Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-13 / 138. szám

1987. június 13., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Megnyitották az ÁB-sportnapokat Mozgalmas lesz a hét vége a kazincbarcikai sporttelepen, ahol péntektől vasárnapig rendezik meg a X. Állami Biztosító sportnapok orszá­gos döntőjét. A KVSE sta­dionja ideális színhelynek ígérkezik, minden együtt van, hogy a 350 sportoló iz­galmas versengés során dönt­se el az érmék és helyezé­sek sorsát. Pénteken délután 3 óra­ikor dr. Deák Andrea, az Ál­lami Biztosító vezérigazgató­ja nyitotta meg az eseményt, jó versenyzést és sportsze­rű küzdelmeiket kívánva a résztvevőiknek. Ma és hol­nap 9 órától kísérhetők fi­gyelemmel a versenyek. Egyre élesebb a küzdelem Osztályozó Kazincbarcikán A labdarúgás második vonalában talán még soha nem dúlt ilyen késhegyre menő, kiélezett csata a fel­jutásért és a kiesés elkerü­léséért, mint a hajrájához ér­kezett idei bajnokságban. A borsodi együttesék azért harcolnak, hogy meghosz- szaibbítsák második vonal­beli tagságukat. Papíron az ózdiak helyzete látszik jó­val nehezebbnek, hiszen két­szer mennék idegenbe, míg a DVTK-nak „mindössze” hazai összecsapásait kell hozni, s elmúlnak a gon­dok. A piros-fehérök vasárnap a Budafokot látják vendé­gül. A fővárosi gárda ag­gasztó helyzetben van, s ha nyerne Diósgyőrött, megelőzné a DVTK-t! Ilyes­mire természetesen még gondolni sem szabad, a vas­gyáriak előtt ismét csak egy cél lebeghet: akármilyen módon, de le kell gyűrni a Budafokot! S mivel az utób­bi hetekben itthon a fon­tos találkozókon nem volt gond, hozta a pontokat a gárda, joggal bízhatunk ab­ban, hogy ezúttal sem lesz másiként. Száger György ve­zető edző támadóbb szellem­ben szerepelteti együttesét, mint Vácott (ott jobbára csak védekeztek), mert a győzelemhez gólokat kell lőni. Vasárnap igazán elkél majd a szurkolói biztatás, bizonyára az .igazi drukke­rek átérzik, mennyit segít­hetnek együttesüknek. Az Özdi Kohász a Bp. Vo­lánhoz látogat. A közleke­désiek a feljutásért harcol­nak, az ÓKSE a kiesés elől menekül. Hatalmas bravúr­nak számítana egy pont ki­harcolása, mert ez jó esélyt teremtene a bentmaradás kivívásához. Diósgyőrött Makó, a fővá­rosban Kiss G. fújja majd a sípot a vasárnap délután 5 órakor kezdődő találkozó­kon. A forduló további mér­kőzései: Komló—Metripond, Csepel—Kaposvár, Nyíregy­háza—Veszprém, Keszthely —Váci Izzó, Baja—Nagy­kanizsa. Szekszárd—Salgó­tarján, Szolnok—Ganz MÁ- VAG, Szarvas—Szeged SC. * Az NB I-ben a hét végén kapuzárásra kerül sor. Csak néhány helyezés vitatott, a fontosabb kérdések már ko­rábban választ kaptak. A párosítás: Siófok—Vasas, Eger SE—Pécsi MSC, Bé­késcsaba—Haladás, Debre­cen—Bp. Honvéd, MTK-VM —Rába ETO (szombaton), Tatabánya—Ü. Dózsa, ZTE —Dunaújváros, Videoton— FTC (vasárnap). * Vasárnap délután Kazinc­barcikán az NB II-be ju­tásért osztályozó mérkőzé­sen lép pályára a KVSE. Ellenfele a Kecskeméti SC gárdája lesz. — A bajnokság kezdetén azt határoztuk el, hogy cél a második vonal — jegyezte meg Balázs András edző. — Számunkra az igazi vizsga- időszak most kezdődik. A biztos