Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-05 / 131. szám
1987. június 4., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Hálót kérnek — nem halat Néhány hete a tévében egy rokkant térti nem szánakozó, hanem lehetőséget, megbecsülést biztosító segítségnyújtást kért. Hal helyett, amellyel egyszer megetetik, s egyszer lakhat jól, hálót kívánt. Hálót, amellyel képes önmaga halat fogni. Másképpen fogalmazva: esélyét kérte a behatárolt lehetőségei ellenére elvégezhető hasznos munkának. Mert élni, megélni nem szánalomból, alamizsnából, hanem kétkezi munkából akar. Remélem, a hasonlatommal nem bántok meg senkit, amiért (minap egy munkaértekezleten megismerkedve, mégpedig kissé részletesebben a Felső-Hegyközben gazdálkodó termelőszövetkezeteink mindennapjaival). én párhuzamot látok, érzek az imént említett mozgássérült férfi és ezen térség mezőgazdasági üzemeinek helyzete között. E táj mezőgazdász szemüvegen nézve: korlátozóit lehetőségű. Természet teremtette körülményei nem az agrártermeléssel „kivételeznek". Ellenkezőleg. A szemnek oly gyönyörű hegyek, völgyek mindmáig csupán „megtűrik” a földet művelőt. S ha mindehhez még egy évről évre szigorodó közgazdasági környezet is párosul, akkor e tájon — a mikóházi főmérnök találó szavaival élve — megalázott és kiszolgáltatott alaptevékenységekről beszélhetünk csupán. Mert mi mást mondhatnánk az olyan növénytermesztésről, állat- tenyésztésről, amelyeknél már a tervezéskor veszteséggel számolnak? Csoda hát, hogy ha nem a búzától, a szarvasmarhától várhatják már régóta e vidék agrárüzemei a kibontakozás, a talponmaradás lehetőségét, akkor mással próbálkoztak, próbálkoznak? Iparral. Ám az eddigi példák mind részsiker, hosszabb-rövidebb eredmény ellenére azt igazolják: ehhez viszont a feltételek — személyek, tárgyiak — gyakorta hiányoztak, hiányoznak,. Mi több. a meglevő budapesti — úgy mondják ezt, telephelyen kívüli — viszonylag még prosperáló melléküzem- ágak, szakcsoportok is napjainkra — például az érvényben levő termelési adó konstrukció miatt — lemorzsolódnak, önálló kisszövetkezetekké alakulnak át. Nem lenne ez gond, ha helyettük helyben mód nyílna ipartelepítésre, jövedelmező (s nem csupán csak szociális) foglalkoztatásra. Sőt ez lenne az üdvös, ez a jól ellenőrizhető helyi feldolgozó tevékenység. Csak hát az eddigi tapasztalatok azt mutatják: a helyi ipartelepítésnél a feltételekét mind máig az ipari üzemek diktálják. S; a szövetkezel vagy hajlandó vállalni ezeket a néha már megalázó feltételeket, vagy egyebek közt lemond 40—50 ember foglalkoztatásáról. Másrészt viszont ma már a mezőgazdasági üzemek is látják: az afféle tessék-lássék foglalkoztatás biztosít ugyan munkahelyet, ám veszteséget termel, s ilyenre nincs szükség. Miként nincs szükség a manufakturális körülmények között korszerűtlen, bóvliárukat előállító tsz-ipar- ra sem. A Felső-Hegyközben a szövetkezetek egyik legnagyobb gondja az érvényben levő bérszabályozás. A mikóházi tsz főkönyvelőnője például elmondta a szóban forgó tanácskozáson, hogy bár a keresetszintjük 68 ezer forint, ám az otthoniak átlagbére alig több havi 4 ezer forintnál, miközben a telephelyen kívüliek néha 50 százalékkal is többet keresnek. S mindezt a tsz tagjainak nehéz megmagyarázni. Viszont az is biztos, ha a telephelyen kívüliek keresetszintje alacsonyabb lenne, a meglevő, végül is eredményt biztosító „melléküzemágait" is elveszítené a szövetkezet. Ördögi kör ez. E tájon a Füzérkomlós, Pálháza, Mikó- háza, Sátoraljaújhely székhelyű termelő- szövetkezetek az ipari tevékenység egyre szűkebben, de valami eredményt még mindig esörgedeztető hatásának köszönhetően eddig talpon tudlak maradni, s ez a rendkívül sok agrárgonddal küszködő Borsod- Abaúj-Zemplén megyében nagy eredmény. De ezeknek a néhány milliós eredményeknek mindössze az a haszna, hogy a szövetkezet nem szerepel különböző fórumok pellengérein, s a vezetésnek nem kell félnie a leváltástól, illetve a tagságnak a szanálástól. Más előnye alig van, hisz’ e kis