Észak-Magyarország, 1987. június (43. évfolyam, 127-152. szám)

1987-06-13 / 138. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1987. június 13., szombat Borsodiak között Tengizben (1.) Talpraesett volánosok Aki egy év után vetődik ismét Tengizbe — mint e sorok írója is —, ugyancsak elcsodálkozik. Várossá fejlődött a lakótelep, kisebbfajta, 5000 lakost befogad­ni, ellátni képes várossá. Immár neve is van: Ma­gyarújváros. Hivatalosan felavatták. Persze, ezzel csak az építkezés egy szakasza zárult le. A nagy munka folytatódik, a hangsúly a fő létesítményre, az olajfel­dolgozóra tevődött át. Szerelés a magasban Fotó: Laczó József Vidd el ezt a levelet... Postagalambok a számítástechnika korában Érdemes azért megnézni röviden: milyen is az a város ? Elöljáróban annyit, hogy mindenkinek tetszik. Hir­telen nehéz lenne felsorol­ni, kik voltak már a vá­ros vendégei idehazulról, Magyarországról, aztán Moszkvából, Alma Atából, Gurjevből. S lényegében mindenki csak jót, szépet mondott róla. S az építők remélik: nem udvariasság­ból. A közkedvelt csillaghá­zakból 20 készült, a két­szintes, 200 személyes alu- házakból ugyancsak húsz áll rendelkezésre. RÁDIÓ- ÉS TV-ADÁS A SIVATAGBAN A város központjában van a Bükkvidéki Vendég­látó Vállalat „birodalma'’, a hatalmas konyha, mel­lette két oldalon a déli és az északi étterem, aztán a büfék, az üzlet, a hűtőház. A BVV sütödét is üzemel­tet, amelyben napi 10 má­zsa kenyeret és minden második napon 5000 darab péksüteményt sütnek. A mosodában napi 18— 20 mázsa ágyneműt, mun­karuhát, törülközőt, s't.b. varázsolnak tisztára. A víztisztítóműben napi 600—700 köbméter, az urá­li vezetékrendszanről szeny- nyezetten érkező vizet tesznek fogyasztásra alkal­massá. A kazánházban a 9 ka­zán közül most, a nyári időszakban csak 3 üzemel. Ezzel az egész város me­legvíz-szolgáltatását ellát­hatják. Kisebbfajta kórház és rendelőintézet áll a bete­gek, a gyengélkedők ren­delkezésére, amelyet egy budapesti kerületi, hasonló intézmény is megirigyel­hetne. (Persze, itt jóval kevesebb a beteg mint odahaza, hiszen ide dol­gozni, keresni jönnek az emberek.) Posta (telefon- és telex­vonallal) áll a lakosok rendelkezésére, amelyben — mondani sem kell talán — nagy a forgalom. A kulturális központban rádió- és televízióstúdió, könyvtár, kondicionálóte­rem, fotólaboratórium, nem­zetközi klub található. Reg­gel, délben, este több órán át rádióműsort sugároz­nak, amely minden szobá­ban fogható. Helyi és ha­zai, valamint nemzetközi hírek egyaránt helyet kap­nak benne. No és zene, ze­ne, zene ... Este tv-adás ugyancsak helyi, otthoni, nemzetközi eseményekről, utána mindennap video­film. A tv-szobák zsúfol­tak ... A kulturális központ előtti, valóban a centrum­ban lévő térség is nevet kapott már. Tréfás kedvű hazánkfiai Flórián térnek nevezték el. A városban utak, a jól ismert KRESZ-táblá'k. A hirdetőtáblán az autóbusz­menetrend, az ipari bázis­ra és a CPSZ-re elég sű­rűn induló járatok felso­rolásával. Az autóbusz­pályaudvar a főbejárattal szemben. A város déli részén ivó­víztároló-tartályok a föld­ben. Ivóvíztartalék kell ar­ra az esetre, ha ß vezeték- rendszerben valami hiba keletkezne. A város másik végében, ugyancsak a föld alatt, benzin- és üzem­anyag-tároló. A szemét- és hulladék- gyűjtéshez konténereket he­lyeztek el, ezeket naponta ürítik. A földben, a város alatt teljes a közművesítés. • Ilyen tehát Magyarújvá­ros! A MUNKAKEZDÉSHEZ IGAZODVA Az autóbusz-menetrend őszintén meglepett. Rend­szeres közlekedés a város­ból mindkét munkahelyre! A végleges létesítményre, a 2,5x3 kilométernyi terü­leten elhelyezkedő kőolaj­előkészítő és gázfeldolgozó (orosz rövidítése CPSZ) építkezésére legalább any- nyian járnak, mint az ipa­ri bázisra. Ez utóbbi egyes vállalkozók elhelyezésére, bizonyos termékek gyártá­sára, raktározásra, gépja­vításra szolgál. Végered­ményben előkészíti, támo­gatja a CPSZ megvalósí­tását. Az ipari bázis 16, a CPSZ 30 kilométerre van Magyarúj,várostól. Az em­bereket busz viszi és hoz­za. Mondják, hogy amikor az első, menetrendszerinti Ikarus 266-ost a Borsodi Volán forgalomba állítot­ta, az emberek olyan meg­hatódott örömmel fogad­ták, mint idehaza egy-egy városrész lakói az új já­ratot. Sokan beszálltak elől, végigsétáltak a ko­csin, aztán hátul le. Csak nézelődtek kíváncsian, jól- esően. 'Ez volt tavaly július 14-én. Most már három vállalat bonyolítja le a személy- szállítást: a Borsodi és a Nógrád Volán (ez utóbbi december 1-től), valamint a Volánspec. S a buszjára­tok a lépcsőzetes munka­kezdéshez igazodnak. A társfuvarozók segítőkészek, de azért egészséges rivali­zálás alakult ki közöttük. S ebben a versengésben a borsodiak nem hoznak szé­gyent vállalatukra. Sőt... A kint lévő 44 dolgozó­juknak egynegyede kitün­tetést vehetett át. Halász József, a főnökség vezető­helyettese Kiváló Munká­ért miniszteri kitüntetést kapott, tízen pedig a Ki­váló Dolgozó címre szol­gáltak rá. Tengizben KRESZ-ver- senyt (vetélkedőt) rendez­tek az ottani hivatásos, va­lamennyi vállalat gépko­csivezetői részére. S a 360 pilóta közül Mák Balázs, a Borsodi Volán tehergép­kocsi-vezetője került ki győztesen. A miniszteri küldöttség május végi látogatásakor Somogyi László építési és városfejlesztési miniszter meleg szavakkal emléke­zett meg az egyik brigád­naplóban a borsodiak mun­kájáról. Az elismerő soro­kat Kapolyi László, ipari miniszter is aláírta. „DOLGOZNI JÖTTÜNK” Mikita Jóskáékat a C— 16-os épületben találtam meg. Mivel a hallban (tár­salgóban) többen televíziót néztek, a szobába húzód­tunk be, hogy ne zavarjuk őket. Két-három mondat után úgy éreztem, hogy Jóska, a Borsodi Volán tengizi kirendeltségének vezetője érti a dolgát, jó szervező, magával tudja ragadni az embereket, hiszen ént a nyelvükön. (Talán nem is volt olyan véletlen a ki­tüntetése.) De a másik három be­szélgetőpartnerem szavai­ból is kitűnt, hogy még itt, az otthontól több ezer kilométerre se nagyon jön­nek zavarba munka köz­ben. Rendkívüli esemé­nyük nem volt. — Dolgozni jöttünk — mondta Gábor. — Mindent meg kell ol­dani, ami csak adódik — toldotta meg Árpád. S el­mesélték, hogyan emelték ki a motort a kocsiból, amikor még nem volt emelőszerkezetük. — S az ilyesmiben Árpi a főszervező — egészí­tette ki Mikita Jóska. (Egyébként Kazányi Árpád műszaki csoportvezetőről volt szó, aki szintén Ki­váló Dolgozó kitüntetést vehetett át.) Aztán szóba kerül a kezdés is. Tavaly július 9-én indulták el otthonról, először négyen, vonattal: Halász József megbízott oszlopvezető, Bubenkó Gá­bor, Rudi László és Somo- di H. László. Négy nap múlva érkeztek meg Kul- száriba. Azonnal bekap­csolódtak a munkába, 3 buszuk ugyanis már várta őket. Ma? Negyvennégyen van­nak, járműveik pedig: 12 autóbusz, 10 Tatra, 3 Lat­via mikrobusz, 1 IFA üzemanyagtartály-kocsi és 1 UAZ 452 B terepjáró gépkocsi, valamint egy dí­zel-villástargonca. — A Röfi — tették hoz­zá nevetve. Az ipari bázison kiala­kították