Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-20 / 144. szám

1987. június 20., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 sport Polster vagy Camataru? Néhány nappal ezelőtt már csaknem biztosra lehetett venni, hogy a legjobb euró­pai góllövőnek járó Arany­cipőt Toni Polster, az Aust­ria Wien labdarúgója ér­demli ki. Az osztrák csatár azonban váratlanul új ve- télytársat kapott, ugyanis a román Dinamo Bukarest csatára, Rodion Camataru az elmúlt két fordulóban hat alkalommal vette be az ellenfelek kapuját, s már csak egyetlen góllal van le­maradva Polster mögött. A versenyfutás teljesen nyílt, ugyanis a 37 gólos Polster és a 36 gólos Cama­taru egyaránt 2—2 alkalom­mal lép pályára. A puding próbája... H osszú ideje figyelemmel kikérem a diáksportot, számos kísérletről, kezdeményezésről, akcióról tudósítottam már. Az átszer­vezésektől terhes oktatás­ügyét néhányszor a magyar futballhoz is hasonlítottam, ha nem mennek a dolgok, nosza változtassunk a kiírá­son. Tíz esztendő alatt meg- szómlálhataltlan kiútkereső értekezleten voltam jelen, s mindig megfogalmazódott bennem: jobban ha'lad-e ma’jd a „szekér”, minit ad­dig? Az elmúlt hetekben újra kaptam néhány meghívót... Az üléseken is tapasztaltam, hogy az ifjúság testkultúrá­jának ügye a hivatalos po­litika rangjára emelkedett: az Állami Ifjúsági és Sport- hivatal — tavalyi megalaku­lásakor — zászlajára tűzte a fiatalság edzettségi állapotá­nak megsokszorozását, az­tán többék között az első vo­nalba hélyezte a szabadidős sportot, valamint nagy lépé­seket tett az iskolai ver­seny- és tömegsport megfor­málása érdekében is. A fo­lyamatos munka szépen ha­lad, .megalakult a Magyar Diáksport Szövetség, hogy a maga sajátos eszközeivel se­gítse a kibontakozást. A jú­nius 6-i, mérföldkőnek te­kinthető eseményen — mi­ként arról megyénk egyik küldötte beszámolt — képvi­seltette magáit több magas rangú országos vezető, a háttérrel, a támogatással, a figyelemmel tehát nem lesz baj. Az MOSZ életre hívá­sa előtt, az alulról történő építkezés jegyiében — szinte soha nem látott illusztris körben — Miskolcon létrejött a Borsod Megyei Diáksport Tanács. Az MSZMP KB-t alosztályvezető, az ÁISH-t általános elnökhelyettes, a KISZ KB-t osztályvezető, a megyei tanácsot elnökhelyet­tes és osztályvezető képvi­selte. Hozzászólásaikból vi­lágossá vált: nincs lehetőség többé az egymásra muto­gatásra, a magyar és a Bor­sod megyei diáksport olyan lesz, amilyenre tagjai for­málják. A testül ét ék minden eddigitől nagyobb önállósá­got kaptak: saját hatáskö­rükben dönthetnek, verse­nyeztetési, személyi, anyagi kérdésékben, munkájukba sem az ÁljSIH, sem a megyei tanács ifjúsági és spontosz- tálya nem kíván beleszólni. Figyélő szemüket természe­tesen nem fordítják majd el, a nagyobb horderejű kérdéseköb.en magától érte­tődően állást foglalnak, a koncepció kidolgozásából személyes képviselőik útján részt kérnek. A megyei DSB elnöke — székfoglaló beszé­dében — kijelentette: a nya­rat nem tölthetik tétlenül, mert őszre egységes, vonzó programmal akarnak a fia­talság elé állni. A reformfolyamatot a ma­ga lehétöségeivc! mindenki igyekszik támogatni. A Csongrád megyeiek például kitalálták a mindennapos testnevelést, melynek adap­tálásában — milyen jó ezt leírni! — Borsod megye járt az élen. Lapunkban sokszor írtunk az akció miskolci és a borsodi sikereiről — elé­gedettség persze nincs, az útkeresés folytatódik. A .me­gyei tanács vb művelődési osztályának vezetője mondta a mindennapos testnevelés észak -m agy a r o rszá g i region á - lis csoportjának alakuló ülé­sén: „Minden eszközt, lehe­tőséget, módszert támoga­tunk, Jelkarolunk, ami a nagy célhoz — gyermekeink egész­séges, harmonikus fejlődésé­hez — akárcsak egy lépés­sel is közelebb visz bennün­ket!" Az általános iskoláikban élért jó eredmények arra ösztönözték a borsodiakat, hogy keressék a program to­vábbfejlesztésének lehétősé- gei|t és beindítsák a közép­iskolai programot. Népszerű­sítése érdekében bemutatót szervezték, melyen bejelen­tették a regionális csoport megalakulását. A testneve­lőket, kutatókat, szaktanács­ad ókait, illetve a művelődési osztály, valamint a pedagó­giai intézet sporttal foglal­kozó munífcatársait tömörítő munkacsoport fő feladata az lesz, hogy szakmai és szer­vezési segítséget nyújtson a programok általános iskolai terjesztéséhez és középisko­lai bevezetéséhez. A borso­di, hevesi és nógrádi szak­emberek immáron együtte­sen végzik munkájukat, amolyan egységben az erő alapon. Már kidolgozták ügyrendjüket, meghatároz­ták feladataikat. Hogy mi­lyen hatásfokkal dolgoznak majd, az — akárcsak az M.DSZ és a DSB esetében — önmagúktól függ. A szkeptikusok biztosan úgy •érvelnek, hogy megint alá- kult egy bizottság, én azon­ban — a személyi összeté­tel ismeretében — hiszem: a regionális csoport ebtől jó­val töibb lesz. Van már MOSZ, DSB, re­gionális csoport, a nagy vizs­ga azonban most jön. Az egyik illetékes találóan fo­galmazott: a puding próbá­ja az, ha megeszik. A kép­zeletbeli étek már elkészült, megtörtént a tálalás is. Egyelőre csak remélem, hogy a kóstoló után üresek ma­radnak a csészék. És akikor nem kell majd megint új „ízekkel” kísérletezni. Kolodzcy Tamás Egy évvel ezelőtt a Bor­sodi Építők Volán élvonal­ban szereplő férfi asztalite­niszcsapata az előkelőnek számító hatodik helyet sze­rezte meg a bajnokságban. Az idei küzdelmek befeje­zését követően a BÉV SC gárdája az 5. helyen zárta az idényt. Araszolgat tehát előre az együttes, s annak ellenére, hogy akadnak, akik megpróbálják kisebbí­teni a siker értékét, mégis örömteli tényként könyvel­hető el a fejlődés. Hrabovszki László edző jól látja mindezt, nincs is hasraesve a siker előtt, de nem rejti véka alá azt a vé­leményét, hogy „ .. .ez azért mégis valami!’’ S hogy mennyire reálisan értékel, arra egy apró példa: kéri, bánjunk csínján a jelzők­kel. Kétségtelen, a Népkert fái között új szellő lengedezik. Ennek első fuvallatát már tavaly nyáron érezni lehe­tett. Éveken keresztül „prob­lémás emberként” könyvel­ték el Frónát, de mivel já­tékára nem lehetett különö­sebb panasz, többször kény­szerült megalkuvásra a ko­rábbi szak- és szakosztály­vezetés. Hrabovszki egy év után megvált a sportolótól... Az idő a döntés helyességét igazolta, mert a Ceglédre igazolt játékos képtelen volt kibújni a bőréből. Vissza­hozták ugyanakkor Gulyást a December 4. Drótművek­től, s ez a húzás is „bejött”. A szerény, csendes, vissza­húzódó, önmagát valós érté­kétől talán kevesebbre tartó 27 esztendős asztaliteniszező igen sokat fejlődött. Képes­ségei egyébként is vitatha­tatlanok, ezt többek között a szegedi Aranyosi legyőzé­sével igazolta a bajnokság során. Hej, ha egyszer kel­lő mennyiségű önbizalom­mal, hittel felvértezve lépne asztalhoz, levetkőzné gátlá­sait, micsoda eredményekre lenne képes ez a fiú! Gulyáson kívül Hrabov­szki László egyértelműen a dicséret hangján szól Bát­hory Attiláról, aki az orszá­gos egyéni bajnokságon be­került a legjobb 8 közé, nem sok hiányzott az érmes helyezéshez, párosban har­madik lett, kedvező változás következeit be stílusában, agresszívebben, keményeb­ben támad. A közelmúltban részt vett Nicaraguában a Báthory Attila érte el az el­múlt idényben a legnívósabb eredményeket a BÉV SC spor­tolói közül. nemzetközi viadalon, csapat­ban első lett, s egyéniben sem okozott csalódást a 17 ország sportolóit felvonulta­tó eseményen. Mi az a fen­tieken kívül, ami lehetővé tette a BÉV SC bajnoki he­lyezésének javítását? Ezt Hrabovszki így fogalmazta meg: — „Rengeteget jelen­tett, hogy a csapat egysége, összetartása sokat csiszoló­dott. Játékosaink tudják, mi a dolguk, nem okoznak fölösleges bonyodalmakat.” A BÉV SC-nél pillanat­nyilag évekre megoldottnak tűnik a gárda magjának biz­tosítása. Adott Bénák, Bát­hory, Laczkó, Gulyás, lesze­relt és visszatért Molnár, Bari jó ütemben lépeget elő­re, Temesvári és András biztosíthatja a folyamatos­ságot, s nemsokára leszerel Szűcs is, aki viszont egye­lőre nagy kérdőjel. A mis­kolci szakosztály egyre-más- ra hozza fel azokat a fiata­lokat, akiket ősztől „szét­szór” a különböző csapatok­ba (December 4. Drótművek, Borsodi Kinizsi, Kazincbar­cika, BÉ'M, stb.) Ezeken a helyeken izmosodhatnak, erősödhetnek, a rutinos el­lenfelekkel szemben kellő tapasztalatot szerezhetnek. Egy-két év után pedig, ha tudásuk a kívánalmaknak megfelelően gyarapodott, az anyaegyesület természetesen igényt tart rájuk. Hrabovszki értékelése sze­rint az elmúlt bajnokság­ban Bénák 57, Báthory 56, Laczkó 45, Gulyás pedig 40 százalékos teljesítményt ért el. Mielőtt bárki is lekicsi­nyelné ezeket a számokat, gyorsan hadd jegyezzük meg: a BÉV SC a mezőny első felével, a legjobbakkal ját­szik, s volt egy olyan pilla­nat (gyorsan szerte is fosz­lott az esély), amikor elér­hető közelségbe került a negyedik hely! A szereplés remélhetőleg kielégítette a szakosztály bázisát, a BÁÉV vezetőit, akik példás hoz­záállásukkal igen jelentős részt vállaltak az eredmé­nyekből. Manapság gazda­sági gondok nehezítik a sport helyzetét, mindezt sze­rencsére nem sínylette meg a BÉV SC. A fontos verse­nyekre időben elutaztak, fel­szereltségük és ellátásuk megfelelő, cserébe viszont eredményeket várnak a pat- rónusok! A jövőről szólva az edző úgy ítéli meg: a Ganz- Mávag és a Kiskunfélegyhá­za felkerülésével sokat erő­södik a „felsőház”, az ötö­dik hely megtartása igen nagy bravúrnak számítana, elképzelhető, hogy a jövő évi hatodik helyezés felér az idei ötödikkel. Nem, nincs arról szó, hogy eleve lemon­danának pozíciójukról, áll­nak a csaták elébe, felve­szik a kesztyűt, de a té­nyekkel jobb előbb szembe­nézni, mint utólag magya­rázkodni. Amennyiben a miskolciak fejlődése töret­len ívű marad, tovább javul a játékhoz való hozzáállá­suk, megvethetik sarkukat mostani helyükön. Nincs tehát hurráhangu­lat a Népkertben, de jogos a mértéktartó öröm. Hrabov­szki érdeme, hogy képes volt összefogni a gárdát, a spor­tolók helyett beszélnek az eredmények. Mostanság csend van a kulisszák mö­gött, mindenki végzi a mun­káját, s a szakosztály leg­jobbjai egyre körvonalazha- tóbban mutogatják oroszlán- körmeiket. S hogy végül is mennyit ér az ötödik helye­zés? Megítélésünk szerint sokat. Ha helyesen értékelik, kö­vetkezhet az „építkezés” újabb szakasza. A ház szi­lárd talapzaton nyugszik, s az első szint is elkészült. Következhet az újabb neki­rugaszkodás. Doros László A feljutás kérdése el­dőlt a 37. fordulóban, az azonban nem tisztázódott, hogy melyik négy csapat vesz búcsút a labdarúgó NB II-tő.l. Vasárnap estig nyitott a kérdés, s a bor­sodi fociharátok abban bi­zakodnak, hogy a válasz­adásikor nem hangzik el az ÓKSE neve. Az ózdi fekete-fehérek ugyanis roppant kényelmetlen hely­zetben vannak: Ina kikap­nak Keszthelyen, kiesnek, minden más eredmény az ő malmukra hajtaná a vi­zet. A DVTK 33 pontot gyűjtött, s a hozzá látoga­tó Nagykanizsa is ennyivel rendelkezik. Ezek a csapa­tok már aligha lesznek ér­dekeltek a kiesésben, bár előfordulhatnak váratlan eredmények... A diósgyőriek Özdon a szünet után egészen jó be­nyomást tettek a nézőkre. Bátran kezdeményeztek, helyzeteket teremtettek, mégis veszítettek. — Nem volt okunk a szégyenkezésre — össze­gezte a látottakat Száger György vezető edző. — Szurkolóink előtt azonban jó lenne győzelemmel zár­ni ezt a megerőltető baj­noki menetelést. A Nagy­kanizsát nem szabad fél­vállról venni, mert elmé­letileg még bajba kerülhet. Nehéz, küzdelmes, izgal­makban bővelkedő 90 percre van kilátás. A találkozót megelőzően kerül sor Görgei János búcsúztatására, aki hosszú éveken keresztül erőssége volt az együttesnek. Érte­Olóh Ferenc utolsó mérkőzé­sét játssza Diósgyőrött... sülősünk szerint a bajnok­ságot követően Oláh Fe­renc is szögre akasztja ci­pőjét, tehát holnap utolsó mérkőzését játssza Diós­győrött. Az Ózdi Kohász labda­rúgói fölött hetek óta ott lebeg Damoklész kardja. Keszthelyen eldől az együt­tes sorsa. Ha nem kap ki a gárda, bent marad! Bán­kúit László vezető edző •mégsem a döntetlen kiví­vására „állítja be” csapa­tát, mert ez rendszerint megbosszulja magát. Ter­mészetesen az elsődleges cél a biztonság, a saját kapu megóvása a góltól, de az akciók vezetéséről sem mondhatnak le. Valószínű­... és búcsúzik a szurkolók­tól Görgei János is. leg Farkas B. visszakerül az együttesbe, s szó lehet Jegesi szerepeltetéséről is. Diósgyőrött Varga L., Keszthelyen Karáth játék­vezető bíráskodik a vasár­nap délután 5 órakor kez­dődő összecsapásokon. A forduló további mér­kőzései: Metripond SE— Kaposvári Rákóczi, Kom­ló—Veszprémi SE, Csepel SC—Váci Izzó, Nyíregyháza —Budafok, Bp. Volán SC —Salgótarján, Bajai SK— Ganz-MÁVAG, Szekszárd —Szeged SC, Szolnok— Szarvas. Újabb aranyérem reményében Két éve Borettóban, tavaly Nottinghamben rendezték a 350 kem-es versenyhajók vi­lágbajnokságát. Mindkét vi­adalról a Volentér László és Kormos György összeállítá­sú csapat aranyéremmel tért haza. Szombaton és vasár­nap Szegeden, a Maty-éri pályán kerül sor az idei VB- re, s a korábbi eredmények ismeretében nem alaptala­nul bizakodnak a triplázás­ban, s reménykednek abban is, hogy a sportág történe­tében először magyar ver­senyző nyakába kerül az egyéni aranyérem. A ha­zaiak öt versenyzőt külde­nek harcba. A VB-résztve- vők nyilatkoztak esélyeik­ről: 25-ös rajtszámmal Volen­tér László (34), Bajai Spar­tacus Vízügy: —1980 októberétől verseny - zem, a negyedik világbaj­nokságomra készülök. Nyol­cadik, negyedik és harma­dik helyezést értem el a ko­rábbi VB-ken. Eddig három Európa-bajnoki címet és két Világ Kupa győzelmet köny­velhettem el. Tudom, tőlem várják az első egyéni VB- arany megszerzését, ami nem lesz könnyű feladat... 31-es rajlszámmal Kor­mos György (43), Lapkiadó SE: — Tizenkét éve jegyeztem el magam a sportággal, ed­dig három 0—350-es Világ- bajnokságon szerepeltem. Dunkerque-ben a 7., Boret­tóban az 5., Nottinghamben a 2. helyen végeztem. Ta­valy világbajnoki ezüstér­met szereztem az 0—700-as géposztályban is. 44- es rajtszámmal Feil Já­nos (32), Tisza Volán: — 1976-tól indulok mo­torcsónak versenyeken, ez lesz a harmadik világbaj­nokságom. Eddig egy 18. és egy 24. helyezést szereztem, a Béke és Barátság Kupán már voltam harmadik, ta­valy pedig megnyertem két bolgár nemzetközi versenyt. 24-es rajtszámmal Tubákos Iván (24), Bajai Spartacus Vízügy: — Három éve versenyjem, ezúttal mutatkozom be a vi­lágbajnokságon. Tavaly a Világ Kupán 3., idén a Bé­ke és Barátság Kupán má­sodik lettem, s nyertem ma­gyar bajnokságot is. 45- ös rajtszámmal Tóth István (46), Szentesi Építők Spartacus: — 1979-től szerepelek mo­torcsónak viadalokon, most lesz a VB-premierem. Az el­múlt évben egy csehszlová­kiai viadalon második, egy jugoszláviain pedig első he­lyen végeztem. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy vb-csapattag lettem. Bajnoki zárás az NB ll-ben 1 búcsúznak a második osztálytól?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents