Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-03 / 129. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10

1987. június 6., szombat

Nincs szükség kapura

Kecskék és bárányok. Elég néhány darabot tartani, a gazdának nem kell a nagy portát kaszálni.

Kinek élet, kinek menedék

T" > « I >

Tanyai vila

Bíró Boldizsár: — Magunk vetettük még ötven éve a vályogot, apám vágta a sást és fedte be, — éppen katona voltam — tíz gyereket neveltem fel benne. Itthagyni már nem lehet.

Durányik Antalné a kacifántos nevű „Szállás Biztosító Idősek Klubjának” vezetője: — Haldoklik a tanyavilág. Nem illeszkedik be — s nem is akarják beilleszteni — a mai sodró, nyugtalan korszakba. Akik itt élnek, magukra maradnak. Ha mást nem, de menedéket kell biztosítani nekik. Az öregek változtatni már nem akarnak, s nem is tudnak.

Rozgonyi István: — Jönnének fiatalok. Állattartásból meg lehetne élni, sőt... De nem támogatnak bennünket. Elveszik a legelőt, kerítésig felszántják a földeket. Előbb-utóbb mindenkit elűznek erről a tájról.

Ez a tanyavidék a Bodrogtól a Tiszáig, Sárospataktól, Györgytarlóig terjed. Több mint 180 épület körül nőnek fák, de csak háromszáz- nyolcvanan laknak itt. Omladozó roggyant tetejű épület ugyanúgy van itt, mint modernnek nevezhető, frissen kőporozott családi ház. A központja Dorkó. Most zárták be a viharvert postát, s most vakolják újra legnevezetesebb építményét, a kocsmát... Ténylegesen a központ szerepét az idősek háza — szerencsésebb lenne talán így nevezni — tölti be. A vezetője született tanyapárti, aki a gondoskodást, az idős emberek szeretetét élethivatásul választotta. így újra olvasva ezt a mondatot, az újságíró megint csak rádöbben, mennyire szegény az emberi szókincs, mert amit Durányikné az utóbbi időben a társaival együtt végigvitt, azt csak az érzelem kimondhatatlan szavaival lehetne kifejezni.

— Nehéz volt ezt a klubot létrehozni. Talán nem is sikerül, de mivel itt születtem, meg tudtam győzni az öregeket. Nem volt egyszeA város igyekszik a meglévő idegenforgalmi adottságait a lehető legjobban kihasználni, ugyanakkor dédelget egy tervet, amelynek megvalósítása után tovább javulhatnak a vendégfogadás feltételei. A Radvány patak völgyének átformálásáról van szó. A tervek nem mai keletűek. Kiss József városi főmérnök egy immár több mint húszéves rajz segítségével magyarázza az elképzelések lényegét:

— A Királyhegy északnyugati lejtőjén, a Radvány patak folyására merőlegesen épülne meg a völgyzáró gát. A tervek szerint enrű feladat, a tanyai élet elkülönült világot jelentett, kemény, önálló harcot a megélhetésért. Az itt lakók nem ismerték azt a fogalmat, hogy közösség. Sárba ragadt tanyáikon, hat kilométernyire az országúitól szenvedtek, betegeskedtek, születtek, s haltak meg, pedig sokukat menthette volna meg orvos, gyógyszer. Nehéz tudomásul venni, de igaz: a gyerekeik javarésze csak azért látogatja meg őket, mert még van mit elvinni a tanyáról...

Hét embernek ad ágyat, otthont, meleget az otthon. Van aki alkoholista lett, kriminális körülmények között tengődött. Megmentették, idehoztak. Van, akivel eladatták a tanyát örökké hálás gyermekei, azután sem a fiú, sem a leány, sem a vő, sem a meny nem fogadta be. Öt is várta ez a menedék. Többen bejárnak ebédért, reggeliért, dalolni, kézimunkázni kicsit. A nagy munkát, az állattartást már nem bírják, hímezve, lábtörlőt fonva gyorsabban szalad az idő. És vannak sokan, akik csak a táviratot megiratni, feladni, orvosi receptjüket a városba küldeni kopogtatnak be az ajtón, s vannak, akik könyvet kölcsönöznek a polcokról. Drága az autóbusz- jegy Patakig — 16 forint — s az itt lakók a legszegényebb nyugdíjasok.

Ennek az otthonnak egyik legrégibb vendége a Bíró házaspár. Tanyájukat most könnyű megközelíteni. Ha sár van, a legelő felé kell kerülni. Biró Boldizsár 74 éves. Három infarktus után van.

