Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-15 / 139. szám
1987. június 15., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 A mezőkövesdi kenyérgyárban Izletesebb a péksütemény — gazdagabb a választék A Kazincbarcikai Sütőipari Vállalat termékei megyénk településeinek több, mint a felén megtalálhatók. Csaknem háromszázötvenezer lakos napi kenyér és péksütemény ellátásáról gondoskodnak. A vállalat tizenöt termelőegysége közül a harmadik legnagyobb, a mezőkövesdi kenyérgyár. Legutóbb, amikor a Mezőkövesd Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága értékelte munkájukat, akkor arról is szó volt, hogy néhány községben későn és gyakorta nem éppen kifogástalan minőségben érkezik meg a kenyér. Nos. mi történt az eltelt évek alatt? Elégedettek-e a kereskedelmi partnerek és a vásárlók a gyár „termékeivel”? Az ellátási körzetbe Mezőkövesd és a volt járási községeken kívül beletartozik Tiszabábolna, Tiszadorogma és Ernőd. A kereskedelmi partnerekkel megkötött, ötéves szállítási szerződés értelmében naponta éi kezik áru az egységekbe. Mezőkövesd és Mezőkeresztes nagyobb üzleteibe azonban egy napon kétszer is visznek a termékekből. Az ellátás javítása, a választék bővítése érdekében — a vállalat más egységeiben gyártott, tartós és félkész termékekből, mint például mézeslapból, piskótalekercsből, réteslapból, levelestésztából — meghatározott napokon túrajáratok segítségével juttatják el a kívánt mennyiséget a kereskedelmi egységekbe. A mezőkövesdi kenyérgyárban 1962-ben kezdődött meg a termelés, a süteményes üzemet 1963-ban építették. A gondos karbantartásnak köszönhetően a kenyérgyár ma megfelel a követelményeknek. A hatodik ötéves tervidőszakban az elhasználódott, korszerűtlen széntüzelésű központifűtéses kazánokat ugyanis kényszerűségből olajfűtésűre cserélték. A városi földgázprogramhoz csatlakozva pedig később bevezették a földgázt. Így régi kemencék helyett most már korszerű, a nehéz fizikai munkát is kiváltó automatikus kemencék működnek. Az új kemencék hősugárzása alacsonyabb, mint a korábban alkalmazottaké, így hát a korszerűsítéssel lényegesen javítottak a dolgozók munkakörülményein is. A kenyérgyárral ellentétben, a süteményes üzem a megnövekedett igényeket már nehezen tudja kielégíteni. A tervben szereplő üzemi rekonstrukció megvalósulásával viszont minden bizonnyal ez a gondja is megoldódik a helybélieknek. Brikettet vegyenek! Csendes szénakció ' Kezdetben a termelők jól felfogott érdekei miatt hirdették meg tél utóján a kedvezményes tüzelőanyag-vásárlási akciót, ugyanis a bányamunka jellegéből adódóan a jó idő beállta után sem lehet visszafogni a termelést. Emiatt már nyár elejére tetemes szénmennyiség halmozódott fel a bányák és Tüzép-telepek udvarán. A kormány által anyagilag támogatott akció nagy népszerűségnek örvendett a vásárlók körében, hiszen akinek volt tárolási lehetősége, az jóval olcsóbban biztosíthatta téli tüzelőjét. A kedvezményeket mindig annak függvényében hirdették meg, hogy melyik szénféleségből mennyi eladatlan készlet volt. A nyolcvanas évek elején lett ennek igen nagy jelentősége, amikor az ország néhány területén szénhiány tette kétségessé az akció sikerét. Az eredeti szándék — mármint a termelő vállalatok üzletpolitikai szempontja — elveszítette jelentőségét, mert a hiány miatt az igénytől csak jóval kevesebb készlettel rendelkeztek a kereskedők. Szociálpolitikai jelentősége lett a kedvezményes szénakciónak, ugyanis intézkedés született arra, hogy elsősorban az utalvánnyal rendelkező nyugdíjasoknak és dolgozóknak kell juttatni az olcsóbb tüzelőből. A központi támogatás mértéke annak ellenére sem változott, hogy 1983-ban, majd 1985-ben emelkedett a fogyasztói ár, a termelői ár pedig szinte évente menetrendszerűen lett magasabb. Ugyanannyi pénzért tehát kevesebb tüzelőt lehetett olcsóbban értékesíteni, nem is beszélve arról, hogy a szénhiány idején az eladható termékek köre is szűkült. Ezt importból származó szenekkel igyekeztek kiegyenlíteni az illetékesek, ám ezek méregdrágának bizonyultak, bár a legnehezebb szénhiányos időben az egyetlen fű- tenivalót jelentették a vásárlók számára. Tavaly már megszűntek a nagy sorbanállások, a veszekedések a Tüzép-telepek előtt. Ha voltak is fennakadások, a pincékbe jutott tüzelő. Ennek ellenére már számolni leheteti azzal, hogy más irányba tolódik el a kedvezményes tüzelőanyagvásárlási akció, mivel több bányavállalat, így a borsodi vállalat tervét is csökkentették. Ez a tendencia már év elején érződött, amikor a Borsodi Szénbányák Vállalat a korábbitól kevesebb mennyiséget ajánlott fel a Tüzépeknek. Ennek következményeként az akcióban is csökkent az olcsóbban megvásárolható szén mennyisége. Mi lett több? A brikett. Amíg szénből a tavalyi mennyiségnek csak a harmadát lehetett értékesíteni, addig brikettből csaknem korlátlan mennyiséget! A március 16-án indult akció annak rendje és módja szerint a szokott időben befejeződött, ám brikettre még június közepén is 18 forint kedvezményt ad mázsánként a Tüzép. Május közepéig ?8 ezer tonna szenet, ezen belül is elsősorban borsodit vásároltak olcsóbban a vevők, brikettből eddig 2800 tonnát, ami háromszorosa a korábban eladott mennyiségnek. A Tüzéptől kapott információ szerint addig lesz kedvezmény brikettre, amíg a készlet tart. Az utánpótlásban bízhatunk, mert Tokodon már működik az új brikettgyár. Csendes volt ez a mostani szénakció. Remélhetően ilyen nyugodt lesz a következő fűtési idény is. Fónagy István Import helyett Lapunkban nemrég hírt adtunk róla, hogy a Borsodi Vegyi Kombinátban világbanki kölcsönnel megkezdődött a poliuretánké- mia egyik fontos alapanyagának, az MDI-nek gyártásához szükséges új üzem építése. Most ennek az üzemnek a háttériparát jelentő beruházás, illetve fejlesztés előkészítéséről adunk hírt. A kazincbarcikai üzem igényeinek kiszolgálására az ÉMV-ben, ugyanis felújítják, illetve bővítik a meglevő formaldehid üzemet. A rekonstrukció és fejlesztés előzményeként meg kell említeni, hogy Sajóbá- bonyban 1966-ban építettek fel egy évente 30 ezer tonna teljesítményű üzemet, ami azóta húsz éven át nagyjából kielégítette a hazai igényeket. Ennek az üzemnek a nagysága azonban arra már nem elegendő, hogy a Borsodi Vegyi Kombinátban felépülő új üzem szükségleteit is fedezze. Most az MDI üzem megvalósulása vetette föl azt az igényt, hogy a rekonstrukció kapcsán az ÉMV-ben a formaldehid üzem teljesítményét 45 ezer tonnára növeljék. Erre a feladatra komplett műszaki terveket dolgoztunk ki — mondja Grega József főosztályvezető. — A terv megvalósítására az elmúlt évben hitelkérelmet nyújtottunk be a Magyar Hitelbank Rt-hez és most a nemrég befejeződött BNV alkalmával a bank és az ÉMV vezetői aláírták a 207 millió forintról szóló hitel- szerződést. Ennek a lényege, hogy a Kazincbarcikán felépülő MDI üzem beindulásáig, 1989 második félévéig Sajóbábonyban is megvalósul a formaldehid üzemi rekonstrukció, s az üzem az egyéb hazai igények kielégítése mellett ellátja majd az újonnan belépő gyárat is alapanyaggal. A kapacitásnövelő rekonstrukció fejlesztési dokumentációját a Vegyterv készítette, a megvalósításban pedig egyebek között a Gyár- és Gépszerelő, a Villanyszerelőipari Vállalat, a Gép- és Felvonószerelő Vállalat, a Vízügyi Építő Vállalat, valamint az Országos Szakipari Vállalat vesz részt. Ez az új fejlesztési irány a hazai vegyipar jelenleg legdinamikusabban fejlődő ágazata, és része a termék- szerkezet átalakításának. II. G. Mint c kétágas gémei sorakoznak a gyártószalagon a viharkapocs-gyártás „szegecselő" gépei. A réz reneszánsza Manufaktúra a Bodrounarton Meghökkentő látvány: a hajó lassan átúszik a két épület között, de annyira lassan halad az árral szemben, hogy, aki csak felületes pillantást vet a folyóra, a hajót is csak egy harmadik szokatlan stílusú építménynek véli. De ahogy a tatja eltűnik, marad a már százéves major látványa, amely egy évszázad alatt kívülről szinte semmit nem változott. Valamikor az egyházi birtok majorja volt, majd kibérelte a termelőszövetkezet; irodát, műhelyt, istállót rendeztek itt be. A folyó továbbra is a falak tövét mossa, egy-egy árhullám átcsap a küszöbön, de ami bent a termekben történik, annak nem sok köze van a mezőgazdasághoz. Pedig a bodrogolaszi Búzakalász Termelőszövet két üzemének adnak helyet e régi falak. Az iroda, a korszerű gépekkel felszerelt forgácsoló, s lakatos részleg új telepre költözött. Ami gép itt maradt, annak inkább múzeumban lenne a helye ... Egyed András, a szövetkezet elnöke: — Ezeket az üzemeket, akkor hoztuk létre, amikor a fővárosból kezdtünk kivonulni, hogy helyben telepítsünk ipart. Természetesen olyan részlegeket alakíthattunk ki, amelyekre nem kellett sokat áldozni, a betanítás nem vett el hosszú időt, s piac is ígérkezett. Kezdetben, ezért elsősorban „hiánycikkeket” kezdtünk gyártatni, bár tudtuk, a kereskedelmi megrendelés meglehetősen bizonytalan, így szinte egvidöben mi is megkezdtük a piackutatást. Meg is lett a sikere! A Bodrogolasziban rugókká tekercselt huzalok a mai napig is a nagyüzemek igényelt termékeivé váltak. Hogy miért? Erre Bíró László csoportvezető adott magyarázatot: — Mindent elvállalunk, a lehető legrövidebb időre. Több ezer féle rugót tudunk tekercselni, a 0,2 milliméteres átmérőtől kezdve, a több centiméteres változatokig. A cél a tökéletes minőség. Sokan mondták, vannak, akik olcsóbban vállalkoznak tekercselésre. de a megrendelők mégis hozzánk jönnek. Mi betartjuk a határidőt, s a gyár azt kapja, amit megrendelt tőlünk. Ez nagyon lényeges. Nem egy műszeripari vállalatunk szab meg például kéthetes határidőt, hiszen exportkötelezettségét csak úgy tudja teljesíteni, ha ezek a rugók időben az előírt minőségben a rendelkezésére állnak. Nem véletlenül jó partnerük a Medicor, s a többi nagy műszeripari nagyvállalat. Egy kisebb tanulmányt megérne, hogyan rendezték be ezeket az üzemeket. Gyártósorról itt szó sincs. A beérkező megrendelésre azonnal indul az anyagbeszerző, hiszen az alapanyagkészlet minimális. A gyártógépek egy része házilagos megoldás. Hárommillió forintba kerülő félautomata gépek helyett mindössze 150 ezret érő berendezéseken dolgoznak az asszonyok, lényeges minőségi kifogás nélkül. Villámgyorsan tudnak váltani, az átállás órákba kerül csak. Persze figyelni nagyon kell, sokszor csak szemre, ügyes ujjakra hagyatkozhatnak, de úgy tűnik, ezzel van a legkevesebb gond. Szaporán jár a pedál az asszonyok lába alatt a másik üzemegységben is. Itt azt gyártják, ami egykor hiánycikknek számított, a palatetők nélkülözhetetlen kötőelemét, a viharkapcsot. Bár távlatilag a magánerős építkezések arányának eltolódása miatt keresleti piacra lehetett számolni, ám az elmúlt években a megrendelések elmaradtak, a termelés visz- szaesett. Idén viszont már 20—25 millió darab alumi- niumkapocsra van ismét igény, de egy új termékkel, amellyel nemrégiben jelentkeztek — pótolhatják a kiesett árbevételt. — Egyre divatosabb manapság a réz. Elsősorban műemlékvédelmi palák rögzítéséhez használják a vörösréz kötőelemet, — s mivel ez a tetődísz divat — egyre nagyobb mennyiségben. Idén ötmillió darabot adunk át a kereskedelemnek, s ráadásul mivel az országban csak mi gyártjuk, a szintén színesfémből készült taréjkapcsot a kúpcserepekhez, a nyereségünk csak nőhet. Ugyancsak nyomni kell a pedált ahhoz, hogy a napi több ezer darabos norma meglegyen. Egy mai iparszervezőt biztosan kiverné a hideg, ha ezeket az istállókból átalakított műhelyeket meglátná. De találkozhatna negyvennégy elégedett emberrel, akiknek nem kell bejárniuk, akik helyben munka- lehetőséget kaptak. És találkozhatna elégedett vezetőkkel, hiszen 13 millió forintnyi érték termelődik meg itt évente, s ez az érték haszonnal termelődik meg! Ennyit ér a manufaktúra a Bodrogpartján. —kármán— —balogh— Mérik a rugókat. A minőségellenőrzés mindennapi fel adat...
