Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-20 / 144. szám

1987. június 20., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Adóreform Mennyit tizei a lakosság ? Az adóreform a vállalati adózáshoz hasonlóan a la- íkossági adózást is alapvető­en módosítja, az utóbbit a személyi jövedelemadó be­vezetésével. E téma ismer­tetését kitérővel kezdenénk, éspedig anna:k felvetésével, miért nem volt eleddig sze­mélyi jövedelemadózás? Hajdan, az ötvenes évti­zed elején az volt az ideoló­gia és az elképzelés, hogy az állami-szocialista szektor a gazdaság egészére kiterjed, a magántevékenység fokoza­tosan összezsugorodik, majd megszűnik, a személyi jö­vedelmek keletkezését köz­pontilag lehet szabályozni, nem lesz tehát szükség a jövedelmi arányok utóla­gos, adóval történő korri­gálására. Ugorjunk át néhány év­tizedet: napjainkban a tár­sadalmilag hasznos magán­tevékenység minden formá­ja legális és támogatott; a szocialista szektorban dolgo­zó 4,8 millió munkavállaló közül mintegy 600 ezren rendelkeznek másodállásból, mellékfoglalkozásból is jö­vedelemmel; mintegy 1,6 millió embernek — többsé­gük szövetkezeti tag — van háztáji és kisegítő gazdaság­ból származó jövedelme. EGYHARMAD NEM ADÓZIK A személyi jövedelmeket ma már egyre kevésbé le­het a kiáramlás fázisában szabályozni, és a nagymér­tékű jövedelemeltéréseket a lakossági adózás nem képes mérsékelni. (Az érvényben levő lakossági adózás stá­tusokhoz — írók, képzőmű­vészek, kisiparosak, magán- kereskedők — és jövedelmi jogcímekhez kapcsolódik, nem teszi lehetővé a jöve­delmek összevonását, a tel­jes jövedelemhez igazodó progresszió érvényesülését.) Másrészt: a munkaviszony­ból származó jövedelmek — összegükre való tekintet nél­kül — adómentesek. Ilyen tehát a jelenlegi helyzet, amelyet tovább bonyolít a láthatatlan jövedelemszer­zés — borravaló, hálapénz — elburjánzása. A személyi jövedelemadó bevezetésének .egyik indíté­ka tehát a jelenlegi hetero­gén, s alig áttekinthető la­kossági jövedelemadóztatás korszerűsítése, egységesíté­se, másrészt a vállalati adó­bevételek csökkenésének el­lensúlyozása, pótlása. Más kérdés, hogy az új adónem a jövedelemarányos tehervi­selést kívánja előmozdítani. A személyi jövedelemadó­zás és az általános forgal­mi adózás egymástól elvá­laszthatatlanok. (Nemcsak abban az összefüggésben, hogy az utóbbinak kell pó­tolni a vállalatoktól szár­mazó adók csökkentését.) A személyi jövedelemadó- konstrukció abból indul ki, hogy a vállalatok által fi­zetett a bérhez kapcsolódó adókat ezentúl a munkavál­lalóknak kell kifizetni, azok bérét, fizetését, keresetét bruttósítani kell. Ez azt je­lenti, hogy a jelenlegi net­tó béreket megemelik az egységes mértékű nyugdíj- járulékkal és a fizetendő jö- vedelmadőval. (A . bruttósí­tás mintegy 60 milliárd fo­rintot vesz igénybe.) A jelenlegi — ismét csak a júniusi — elképzelések szerint a brut'tósított jöve­delmek sávonként erúelkedő adókulcsok szerint adóznak. Évi 48 ezer forintig a sze­mélyi jövedelmek adómente­sek. Az emelkedő adókul­csokat (20 százaléktól 60 szá­zalékig) meghatározó jöve­delemsávok plafonjai: évi 66, 90, 114, 144, 180, 240, 360, 600 ezer forint. Amennyiben a személyi jövedelemadózás ,,alapszabályai” — 48 ezer forintig adómentesség, továb­bi 12 ezer forintra adóked­vezmény, rögzített adósávok és kulcsok — nem változnak, a szocialista szektorban dől­gőzök több mint esyharma- da nem fizet személyi jö­vedelmi adót. A BRUTTÓSÍTÁS ÉS A SÁVOK Körülbelül egynegyede ke­rülne a 66—90 ezer forin­tos jövedelmi sáviba, egyha- toda a 90—114 ezresbe, .mintegy 20 százaléka az en­nél magasabb jövedelmi sá­vokba. Tételezzük fel, hogy az együttes személyi jöve­delem 78 ezer forint, ami­ből adómentes 48 ezer fo­rint, adóköteles 30 ezer fo­rint, mely 25 százalékos kulccsal, 7500 forinttal adó­zik. A személyi jövedelemadó­zás részleteivel ma még nem érdemes behatóan fog­lalkozni, mert változhatnak. Ha sor kerül a véglegesítés­re, bőven lesz idő a betanu­lásra. (Év közben majd ugyanis a munkahelyek von­ják le a személyi jövedelem- adót, s az adóhivatallal va­ló éves elszámolásra csak a különböző forrásokból szár­mazó jövedelmek összesíté­se után, tehát már 1989-,ben kerül sor. Addigra minden­ki adó-szakértő lehet.) A személyi jövedelemadó­zás bevezetésének még jócs­kán vannak tisztázatlan él- v.i—gyakorlati kérdései. Kezdjük a bruttósítással. A szocialista szektorban a nettó jövedelemnek számos eleme van: alapbér, túlóra, prémium, nyereségrészese­dés. Mire terjedjen ki a bruttósítás, csak az alapbér­re, fizetésre, avagy a szo­cialista szektorból, a fő­munkahelyről származó jö­vedelem minden elemére. Továbbá: a bérhez kapcso­lódó elvonások megszűnése elegendő fedezetet biztosít- e a bruttósításhoz. Az pél­dául bizonyos, hogy a bér­preferenciákat élvező válla­latoknak a bruttósítás gon­dot okoz majd. (A költség- vetés által finanszírozott in­tézményeknél — egészség­ügy, oktatás-kultúra, köz- igazgatás, államigazgatás — a költségvetésnek kell vál­lalnia a bruttósítás költsé­géit.) További tisztázandó kérdések: mi legyen az úgy­nevezett honoráriumokkal, tiszteletdíjakkal, fellépti dí­jakkal, szakértőt díjakkal? Ezeket nem bruttósítják? TÁRSADALMI ÉRZÉKENYSÉG Másmilyen problémakör a személyi jövedelemadózás és az infláció kapcsolata. A személyi jövedelmek normi- nális összege az infláció — reáljövedelem-csökkenés kö­zepette is — adóprogressziót idézhet elő. Ezt elkerülendő, vagy az adókulcsot, vagy a jövedelemsávokat időnként módosítani, helyesbíteni kell. A személyi jövedelmadó a társadalmilag igazságos köz­teherviselés megvalósítását, az ahhoz való közelítést ígé­ri. A szocialista szektor — általában a vállalatok, in­tézmények — főállású dol­gozói vonatkozásában a jö­vedelemarányos közteher­viselés megoldható — ez azonban nem azonos a tár­sadalmilag igazságos közte­herviseléssel, amit a csalá­di jövedelemadózással lehet elérni — más területeken azonban problematikus lesz. (Például háztáji gazdaság­ból származó jövedelmek el­bírálása, adózása.) A dolgo­zó társadalom többségére, a kereső nyugdíjasakra is ki­terjedő jövedelemadózás kö­zepette a végletekig élező­dik a társadalom érzékeny­sége a láthatatlan és kon­junkturális jövedelmeik meg­adóztatása iiráint. A tehó- tapasztalatok azt valószínű­sítik, hogy a személyi jö- vedelmadózás bevezetéséhez nem lesz könnyű megszerez­ni a társadalom megértését, egyetértését. Garamvölgyi István ■ A sátoraljaújhelyi El- zett Certa is megmé­rettetett. A piac mi­nősítette a munkáját. Az a piac, amely nem volt tekintettel arra, hogy alig másfél esztendeje igazítja önállóan sorsát ez a borso­di vállalat, s azt sem mél­tányolta, hogy több terüle­ten tapasztalatok nélkül kel­lett megvívnia a fennmara­dásért való harcot. A kol­lektíva azonban talpon ma­radt, sőt — ahogyan a gyár­ban fogalmazták —. egyre több lábon, tehát stabilab­ban áll. Fazekas Lászlónéval, a Certa kereskedelmi igazgatójával arról beszélgetünk, hogy mi volt a legnehezebb az önál­lóság első hónapjaiban. Egy hosszabb folyamat részeként említi az első időket, mert mint mondja, az 1986. janu­ár 1-i dátum ugyan fontos mérföldkő, de nem korszak- váltás a gyár életében. — Évek óta gyűjtöttük az információkat a piacról, a változó igényekről, a vár­ható divatirányzatokról. Ezek az adatok az önállósulás után lettek nagyon fontosak számunkra, mivel most már nekünk kellett jó döntése­ket hoznunk az üzletköté­sekről, a fejlesztések irá­nyairól — magyarázza az igazgató asszony. — A saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy igen erős a külföldi konku­rencia és kommersz termé­kekkel ma már egyetlen pi­acon sem lehet átütő sikert aratni. Nehezítette a mun­kánkat, hogy magyar nyers- anyagárakkal kellett a vi­lágpiacon is versenyképes árakat produkálni. Ehhez fejlett technika kellene, de a devizahiány miatt nincs lehetőségünk korszerű gépe­ket vásárolni. Elég kilátástalannak tűnik ilyen hátránnyal is vállalni a versenyt — jegyzem meg. Nem egészen — igazít ki Fazekas Lászlóné. Biztonsá­gos taktikát kellett kidolgoz­ni. A vezetés ezt abban lát­ta, hogy a lehetőségeihez mérten bővítette a gyárt­mánystruktúrát. Ezt nevezik ma Magyarországon „több lábon való állásnak”. Ma­gyarul: amíg korábban első­sorban épületvereteket, zá­rakat, járműzárakat gyár­tottak, addig ma már nagy biztonságú lakatokat, bútor­zárakat és szerszámokat is készítenek. A Miskolciéi Budapestig utazó idegen — akár sze­mélygépkocsin vagy vonaton utazik — idejéből telve, bi­zonyára csodálkozik az ab­lakból kitárulkozó zöldellő mezőkre. L/áthat legelésző jószágot, s elhanyagolt, ga­zos legelőket. Láthat kalász­ba szökő gabonatáblákat, s a táblákban vetetten ösvé­nyeket. Hát ez meg mi a csuda? — gondolhatja az idős gazda. Miféle új módi? — kérdezheti a fiatal. Egyenle­tes távolságban vetetten so­rok, pontosan keréknyomnyi szélességben. A szakember persze tudja. A művelőutas technológia honi hódításai­ról van szó, de vajon sejti-e, hogy e termesztési módszer hazai győzelme egy legen­dás hírű borsodi termelőszö­vetkezet vállalkozó kedvé­hez, s lelkiismeretes munká­jához kötődik. Dánfi Dezső, a Mezőke­resztesi Aranykalász Terme­lőszövetkezet elnöke így em­lékezik vissza a kezdeti időkre: — Tudja, mindig mondom, a véletlennek még a szerencsében is nagy sze­repe van. Ak okban az évek­ben, amikor a művelőutas technológia bevezetésének gondolata felvetődött, én még a Mezőkövesdi Búzaka­lász Termelőszövetkezetben dolgoztam. Volt nékem egy gépész jó ismerősöm, aki a gépkísérleti állomáson dol­gozott. Nos, ő említette elő­ször a dolgot, de akképpen, hogy a MÉM-tő.l az új ter­melési módszer kidolgozásá­nak gépkísérteti részét ők kapták meg. Már itt dolgoz­tam Mezőkeresztesen, ami­kor ismerősöm megkeresett. A technológia kialakult, de ki kellene próbálni. Rám — Felelevenítettük a ré­gi kereskedői szemléletet — mondja az igazgató asz- szony. — Bővítettük a ter­mékek körét és igyekszünk minél jobban