Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-24 / 147. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1987. június 24., szerda Nemzetközi környezetvédelmi feladatok Szovjet—NDK tárgyalások Moszkvában megkezdődtek a tárgyalások az NDK és a szovjet párt- és kormányküldöttségek között. Jobb oldalon a szovjet kül­döttség. A brüsszeli csúcs előtt EGK-küliigyminiszterek tanácskozása Leo Tindemans belga kül­ügyminiszter, az EGK Mi­niszteri Tanácsának soros el­nöke a külügyminiszterek egynapos tanácskozása után reményét fejezte ki, hogy a jövő héten Brüsszelben tar­tandó csúcsértekezleten a kormányfők megoldást talál­nak majd a közösség közép­távú problémáira, és nem fulladnak meddő vitába a mezőgazdasági árak kérdésé­ben. A külügyminiszterek a június 29-én kezdődő kor­mányfői tanácskozás előké­szítése céljából üléseztek. Miután alig történt közele­dés köztük a leginkább vi­tatott kérdésekben (mezőgaz­dasági árak, költségvetési hozzájárulások), újabb ülést tűztek ki szombatra és va­sárnapra Brüsszelbe. Tindemans szerint a leg­fontosabb a közösség költ­ségvetési problémájának rendezése, a hozzájárulások emelésével. Ha ez sikerül, a mezőgazdasági reform, a ki­adások csökkentése is köny- nyebben megoldható. A brüsszeli főbizottság ter­vezete (a „Delors-csomag”), a mezőgazdasági támogatá­sok erőteljes csökkentését ja­vasolja a kormányoknak, va­lamint azt, hogy a hozzájá­rulásokat a tagországok nemzeti össztermékével ará­nyosan, és a jelenleginél ma­gasabb szinten állapítsák meg. A tervezetet a közös­ség fő teherviselői, az NSZK és Nagy-Britannia ellenzi leginkább. A miniszteri tanács intéz­kedéseket határozott el a kö­zösségben érvényes dömping­ellenes szabályok szigorítá­sára. Meg akarják akadá­lyozni, hogy külső — első­sorban japán és más távol­keleti — szállítók olcsó al­katrészeket szállítsanak a közösségbe, majd ott össze­szerelő üzemet létesítve, megkerüljék a közösség vám­határait. Ha az ilyen össze­szerelt termékek legalább 60 százalékban tartalmaznak importalkatrészeket, vám alá esnek a jövőben — határoz­ták el. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal vezetői kedden sajtótájékoz­tatót tartottak az ENSZ Kör­nyezetvédelmi Programja Kormányzó Tanácsának Nai­robiban megtartott, a múlt héten befejeződött üléséről.' Elmondták, hogy a kor­mányzó taínács a legsürge­tőbb feladatok között is ki­emelten foglalkozott a ve­szélyes hulladékok és a mér­gező vegyianyagok kezelésé­nek kérdéseivel. A probléma világméretű, mert ha eltérő mértékben is, de egyaránt érinti a fejlődő és az ipa­rilag fejlett országokat. Szá­mítások szerint a világ ipa­ri termelésében évente több mint 300 millió tonna veszé­lyes hulladék keletkezik, amelynek biztonságos táro­lása, szállítása, megsemmi­sítése egyre nagyobb gondot okoz. A tanács — magyar kez­deményezésre — megvitatta a veszélyes hulladékok or­szágok közötti szállítási problémáit is. Mivel sokhe­lyütt nincsenek meg a felté­telek ezeknek az anyagok­nak a biztonságos kezelésé­hez, a drága beruházások helyett egyre gyakrabban utaztatják a veszélyes hul­ladékokat az ártalmatlanná tételükhöz megfelelő tech­nológiával rendelkező kül­földi cégekhez. A szállítás ellenőrzése azonban nem megoldott, mert van ahol nincs is erre szabály, az ér­vényben levő előírások pe­dig országonként eltérőek. Nemzetközi összefogás hiá­nyában az is előfordul, hogy bizonyos szállítmányok ille­gálisan kerülnek be egyes országokba. Sürgeti e kérdés megnyugtató, egységes elve­ken való rendezését, hogy becslések szerint ma már évente körülbelül százezer esetben lépik át veszélyes teherrel különféle járművek az