nyereségek nagyobbik százaléka költségvetési elvonás. Látszólagosak tellát ezek az eredmények, "s stabilitásról szó sem lehet. Ök mondták ki, e térség agráriusai: nem kizárt, hogy egyik napról a másikra mi is bekerülünk a veszteséges üzemek közé. Mit hoz a holnap? Ez a legizgatóbb kérdés e tájon is. Újhelyiül fel egészen Pusztafaluig. A pontos megválaszoláshoz világos koncepciókat szeretnének kapni, nevén nevezett konkrét szakmai programokat, amelyek épp úgy visszaadhatnák az alap- tevékenységek szakmai becsületét, mint az e tájra oly szükséges népességmegtartó erőt. Ez az a Háló. amit föntről várnak! Ök megígérik: a halat belefogják. líajdu Imre Számítóközpont az alumjniumkohászoknak Friss levegővel ellátott és számítóközpontnál felszerelt helyiségeket aták-Rottak ki az ajkai alumín.iumkohó csarnokában. Az itt dolgozók munkaidejük egyhanma- dát már itt tölthetik, nem kell állandóan a fluorral szennyezett légterű csarnokban tartózkodniuk. A megfigyelést ugyanis átvette tőlük a kádak mellé felszerelt 152 mikroszámítógép. Ezek jegyzik és továbbítják a négy szobában elhelyezett számítóközpontba a legfontosabb technológiai adatokat, így csak akkor kell az olvasztókádak mellett dolgozni, ha a gép timföldután- pótilást kér. iilldtve ha a kádban keletkezett kéreg betörésére vagy más, közvetlen technológiai beavatkozásra van szükség. A számítógépes rendszer alkalmazása nemcsak a kohászok egészségét védi, hanem gazdasági előnyökkel is jár. Ily módon ugyanis pontosabb és folyamatos információt kapnak a kohászok a technológiai folyamat paramétereiről, s így szükség esetén, azonnal módosíthatják azokat. (MTI) Memóriámat sem akarom csillogtatni, s korom miatt sincs okom felvágni, de még emlékszem arra. hogy valamikor az ötvenes években kézzel hajtható mosógépet kínált a hazai ipar és kereskedelem. Ez az ipartörténeti kurózium nem lopta be magát a háziasszonyok szívébe, iszonyúan kegyetlen volt vele mosni . . . Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a tavaly értékesített mosógépek 42 százaléka már korszerű, azaz automata. A Központi Statisztikai Hivatal közleménye arról is értesít, hogy az eladott televíziók hatvan százaléka színes. Nem rossz arány ez, mert színesben mégiscsak más dolog megtudni azt, hogy a húsfejadag tavaly meghaladta a nyolcvan kilogrammot, s a sörből az átlagmagyar egy liter híján egy hektót eresztett le a torkán. Talán ennek a fokozott szomjasságnak is betudható, hogy érthetetlenül keveset költünk ruházkodásra. A statisztikusok szerint cipőre, ingre, nadrágra most körülbelül annyi jut. mint 1975-ben ... Nem titkolom, hogy kedvelem ezeket a száraznak mondott kimutatásokat. Micsoda érzelmek és indulatok húzódnak meg egy-egy szikár szám mögött?.' Szonettbe, eposzba kívánkozik, hogy például a lakossági fogyasztás gyorsabban nőtt mint a reáljövedelem ... A szakszerű fogalmazás behelyettesíthető egy közhasznú, bár nem tudományos igényű tézissel is: megesszük, föléljük a holnapunkat. A költségvetés majd ötvenmilliárd forintos deficitje legalább is erre utal. A tények nem szépülnek meg, ha a kimutatásokat kozmetikázzuk. A KSH embereit köti a szakmai szigor és a fegyelem. Ha ök azt mondják, hogy tavaly 109 ezer gépkocsit értékesítettek, akkor arra mérgei lehet venni. Azt is leírták, hogy az ipar elmúlt évi teljesítménye itatta maradt a kívánatosnak. s az idei esztendökez- iiés is alulmúlta a várakozást ... Olvastam, láttam persze másfajta kimutatásokat is. Ezeket ugyan nem a KSH neve márkázza, de olyanok készitették, akik ezért pénzt, fizetést kapnak. Az időszaki vállalati jelentésekről van szó. A gyakran visszatérő semmit- mondás másnak is szemet szúrhatott, mert az arra alkalmas helyen intézkedést hoztak ..a ködösítő jellegű tájékoztatás mielőbbi beszüntetésére”. A kedves olvasó nyilván sejti, hogy mire gondolok, A „bázishoz képest számottevő javulás”, vagy a „kedvezőtlen tendenciák hatásának jelentős mérséklése”, vagy „a begyűrűző világpiaci változások ecsetelése — igy — semmit sem mond. de