Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-11 / 109. szám
1987. május 11., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 aá Hogy megtörjön a jég! Több, mint öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az országszerte ismert termelési rendszer, az ISV megyénk egyik termelőszövetkezetétől tervezői, 'kivitelezői megbízást kapjon. Senki nem kapná fel a fejét arra a hírre, hogy a ne- mesbikiki Nógrádi Sándor Termelőszövetkezet kihasználva az állami támogatás adta lehetőségeket, kétmillió forintért felújítja sertéstelepét. Az összeg hallatán sokan mosolyognának is, hiszen manapság már ennyiért épül fel egy magára valamit adó családi ház. Pedig ez a kétmillió nagyon sokat jelent. Azt, hogy végre megtört a jég, s a nagyüzemek újból hisznek a sertéstartásban, s hajlandók végre az ágazatra pénzt is fordítani. Nem egy levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyben olvasóink joggal kérdezték: mennyire szerencsés egy olyan ágazatban a termelés döntő hányadát a kistermelésre bízni? A háztáji, s kisegítő gazdaságokról köztudott, hogy nagyon érzékenyen reagálnak a piaci áraikra. Az egyik évben óriási a túlkínálat, a másikban pedig már-már hiánycikk a sertéshús. Érthetően vetették fel olvasóink: a szerződés szabályozta nagyüzemi termelés mindenkor biztos hátteret teremt, kár a korszerű sertéstelepeket bezáratni. Nos ez utóbbiról soha nem volt szó. Az viszont igaz, hogy a fokozódó állami elvonás, a támogatások beszűkülése odavezetett, hogy egyes telepeket gazdaságtalan termelésre hivatkozva felszámolták, amíg máshol — például Ti- szakarádon, Taktaszadán — kimagasló hozamok ellenére az épületek tönkrementek, ugyanis a szövetkezetek tőkehiány, s rossz bitelvisszatórülés miatt az ágazatra nem akartak áldozni. Várható volt a kormányszintű döntés, hogy ismét fel kell emelni a telepek létesítésére, korszerűsítésére adható állami dotációt, de ennek mértéke korántsem akkora, hogy a kis szövetkezeteket, illetve vezetőit meggyőzze. Természetesen a nyereséges, tőkeerős társulások, üzemek igyekeztek kihasználni ezt a lehetőséget, hiszen korszerűsít, termelést bővít a mezőségi sertéstársulás, a Hejőmentii Állami Gazdaság, vagy a borsod- sziráki Bartók Béla Termelőszövetkezet. De kis, alacsony hatékonyságú közös gazdaság először kopogtatott tervezőiroda ajtaján. Hogy miért? A nemesbik- ki termelőszövetkezet elnökét ismerve, alaposan felmérték a lehetőségeket, hogy egy aszályos, rendkívül kedvezőtlen, goromba év után, oda fordítsák talán összes pénzügyi alapjukat, ahol köztudomású a lassú visszatérülés. Az ISV ugyan nem drága rendszer, olcsó technológiai berendezéseket kísérletezett ki, s használ is fel, — például műanyag battéria — s ugyancsak alacsony áron tervez. Valószínűleg ezért kapott megbízást, amelyet érthető örömmel vállalt, hiszen megyénkben a nemes- bikkihez több hasonló telep van, így az itteni munka kicsit a rendszer referenciáját is jelenti, vagyis újabb megrendeléseiket. Más kérdés az, hogy a hazai szabályozórendszer ékes példájaként a támogatás mértékéről ellentmondásosan nyilatkoznak különböző hivatalok. A rekonstrukcióba ép ésszel a fűtés, szellőztetés korszerűsítése beletartozna, hiszen ezen alapul a technológia, így a kazánok, ventilátorok cseréjére is járna állami támogatás. A Pénzügyminisztérium szerint nem! így a nemesbik- ki termelőszövetkezet is elesik mintegy 130 ezer forintos dotációtól, de egy nagyobb gazdaság telepén, ez az összeg milliókat is kitehet. Következésképpen, ugyancsak megfontolják a rekonstrukciót. Sajnos a nagyüzemi termelés továbbra sem fogja elérni azt a szintet, hogy a „félgőzzel”, félkapacitással működő Miskolci Húskombinátot el tudja látni hízóval. A húsipari vállalat ezért nyitott; kétszázezer forinttal támogatja azokat a gazdákat, akik istállóépítésre, állattartásra, takarmányvásárlásra vállalkoznak. Nos, aki megjárta az engedélyezéssel, tervezéssel járó meglehetősen hosszú, s rögös utat, az örömmel fogadná az ISV indítványát. Egy csekély összegű általánydíj fejében a megyei kirendeltség mérnökei megterveznék az ólakat, — felszerelnék technológiai berendezésekkel. Miivel a vállalkozók a húsiparral szerződnének, a vállalat ráérne ezt a bizonyos díjat a rendszernek a malacok, vagy hízók leadása után átutalni. Kamatmentesen. Furcsa, s érthetetlen, hog.y miért zárkózott el eddig a húsipar ettől a javaslattól. Olyan minimális átalányt kér az ISV, — hetvenezer forintot, amiből még alkudni is lehet —i hogy már tizenöt tervezés után az egész ügyletre ráfizet. A rendszer célja más. Hogy betörjön a háztáji gazdálkodásba tápjaival, olcsó berendezéseivel szeretné kiszélesíteni piacát. Ez nincs ellentmondásban a vállalati érdekkel. sőt igazi haszon idén a húsiparnál csapódna le. Hogy megtörjön a jég, hogy korszerűen felszerelt ólakból, világszínvonalú tápon nevelt igazi hússertéseket kapjon a kombinát, ilyen ésszerű ajánlatokat nem ártana figyelembe venni. Kármán István Szombattól Működik a szenmoso A tervszerű és szervezett karbantartó munka eredményeként, 48 órával a kitűzött határidő előtt befejeződött a Borsodi Szénbányák központi szénmosójának nagyjavítása. Az elmúlt napokban alaposan átvizsgálták és kijavították a berendezéseket, így a mű szombat délelőtt megkezdte termelését. A határidő előtti átadással plusz 10 ezer tonna szén mosására lesz lehetőség. Iljabb tejipari termékek Az elmúlt évben több mint száz targoncát javítottak a műhelyben Szerény program, de... Az állami tejipar a nyár elejétől megöitszörözi a féltartós tej gyártását. Több vidéki üzemében beruházási program fejeződik be, s ezzel már az egész országban kapható lesz az egyhetes szavaltosságú tej. A tejipar tucatnyi új termék gyártását kezdi meg az év második felében. A fogyasztók által megkedvelt féltartós tejből a kelenföldi és a tatabányai tejüzemek évente összesen 20 —02 millió litert készítettek, ám ezzel inkább csak a fővárost és a Velencéi-itó környékét tudták ellátni. Amint a Tejipari Vállalatok Trösztjénél az MTI munkatársának elmondották: az idén több mint 40C millió forintos hitel igénybevételével hat újabb üzemben teszik lehetővé a féltartós tej gyártását; s így az éves termelést mintegy 90 millió literrel növelik. Jászberényiben, Debreceniben és Kaposvárott már túljutottak az új üzemek próbáján, Csornán, Szege- gen és Veszprémiben pedig most szerelik és ellenőrzik a holland sterilizáló- és a finn csomagológépeket. A tervek szerint júniusban már mindenütt teljes kapacitással termelnek, így a nyáron sóikat javul a féltartós- tej-elláitás. Ehhez segítséget ad a Tiszai Vegyi Kombinát, amely a féltartás tej különleges fényvédő hatású csomagolóanyagából az igényeknek megfelelő mennyiséget biztosít. Az ipar új termékek gyártására is fölkészül. A tatabányai üzemben berendezkednek a jelenleginél há- romnnégyszer hosszabb, 12— 14 napig eltartható gyümölcs joghurtok gyártására. Megjelenik az ipar a kétszeres szavatossági idejű, féltartós hab,tejszínnel, amelyet a jászberényi tejüzemben készítenek, a féltartós tejet előállító gépsor gazdaságosabb kihasználásával. Régi igényt elégít ki a veszprémi tejüzem az alacsonyabb tejzsírtartalmú, energiaszegény fagylalt gyártásával. A .szolnoki üzemben ugyancsak viszonylag energiaszegény termék, a 65 százalék tejzsíntar talmi ú vaj gyártására vállalkoznak; a kedvel t Party-vajkrémek választékát a sárgialbaratíkos és rokfortos változattal bővítik. A fogyasztók kívánságára módosítják a vajkrémek csomagolását is. A győri tejüzem a jelenlegi 250 grammos mellett megkezdi a vajkrém 125, és 30 grammos adagolásét. A vajkrémek el- tarthiatábbak is lesznék, mivel poharukat kettős zárófedéllel látják el. A Tejipari Kutató Intézetben tavaly fűszerekkel ízesített >tú- rókrémeket kísérleteztek ki. Kell-e az ingatlan értékesítése után adózni? kérdezi Bálint János szerencsi olvasónk. Az 1985. évben megjelent jogszabályok korszerűsítették és egységesítették az általános jövedelem- adóról szóló korábbi rendeleteket, és az ingatlanértékesítésből származó jövedelem adóztatásának rendszere továbbra is megmaradt. Ennek megfelelően adóköteles a nem öröklés útján, hanem egyéb módon (vétel, csere, ajándékozás, ráépítés, tartási szerződés, elbirtoklás stb.) szerzett föld, vagy házingatlannak a szerzés- tőt számított 10 éven beltil Amikor megszűnt a kisvasút a Hegyközben, illetve a Bodrogközben, itt a Sárospataki Járműjavítóban több mint ötven ember várta nem kis aggodalommal sorsának alakulását. A pataki műhelyben javították ugyanis a kisvasút kocsijait, mozdonyait, s mivelhogy a vasút felett nagy bölcsességgel végül is kimondatott a végítélet, megkondíttatoit a lélekharang, az emberek munkájúra sem volt már szükség. Néhányan elmentek, a többség azonban maradt és targoncákat javított, ami ugyan merőben más munka volt, mint a korábbi, de hát ez lett az új profil, ezt kellett megtanulni. A váltás gyorsan ment. Mire a kisvasút utolsó síndarabjait is felszaggatták — ez pedig ugyancsak gyorsan megtörtént —, az emberek is elsajátították a targoncajavítás fogásait, s mivel jó munkát végeztek, feladat is jött bőséggel. Nem csupán a MÁV, de más vállalatok is hozták Patakra a targoncákat javíttatni, felújíttatni. Végül is elmondható, hogy akik annak idején — jobb híján — a targonoajavítús mellett döntöttek, jól számítottak, mert egyrészt ez a munka jó pénzt hoz, músértékkülönbözettel történő visszterhes elidegenítéséből származó jövedelem. Ingatlanelidegenítésből származó adóköteles jövedelem megállapításánál az ingatlannak az illetékkiszabás alapjául vett elidegenítéskori és szerzéskori forgalmi értékből kell kiindulni. A jogszabály lehetőséget ad arra, hogy az elszámoltatáskor a két forgalmi érték egybevetésekor az adózó javára adómentességet vagy kedvezményt állapítsanak meg. Például adómentes az ingatlanelidegenítés, ha azt az elidegenítő a saját, a vele együttélő házastársa, vagy a gyermeke részére lakóház, részt hosszú távra biztosit feladatot. Üj targoncák vásárlására — 500—600 ezer forint egy targonca ára — nemigen van pénzük a vállalatoknak, a