országhatárokat. Az OKTH vezetői ezzel 'kapcsolatban beszámoltak arról is, hogy a legutóbbi ülésszakon Magyarország Svájccal közösen javaslatot terjesztett a kormányzó ta­nács elé egy olyan nemzet­közi egyezmény kidolgozá­sára, amely megfelelőképpen szabályozná a veszélyes hulladékok szállítását a nemzetközi uiákon. A javas­latot — amelyhez az ülésen további 15 ország csatlako­zott társszerzőként — a kormányzó tanács egyhan­gúlag elfogadta. A nemzet­közi egyezmény kidolgozá­sával megbízott szakértői bizottság az októberben. Bu­dapesten megrendezendő, a veszélyes hulladékok 'kérdé­seivel foglalkozó első vi­lágkonferencián kezdi meg munkáját. Az egységes el­veken nyugvó egyezmény .kialakítása nem lesz egysze­rű feladat, mert már a ve­szélyes hulladék fogalmá­nak az értelmezése is or­szágonként eltérő, általában mindenütt más és más anya­gokat sorolnak e kategóriá­ba. Ennek ellenére a szak­emberük bíznak abban, hogy a nemzetközi egyezmény el­fogadására és aláírására még 1989 elején sor kerül­het. Az egyezmény mielőbbi megkötésében hazánk is ér­dekelt, mert a mi útjainkon .is áthaladnak ilyen szállít­mányok. A nomzetköi előírások ezen túlmenően hasznosít­hatók lennének a hazai üze­mekben keletkező veszélyes anylagok legmegbízhatóbb szállítási rendjének kialakí­táséban is Ezzel össezfiüg- gésben elhangzott ia sajtó- tájékoztatón, hogy vállalata­inknál évente mintegy 1,8 millió tonna olyan termelé­si hulladék keletkezik, .amelynek hasznosítása, ke­zelése fokozott gondosságot igényel. Jelenleg csaknem 800 ezer tonna hulladék sor­sa nincs még megnyugtató­an rendezve. Változást az OKTH és az 'Ipari Mmisz­térium közös csélefcvésl programjának megvalósítá­sa hozhat majd: kialakítják a tárolók és a legveszélye­sebb anyagok ártalmatlaní­tását szolgáló regionális ége­tőművek, lerakótelepek egész országra kiterjedő rendsze­rét. A hálózat első létesít­ményei — a dorogi égetőmű és több mint 10 megyei át­meneti tároló — még ebben az ötéves tervidőszakban megvalósulnak. A kistelepülések kisipara Falun élő ismerősöm pa­naszkodott: segítségül hí­vott egy szobafestő „mes­tert”, aki voltaképpen dol- gavégezetlenüil távozott, mert a tisztaszobában kö­rülmeszelte a szekrényt, ahelyett, hogy tisztessége­sen kifestette volna a he­lyiséget. Igaz, nem sók pénzt kért munkájáért, de annak minőségével még a szerény fizetség sem állt arányban. Másutt faluszer- te azt mesélik, hogy az egyik kontárkodó mester központi fűtés szerelése közben víznyomás alatt he­gesztett, s ezt a hibát már egy valóban értő kisiparos sem tudta helyrehozni. Az említett példák ugyan mosolyt fakasztanak, de sajnos nem egyediek. Fa­lun gyakorta előfordul, hogy szakképzett iparos hiányában munkájukhoz kevésbé értő emberek is vállalkoznak szakipari fel­adatok elvégzésére. Azt so­kan tagadják, hogy a kis­településeken jellemzőbb a kontárkodás, mint a váro­sokban ; abban azonban mindenki egyetért, hogy a kis falvak nélkülözik a szolgáltatásokat. A kontár­kodás feltételezi az üzlet- szerűséget és a folyamatos­ságot, ezzel szemben a kis­településeken inkább a családi, baráti összefogás a jellemzőbb. A munka minőségét il­letően persze csaknem mindegy a végeredmény, hiszen akár kontár, akár barát végzi el a silány munkát, annak gyenge minősége mindenképpen a tulajdonos kára. Ma még sokfelé él az egyébként helytelen szemlélet, ame­lyet a „faluhelyen elüti” mondással fejeznek ki. Ez eleve elfogadja a gyengébb minőséget, fölmenti a si­lány munkát végző szak­embereket, vagy a szakmá­jukhoz csak konyító „ipa­ros okát”. Az említett elv elfogadá­sa persze nem csak a múlt megcsontosodott öröksége, hanem a jelenlegi gyakor­latból fakadó kényszer is, amelyet a szolgáltatások hiánya táplál a kistelepü­léseken. A közeli nagyobb falvakban vagy a távolab­bi városokban ugyan elér­hetők a szolgáltatások, de igénybevételükhöz utaznia kell, vagy a rászorulóknak, vagy az iparosnak, eseten­ként pedig mindkét félnek. Ez mindenképpen megdrá­gítja a szolgáltatást, sokak számára pedig elérhetet­lenné is teszi. A kistelepü­léseken ugyanis nő a la­kosság átlagos életkora, az idős emberek viszont nehe­zebben utaznak. A virágzó helyi kisipar enyhíthetné vagy fölszá­molhatná a szolgáltatási ínséget a kistelepüléseken. A tapasztalatok szerint ez­zel szemben egyre több olyan kis falu van, ahol egyáltalán nem működik iparos. A kistelepülések többségében még dolgozik kőműves, mindenhez értő, úgynevezett vegyes javító, több helyen előfordul a fodrász és a cipész, de ezen kívül szinte minden hiány­szakmának számít. Rádió viszont minden házban, te­levízió a legtöbb lakásban van, de javításukhoz már helyben nincs szakember. A szolgáltatások hiánya, illetve a Lakosság öregedé­se tovább, mélyíti azt a szándékot, amely a kistele­pülések és a városok kö­zött tátong. A Kisiparosok Országos Szövetségének egyik me­gyei titkárságán roppant tanulságos statisztikával magyarázták a jelenlegi, kistelepülésekre nézve hát­rányos helyzetet. Eszerint kisiparosok azért nincsenek a kistelepüléseken, mert a szakemberek nem tudnak munkájukból megélni. Ma­napság az átlagos havi jö­vedelem valamivel meg­haladja a 6500 forintot, s ennyit a falusi iparosoknak is meg kellene keresniük ahhoz, hogy vállalkozzanak a szolgáltatásokra. Az em­lített havi jövedelem egy évben 78 ezer forintnak felel meg, s ezután az ipa­ros huszonkilencezer-két­száz forint társadalombiz­tosítási járulékot és hét­ezer-kétszáz forint adót fi­zet. Ez összesen 115 ezer forint, vagyis legalább eny- nyi bevételt kell elérnie a falusi iparosnak, hogy át­lagos jövedelme legyen. A tapasztalatok szerint vi­szont ekkora bevétel elér­hetetlen a kistelepülések nagy részén. Nehezen is képzelhető el, hogy egyet­len faluban ennyi pénzt fi­zessenek évente egy folto­zó vargának, vagy az idős emberek haját vágó, sza- .kállát borotváló fodrász­nak. Mindezek miatt kritikus helyzetbe jutott a kistele­pülések kisipara — fogal­maznak sokan a nehéz helyzetet érzékeltető köz­keletű kifejezéssel. A ki­utat a társadalombiztosítá­si járulék mértékének csök­kentésében látják. Az adót nem tartják ilyen hátrá­nyosnak, s mint az emlí­tett példából is kiderül, átlagos jövedelmet feltéte­lezve, összege lényegesen alacsonyabb is, mint a já­rulékfizetési kötelezettségé. Jó példaként emlegetik a kezdő iparosok kedvezmé­nyeit, amelyeket a kistele­püléseken a hosszabb ide­je dolgozó szakemberekre is célszerű volna kiterjesz­teni. Az igaz, hogy ezzel mérséklődnének az iparo­sok befizetései, de e ked­vezmények nem a falusi szakemberek meggazdago­dását szolgálnák, hanem megélhetésüket, s közvetve a szolgáltatásokat javíta­nák. Á Mezőkövesd Városi Pártbizottság ülése Tegnap Makó József első titkár vezetésével ülést tar­tott a Mezőkövesd Városi Pártbizottság. Az ülésen részt vett Juhász Péter, a megyei pártbizottság titká­ra. A testület először tájé­koztatót hallgatott meg a Központi Bizottság április 28-i és a megyei pártbizott­ság május 22-i üléséről. Ez­után jelentést vitatott meg a Mezőkeresztes Nagyközsé­gi Pártbizottság hatásköré­be tartozó párttagság köz­életi szerepéről, aktivitásá­ról. A végrehajtó bizottság­nak a két pb-ü,lés között végzett munkájáról szóló tájékoztatót követően a tes­tület személyi kérdésekben döntött. A pártbizottság Eperjesi Józsefet, eddigi