Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-20 / 144. szám

mmm Galp mii lalomiizeumok „Üdvözöllek messze bér­cekről Szent helyek, / Hol a Galga lassú andalgással Hempelyeg.” — Petőfi Sán­dor sorai csengnek fülünk­ben, amikor a Galga men­tére gondolunk. A táj a kanyargó utakról minden évszakban kínál megcso­dálni valót. A természettel való találkozás ősi érzését élheti át az errejáró. A Galga mentiek az első pil­lanattól befogadják az ide­gent. Ösztöneikben a ven­déglátás kedvessége. Szíve­sen éneklik dalaikat, meg­mutatják sokszoknyás, hím­zett viseletűket, mesélnek egykori szokásaikról, lakó­épületeikről. A falumúzeu­mokban kincsként őrzik hajdani használati eszkö­zeiket. Ha Gödöllőről, a táj ka­pujából indulunk útnak, kitárulkozik előttünk e jel­legzetes tájegység. Kevesen fedezték még fel a fővá­rostól köhajításnyira rejlő kincseket. A kirándulók a Dunakanyar bűvöletében nemigen jutnak el másho­vá. Pedig a Galga mente falvainak megismerése nem csupán a néprajzosok, a történészek számára nyújt élményt. Hazánkban a legtöbb he­lyen az utolsó pillanatban eszméltek: lebontották a régi házakat, s nem ma­radt mutatóba sem. Itt, a Galga mentén utolsó pil­lanatokban még sikerült egész utcasorokat megmen­teni, s a népi építészet leg­jellegzetesebbjeit falumúze­umokká avatták, fgv pél­dául Dányban a múlt szá­zad végén épült nádtetős, vert falú zsellérházban a paraszti életforma tárgyait gyűjtötték össze. Egyedül­álló a házak ormára egy­koron kitűzött keresztek­ből álló gyűjtemény. Gal­gamácsán megtekinthetjük Dudásné Valkó Juli hagya­tékát. Itt egy jómódú pa­rasztgazda házát rendezték be tizenöt esztendővel ez­előtt. A berendezést a fa­luból hordták össze, ugyan­is az utolsó pillanatban dőlt el a ház sorsa. Ikladon, ebben a német nemzetiségű községben a tányérokat gyűjtötték. A múzeumba is jutott belő­lük. A század elejei kis­gazda portája az egykori életmódot is tükrözi. A nevezetes fertőrákosi Barlang­0 színházat 1970-ben létesítették a soproniak jórészt közadakozásból, a társadalmi összefogás szép példájaként. Soprontól mintegy tíz kilométerre fek­szik, és a nevezetes Barlangszínházon túl több más látnivalót is kínál. A történel­me is változatos. A kis halászfalul Szent István király adományozta a győri püspökségnek, az ö tulajdonuk volit egészen 1945-ig. A közép­korban a rákosiák sokat porösködték Sop­ronnal, és a falu lakóinak életét hosz- szabb időn át veszélyeztették a közeli Macskakő várának rablólovagjai, mígnem Mátyás király katonái 1465-lben k[füstö­lik őket. Amikor Győr 1594-ben a török kezére került. Rákos lett a győri püspök­ség központja. A püspök szép kis kas­télyt építtetett Rákoson, mely vásártartá­si jogot is kapván, ez idő tájt valóságos kis várossá fejlődött, s a Sopron környéki el­lenreformáció központjává vált. A hajdani „városfal" maradványai ma is láthatók. A kastélyt a győri püspökök később nyá­ri rezidenciáiként használták jelenlegi szép barokk formáját Zichy Ferenc püs­pök adta meg 1770. körül. Fertőrákosra tartva messziről feltűnik a falu közepén álló nagy műemlék temp­lom magas, erős tornyával, a tornyon körbefuló erkéllyel; a torony a török időkbon megfigyelőhelyül szolgált. Nyu- gat-Mag.yarország-szerle — Burgenlandban is — hasonló tornyokat építettek a 17. században. Közel a templomhoz áll Ma­gyarország egyetlen eredeti helyén álló kőpellengére, szégyenoszlopa. Festői lát­vány a Rákos-patak partján, egy 18. szá­zadi vízimalom, a homlokzatán Madonna­képpel és napórával. Fertőrákos fő látnivalója — a Fertő-ta­von túl — kétségtelenül a kőfejtő, melyre évente mintegy másfél-kétszázezren ki­váncsiak. Ismereteink szerint 1628-ban kezdték itt az úgynevezett lajbamészíkövet A Barlangsnnho: nagyban bányászni. A kő neve a közeli Lajta-hegység nevéből ered, ahol sok van ebből a könnyen fejthető, jól faragható, az időjárás viszontagságainak ellenálló kőzetből. Sopron számos épületéibe beépí­tették. de nagy bécsi építkezésekhez — például a Hofmúzeumhoz és az egyetem­hez is — innen szállítottak követ. A kő­fejtők nemzedékek során óriási csarnoko­kat vágtak a mészkődomb oldalába. A monumentális csarnokok mennyezetét ha­talmas oszlopok tartják és sóiét labirin­tusok ágaznak jobbra-'balra. A kőfejtő ős­lénytani szempontból is igen érdekes. A magas kőfalak szemünk elé tárják a mintegy 15 millió év előtti földtörténeti korszak, a miocén őslénytani maradvá­nyait. A kőfalakban az östengeri állati és növényi maradványok között láthatók tengeri algák, osztrigák, egyéb kagylók, tengeri sünök és halak maradványai, kö­zöttük jó állapotban megkövesedett cá­pafogak. mohaállatok, egyebek. Az ős­lénytani maradványok több szép példánya a kőfejtő bejáratánál, a tárlókban is meg­tekinthető. A fertőrákost kőfejtő a 11. világháború alatt munkaszolgálatos tábor volt. sok ezer üldözött vesztette itt életét a kegyet­len bánásmód és az embertelen körülmé­nyek miatt. Idegenforgalmi célokra a szomorú epi­zód után a 70-es években építették ki a Barlangszinházat. mely a Soproni Ünnepi Hetek színházi, opera- és balettelöadásni- nak színhelye let!. 1985-ben megkezdték az időközben használhatatlanná vált Bar- langszinház felújítását. A 822 főt befoga­dó különleges Barlang-teátrumban bizton­ságos és esztétikus színpadot alakítottak ki az elhasználódott (már az eredeti épí­tés-kor is csák ideiglenesnek szánt) szín­pad helyén, a nézőtér teljes felújításával, öltözőikkel, mellékhelyiségekkel, jó világí­tással és fűtés elfogadható megoldásával a nyáron is hűvös színházban. DEÁK FERENC SZÜLŐFÖLDJÉN mm A Kastély Szálló bejárata Szirák Nógrád me­0 gyei falu, másfél ezernyi lakosa van, és olyan kastéllyal dicse­kedhet, amelyhez foghatót messze földön nem találni. Hogy miképpen került e kicsi nógrádi helység köze­pébe ez a főúri lak? Nos, eredete, históriája egyben- másban még a kutatás tár­gyát képezi, ám az bizo­nyos, hogy hajdan egy erő­dített építményt alapoztak meg ott. Mégpedig egy többszintes pincerendszer fölé, egyrészt nyilván azért, hogy legyen hova elbújni, másrészt meg azért, hogy a boroshordóknak legyen elegendő tér. Szirák ugyan­is a Mátráalji borvidék vonzáskörzetébe tartozott, és tartozik ma is. Az erődítmény a Teleki család birtokaihoz tarto­zott. Ez a sok ágra bomló és számos történelmi, iro­dalmi meg más kiválóságot kibocsátó família lakta és bővítgette egészen addig, amíg — házasodás vagy vá­sárlás útján? — a helyük­be nem lépett a Roth nem­zetség. Roth Tamás és fe­lesége a szépséges és elő­kelő Wattay Borbála fogott aztán hozzá, hogy a köz­ben tűz pusztította lakot kibővitse, palotává emelje. 1748-ban láttak hozzá az építkezéshez, és a négy- szögletes alaprajzú erőssé­get két oldalszárnnyal bő­vítették ki. Ezekre a szár­Szilák kastélya nyakra jobbról is, balról is könnyed saroktornyocs- kákat emeltettek, a főhom­lokzatot pedig egy három­szögű oromzattal koronáz­ták meg. Noha ez az utób­bi említett elem a klasszi­cista építészet jellegzetes­sége, a sziráki kastély amúgy egészében barokkos külsőt kapott. A terasz vasrácsozata már későbbi munka: a múlt század közepe táján készülhetett. A kastély kö­vetkező urai, a svájci ere­detű, de Bajorországból ideszármazott Degenfeldek igazgattak még a kezükre került palotán, mégpedig az akkortájt „kötelező” ro­mantikus modorban. A felszabadulás utáni évtizedekben — amikor szükségszerűen más célok­ra fordítottuk a pénzt — lassú romlásnak indult a gyönyörű barokk kastély, amelynek termeiben szá­mos híresség megfordult, közöttük olyan politikus, irószemélyiség, mint az 1848—49-es forradalom és szabadságharc kormányá­nak párizsi követe, Kossuth és Klapka harcostársa az emigrációban: Teleki Lász­ló. A hetvenes évtized végén új fejezet kezdődött a kas­tély történetében. Az épü­let és a hozzá tartozó 36 ezer négyzetméter kiterje­désű őspark 1979-ben az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt tulajdonába került, és a VATI tervei alapján, az Országos Mű­emléki Felügyelőség közre­működésével hamarosan el­kezdődött a felújítás. A Kastély Szálló a kor­szerű igényeknek megfele­lő szálloda és vendéglátó egység. A főépületben öt appartment és két két­ágyas. fürdőszobás szoba, a a melléképületben hét két­ágyas, fürdőszobás szoba áll a vendégek rendelkezé­sére. Szerényebb szolgálta­tást nyújt a magtárból át­alakított turista szálláshely, ahol 1—2 és 3 ágyas, hi­deg-meleg vizes szobákban húsz személyt tudnak el­helyezni. Szükség esetén pótágyak is igénybe vehe­tők. A söjtöri szülőház A „haza bölcsének” 0 — ahogy Deák Fe­rencet még a maga korában elnevezték — köz­tudomás szerint Zala „vár­megye" volt a pátriája. Onnan került az ország- gyűlésbe, s oda is ment vissza, amikor nem akart részt venni a politikai élet­ben. Az iskolai olvasmányok­ból, ha felrémlik Deák ne­ve kapcsán Zala megye, akkor valószínűleg Kehi- dára emlékeznek. Ebben a Zala folyócska melletti fa­luban hosszabb ideig élt Deák (könnyen megközelít­hető a Balatontól a megye- székhelyre tartó új 76-os útról: Zalacsányban az el­ágazás.) S az azóta a Zala túlsó, keleti oldalán épült Kustánnyal közös községgé lett Kehidán ma is áll az a kúria, ahol Deák lakott. Az L-alakú földszintes házat 1770 körül építette a Hertelendy család egy haj­dani vár helyén. Később a Deákok örökölték. Deák 1 Ferenc azután a Széchenyi­eknek adta el 1854-ben. Addig is olyan jeles férfiúk osztották meg a társaságát e helyt, mint a Csongor és Tünde költője. Vörösmarty Mihály, vagy a már emlí­tett Zalacsányban lakó Csány László, a szabadság- harcban Erdély kormány­biztosa, korábban a liberá­lis ellenzék Zala megyei vezéralakja. A kehidai ház azonban csak lakóhelye volt Deák­nak, nem a szülőhelye. De az sincs nagyon messze on­nan! Ha visszamegyünk Zalacsányba, s ott a 76-os utat keresztezve folytatjuk utunkat délre, hamarosan Zalaapátiba érünk. Ott for­duljunk jobbra a 75-ös úton, s menjünk majdnem Bakig, keresztezve a szé­pen kiépült új 75-ös utat. Lekanyarodva a kereszte­zés után, forduljunk balra, a Letenyére vezető útra, s hamarosan az enyhe dombsorok közötti hosszan­ti völgyben elnyúló Söjtör- be érünk. Sajátos falu! Egy-egy ka­nyarban még elő-előbuk- kan egy jellegzetes régi ház, parasztház vagy kis kúria. Mikor aztán a hosz- szú-hosszú utca (egyetlen utca erre a falu) kereszt­utcához ér. ahonnan már bal felől a templom is lát­szik (Dorffmeister oltárkép van benne!), nem járunk messze a szülőháztól. Utá­na nem sokkal balról feltű­nik a lejtős oldalon a park felső végében a vaskos emeletes épület. Ma a falusi könyvtár és a KISZ-szervezet honol a házban, s az előtérben né­hány tabló őrzi Deák emlé­két. Vajda Jánosnak, a múlt század romantikus lelkületű költőjének volt igen ked­ves tája Vál község vidé­ke — valamennyi arrafelé fogamzott verse közül is kiemelkedik a sokak által ismert és idézgetett Váli erdő című költemény, — s ezen a vonzódáson nincs mit csodálkozni. Valóban szeretni való ez a Fejér megyei, a Velencei-tótól északra elterülő dimbes- dombos apró vízjárásoktól szabdalt vidék. A tájnak nevet adó Val­óan ott magaslik egy késő barokk stílusban épült kas­tély, az Ürményi família hajdani otthona, s ugyan­csak megér egy kitérőt Vajda János emlékmúze­ummá alakított erdőszéli háza, hanem a környék igazi látványosságai Alcsut- dobozon várják a vendége­ket, például Magyarország egyik legszebb és messze földön értékes növényritka- ságokat magában foglaló arborétuma, illetőleg egy romjaiban is remek Pol­lack Mihály tervezte kas­tély. Nyilván azért mert va­lóban néhány óra alatt le lehetett oda kocsizni, lova­golni Pest-Budáról, Alcsut és Vértesdoboz tágas hatá­rát az uralkodó Habsburg- ház szerezte meg magának. Mint gazdag termőhelyet és igen jó vadászterepet rendszeresen látogatták á koronás fők, meg a velük tartó népes kíséretek. No­ha valamennyi éppen so­ros gazda csinosított rajta, az igazi kiépítés gondját József nádor (1776—1847) vállalta magára. Ez a nagy tudású Magyarország gaz­daságának fejlesztését hosz- szú fél évszázadon át irá­nyító férfiú azt a célt tűz­te maga elé, hogy az em­lített két település közé egy hatalmas mintabirtokot szervez. Valamennyi cselekedete közül azonban a 40 hektá­ros arborétum megalapítá­sa volt a legmutatósabb! Efféle díszkertek, növény- különlegesség-gyűjtemé- nyek már akadtak itt-ott a korabeli Magyarországon, ám ilyen tudományos meg­alapozottságú — ily nagy terjedelmű — úgynevezett angolkert sehol másutt nem zöldellt, virágzott. A ki Sopronban, vagy a nyugati határszél más városdielmi emlékhelyeit, irodalmi nagyságaink szülő- vagy lakó­jár, manapság alig hall magyar szót. Nem a kiránjlyét, egy-egy szép tájat, kiránduló helyet, helyöken, képtárakban, múzeumokban, hanem az^gaz, talán így vannak ezzel más népek fiai is, de ez nem miszerboltban, a hentesnél, a fodrásznál, a presszókbaiiasztalhat, nyugtathat meg bennünket. Akiknek még nincs osztrák turista, aki átugrik néhány órára hozzánk, elképszen a nyári programja, s azon tűnődik, hol is töltse el csa- és boldog izgalommal vásárol olyan napi cikket, mint aljával szabadságát, most kedvére válogathat. Akárhová vaj, hús, baromfi, ül a fodrászat búrája alatt, tátja a száífgy is, az alant felsorolt helyekre, vagy máshová, csalódni fogorvosnál. Számára a bécsi boltok árai mellett itt mijhí fog. Lehet, hogy nem hoz haza videomagnót, számítógé­nagyon olcsó. (Persze, mert az ottani árakhoz igazított fizit, vagy más nyugati csodamasinát, de hoz magával egy do­bói különösen jól lehet nálunk vásárolni.) foka Magyarországot, múltunk, emlékeink, dicsőségünk egy Aki Bécsben a Mariahilferstrassén sétál, manapság aligfeletét, amely lehet olyan jóízű, mint Bécsben a Sacher-tor- német