régiek felújítására. viszont képződnek kellő anyagiak. Az emberek is megnyugodtak. Munka, feladat volt (és van), valamelyest javultak a keresetek is. — Ha szerényen is, de megélünk, s hát a biztonság sem elhanyagolható manapság — fogalmazták meg a közérzetet amolyan általános véleményként a műhelyben. Aztán tavaly — jó értelemben véve — mégiscsak felbolydultak a kedélyek. Kiderült, hogy a csendes, nyugodt tempó, a jó közérzet kellemetes ugyan, de azért az ernberekben ott motoszkált az elöbbrelépés igénye. Híre járta ugyanis valamiféle nagyobb fejlesztésnek, beruházásnak. Nem volt alaptalan a várakozás-, mert a Sárospatakon és térségében élő szabad munkaerőkkel számolva, egy 80—90 milliós beruházási program készült a pataki javítóműhely fejlesztésére. Sok minden megvalósult volna ebből a pénzből. A műhely bővítését, a műszaki feltételék, a szociáliskommunális ellátás javítását tervezték. A jelenleginek a vagy lakástulajdon visszterhes megszerzése céljából értékesíti, és az ingatlanértékesítésből származó jövedelme nem haladja meg a szerzett ingatlan (ingatlanrész) forgalmi értékét, építés esetén létesítési költségét. Az ezt meghaladó jövedelemrész adóköteles. Az adómentesség további feltétele, hogy az elidegenítő a lakóház — vagy lakástulajdon megszerzésének szándékát az elidegenített ingatlan helye szerinti tanács adóügyi szakigazgatási szervénél legkésőbb az adó bevallása, vagy erre történő felhívás alkalmával bejelentse, az elidegenítéstől számított egy éven belüli ilduplájára növekedett volna a létszám, hiszen a beruházási program szerint megváltozott volna az addigi profil is. Miután ugyanis az anyavállalat, a Miskolci Járműjavító fő tennivalója a vasúti tehervagonok javítása, az ehhez szükséges szerelvényeket, alkatrészeket a pataki műhelyben gyártották volna. A fejlesztéshez, a feltételek megteremtéséhez 30 millió forintot kért a megyei tanácstól a MÁV, a többit a vasút adta volna. A tervek elkészültek, a megye nem adott pénzt, tehát a MÁV sem adott. Vagyis, az egész programból nem valósul meg semmi. (Ezért a fentebb használt csupa feltételes mód). Illetve mégiscsak megvalósult valami. Javulnak a jelenlegi nem éppen jó munkakörülmények, a mostani létszámmal, de jobb műszaki feltételekkel több targoncát javítanak majd. Szerény program, ha a 80—90 milliós fejlesztésre gondolunk. Az emberek viszont megnyugodhatnak. Az üzem megmarad, nem számolják fel, mint azt néhányan már beszélték, s a mai pénzszűke világban ez is valami. Sz. D. Fotó: L. .1. letékkiszabásra bemutatott szerződéssel a vételt igazolja vagy — építés esetén — 5 éven belül a használatbavételi engedélyt bemutassa. Ha az adásvétel (csere) vagy az építés az adóbevallásra előírt határidőn belül megtörtént, akkor bejelentés helyett ezek tényét kell igazolni. Elvész az adómentességhez való igény, ha a bejelentés vagy annak hiányában az ingatlanszerzés a bejelentésre nyitva álló utolsó határidőig sepi történik meg. A két forgalmi érték egybevetésekor az értékkülönbözetből levonják a szerzés és az elidegenítés közötti időben felmerült, a vagyonállapot-gyarapító beruházások költségét, az adóköteles jövedelem megszerzésével vagy a vagyon értékét növelő egyéb, továbbá az ingatlan értékesítésével kapcsolatos kiadásokat, az 5 százalékos kamathozadékot stb. Dr. Sass Tibor Hit mond a paragrafus? Jogászunk válaszol