kiszolgálni a vevőket. Ahol lehet, ott ver­senyeztetjük a partnereinket. Ma már több külkereske­delmi vállalattal dolgozunk együtt, s az kapja a meg­bízatások zömét, amelyik a legjobb üzletet szerzi a vál­lalatnak. Megállapodunk, hogy nem beszélünk tervszámokról és statisztikai adatokról, mert bármely pillanatban egy te­lefonhívás, vagy telexüze- net módosíthatja a következő hónapok munkáját. — Év elején meghatároz­ták a legfontosabb tenniva­lókat? — Természetesen, hiszen e nélkül nem lehetne irányí­tani, szervezni és számon- kérni a munkát. Erre az esztendőre közel egymilliárd forint árbevételt terveztünk, bár ez csak keretterv, mert év közben sok minden vál­tozhat a piacon. Szándéka­ink szerint 100 millió forin­tos szocialista és 200 millió forintos tőkés exportot sze­retnénk lebonyolítani. gondoltak, s a tsz-re, én pe­dig beleegyeztem. Igaz, csak száz hektárra vetettünk így gabonát, mégpedig először 1981 novemberében. Az elké­sett vetés okán az aratáskor nem beszélhettünk sikerek­ről, de sikertelenségről sem. A következő évben viszont a kísérletekbe bekapcsoló­dott a KITE is, s ekkor már 250 hektáros gabonatáblákon kapott helyet a művelőút. Emlékszem, akkoriban jöttek be az IH-s vetőgópek is, s a terület egy részét a kövesdi Matyó Tsz-től kölcsön kapott modern vetőgéppel vetettük, a többit a hagyományos ré­givel. Szóval, minden évben fejlődött valamicskét a tech­nológia, s minden évben na­gyobb és nagyobb sikereket könyvelhettünk el. A művelőutas technológia lényege, hogy a gabonatáb­lán azokat a sávokat, ahol az erő- és munkagép mozog, a jó növényápolási munkák elvégzése érdekében nem ve­tik be. Így a kerekek alatt nincs gabona, következéskép­pen nincs taposási veszteség sem. — Ha azt mondom, ily módon vetett táblákon a ve­tőmag -megtalvarítás nem je­lentős, többlettermés pedig nincs, igazat mondok. Fel­merült viszont akkor a kér­dés, miért is éri meg a A külföldi sikerekről kér­dezem a kereskedelmi igaz­gatót. Óvatosan fogalmaz, hiszen néhány tárgyalás még csak most kezdődött, tehát nem tenne jó elkiabálni az eredményt, vagy felelőtlenül tájékoztatni a közvéleményt. Sokat utaznak mostanában külföldre a cég képviselői, mert csak így tehet fölmér­ni az igényeket, megismer­kedni a konkurenciával és az üzleti partnerekkel. Ve­nezuelától Japánig közel harminc országban jártak, s több sikeres bemutatko­zás van már a hátuk mö­gött. — Szeretnénk, ha Kína és Japán is vásárolna termé­keinkből. A Skandináv or­szágok közül is többen kér­tek mintát, tehát javulnak az esélyeink. Különösen a nagy biztonságú ajtó- és ab­lakveretek, a mágneszárak és a páncéllakatok nyerték meg több ügyfelünk tetszé­sét. Elképzelhető, hogy egy olasz céggel közösen fogjuk gyártani a nagy biztonságú póncéllakatokat. Vegyes vál­lalatok alapítására is gon­doltunk, mert így könnyebb bejutni a számunkra eddig megközelíthetetlen piacok­ra. Ezzel kapcsolatban két technológia alkalmazása az alkalmazónak. Nos, nézzük. Az első lépés az elvetett nö­vények fej trágyázása, ame­lyet ily módon nem egyszer­re adunk lei, hanem akkor és annyiszor, amikor a nö­vény azt a fejlődésében meg­kívánja. Később a növény- védelmi munkákat is időben el tudjuk végezni. Nem za­varhat a szeles idő, hiszen a védőszer közvetlenül a növényre kijuttatható. Aztán. Ahogy a költségek alakulnak mostanság, bizony egyálta­lán nem elhanyagolandó, hogy a légi növényvédelem­nél lényegesen olcsóbb a föl­di. Üjafob érv, hogy a légi növényvédelemnél több gaz­daságnak kell összehangol­nia ezt a munkát, a földi­nél nem. A traktorost pedig a táblán a művelőút vezeti, így azon túl, hogy az ő munkája is könnyebb, nincs tiprási veszteség. Sarjúnö- vóny sincs, ennek megfele­lően pedig nem nehezíti a betakarítást az értékeden zöld mag. Ez egyébként a vetőmag-termesztésnél nagy előny. A művelőutas gabonater­mesztés nem magyar talál­mány. Európában sokfelé, de a világ élenjáró gabonater­melő országaiban is régóta alkalmazzák. Elsősorban ott, ahol szemben a légi növény­céggel jól haladnak a tár- gyalásaink. A Volkswagen­nel gépkocsizárak szállításá­ról folynak megbeszélések, s bízunk benne, hogy a Za- porozsec kooperációból is ki- vehetjük a részünket. — Nem vállalnak túl so­kat? — Nem célunk a minden­áron való piacszerzés. Csak annyi munkát akarunk vál­lalni, amennyivel leggazda­ságosabban tehet lekötni meglévő kapacitásainkat. Annyit viszont szereznünk kell! Van még lehetősége a Certának, hiszen újdonságo­kon is törik a fejüket. Most éppen egy olyan zár minta­darabjait készítették el, amely várhatóan nagy si­kert arat az autótulajdono­sok körében. Az úgyneve­zett üzemanyag-tápszivaty- tyú-zár tehetetlenné teszi a kocsilopást, mert az autó nem kap üzemanyagot. A zár kívülről nem látszik, te­hát rendkívül biztonságos. Ennyire biztonságos zárak­kal talán még a bizonytalan piacon is jó eredményekre számíthat a sátoraljaújhelyi Elzett Certa. védelemmel, a földi védetem a hatásosabb. Azaz, a ki­sebb táblákon, a kisebb gaz­daságokban. Köztudott, a magyar mezőgazdaság nö­vénytermesztését a kis-, vagy közepes nagyságú táblák, a tagolt földterületek jellem­zik. Szűkebb hazáink, Éiszak- Magyarország szántóterülete­it pedig még elektromos ve­zetékek is sűrűn behálózzák. A technológia itt mégsem terjed. Az okókat nehéz ke­resni. Talán ... — Tudja, amikor a ke­resztesi határban először kísérletezgettünk, bizony nem minden tagnak tetszett ez a megoldás. Nem értet­ték, hogyan tehet az, hogy a táblák bizonyos soraiba nem vetünk. Pazarlóknak, s pa­zarlásnak tartották. Aztán megszokták, ma pedig már mindannyian tudjuk, adott­ságainkat ismerve, ez a ter­mesztési módszer a legjobb megoldás, öt évvel ezelőtt egyébként országos bemuta­tót is szerveztünk. Képlete­sen szólva, az akkor elhin­tett mag sok helyütt termé­keny talajra talált, hiszen ma. például a KITE terme­lési rendszeren belül dolgo­zó gazdaságok, közel 75 ezer hektáron alkalmazzák a mű­velőutas teéhnológiát. Két­ségtelen, a megyehatáron belül sokan idegenkednek még ettől a megoldástól. Ne­kik, a kétkedőknek szoktam megmutatni ezeket a kalá­szokat — néz az elnök az íróasztalán díszlő kalászcso­korra. — Ezeket a művelő-' út széléről gyűjtöttem. Lát­ható, a szegély kalászai is maggal teltek, egészségesek. Gazdászként bátran mond­hatom, gazdag termést ígér­nek. sA Balogh Andrea: űz Fónagy István ■nnnHMi Keresztesen már gyakorlat Ä » I ## r . f jr I # művelő ut hódítása Legalább egymillió variáció szavatolja a mágneszárak biztonságát. Bal oldali képünkön a kul­csokat mágnesezik. A jobb oldali felvételen az újonnan készült szerszám pontosságát ellenőrzik.

Next

/
Thumbnails
Contents