a végleges mű­szaki telepüket, s ez nagy­ban megkönnyíti kocsijaik javítását, karbantartását. Jellemző az összefogásra és a munkamorálra, hogy más vállalatok is önzet­lenül segítettek a munka tető alá hozásában fúró­géppel, kerítésanyaggal, ki mivel. BIRKAPAPRJKÁS KAZAH MÓDRA A beilleszkedés? Hát bi­zony ... az akklimatizáló­dáshoz kell egy hónap. De igyekeznek ezt az átme­netet megkönnyíteni. Segí­tik egymást. Hét végén kö­zös főzést, együttes kirán­dulásokat szerveznek. Már a kazah birkapaprikást is kitűnően el tudják készí­teni. Problémák? Az a bizo­nyos harmadik hazautazás (évente két alkalommal ugyanis a fővállalkozó biz­tosítja). A harmadik út saját költségein történne, de így is nagy az érdek­lődés iránta. Nos, megold­ható-e és hogyan? Olykor létszám- és mun­kaszervezési problémák is adódnak (talán éppen a szabadságolások miatt). Az ellátás és az operatív munkák javítása érdekében közvetlen telefonkapcsolat létesült Budapesttel (Mis- kolccal), és nem Alma Atán keresztül, kerülőúton, hosszadalmasan megy a hívás. Pestis ellen — példát mutatva — az elsők között oltatták be magukat, pe­dig nem volt kötelező. A szabadidő kitöltéséről a kulturális központban gondoskodnak, de ők ma­guk is kezdeményeznek, focit, különböző versenye­ket, összejöveteleket, stb. Szóval... így élnek. (Folytatjuk) Beczc Károly Különleges témájú, érde­kes könyv jelent meg ezzel a címmel Gyulai József sá­rospataki agrármérnök tollá­ból. .Hosszú évek óta foglal­kozik postagalamb-tenyész- téssel és vesz részt „kedven­ceivel” hazai és nemzetközi galambversenyeken. — Igaz ugyan, hogy a Ma­gyar Posta emblémájában szívesen szerepelteti „levél­hordóként” a hollót — mondja mosolyogva Gyulai József —, de bizonyára az Arany János iránti tisztelet­ből teszi. Nagy költőnk ugyanis — amint szép köl­teményéből ismeretes — a Hunyadi család címerében szereplő hollóval viteti Szi­lágyi örzsébet levelét fiá­nak, Prága városába, majd ugyanaz a fekete holló ko­pogtat éjféltájt az édesanya ablakában a válaszlevéllel. Valójában azonban évezre­dek óta a galambok végez­tek igazi postai szolgálatot. Már az ókori egyiptomiak és a görögök is felhasználták egyes galambfajták kitartó repülőképességét, nagyszerű tájékozódó képességét és ott­honukhoz való ragaszkodá­sát, hírek, üzenetek közvetí­tésére. Hiszen az erre a cél­ra kiképzett galambok gyor­sabban és veszélytelenebb úton juttatták el a címzett­hez, mint a lovas vagy gya­logos futárok. Számos példával bizonyí­totta a szerző a galambok háborúban teljesített postai szolgálatának olykori „törté­nelemalakító” jelentőségét. A három világrészre kiterjedt török birodalomban állami­lag szervezett galambállomá­sok voltak. Ezeken futár- szolgálatra nevelték és ido­mították a postagalambokat, mert csak ezek „közreműkö­désével” tudták eljuttatni a szultán parancsait a hatal­mas birodalom minden ré­szébe. Európában, így ha­zánkban is hamar elterjedt a postagalamb-hírszolgálat, amelyet leginkább hadászati célokra használtak, amint ez A Budapesti Közúti Igazga­tóság balassagyarmati üzem- mérnökségén gondosan őr­zik az „utak” múlt emléke­it. A telephely udvarán az eltelt évtizedek alatt hasz­a Szigetvár ostromáról szó­ló Zrínyi-eposzból is ismere­tes. Az 1879—1881-es francia­német háborúban körülzárt Párizs lakói is csak posta­galambok útján tudtak kap­csolatot tartani a külvilág­gal. Az első világháborúban is fontos szerepük volt a postagalamboknak. Az an­tanthatalmak 300 ezer, a né­metek ,121 ezer postagalam­bot „foglalkoztattak”. Külö­nösen híressé vált egy „Cher Ami” névre hallgató ameri­kai híradó-galamb, „aki” egy egész francia zászlóaljat mentett meg a pusztulástól. Ezért a franciák a legmaga­sabb katonai érdemrenddel tüntették ki, és elpusztulása után tetemét az Egyesült Államok Nemzeti Múzeumá­ba helyezték el. De a kereskedelem és a tőzsde is hasznát látta a ga­lambszolgálatnak. Például a waterloo-i győzelem hírét Rotschild postagalambjai vit­ték elsőként Londonba, ami­vel aztán a tőzsdei árfolya­mokat erőteljesen tudták manipulálni, s a Rotschild- bankház hatalmas nyereség­re tett szert. A Reuter-iroda is főképp postagalambjai út­ján adta a tőzsdei árfolya­mokról a legfrissebb híreket a 19. században. Az adatokat selyempapírra írták, és a ga­lambok lábára erősítették. A galambok gyorsabban szállí­tották ezeket, mint a konku­rens cégek váltott postako­csijai. — A postagalamboknak korunkban már nincs hadá­szati, kereskedelmi szerepe — mondja Gyulai József —, de azért bizonyos szolgálatra ma is felhasználják őket. Londonban például a kórhá­zakból vérmintákat külde­nek velük laboratóriumi vizsgálatra, mert ez gyor­sabb és olcsóbb, mint a gép­kocsival való szállítás. Se­gítségüket esetleg hajótöröt­tek vagy bajba jutott hegy­mászók mentésekor lehet igénybe venni. És mivel egy nált útépítési és útkarban­tartási munkaeszközök, gé­pek, közúti jelzőtáblák so­kasága fogadja a látogató­kat. A Nógrád megyéből összegyűjtött tárgyak kiállí­postagalamb átlagosan 75 gramm terhet bír elvinni, ezt a képességet olykor az ékszer- ás kábítószercsem­pészek is kihasználják. — A postagalamb-tenyész- tés ma elsősorban sportcélo­kat szolgál, tehát hobbiból foglalkozunk vele. A Magyar Postagalambsport Szövetség­nek 5000 tagja van, s a te­nyésztők arr.a törekednek, hogy galambjaik minél na­gyobb távolságokból mennél rövidebb idő alatt repülje­nek vissza dúcaikba. Egy 800—900 kilométeres utat a legjobb galambok óránként 72—78 kilométeres átlagse­bességgel teljesítenek. A ver­senyekre a galambokat kel­lőképpen fel kell készíteni, s erre .a célra több tulajdon­ság alapján kell kiválogatni őket. A szakirodalom külö­nösen a tájékozódó-képessé­güket, vitalitásukat, intelli­genciájukat és küzdenitudá- sukat tartja a legfontosabb­nak. Intelligens galambnak azt tartják, amelyik finom, szelíd, különlegesen értel­mes arckifejezésű. A továbbiakban megtud­juk Gyulai Józseftől, hogy ő hosszú éveken át 438 ezer európai és tengerentúli pos­tagalamb adatainak, ver­senyeredményeinek elemzése alapján saját vizsgálatokat is végzett. (Megállapítása sze­rint a galambok színe és versenyteljesítménye között igen szoros összefüggés van. A legjobb eredményeket a dús, sötét színezetű galam­bok, a szakszerű meghatá­rozás szerint elsősorban a kék, kékkovácsolt, sötétková­csolt és fekete színű galam­bok érik el. Ugyancsak be­folyásolja a röptetett galam­bok „szereplését” az életko­ruk. A legnagyobb teljesí­tésre a 2—3 éves galambok képesek. És az eddigi felfo­gással ellentétben — az ő vizsgálatai szerint — a to­jók a hímekkel azonos arányban szerzik az érme­ket, okleveleket gazdáiknak. tásán megtalálható a gőz­hajtású úthenger, a ló von­tatta, fából készült hóeke, a század elején használt kilo­méterkövek és útirányjelző táblák ritka darabjai mel­lett a fából és kockakőből készült régi útburkoló-anya- gok sokasága. Hegyi József A régi utak emlékei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents