Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-18 / 142. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 2 1987. június 18., csütörtök Budapestre érkezett Eduard Sevardnadze (Folytatás az 1. oldalról) Kegyeleles megemlékezés­sel kezdődött a szovjet dip­lomácia vezetőjének buda­pesti programja: Eduard Se­vardnadze megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. Ezt követően elhelyezte a kegyelet virá­gait a Dózsa György úton a Lenin szobor talapzatán. A Városligetből a Szabadság térre vezetett útja, ahol a Szovjet Hősök Emlékművé­nél koszorúzott. A délelőtti órákban a Kül­ügyminisztériumban megkez­dődtek a hivatalos magyar —szovjet külügyminiszteri tárgyalások. Várkonyi Péter és Eduard Sevardnadze tá­jékoztatta egymást országaik helyzetéről, véleményt cse­réltek a két ország közötti kapcsolatok fejlődéséről. A külügyminiszterek áttekintet­ték a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. A szívélyes, baráti légkö­rű tárgyaláson tájékoztatták egymást az együttműködés további kibontakoztatására irányuló kölcsönös törekvé­sekről, értékelték a két kül­ügyminisztérium közötti gyümölcsöző együttműkö­dést. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnöke délután az Országházban fo­gadta Eduard Sevardnadzét. Lázár György és Eduard Sevardnadze véleményt cse­rélt a szocialista építés kér­déseiről. Eduard Sevardnadze első­napi budapesti programja a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házában folytatódott, ahol a tájékoztatót követően Eduard Sevardnadze megte­kintette a kulturális köz­pont legújabb kiállítását, amelyen négy grúz képző­művész alkotásai láthatók. A negyven képen a művé­szek szülőföldjének tájai, városai, s jellegzetes grúz portrék elevenednek meg. Este Várkonyi Péter és felesége díszvacsorát adott Eduard Sevardnadze és fe­lesége tiszteletére a Gundel Étterem Kongresszusi ter­mében. A vacsorán a két külügyminiszter pohárkö­szöntőt mondott. (MTI) Saját erővel és segítséggel (Folytaás az 1. oldalról) vei, már önmagában talán ez is reményt nyújt bizo­nyos vágyak teljesüléséhez, bár a tegnapi ülésen is több­ször elhangzott: illúziókat kár lenne dédelgetnünk, pár év múltán még nemigen lesznek látványos eredmé­nyek. Valamilyen eredmények azonban mindenképpen lesz­nek. Egyrészt a központi tá­mogatásból rendelkezésre ál­ló pénz segítségével, más­részt pedig — ezt több fel­szólaló is hangoztatta — a saját erő mobilizálásával, a helyi lehetőségek minél jobb hasznosításával. Hiszen nem lehet vitás, hogy hazánknak szüksége van a Bodrogköz földjeinek termésére, a Hegyköz ásványaira, ter­mészeti kincseire, a Csere­hát nehezen művelhető dombjain megtermő értékek­re. Egyetlen ország sem mondhat le 17 ezer hektár földről. Jelenleg ennyi szán­tó áll parlagon az említett térségekben, de még hozzá kell számítanunk a gondo­zatlan, műveletlen réteket, legelőket, gyümölcsösöket is. Az eddigi tanulmányok, a felszólalások is első helyre tették az elvándorlás, a tér­ség elszegényedésének nyil­vánvaló okát: a helybéli (közeli) munkalehetőség hiá­nyát. Az ipartelepítés az egyik nagy tennivaló, de a mezőgazdaság termelésének javítása szintén szorosan ide tartozik. Külön tanulmányt lehetne elkészíteni csupán a tegnapi ülés felszólalásainak ama részéből, melyek a köz­lekedéssel foglalkoztak, ne­vezetesen — a kisvasút meg­szüntetése után — egy igazi vasút szükségességével, mely a térségben élőknek gyakor­latilag minden vonatkozás­ban javítana az életszínvo­nalán, hozzájárulna az el­vándorlás csökkentéséhez is. A térség fejlesztésének ügye az ott élő embereken túl nyilvánvalóan mindahá- nyunk ügye is. Az eredmé­nyek eléréséhez szükség van minden jó szándékú tenni akarásra. A tegnapi bizott­sági ülés bizonyság rá, hogy a népront ugyancsak része ennek az erőnek. Az encsi agrár szabadegyetemről Nemrégiben fejeződött be az az előadás-sorozat, me­lyet a szakemberek encsi agrár szabadegyetem címen jegyeznek. Valóban jegyez­nek, mert az immáron ha­gyományosnak nevezhető elő­adásokon sokan részt vet­tek az Encs környéki üze­mekből, termelőszövetkeze­tekből. Ebben az esztendő­ben bővült a kör; nem csu­pán mezőgazdasági, hanem olyan — a mai gazdasági ve­zetőknek szinte elengedhe­tetlen -— téma is szerepelt, mint a bankrendszer, annak átszervezésének eddigi ta­pasztalatai. Az agrár szabadegyetem célja a középszintű vezetők továbbképzése. Valószínű ez sikerült is, amit jól mutat az, hogy sok kérdés elhang­zott az előadások során, to­vábbá az is előfordult, hogy a szakemberek 4—5 órát is vitáztak egy-egv témáról. VÁLLALATOK, SZÖVETKEZETEK! Kapacitást kínálunk betonacél megmunkálásra, szerelésre, típus és egyedi vasbeton-termékek gyártására Érdeklődni lehet: BMTÉV Előregyártó Üzem Mályi, Kistokaji út Bernáth Béla üzemvezetőnél + Telefon: 41-227 Befejeződtek a magyar-kínai megbeszélések partelepítés és hatásai leninvárosban (Folytaás az 1. oldalról) fogadtatásáról, illetve a ma­gyar vezetőkkel folytatott tárgyalásairól. A megbeszé­léseket sikeresnek, eredmé­nyesnek minősítette. A találkozót követően a Parlament delegációs termé­ben megtartott zárótárgya­lással befejeződtek a hivata­los magyar—kínai megbeszé­lések. A magyar és a kínai veze­tők tárgyalásainak eredmé­nyeit összegezve a zárómeg­beszélésen kölcsönösen meg­állapították, hogy az elvtársi légkörű találkozón hasznos eszmecserét folytattak a két­oldalú kapcsolatok széles köréről. Hangsúlyozták, hogy a baráti szálak erősítésével a kontaktusok fejlesztésére törekednek a párt-, az álla­mi, a társadalmi, a kulturá­lis és a gazdasági életben egyaránt. A nemzetközi élet fejle­ményeit áttekintve megelé­gedéssel állapították meg. hogy a két ország eltérő helyzete és lehetőségei el­lenére az alapvető kérdések­ben — így például a béke biztosításának ügyében, a biztonság megőrzésében — azonos a magyar, illetve a kínai álláspont. Hazánk — mutattak rá magyar részről — a Varsói Szerződés tagjaként aktívan részt vesz a nemzetközi élet­ben. A magyar külpolitika megítélését tolmácsolva Ká­dár János nagyra értékelte a kínai vezetők határozott állásfoglalását a leszerelésért és a békéért folytatott harc mellett. (Folytatás az 1. oldalról) azonban csak három hóna­pon belül, 6 százaléka pe­dig ennél is hosszabb idő után tudott csak elhelyez­kedni. A korábbi időszakhoz képest csaknem kétszeresére nőtt azoknak a száma, akik egy hónapnál hosszabb ide­ig szerepeltek a munkaköz­vetítők várakozási listáin. A munkavállalás lehető­ségei körzetenként és szak­mánként, munkakörönként igen eltérőek. Az elhelyez­kedni szándékozóknak 44 szá­zaléka 4 megyében, Szabolcs- Szatmár, Szolnok,'Borsod és Heves megyékben fordult a munkaközvetítő szervekhez. E körzetekben különösen nehezen találnak munkát a szakképzetlen dolgozók. A segédmunkások elhelyezke­dési kilátásai bizonyos váro­sokban igen kedvezőtlenek. Miskolcon például 239 je­lentkezőnek mindössze 76 ál­láshelyet tartanak nyilván, míg Karcagon 180 szakkép­zetlen dolgozó részére 6, Özdon pedig a 229 segéd- munká~a jelentkezőnek már csak 7 álláslehetőség kínál­kozik. Ózdon a betanított munkásoknak és a szellemi dolgozóknak sem tudnak ele­gendő munkahelyet felaján­lani. Míg országos átlagban csökkentek a munkaerő irán­ti igények, addig a Békés, Győr-Sopron, Hajdú-Bihar, Heves, Somogy és Vas me­gyei vállalatok 0,4—24 szá­zalékkal több új dolgozót szándékoztak felvenni, mint negyedévvel korábban. A legtöbb betöltetlen álláshely változatlanul a fővárosban van. Az elhelyezkedési lehe­tőségek nagyban függnek at­tól is, hogy kinek milyen szakmája, milyen végzettsé­ge van. Magasabb szintű ve­zetőket, képzett közgazdá­szokat és mérnököket példá­ul csak elvétve keresnek a munkaközvetítők segítségé­vel a vállalatok. Változatla­nul vannak olyan hiány­szakmák is, amelyekben a jelentkezők akár több állás- ajánlat között is válogathat­nak. A legkeresettebbek a E kérdéskört érintve ma­gyar részről hangsúlyozták: hazánk támogatja a köze­pes- és rövid hatótávolságú atomfegyverek felszámolásá­ra irányuló szovjet javasla­tokat, a szovjet—amerikai tárgyalások sikeres befeje­zését, aminek kiemelkedő jelentősége van a béke meg­óvásában. Egy szovjet— amerikai megállapodás Hi­rosima óta az első olyan egyezmény lenne, amely az atomfegyverek csökkentésé­re irányul — hangoztatta Kádár János. Kína a világbéke megőr­zésében betöltött szerepe tu­datában üdvözli a közepes- és a rövid hatótávolságú fegyverekről folyó szovjet— amerikai párbeszédet — mu­tatott rá Csao Ce-'jang —, és reményét fejezte ki, hogy a felek megállapodásra jut­nak. A hivatalos megbeszélések befejeztével két egyezményt írtak alá a Parlament kupo­lacsarnokában. A magyar— kínai hosszú távú gazdasá­gi és tudományos-műszaki együttműködés főbb irányait kijelölő dokumentumot Lá­zár György és Csao Ce-jang látta el kézjegyével. A kulturális és tudomá­nyos együttműködésről szóló megállapodást, amely az 1951-ben megkötött egyez­ményt újítja meg. Bényi Jó­zsef és Csien Csi-csen kül­ügyminiszter-helyettesek ír­ták alá. A nap folyamán magyar és kínai vezetők, szakértők parlnertárgyalásokat tartot­tak a vendégek szállásán. lakatosok, s ezen belül is a géplakatosok. Számukra a kínálkozó álláslehetőségek felét Budapesten, illetve Pest és Borsod megyékben tartják nyilván. Ugyancsak szívesen vennének fel a vál­lalatok textilkonfekcionáló- kat, elsősorban Békés, Borsod és Hajdú-Bihar megyei munkahelyekre. A kőművesek szinte az egész országban keresettek, de Budapesten, illetve Veszp­rém, Szolnok és Pest me­gyékben az átlagosnál is több munkaalkalom kínálko­zik számukra. Ugyancsak a hiányszakmák közé tartozik még a forgácsoló, a villany­szerelő, a gépjárműszerelő, az autóbusz- és a tehergép­kocsivezető, az ács-állványo­zó és az élelmiszerbolti el­adó. (MTI) A környezetvédelmi világ­napon hirdették ki a tele­püléstisztasági verseny vég­eredményét. A Vöröskereszt és a népfront által meghir­detett vetélkedőben — mint azt lapunkban már közöl­tük — a községek kategóriá­jában Hercegkút végzett az élen. Hoffmann János ta­nácselnöktől arról érdeklőd­tünk, minek tulajdonítja a szép sikert. — A versenyben két éve a harmadik helyet szereztük meg, tavaly másodikok let­tünk, ebben az évben pedig elsők. Hercegkúton évente nyolc-tíz házat, illetve csa­ládot tüntetnek ki a „Tiszta udvar — rendes ház” cím­mel. Ma már mindenütt sok­kal kisebb a jószágállomány, mint régebben, így köny- nyebb rendben tartani a há­zakat is. Igaz, ennek hátrá­nyát megérzi a népgazdaság, de egyre kevesebben bajlód­nak állattartással. — A kerteket, a házak előtti zöldterületet ősszel ár­vácskával ültetik be az em­(Folytatás az 1. oldalról) leg az itteni üzemeknek ki­emelkedő szerepe van. Hi­szen itt található az olefin­műből, olajfinomítóból és erőműből álló petrolkémiai bázis, amely az évek során az energia-, 3 nyersanyag-, továbbá a félkész- és kész­termékcsere egyik központ­ja lett. Az ipari nagyválla­latok, a Tiszai Vegyi Kom­binát, a Tiszai Erőmű Vál­lalat, a Tiszai Kőolajipari Vállalat termelési értéke 1985-ben meghaladta a 46 milliárd forintot. Az egy dolgozóra jutó termelési ér­tékátlag az országos átlag­nál lényegesen kedvezőbb. A hazai igények kielégítése mellett a vegyipari üzemek figyelemre méltó eredmé­nyeket értek el az export- tevékenységben is. A nagy­üzemek fejlődése összhang­ban van a város hosszú távú fejlesztési elképzeléseivel. A térség községeiben levő ipari létesítmények döntő többsége az elmúlt öt évben épült meg. A Minőségi Ci­pőgyár tiszakeszi gyáregy­sége például segített a fog­lalkoztatási gondok megol­dásában. Az intenzív ipar- telepítéshez és a városépí­téshez kapcsolódott az épí­tő- és szerelőipari egységek letelepítése. Az itt dolgozók, a nagyberuházások befeje­zése után az üzemek fel­újítási, bővítési munkálata­it, illetőleg a városfejlesztési feladatok egy részét vállal­ják magukra. Leninvárosban és környé­kén tíz mezőgazdasági ter­melőszövetkezet működik, 36 ezer hektáros területen. A rossz termőföld, a belvíz és az elemi károk okozta ked­vezőtlen hatásokat — ame­lyek rontották az alaptevé­kenység jövedelmezőségét —, melléküzemágak beindítá­sával igyekeztek ellensú­lyozni. A szövetkezetek ter­melési szerkezetében a jö­vőben lényeges változás nem várható. Eredményeik megőrzése, illetve javítása érdekében ezért a figyelmet a gazdaságok együttműkö­désének a javítására, a ter­melési ráfordítások csökken­tésére kell fordítani. A Tisza partján lévő vá­rosban 1970—85 között épí­tették meg a jelenlegi la­kásállomány 62 százalékát. Ennek több, mint 80 száza­léka állami beruházású volt, a 80-as évektől azonban egyre több új otthon ké­szült magánerőből. Hosszú távon, az ezredfordulóig vár­hatóan még tovább emel­kedik ez az arány, amely­berek, aztán az év folya­mán mindenki négyszer is virágot cserél. Ez hét-nyolc- száz forintos költség éven­te, de az állandóra ültetett rózsákat is pótolják, ahol szükséges. Az is lakossági kezdeményezés voll, hogy a házak elé meggyfákat ültet­nek, alatta, körötte füvesíte­nek. — Nemcsak a település- tisztasági versenyen értünk el ilyen jó eredményt, ha­nem a társadalmi munka­végzésben is. Ebben az év­ben harmadik lett közsé­günk. 1984-ig elég sokan el­költöztek a falúból, főleg Patakra. Ez a folyamat az­óta megállt, többen vissza­költöztek, s már csak dol­gozni járnak el a közeli városokba. Patakon, Üjhe- lyen körülbelül 250-en vál­laltak munkát, de naponta 18 pár buszjárat közlekedik hozzánk, nem gond az uta­zás, a megélhetés pedig csak olcsóbb Itt. Üj, több szintes házakat építenek, és az évek óta stagnáló lélekszám is hez elegendő terület van. Az építkezők igényeinek ki­elégítéséhez igazodnak a te­lekkínálattal a Szederkény városrészben és Saj ószöge­den. A városban meglehetősen magas a bejáró dolgozók száma, akik többnyire autó­buszon közlekednek. Jólle­het a térségben egyetlen olyan község sincs, amely­nek megközelítése tovább tartana egy óránál, mégsem mondható zökkenőmentes­nek a közlekedés. A 35-ös számú út zsúfolt, túltelített. Nehézséget okoznak a szűk átkelési szakaszok is, nem beszélve a polgári Tisza-híd romló műszaki állapotáról. A hetedik ötéves tervciklus végére tervezik a sajóörösi összekötő út megépítését, amely várhatóan tehermen­tesíti majd a főutat. A 35- ös számú út Nyékládháza— Leninváros közötti szaka­szának négynyomtávosításá- ra, a településeket elkerülő új nyomvanalak kiépítésére azonban ezután is szükség lesz. A Tisza-híd újjáépíté­se a nyolcvanas évek végé­nek terveiben szerepel. Kiegyensúlyozottsággal, kulturált vásárlói körül­ményekkel jellemezhető a város kereskedelmi ellátá­sa. Az új üzemelési formák, a magánkereskedelem tér­hódítása érezhetően javítot­ta a fogyasztási cikkek kí­nálatát. A hatodik ötéves tervidőszakban megépült a városközponti piac, a vas­udvar, a kertészkedők bolt­ja, édességbolt, óra- és ék­szerbolt, Minő cipőbolt, hogy csupán néhányat em­lítsünk az új egységekből. A következő években a vendéglátóipari létesítmé­nyek számának visszaszorí­tásával párhuzamosan a ke­reskedelmi hálózat további bővítése várható. Dinamiku­san fejlődött az egészség- ügyi ellátás is. Korszerű mű­szerek és gépek segítik a gyógyítómunkát, javult az alapfokú körzeti ellátás, az üzemegészségügyi munka színvonala. A szakorvosi el­látás már a városon kívüli körzetekre is kiterjed. Tizenöt esztendő alatt, 1970—85 között a városban háromszorosára emelkedett az óvodai férőhelyek szá­ma, és jelentősen javult az általános iskolák tárgyi fel­tétele. A középfokú képzés­ben azonban a korábbinál nagyobb gondot kell fordí­tani az iskolák gép- és mű­szerállományának cseréjére, a korszerű technikai eszkö­zök beszerzésére. emelkedni fog talán, mert bár kevesebb a házasságkö­tés, mint régebben, ebben az évben 16 pár kezdi meg a közös életet. — De nemcsak Hercegkú­ton, hanem társközségünk­ben, Makkoshotykán is épít­keznek a fiatalok. Parkot, utat építettünk a lakossság önzetlen segítségével, így majdnem háromezer forint jut egy főre az elvégzett társadalmi munka értékéből. Különösebb fejlesztésre egy ilyen kis község nemigen gondolhat, az intézmények fenntartása sok pénzt elvisz, alig marad fejlesztésre. De- hát ez a fontosabb. Azért az idén megoldjuk Herceg­kúton az óvoda központi fűtését, Makkoshotykán pe­dig a művelődési házat kell felújítani — fejezte be be­számolóját Hoffmann János. Az első helyezettnek járó szép porcelánváza azóta már az elnök irodáját díszíti. (sz—i) Az első negyedév munkaerő-mérlege (monos) Hercegkúti győzelem

Next

/
Thumbnails
Contents