— Az orvos eltiltott minden nehéz munkától. Mit csináljak ezután, várjam a halált? Majd ha fagy —,

nek eredményeként egy körülbelül harminc, negyven hektáros vízfelület alakúi ki a hegyek koszorújában A vízmélység 3—4 métere, lesz, kiváló lehetőséget biztosít a sportolásra és a horgászatra. A tópart telje:- hossza 2,5—3 kilométerre tehető, vállalati üdülők, hétvégi házak számára alkalmas telkek mérhetők k. rajta.

— Csodálatos az elképzelés, de a tervek megvalósításának van-e realitása?

— A radványvölgyi tározó tanulmánytervét még a hatvanas években készítette el az Évízig. A tó akgondoltam magamban, s így is élek. Megtartottam egy disznót, kis szőlőt, néhány baromfit. Ennyivel ilyen korban is könnyen eljátszadozik az ember. A napjaimat már az otthon jelenti, éneklünk, fonunk, beszélgetünk.

— És a gyerekek?

— Nekik is megvan már a saját családjuk. Hívtak, hogy menjünk hozzájuk, de minek. Itt szabad az ember. Náluk alkalmazkodni kell .. .

Azt a generációt (húsz— harmincéveseket) akik nem idevalók, hanem potom árért felvásárolják a tanyákat, kissé gúnyos hangsúly- lyal újgazdáknak nevezi az itteni nyelv. Nem lakni jönnek ide, meggazdagodni. És miután rájönnek, hogy nem itt kezdődik a kánaán, két —három év múlva villámgyorsan elköltöznek, magukra hagyják a roskadozó épületeket.

— Mennyire hízelgő vélemény ez? — Akitől kérdeztük Rozgonyi István, aki háromszázezer forintért vásárolta meg a Török-ér melletti családi házat, melléképületestől, nagy telekkel.

— Többesszámba nem beszélek, rajtam nem múlna. Elváltam, s ismét családot alapítottam. Aki járt hasonló cipőben tudja, hogy nem könnyű elölről* kezdeni. Csak többletmunkával lehet a „kieső” jövedelmet pótolni. Eladtam a városi lakást, megvettem ezt a tanyát. Feladtam munkahelyemet — tvszerelő volt — felcsaptam állattartónak.

— Nem jött be a számítása?

Erről korai beszélni, de ha valakinek hasonló szándéka lenne, sietősen lebeszélném róla. Ki akartam váltani az ipart. Állattartás mellett főkor elsősorban öntözési és vízszabályozási célokat szolgált volna. Napjainkra megváltoztak az elképzelések, a mi terveink szerint a r>ad- vány völgyi tó, s a hozzá tartozó infrastruktúra az idegenforgalom bővítését, a sárospatakiak pihenését szolgálná. A kimérendő telkeikre — előzetes vizsgálódásaink, mindennapi tapasztalataink szerint — volna igény, fizetőképes kereslet. A Zemplén egyre ismertebbé válik, mint turisztikai célpont, s ha vo'lna rá lehetőség, nyilván szívesen építenének itt üdülőket a szabolcsiak, a hajdú-bihariak.

állásban nem lehetnék maszek. Másodállásban éppen csinálhatnám, de a KIOSZ lebeszélt róla, ilyen engedélyt rendelet hiányában nem adhat ki.

Kötelező kérdés: — És be is tartja?

— Lehet, hogy magam alatt vágom a fát, de fusi- zok. Élni kell, a tartáshoz takarmány kell, a tartáshoz állat kell, a tartáshoz legelő kell. Amit nem kapok.

Valamin összekapott a szövetkezet vezetőivel. Amit magyaráz, abból nehéz kivenni, hogy hol s melyik oldalon az igazság, de tény, még a háztáji legelőkről is száműzték teheneit. A porta környéke a kerítésig fel van szántva, de ezért a közös gazdaságot aligha lehet elítélni, hiszen ez a föld most lett csatornázva, belvízmentesítve, az itt vetett búza már hasznot terem. De aligha érthető, hogy Rozgonyi István miért nem kap legelőt, hiszen gyep, sőt még parlag is bőven van a környéken. Így venni kellett egy lovat, árokszéleket kell kaszálni, szénát rakodni, szállítani. Évente több mint 21 ezer liter tejed ad le az államnak ilyen körülmények között. Nem érdemelne meg egy kis támogatást? (És a nagyüzemi felárat állítólag ezért a tejért is megkapja a tsz!)

— Nem mondom azt, hogy vannak fiatalok, akik munka nélkül akarnak meggazdagodni, spekulálnak, s ezért vásárolnak tanyát. De nekem VI szarvasmarhám van, hat tehenet fejek kézzel, négy kocát nevelek, nyolc kecskét. 11 bárányt tartok. Ezzel csak azt akarnám bizonyítani, hogy itt szeretnék élni. De nem nagyon hagyják.

Van aki élni akar e tájon, van akinek már csak végső menedék e pusztuló tanyavilág. E tanyavilág, ráfűzve az országúira Sárospatak és Györgytarló között ... Kármán István Fotók: Dobos Klára

— Feltételes módban beszél. Ez nyilván azt jelenti, hogy még nem véglegesek a tervek.

— Nem is a tervezéssel van baj, sőt, a kisajátításokkal sincs gondunk, a probléma abból adódik, hogy jelenleg nincs pénzünk az elképzelések gyors megvalósítására. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy lemondunk a Radványvölgy hasznosításáról. Első lépésként készítettünk egy, a mai viszonyokra adaptált tanulmánytervet, amelyben a tervezők a kivitelezés 'költségeit is meghatározták. Utána megpróbálkozunk a gát építéséhez szükséges összeg előteremtésével, és gondolkozunk üdülőterületi kötvények kibocsátásáról. Misdenesetre, foglalkoztat bennünket a terv, nem az irattár porosodó polcaira tesszük.

(udvardy)

Üdülő“ és pihenőhely lehet belőle

Radványvölgyi tervek

„A gondolatok nem öregedhetnek meg!”

A szoba berendezése egyszerűségről árulkodik. Négy fotel, egy dohányzóasztal, nem messze az íróasztal, jobbra pedig egy .szekrény. És könyvek, sdk-sdk könyv. Kérdezi, nem zavar-e, hogy szól a rádió. Ha itt tartózkodik, a hullik muzsika elengedhetetlen. Márpedig Sípos György, a sárospataki Co- manius Tanítóképző Főiskola testnevelési tanszékének vezetője meglehetősen sok időt tölt szobájában. Nem múlik el szombat és vasárnap, azt mondja, ilyenkor tud a leginkább dolgozni. A csend megnyugtatja, gondolatokat ébreszt benne, aztán kattoghatnak az írógép billentyűi.

Csendesen formálja a mondatokat, de amit mond, arra oda IkeM figyelni. Arról ejt szót, hogy keréken negyven esztendeje itanít Sárospatakon. Nem, nem remegett a térde, amikor először lépte át az 'intézmény kapuját, pedig olyan „nagyágyúk” közé került, mint Lázár Károly, dr. Egei Antal, Tóth Mihály, Ködöböcz József 'és Szatmári Ferenc. Tőllülk olyan jelentős .muníciót kapott, amely egész pályáján végigkíséri. Arról a példás iskolai tanári szellemről szól, «mélyet mindenhol meghonosítania, ha tehetné. Büszkén említi: alig töltött néhány hónapot első és mindmáig egyetlen munkahelyén, amikor kedves hangú, névnapját köszöntő levelet 'Ica pótt. „Kedves Gyurkánk!” — hangzott a megszólítás, s ez máig élő, mély kitörölhetetlen nyomott hagyott benne. Befogadták. A város iis, meg a főiskola is.

Gyermekkara az irodalom és a tornaterem között telt.

Az olvasásra mindig szakított időt, de testének acélozásáról sem feledkezett meg. A szellem és a lélek pallérozása — ez vezérelvként lebeg most is a szeme előtt. Eddig három tankönyvet írt A testnevelés módszertana 1961-ben; A testnevelés tanítása -197i6-ban; a Testnevelés .pedig tavaly látott napvilágot. A tanítóképzőikben ezekből ókbátták-ofotat- ják a leendő pedagógusokat.

Hogy honnan ered az írás szeretete, tisztelete, művelése? Nos, Sárospatakon szinte mindenki írt, tudós embereik között -kezdhette pályafutását. 1947-itől azonban 1959-ig nem mert tollat fogni a kezébe! Hiába tekintették a többiek, az idősebbek, a tapasztaltabbak egyenrangú félnek, volt benne egy kis félsz. De elhatározta, hogy felnő hozzájuk!

Hirtelen vált, amikor a megújulásról kezd beszélni Nagyon fontosnak ítéli. („— Azért vagyok, azért lehetek még itt, mert eddig minden esetben meg tudtam újulni.’’) Aztán jegyzi meg, hogy a tekintély állapját a magas fokú tudás és a konzekvens követelés jelentheti. Tisztában van azzal, hogy kemény fegyelmet tart a tanszéken, de másképpen képtelenség eredményesen munkálkodni. Előadásait csaknem maximális látogatottság jellemzi. Sípos György nem a tankönyv anyagát mondja el („ .. .minek? Az le van írva, mindenki megtanulhatja.”), hanem az összefüggéseket mutatja be.

A tanszéken rajta kívül négyen dolgoznak. Dr. Csajka Imre docens, Papp Józsefire, Pásztor Aladár és ifj. Sípos György adjunktusok. Igen, a fiáról van szó, áki édesapjához hasonlóan, elvégezte a TF-et, majd 5 évig tanított a sárospataki Rákóczi Gimnáziumban, öt esztendeje került a tanszékre. Milyen volt megszokni a váltást? Könnyű is, meg nehéz is. Könnyű, mert ő ebbe született, négy-, ötéves

korában már apja foglalkozásait látogatta, csetlett- botlott a tanulók derültségére, ugyaniakkor nehéz is, mert az apa tőle többet követel. Sípos György nem akarta, kisujját sem mozdította annak érdekében, hogy gyermeke az ő nyomdokaiba lépjen. A srác vívott, atleti- zált, s -a középiskola harmadik osztályában döbbent rá, mit lehet szeretni azon, amit apja művel? Akkor értette meg, akkor kristályosodott ki benne az elhatározás: ő is testnevelő lesz.

A felvételire édesapja készítette fel. Miiilyen volt? („— Szörnyű”) — hangzik a válasz, s ezen mindketten mosolyognak, mert eszükbe jutnlak azok az órák, napok, amikor igazából egymásra találtak. Korábban Sípos György reggel elment dolgozni, s mire késő este hazaért, már aludt a család.

Ifjú Sípos György maga is következetes, szigorú ember hírében áll. Egyszer az egyik hallgatója túllépte az engedélyezett hiányzás! óraszámot. Nem írta álá az indexét. („— Ha kikerül a főiskola falai közül, a legértékesebb nyersanyaggal, a gyerekekkel fog dolgozni. Amennyiben kellő tudás nélkül veszi őket kézbe, akkor elpazarolja az értéket.’’) Az apa bólogat, majd azt mondja, hogy a tansziéken mindenkinek meghallgatja a véleményét, de mivel a felelősség az ő vállaim nyugszik, neki kell döntenie. Kér, követel, vezérel. Primus inter paris — egy az egyenlők közül. Találóan jellemzi önmagát. Minden héten megtartja a tanszéken a módszertani értekezletet, ahol vázol, körvonalaz, de kollégáira bízza, bontsák fel gyakorlatban a hallottakat. Az új elképzelések új integrált módszertani kultúrát tesznek szükségessé.

Járunk egyet az épületben. Megmutatja a toimia- •tanmet, ahová a mai diákok sokkal szívesebben jönnek, pedig van nagy, korszerű, jó- val tágasabb is. Ügy vélik, ez meghittebb, családiasabb. Bekukkantunk a testnevelői szobákba, amelyek bázisai a főiskoláin fólyó szakmai munkálkodásnak. Mindenhol rend és tisztaság, a falaik hófehérre mázolva. Sípos György kedvéli a fehér színt, úgy véli, ez önkéntelenül is fejleszti az emberben a pedantéria iránti igényit, így tehát nevélő hátasa van.

HatVanhárom esztendős. („— Érzem magamon az öregedés jeleit, ez azonban csak fizikai jellegű. Azt tartom: az ember megöregedhet, a gondolatainak viszont nem szabad megöregedniük!”) Bölcsesség, gazdiag élettapasztalat birtokában fogalmazhat. Ifjú Sípos György hitvallása nem kevésbé tanulságos. („— Tanítani remek dolog, de azt megtanítani, hogyan kell oktatni, az valami egészen fantasztikus, csodálatos érzés!”) iKii'kísérmék. Odakint már szárad az eső után, s a nap is kikanddkál a felhők közül. Hangosan játszadozom egy gondolatfüzérrel. Sípos György nem akarta, hogy fia is tanári pályára lépjen. Légőéiül azonban .mindig dédelgette a vágyat, legyen, aki átveszi tőle a stafétabotot. Ápa és fia most együtt, egymás oldalán, egy tanszéken készíti fel hivatásukra a jövő pedagógusait. A sztereotip kérdésre (milyen érzés), késik piciit a válasz. Majd mintha az apa tekintete fátyol osodna el. Ahogy egymásra néznék, ahogy átölelik a másik vállát, az mindemnél ékesebben beszél.

Nem kell vámom feleletre.

Doros László