felkerüléshez 5 pontra lesz szükség, szerencsés eset­ben azonban néggyel is fel­jebb lehet jutni. A hazai ta­lálkozókat hozni kell, ez alapkövetelmény, mert itt­honi botlást roppant nehéz jóvátenni. Játékosaink ér­zik, milyen sok múlhat egy sikeres rajton. A KSC gyors, erőszakos, igen egységes tár­saság, de nem félünk tőlük. A harcikaiak csütörtöktől Felsőtárkónyban készültek a vasárnap délután 5 órakor kezdődő összecsapásra. A vár összedőlt, újra építik A BORSODI labdarúgó- szövetség döntése nemes egy­szerűséggel tudatta a tarca- liakkal, hogy csapatukat ki­zárták a megyei II. osztály­ból. A bajnokságot üzemel­tető testület azért volt kény­telen e szigorú határozat meghozatalára, mert a „bor­vidékiek” három mérkőzésre nem mentek el, a tűrésha­tár pedig csak két hiányzást engedélyez. Tarcalban tehát összedőlt a néhány esztendővel ez­előtt még „szilárd” alapokon nyugvó vár. Emlékezzünk csak: nem is olyan régen neves játékosok kergették a labdát a község együttesé­ben. Amikor a Tokaj-Hegy- alja Termelőszövetkezetnek jól ment a sora, leigazolták Czeczelit, Földesit, Oláht, Szabót, Suliért, Kiss J.-t, hogy csak a nevesebbeket említsük. Ahhoz nem kell nagy képzelőerő, hogy le­szögezzük: „ingyen és bér­mentve” egyikük sem vál­lalkozott volna a tarcali ki­ruccanásra. A puszta sport­szeretet helyett a természet­ben fizetett juttatások csá­bították oda a játékosokat. A gárda majdnem sétálva nyerte a járási bajnokságo­kat és célul tűzték ki: stá­tushoz szeretnének jutni a megyei I. osztályban is. A háttérben „nagy erők” moz­golódtak, ugyanakkor keve­set tettek a szakosztályon belüli gondok orvoslása ér­dekében. Mivel az idegen- légiósok vitték a prímet, visszaszorultak a tarcaliak, elhanyagolták az utánpótlás­nevelést, csak a jelennel tö­rődtek, a jövőre nem gon­doltak. Aztán a termelőszö­vetkezetet elérte a „végzet”, súlyos mulasztásokra derült fény. Egyszeriben kevesebb jutott a sportra, a futball­ra, és — a játékosok zsebé­be. A sportolók rögtön érez­tették, nem kedvelik az effé­le „akciókat”. Tovatűnt a lelkesedés, a mindent el­söprő tűz. Később végleg bedugultak a csatornák, a jó képességű, az élvonalat is megjárt labdarúgók pedig befejezték tarcali kirándu- lásukat NEM MARADT MÁS vá­lasztás, újra elő kellett „ha­lászni” a tarcali sportolókat, fiatalokat. Sok idő ment el a bocsánatkéréssel, az ad­dig mellőzöttek meggyőzésé­vel. Igen ám, de a labda­rúgó is nehezen felejt, külö­nösen akkor, ha „elöljáró­it” korábbi tetteire emlékez­tetheti. A célozgatások nem jártak sikerrel, .az utódok nem részesültek nyújtott tel­jesítményüket messze meg­haladó elismerésben. A tar­caliak tehát ismét amatőr körülmények közé kerültek. Hiába a szép öltöző, a nagy­szerű pálya, egy üdítőital már a megyei II. osztályban is kevés! Az idősebbeket nem vonzották a „lehetősé­gek”, a fiatalok pedig még nem értek be, s talán ér­deklődésük is csökkent. Az őszi szezonban egyszer (iga­zolatlanul) nem utaztak el ellenfelükhöz és az ifjúsági­ak sem álltak ki, így bün­tetőpontokkal is „megjutal­mazták” őket. Megpróbáltak reklamálni, mondván: az ifik kötelező szerepeltetése a kisegyesületeket sújtja, nincs rájuk pénz, közleke­dési eszköz. A szövetségben nem díjazták a javaslatot és (helyesen) azóta is kitarta­nak a kiírásban foglaltak mellett. A tavaszi szezon előtt — miként azt Oláh György ta­nácselnök, Fábián Ferenc egyesületi elnök, és a terüle­ti gazda, Juhász Tibor sze­rencsi sportfelügyelő el­mondta — értekezletre hív­ták össze a tarcali labdarú­gókat, hogy az előttük álló időszakról diskuráljanak ve­lük. Idézet a feljegyzésből: „Az eddigiek alapján meg­állapíthatjuk, hogy az ered­ményes szerepléshez sem a személyi, sem pedig az anyagi feltételek nem állnak rendelkezésünkre. Nagy sze­rencse lenne, ha a megyei II. osztályban megállnánk a helyünket.” Ennek ellenére az ülésen (amelyen 32-en voltak jelen) úgy határoz­tak : menteni kell a ment­hetőt. Zsinórban hatszor ját­szottak hazai környezetben. Az ötödiken tíz, a hatodi­kon éppen tizenegy labda­rúgó jelent meg ... Aztán fordult a kocka, háromszor kellett volna vendégként pá­lyára lépniük. Tiszakarádra és Hollóházára „elfelejtet­tek” elmenni, a játékosok nem vették komolyan a munkájukat. Egymásra mu­togattak: az egyik azért ma­radt távol, mert úgy gon­dolta, hogy a másik sem utazik. A vezetőknek pedig főtt a fejük, mert a verse­nyeztetéshez a szükséges pénzösszeg a rendelkezésük­re állt. A csapat tagjaival viszont nem bírtak. S jött a kizárás, amit tulajdonkép­pen vártak. Utána már hi­ába okoskodtak azon, hogy korábban hol hibáztak, mit kellett volna másképpen ten­niük. A TAPASZTALATOKAT szerencsére leszűrték és volt erejük az önkritika gyakor­lására is. Hogyan próbál­ják kivezetni a labdarúgók kátyúba jutott szekerét? Először az egyesület nevét akarják „községi’-re keresz­telni, hogy Tárcái magáénak érezze, a környék valameny- nyi üzeme, vállalata, intéz­ménye támogassa! A szer­vezőmunkát pedig már el­kezdték, beneveznek a kör­zeti bajnokságba, felkutat­ják a tehetséges fiatalo­kat, gyümölcsöző kapcsolatot akarnak kialakítani az álta­lános iskolával. Nyugodtan építkezhetnek, a megyei II. osztályba egye­lőre nem kerülhetnek visz- sza, a kizárás ugyanis két- esztendős mellékbüntetéssel is járt. Van tehát idejük, és — mint mondták — lesz türel­mük. Kolodzey Tamás Kötődni kell a munkához Másodszor az ígéret lölilien A bajnokságot nyert KVSE férfi röplabdacsapata, álló sor, balról: Imre, ifj. Danada, Tóth T., Veres István vezető edző, Nagypál, Berkes, Kiss J. Ülnek, balról: Dudás, Pá­linkás, Baracsi, Bencsik, Ignácz. Egy esztendővel ezelőtt igen nagy csatákat köve­tően mondott búcsút a leg­jobbak mezőnyének a Ka­zincbarcikai Vegyész férfi röplabdaegyüttese. A KVSE kiesésében sok tényező játszott szerepet, .a sárga­kékek háZatáján azonban mostanság is keserűen em­legetik azokat a „várat­lan” eredményeket, ame­lyek lehetetlenné tették NB I-es tagságuk meg­hosszabbítását. Ezekben a napokban is­mét derű jellemzi a bar- cikai röplabdásberkeket. A gárda csak egy évet töl­tött a második vonalban, az őszi idényt ismét a legjobbak között kezdheti. A feljutás Veres István vezető edző munkáját is dicséri. — Ha kiesik egy csapat, akkor az a hazai gyakor­lat, hogy szinte percek alatt „szétszedik”, ráadá­sul csaknem elölről kell kezdeni a munkát, mert egy letört, morálisan meg­viselt csapatot hnindig jó­val nehezebb talpraállíta­ni. Hogyan jelentkeztek mindezek Kazincbarcikán? — Jelentős vérvesztesé­get szenvedtünk — mond­ja a szakvezető. — Tósze­gi és Hernádi más klubhoz igazolt, Kiss, Gyenes, Si­mon és Nagypál pedig ka­tonai szolgálatra vonult be. A hat játékos közül 5 tagja volt az NB I-ben szerepelt kezdőcsapatnak! Ügy ítélem meg, hogy ha nem lett volna annyira erős az utánpótlásunk, ak­kor valahol a mezőny kö­zepén végzünk. Ennél a pontnál érdemes egy kicsit elidőzni, meg­vizsgálni, miként fest a KVSE rendszere? Nos, a negyedik-ötödik osztályos fiúkkal maga Veres István kezd.i el a munkát, s ez azért fontos, mert nem mindegy, milyen útravalót, alapot kapnak. Az úttörő- korosztállyal Vécsei László testnevelő tanár foglalko­zik a Kun Béla Üti Általá­nos Iskolában, a serdülők és ifjúságiak edzéseit pe­dig Dudás András vezeti, aki maga is aktív játékos. A lépcsőzetes felépítés egyfajta garancia, az itte­niek mégis összehasonlít­hatatlanul nehezebb hely­zetben vannak, mint mond­juk a Kecskeméti SC. Ka­zincbarcikán nem foglal­kozhatnak na"'' létszámú társasággal, nincs mód a kísérletezgetésre. Ha össze­jön egy-egy korcsoportban 10'—15 gyerek, akkor ezek döntő többségéből röplab- dást kell csinálniuk! Azért, hogy holnap is, meg hol­napután is legyen kihez nyúlni. — A sportág borsodi barátait érdekli, hogy mi­lyen céllal vágtak neki a második vonalban a pont- vadászatnak? — Ügy véltük, hogy reá­lisan a középmezőnyben végezhetünk. Ha leszerelő katonáink visszatérnek, ak­kor esetleg merészebben is tervezhetünk — feleli Ve­res István. — A végered­mény ismeretében joggal vethetné fel, hogy ennyire nem ismertük a többi csa­patot? Lebecsültük a saját erőnket? Inkább úgy fo­galmaznék : a hatalmas vérveszteség miatt támad­tak kételyeink. De menet­közben kiderült, hogy mi azért rendelkezünk egy ütőképes, jó csapattal. Végtére a tavalyii gárdából most is rendelkezésünkre állt Tóth T., Dudás, Pálin­kás, Bencsik és Ignácz. tehát a mag. a gerinc adott volt. Kis szeren­csénk, hogy az ellenfelek a magasabb osztályból ér­kező együttest tudat alatt tisztelik, s előre elköny­velik saját vereségüket. Velünk is így voltak, s egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy so­rozatban nyertük a mérkő­zéseket. A vetélytársak lo­vat adtak alánk, tartása lett csapatunknak. — Mikor érezte meg, hogy esetleg célba érhet a KVSE? — Tulajdonképpen egyet­len megingásunk támadt, Nyírbátorban elég simán veszítettünk. Tartottam a Borsodi Bányásztól és a Hejőcsabától is, s munkált bennem valahol: még nem annyira jó a mi csapa­tunk. hogy lekörözze a ■többieket. Nem sokkal később arról beszél az edző, hogy a ko­rábbi cserejátékosok eb­ben a bajnokságban húzó­emberekké váltak. Kilép­hettek a reflektorfénybe, játéklehetőséget kaptak, s a sorozatos sikerek acé­lozták önbizalmukat. Hét­ről hétre .közelebb kerül­tek egymáshoz a sportolók, a szakosztályvezetés pedig az egység megteremtésén munkálkodott. Ügy vélték, ebben lehet a