szót. Nem a képtárakban, múzeumokban, hanem , a műszaki cikkeket áruló boltokban. Mert drága itt mindA Duna meg arrafelé sem kékebb manapság, mint itthon, karcsú magyar pénztárcáknak, de lehet kapni olyan dolgTjsza partján jobbízű a halászlé, mint ott a sült hal, s a bu- olyan minőségben, amit itthon nem, s amire nálunk mii vár bejárata előtt délcegebben üli meg lovát Savoyai Je­akad vevő. í, mint a Burg előtt. Válogassanak hát hazánk szép tájai Bizony így van ez, a legújabbkori népvándorlás, a túriK^ s mert Pécsett, Győrött, vagy Egerben ugyanannyiba manapság egyre inkább üzleti kőrútokká degradálódik I a h< kenyér, a bor mint Miskolcon, nem kell elfecsé­alabbi osszeallitasunkban szép magyar tajakra invitalju, ' .... , . . , , . .. , olvasót. Akik közül bizonyára sokan jártak már külföldön'ni az időt holm, bevásárlássá!, jut arra is. hogy képtárba létén és nyugaton, de talán nem ismerik a Dunántúl szép®njünk és múzeumba . . . Barangolás Sárközben _______ A Tolna megyei Sárköz- 0 nek, hazánk e népművé­szetéről ismert tájegységé­nek neve már az 1459-ből szár­mazó oklevelekben megtalálha­tó. A népi eredetű néprajzi táj­név a Sárvíz és a Duna folyó közti területet jelöli. A név mindmáig használatos, pedig az ármentések nyomán a táj képe teljesen megváltozott. Lapályos terület, és öt községet foglal magában: öcsény, Decs, Sárpi- lis, Alsónyék és Báta községe­ket. E kis földrajzi tájegység ár­tere, dúsan termő fekete földje gazdag életmódot biztosított la­kóinak. A Sárközben ma is virágzó népművészet első írásos emlékei az 1715-ös évekre nyúlnak visz- sza. A híres sárközi szövésről- fonásról ez időből maradtak írá­sos feljegyzések, amikor a föl­desúr bizonyos adónemek he­lyett szőttest kért. Az idők folyamán egyre szí­nesedett, fejlődött a népviselet, mely a XVIII. században még egyszerű volt, a XIX. század el­ső felében már gazdag, sokféle lett. Az igénytelen, saját készíté­sű bútorok mellett elterjedt a faragott, festett asztalosbútorok, és a színes cserépedények hasz­nálata is. A kezdeti nehézségek után ki­bontakozott a régi hagyomány­kincset őrző és ápoló sárközi né. Kiállítás Decsen: parasztszoba pi iparművészet, díszítőművészet munkássága. Sárköz nevét a nép­művészet tette híressé. 1952-ben Decsen, ..Sárköz fő­városában”, 36 parasztasszony szövetkezetét alakított. Kezdet­ben népművészeti szőttessel, hímzéssel és hímestojás-készí- téssel foglalkoztak. Közülük többen — a legtehetségesdbbek — hivatásos művészekké vál­tak, vagyis népművészekből né­pi iparművészekké, a Népművé­szet Mestereivé lettek. A szövetkezet később kitelje­sedett, bővült, bevezette a hím­zett konfekció-, népi kisbútor, népi fazekasáruk. faragott dísz­tárgyak, .népművészeti baba és a népviseleti ruhák készítését — utóbbit a Magyarok Világszö­vetsége és neves néptánccsoipor- tok részére. Szőttesei (párnái, térítői, futói, szádái és hímzett blúzai) országhatárainkon túl is kedveltek. Mintaeletmeiket a ter­mészetből vették. A szőtteseken: a csillagrózsa, kerekrózsa, csibé­szem. vadmacska, páros galamb, lóherelevél, a hímzéseken: a kis­kutya, baglyos, napos, sütőlapá­tos, „három rúzsa, három levél, három ük" makkos, pávaszemes, a bútorokon: a tulipán és grá­nátalma elnevezés is erre utal. A decsi tájmúzeumlban bemu­tatják Sárköz falvainak építke­zési stílusát, lakás- és öltözkö­dési kultúráját. MCSÉIÉOZ kuriózumai

Next

/
Thumbnails
Contents