mindent eltakar. Félrevezet és becsap. Pedig most nagy súlya, szerepe van, — lehet — az őszinte szónak. Van annyira érett, felnőtt a közvélemény, hogy megértse és elfogadja a keserűbb igazságöt, mint a cukormázzal bevont mesét. Országos dolgainkban kemények, őszinték, s ha a szükség úgy hozza, akkor könyörtelenek vagyunk . .. Nem tehetünk másként. Éppen ezért érthetetlen és elfogadhatatlan, ha egynémely vállalat egynémely hivatalos informátora kedélyes és semmitmondó jelentésekkel operál... (brackó) A szabászaton A verseny fokozódik, de... Helytáll a Sárospataki Ruházati. Szövetkezet i i Tavaly ilyenkor, a Sárospataki Ruházati Szövetkezetben Karajz Géza elnök arra panaszkodott, hogy a külföldi i megrendelők megkésve küldik a diszpozícióikat a gyár1 toknak. Mint mondta, felfedezhető ebben a magatartásban , bizonyos taktika, ami döntően azzal függ össze, hogy a i tőkés vásárlók kivárásos alapon, a lehető legalacsonyabb | áron igyekeztek hozzájutni a magyar konfekcióipar ter- t mékeihez. i Kétségtelen, hogy már 1985-ben néhány százalékkal mérséklődött a könnyűipari váltálaitók, közte jó néhány ruhaipari szövetkezet konvertibilis elszámolású exportja. Ez a tendencia tavaly folytatódott, amit a piac telítettségével magyaráznak. Persze, kivételék itt is akadnak. Példaként említhetjük a Sárospataki Ruházati Szövetkezetét, amelyet a hazai berkekben az első öt hazai cég között tartják számon, ugyanis minőségben és határidőben egyaránt kiváló teljesítményt produkál a kivitelben. Karajz Géza elnök: — Mindig ügyelünk arra, hogy csak annyit vállaljunk, amennyit teljesíteni tudunk. Meri a külföldi piaco kon, főleg a nyugati országokban igen nagy követelményeket támasztanak a gyártóval szemben. Elég, ha megkésünk a szállítással, rögtön megköszönik a munkánkat és nézhetünk újabb vevő után. Akkor még a minőségről nem is tetltem említést, pedig ez is, mint Da- mdk 1 ész -kard ja lebeg felettünk. Szerencsére, dolgozóink szaktudásának köszönhetően a legkényesebb igényeket is ki tudjuk elégíteni. Csák a legmagasabb fokon beszélhetek szocialista brigádjaink, a szövetkezet háromszázhatvan dolgozójának egész évi becsületes munkájáról, áldozatvállalásáról. amely nélkül aligha tudtuk volna teljesíteni a megrendelő által diktált határidőket. A Sárospataki Ruházati Szövetkezet az elmúlt esztendőben is a tőle megszokott ütemben és magas színvonalon dolgozott. Bizonyíték erre, hogy 1986. évi teljesítménye alapján megkapta a megyei Kiszöv vándor- zászlaját. Tehát tavaly sem szakadt meg az évek óta tartó jó sorozat. Scneider József főkönyvelő: — Az előző évbon kereken nyolcmillió forinttal növeltük árbevételünket, amely így meghaladta a 65 milliót. Jelentős eredménynek [könyveljük el, hogy minden relációban eleget tettünk exportikölelezettsé- günkrek. Sőt, a tőkés bérmunkából származó kivitetünk csaknem tizenhat százalékkal meghaladta az 1985. évit. A szocialista export- megrendeléseiket száz százalékban pontosan teljesítettük, a szövetkezét belkereskedelmi eladása pedig mintegy harminc százalékkal emelkedett. Ilyen eredmények alapján szinte magától értetődő, hogy a szövetkezet tavalyi nyeresége (13 millió 530 ezer forint — szerk.) csaknem hárommillióval volt több az előző évinél, ugyanakkor a létszám két százalékkal csökkent. Ez azt jelenti, hogy a kollektíva nagyobb hatékonysággal, termelékenyebben dolgozott. A legnagyobb kereslet változatlanul a női félsőruháza- tii termékek iránt nyilvánul meg a külföldi piacokon. Tőkés bérmunkában készült szoknyákat, blúzokat, bélés nélküli blézeréket szállítanak Sárospatakról zömmel holland és NSZK-beü kereskedőknek. Ügy tűnik, az idei esztendő sem lesz rosszabb a tavalyinál. Legalábbis erre utalnak az első négy hónap számai. Időarányos árbevételi tervét 120, míg tőkés exportelöirányzatál 125 százalékra teljesítette a szövetkezét, amit ezúttal is csökkenő létszámmal értek cl Sárospatakon. Lovas Lajos Fotó: Laczó József Nagy szaktudást, pontosságot igényel a különféle ruházati termékek összeállítása