munkájá­nak elismerése mellett fel­mentette a városi pártbi­zottság titkári, valamint a pártépítési munkabizottság elnöki tisztéből. Póta Já­nost, a városi pártbi­zottság politikai munkatár­sát megválasztotta a városi pártbizottság és a végrehaj­tó bizottság tagjának, a vá­rosi pártbizottság titkárá­nak és a pártépítési mun­kabizottság elnökének. A testület ezután egyéb sze­mélyi kérdésekben is dön­tött. Növénytermelési szimpózium Négynapos nemzetközi nö­vénytermelési szimpózium kezdődött kedden Debrecen­ben, a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület, a Nádud­vari Kukorica- és Iparinö- vény-termelési Együttműkö­dés — a KITE —, valamint a Debreceni Agrártudományi Egyetem rendezésében. A ta­nácskozáson és a kapcsoló­dó bemutatókon mintegy öt­száz hazai és külföldi — an­gol, osztrák, belgiumi, fran­cia, jugoszláviai, lengyel, NDK- és NSZK-beli, olasz, svájci és szovjet — szakem­ber vesz részt. A szimpóziu­mon együttesen 620 előadás hangzik el. A tanácskozást Szász Gá­bor, a Debreceni Agrártudo­mányi Egyetem rektora nyi­totta meg, majd Magyar Gábor mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyettes tartott előadást mezőgazda­ságunk eredményeiről és fej­lesztési lehetőségeiről. Az utóbbiakkal kapcsolatban rámutatott, hogy növényter­melésünk szerkezetében nincs szükség radikális vál­tozásokra, de az eddiginél valamivel kevesebb terüle­ten akarunk búzát termelni, s ugyanakkor növelni fogjuk a kukorica és az árpa ve­tésterületét. A tanácskozás következő előadója Balogh Csaba, a KITE igazgatója a rendszer növénytermesztés-fejlesztési programját' vázolta. Inlerkozmosz-muflkacsoport Budapesten Kedden megkezdődött Bu­dapesten, a Postás Művelő­dési Központban az Inter- kozmosz Űrtávközlési Állan­dó Munkacsoport ülése. A négynapos tanácskozáson nyolc szocialista ország — Bulgária, Csehszlovákia, Ku­ba, Lengyelország, Magyar- ország, az NDK, Románia és a Szovjetunió —, vala­mint az Interszpuitnyik Igaz­gatóság képviselteti magát. A résztvevőket a ny.itóülé- sen Márta Ferenc akadé­mikus, az MTA Interkoz- mosz Tanács elnöke és Val­ter Ferenc, a Magyar Pos­ta elnökhelyettese üdvözöl­te. A szocialista országok ép­pen húsz éve hozták lét­re az űrikutatás terén foly­tatott együttműködés elmé­lyítése érdekében az Inter- kozmosz-programot. A prog­ram részéként működő űr- távközlési állandó munka- csoport az űrtávközlési el­méleti kutatásokkal foglal­kozik. E kutatások már szá­mos gyakorlati fejlesztést eredményeztek, amelyeket elsősoriban az Interszputnyik nemzetközi űrtávközlési rendszerben vezettek be. , A jelenlegi ülés napirend­jén szerepel többek között az európai szocialista orszá­gok .közös műholdas műsor­szóró rendszerének kifejlesz­tése, új frekvenciatartomá­nyok használatbavételével kapcsolatos kutatások ered­ményéinek értékelése, a KGST keretében folytatott, az űrtávközléssel kapcsola­tos műszaki-tudományos együttműködés eredményei­nek áttekinltése, valamint a további feladatók meghatáro­zása. (MTI) AZ ÓZD ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ 1987. augusztus 1. és 1990. december 31. között szerződéses üzemeltetésre adja át az alábbi egységét Üzletszám: Jelzőszám: Megnevezés: Cim: 28. 1/150 Zöldség-gyümölcs 3600 Ózd, Néphadsereg út 10-15. A pályázat benyújtási határideje: 1987. július 25. A versenytárgyalást közjegyző jelenlétében, 1987. július 29-én 9 órakor tartjuk, AZ ÁFÉSZ KÖZPONTJÁBAN, Ózd, Szabadság út 203. A pályázattal kapcsolatban tájékoztatást a szövetkezet közgazdasági osztálya ad, 1987. július 10-től (Ózd, Petőfi út 33.) Levélcím: 3602 Ózd, Pf.: 225. T.: 11-834.

Next

/
Thumbnails
Contents