fő erejük. — A szűkös létszám ala­posan feladta a leckét — fűzi tovább a gondolatait Veres István. — Kilenc játékossal kezdtünk, s valójában heten hozták az összecsapásokat. Szeren­csére a sérülések az idén elkerültek bennünket, eb­ben bizonyára nagy sze­repe van a pályaborítás megváltoztatásának. A jövő izgalmasnak ígér­kezik. Vajon helyt tud-e állni az NB I-ben a KVSE? — ez a kérdés foglalkoz­tatja a röplabdázás híveit. — Az ősz kritikus idő­szaknak ígérkezik — fejte­geti az edző. — Ha képe­sek leszünk partiban ma­radni, februárban enyhül­hetnek gondjaink, mert ketten leszerelnek. Tudjuk azonban, hogy erősítésre van szükség. Húzóembe­rek kellenének fiatal átlag- életkorú csapatunkba. Jó- néhánv tizenéves spor­tolónk van, tőlük jóval idősebbeket nem akarunk hozni, mert az eltérő gon­dolkodás. a másféle prob­lémák és mentalitás eset­leg alááshatja csapatunk egységét. A játékosok jelenleg jól megérdemelt pihenőjüket töltik. A felkészülés július 20-án kezdődik, de hogy a küzdelmek mikor rajtol­nak, teljesen bizonytalan, ugyanis az MRSZ még nem készített versenyki­írást ... Az edző büszkén említette, hogy kifogásta­lan összhangban munkál­kodnak Danada János szakosztályelnökkel, vala­mint Dovák Pál technikai vezetővel, s az együttmű­ködés immár második al­kalommal röpített egy ko­rábban nem jegyzett gár­dát az élvonalba. Pillanat­nyilag tervezgetnek, törik a fejüket, különböző újítá­sokat akarnak bevezetni. Szeretnék, ha játékosaik kötődnének a munkához, ezzel azt akarják elérni, hogy hasznosan töltsék el idejüket. A napi két ezdés közben ugyanis sokan nem tudnak mit kezdeni, a munkahelyen töltött órák ugyanakkor felkészítést je­lenthetnének a civil életre, s — nem utolsó szempont — egyfajta megbecsülést is kivívhatnának maguknak a sportolók. Doros László Csak röviden... LABDARŰGÁS. Űjabb for­dulót játszottak a körzeti labdarúgóbajnokok osztályo- zóján, a megyei II. osztály­ba való jutásért. Eredmé­nyek : Tolcsva—Szalaszend 2-4. Abaújszántó—Miskolci Postás 4-1. Tiszatarján—Bor- sodszentgyörgy 0-1. Sajóka- za—Cserépfalu 4-0. TENISZ. Az MVSC tenisz- tanfolyamot szervez általá­nos és középiskolás fiúk-lá- nyok részére. Az érdeklődők a vasutas sportirodán jelent­kezhetnek, de tájékoztatást kérhetnek a 36-878-as tele­foríon is. A kéthetes tanfo­lyam személyenként 600 fo­rintba kerül. TRIATLON. A KISZ Mis­kolc Városi Bizottsága a Mályi-tó környékén egyéni triatlonversenyt szervez jú­lius 19-én, vasárnap 8 óra 30-tól. A jelentkezőket 7 óra 30-tól 8 óra 20-ig várják majd. A nevezéseket írás­ban június 20-ig kérik el­juttatni a KISZ-bizottság cí­mére (3530 Miskolc, MSZB tér 1.). A versenyszámok: futás, kerékpározás, úszás. Szanyit és edzijét köszöntötték A TVK szabadidőköz­pontjában fogadták Szanyi Andort, a reimsi súlyemelő EB sikeremberét, és egyesü­leti edzőjét, Zöldi Mihályt. A fogadáson Hegedűs György a Leninvárosi Tanács elnö­ke méltatta Szanyi érdeme­it, s kívánt további sikeres szereplést a közelgő ostra- vai világbajnokságra. A jó­kívánságokat követően ju­talmakat adtak át Szanyi Andornak és Zöldi Mihály­nak.

Next

/
Thumbnails
Contents