az tette még emlékezetesebbé, hogy Csurgó Gyula rnu nikásőr egységparancsnok avatta az új kisdobosokat, úttörőket, illetve kitüntetéseket, okleveleket nyújtott át a mozgalmi munkában élenjáró pajtásaknak. Molnár Lászlónc rajvezelő Vatta Az avasi kilátóhoz a Gyár utca felől vezető út nagy ívben balra kanyarodik, illetve egészen enyhe ívben jobbra, a déli terelőút irányába. A „T” elágazáshoz közeledő járművezetők, bármelyik irányból érkeznek, későn észlelik egymást a terepviszonyok miatt. Ez különösen érvényes az avasi lakótelep felől közlekedőkre, akik balra nagy ívben szeretnék útjukat folytatni. A kihelyezett „elsőbbségadás kötelező" jelzőtáblák a kilátótól (lefelé), illetve a déli terelőútról (felfelé) érkezők számára írnak elő elsőbbségadást, a Gyár utca felől haladóknak pedig elsőbbséget. Igaz, az utóbbiakat sebességkorlátozó tábla inti óvatosságra, de ezt sokan nem tartják be. így aztán szerencsésnek mondhatja magát az az autós, aki a kereszteződéshez lassan gördülve szeretne meggyőződni a balra kanyarodás lehetőségéről (így sem lehet tökéletesen belátni) és nem ütközik össze a Gyár utca felöl érkező járművel. Jó lenne, ha az illetékesek megvizsgálnák, hogy a jelenlegi szabályozások valóban a közlekedés biztonságát szolgálják-e, vagy csak a szerencsén múlik, hogy nem történik naponta baleset a kereszteződésben. Biztonságosabb megoldás az lenne, ha az „elsőbbségadás kötelező” tábla a Gyár utca felől érkezőket intené nagyobb körültekintésre, megállásra, s a kilátó felől közlekedők élveznének előnyt az áthaladáskor. Illés Endre Miskolc egy érdekes fotót! Felhőszakadás után, 1976 augusztusában, Miskolcon Beküldte: Dohányos Zsoltné, Miskolc Összeállította: Bodnár Ildikó A végardói fürdő egy hűvös, májusvégi napon (L. J. felvétele) A vízmű mostohagyereke? A végardói fürdő ezen # a nyáron is várja a vendégeket. Az idei szezon biztosan halványabbra sikerül a tavalyinál, azelőttinél. A meteorológia csak augusztusba ígéri a kániiku- lált, a fürdőzök létszáma valószínűleg nem dönti meg a már elért rekordokat. Persze a strandolás, az úszás tapasztalt „szerelmesei” nem a csúcsidőt kedvelik, amikor mozdulni sem lehat a medencében, hanem a hűvösebb napokat, amikor valóban a vízé és a sporté lehet a főszerep. Ök talán olyan időről álmodoznak, mint május 28-án volt. amikor a végardói termálfürdőben jártunk — az üres medencék tiszta vize hívogaitóan csillogott, s egyetlen négyzetméternyi hely sem volt foglalt az esőktől frissen sarjadt dús füvön. A fürdő személyzete fűtött helyiségekben várt a vendégekre, valószínűleg hiába. A palacsintás, a kolbászsütő ki sem nyitott, az étterem ajtaja szintén zárva volt. A másfél éve kinevezett fiatal vezetővel, Laczkú Károllyal beszélgettünk, aki szerint még korai lenne jóslásokba bocsátkozni a für- dőzők idei számát illetően. Az igazi szezon június második hetében indul, s a magyarországi szokásoknak megfelelően, augusztus 20-ig tart. Addig az időjárás százszor megcáfolhatja a meteorológiai prognózisokat. S ha süt a nap, és befejeződött a •tanítás, szívesen jönnek az emberek Végiardóra, nemcsak Sárospatakról, hanem Újhelyiből, ia Hegyközből, a Bodrogközből, sőt a határon túlról is. Hiába a rossz, hűvös, esős idő, a látogatók számát illetőéin a fürdő túlteljesítette első negyedéves tervét. Kétezerrel többen mártóztak meg, úsztak, vagy tanulták a különböző kar- és lábtempókat, mint amenv- nyire eredetileg számítottak. S ez mindenképpen örvendetes dolog, hiszen minél több a fizető vendég, annál inkább csökken a ráfizetés, kevesebbet leéli elvenni a vízmű, jelen esetben a Borsod Megyei Vízművek nyereségéből. Végardó vár és szeretné megélni végre azt a pillanatot, amikor a strandokat fenntartó, üzemeltető vállalatok vezetői a fürdőkről beszélve a disputa első mondatai ufón nem említik meg nyomaitékkal, hogy ez a szolgáltatás bizony ráfizetéses, csak emészti a pénzt, s nem hoz semmit a konyhára. Igaz, a strandok az egész világon ráfizetésesek, ám a tőlünk előrébb táró országokban már régen megtanulták: az emberek egészségébe „beruházni" százszor kifizetődőbb, mint a napi, pillanatnyi hasznot mérlegelni. És ahol fshéren-fe- ket’én számolnak minden lényeges összetevővel, ritkán emlegetik a ráfizetést, nem mondják azt, hogy ajándékot kap a fürdőző, amikor átlépi a strand kapuját. Hiszen ha csők szigorúan e gazdaságossági mércével mérnénk az embereket, köszönetét kellene mondanunk minden alkoholistának, hiszen a féldecik, a sör és a bor árából — igaz, csak máról holnapra — mindenképpen hasznot húz az állam, fogalmazhatnánk, profitál a közösség. A végardói fürdő harmadszor a fejlesztésre vár. Türelmesen, kitartóan, a jó ügyhöz méltó konoksággal. A sárospataki tanácson elmondották: a városban úgy érzik. hogy a végardói fürdő a vízmű mostohagyerméke. összehasonlították a Zsóri- val, amely véleményük szerint .a vállalat fejleszitési eszközeiből (pénzből és szándékból) jóval többet kap, mint az ő strandjuk. A patakiak mindenképpen szeretnék, ha a már meglevők mellé egy újabb 50 méteres, kevert vizű medencét építenének. Nem kívánnak különleges luxust, csak egv olyan strandot, ahol a nyugalomra vágyó idősebbek, s a sportolni szándékozó fiatalok elkülönülhetnének, és alkalmanként kisebb versenyeket rendezhetnének. A város tudja, hogy a vízmű pénztárcája sem bő, így hozzájárulna az építkezéshez, elsősorban a helyi lakosok társadalmi munkájának megszervezésével, összefogásával. Ami nem lenne csekélység, hiszen a társadalmi munka megyei versenyében az elmúlt esztendőben a második helyezést érték el, a vele járó félmillió forinttal együtt. Végardó tehát vár, s a vízmű sem késlekedik a válasszal. Ez a válasz pedig nem az, amit Sárospatakon hallani szeretnének. Dr. Mauritz Gyuláné, a vízmű fürdőügyi csoportvezetője, a beruházásökban és a strandok fenntartásában jártas szakember, először is a fürdők veszteségéről beszél, majd visszautasítja a címünkben is leírt megállapítást, amely szerint a végardói fürdő a vállalat mostohagyermeke lenne. Véleménye szerint tagadják ezt a tények; többek között az, hogy a Borsod Megyei Víz- művék 1985-ben egy termál- kutat mélyített a Bodrog partján, s megépítette a kénhidrogénes termálvíznek ellenálló csővezetéket. A munka több mint 5 millió forintjukba került, s a meg nem térülő beruházások közé tartozik. Az elmúlt év őszén megvásárolták az új sátrat (az 'idén lebontott árát öt éve a tanács adta), s tervezik egy új öltözőépület emelését. A száz négyzetméteres öltöző különböző helyiségeiben többféle szolgáltatás bevezetését tervezik. Lesz masszázs, esetleg szauna, büfé biztosan nyílik. A tervezéssel a Borsodterv szakembereit bízták meg, a kivitelezést .jövőre kezdik. Ugyanakkor a vízmű álláspontja szerint, semmi sem indokolja, hogy Végardón „vízitérfogat-bövífésbe" kezdjenek. A fürdő befogadóképessége megfelel a látogatók létszámának, és a bevételek növekedése sem várható az újabb medence üzembe helyezése után. Ezenkívül tudomásul kéll venni, hogy ma egyszerű töltő-ürítő medencét nem lehet építeni. A szabályok, rendéletek által előírt vizvisszaforgató berendezés beszerzési költsége viszont milliókra rúg, nem beszélve a későbbi fenntartási, üzemeltetési díjakról. Új medence létesítése tehát nincs napirenden, s feltehetően évekig nem is lesz ... Végardó tehát hiába vár? Nem hiszem! Ahogy a patakiákat ismerem, nem nyugszanak bele egykönnyen a vízműnél hozott döntésbe. Sárospatak, a település már nemegyszer kiharcolta lakói számára azt, amit helyesnek, s polgárai számára hasznosnak tartóit. Ez a tisztelétet romboló kitartás már eddig is számos kézzelfogható eredménnyel járt, s nehezen hihető, hogy éppen egy fürdő- medencébe törne bele a bicskájuk. Udvardy József
