Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-07 / 106. szám

1987. május 7., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 7 Csak röviden... KOS-áRLABDA. Dunai Kőolaj—Miskolci EAFC 104-82 (54-50). Százhalom­batta, NB II. férfi. Ld.: Ko­vács P. (19), Szeghalmi (16), Magyar, Bebesi (14—14), Lő- rincz (9). Botár (8). LABDARÚGÁS. Középis­kolás Kupa, országos döntő — Szeged. Az e'lső korcso­portos fiúk között a kazinc­barcikai 105-ös Számú Szak­munkásképző és Szakközép­iskola csapata a második helyet szerezte meg. KARATE. Nemzetközi ser­dülőverseny — Milánó. Kassai Zita a formagyakor­latban (szakmai nevén: ka­ta) első lett, Polacsék Krisz­tina pedig verekedésben (kunriite) a harmadik helyet szerezte meg. Mindketten a miskolci Egészségügyi Szak- középiskola klubjának spor­tolói, edzőjük: Homa János. Magyar Attila vargabetűje A MEAFC (fitt indult a Körmenddel... A hetvenes években egy tucat jó képességű kosár­labdázó fordítóit hátát Miskolcinak, a MEAFOnak. Az egyetemisták akkori „aranycsapatukat” teljesen el­veszítették. Az elvándorlási kedv napjainkban is érez­teti hatását és nem csupán a kosárlabdát sújtja. Hoz­hatnánk példákat a labdarúgás, a birkózás, a kézi­labdázás. az atlétika, vagy éppen a sakkozás miskolci- borsodi világából is, A neves sportolók csak a leg­ritkább esetben térnek vissza. Az utóbbiak ..néptele« mezőnyébe” tartozik Magyar Attila. Vele beszélget­tünk, s közben (arra is) kerestük a Választ, hogy Mis­kolc miért vadászterülete a tehetősebb kluboknak. Magyar az MVSC-ben ko­sarazott, a Földesben tanult. (Első mestere az az Osgyá- ni Zoltán volt, akinek keze alól eddig több gárdára va­ló NB I-es játékos került ki.) A vasutasoktól a ME- AFC-hoz igazolt, és az egye­temistáknál hat esztendőt (1971-től 1977-ig) húzott le. Közben az együttes 1975 de­cemberében bejutott az NB I-be. Néhány név az akko­riak közül: Varga, Busák. Béres, a Kinter-testvérek, Kerekes, Lestár, Jakab és persze Magyar. — Másfél évig szerepel­tem az NB I-es MEAFC- ban — kezdte. — Bevonulá­som után a Táncsics SE-ben kosaraztam, aztán az élvo­nalbeli Zalaegerszegi TE já­tékosa lettem. Miért men­tem el Miskolcról? Mert la­kást kaptam, mert vonzot­tak a jobb lehetőségek, s mivel a MEAFC két év után kiesett, leszerelésemet köve­tően csak az NB II. maradt volna számomra. — Mit tud a többiek bú­csújáról? — Vargát és Bérest ugyan­csak lakáskulccsal fogták meg, a fiatalabbik Kinter a Testnevelési Főiskolán foly­tatta tanulmányait, aztán Egerbe, majd Sopronba ment. Busák visszatért Eger­be, szülőhelyére. Hárman — a diploma átvétele után — állási is kaptunk az egye­temen. Igen ám, de egy fia­talembernek — ha ráadásul családos — első a lakás és az anyagiak. Nagyon sokat beszéltünk egymás között ar­ról, hogy a város miért nem tudja (vagy akarja) megtar­tani a sikereket hozó spor­tolóit. — Beszéljen a zalaeger­szegi éveiről. — Nyolc, dicsőségekben gazdag szezont töltöttem a Dunántúlon. Az irányítói poszt volt az enyém. Felka­paszkodtunk a dobogó má­sodik és harmadik fokára, az ezüstéremig vittük a Ma­gyar Népköztársasági Kupá­ban. Sok-sok nemzetközi mérkőzésen, túrán jártunk, csodálatos élményeket sze­reztünk. Egy időben még a csapatkapitányi szalagot is viseltem. — Hogyan sikerült az ot­tani klubnak összehozni mindazt, amire csak szüksé­gük volt? — Rengeteget áldoztak a sportágra. Szó szerint elha­tározták, hogy csinálnak egy csapatot. Így is történt. A keretben tulajdonképpen csupán Bodrogi vallhatta magát „bennszülöttnek". Ügyeltek a menedzselésre, a juttatásokra, a feltételek előteremtésére. — Beszélik, hogy azért tért haza, mert Zalaegersze­gen elfogyott a pénz, a klub válságba került, s „viselt dolgai” országos témává da­gadtak . . . — Erről nem tudok és nem is kívánok beszélni, azt vi­szont nyugodtan kijelenthe­tem: a városban mindig ál­dozni fognak a kosárlabdá­ra. Hazatérésemben az em­lítettek nem játszottak sze­repet. — Megtudhatnánk a rész­leteket? — Természetesen, hiszen nem képeznek még családi titkot sem. 1985 nyarán le­járt a szerződésem a ZTE- nél. A klub azonban azt kér­te, hogy egy esztendeig még álljak a rendelkezésükre. Belementem. Harminchárom évesen viszont már alig ke­rültem a pályára, ültem a kispadon, maradásomnak nem láttam további értel­mét. Én a sportért, a já­tékért mentem Zalaegerszeg­re és vitathatatlan: jól meg­éltem belőle. Szabadidőmet rendszeresen Miskolcon töl­töttem, amikor tehettem csa­ládostól hazaszaladtam. A szüleim itt élnek, akárcsak a feleségem rokonsága. Eger- Szegen csak sportbarálaim voltak. Belefáradtam az uta­zásokba, és a feleségem is beleunt ebbe az életformá­ba. Lezárult tehát életem egyik nagyon szép és felejt­hetetlen korszaka. A közel­múltban. amikor magamban mérleget készítettem, visz- szagondoltam 1975-re. Ti­zenkét esztendővel ezelőtt a MEAFC és a Körmend ju­tott be az NB I-be. Ma Kör­mend nevétől hangos az or­szág. megnyerték a bajnok­ságot. S hol tart a MEAFC? Űgv néz ki, hogy ismét nem lépi majd át az élvonal ka­puját. Ha a hetvenes évek­ben a „menőket” Miskolcon tartják, ha kiosztanak né­hány lakáskulcsot, akkor ... Magyar Attila a 101-es Számú Szakmunkásképző Intézet tanműhelyének mű­szaki vezetője — gépész- mérnöki rangban. Az csak természetes, hogy hazatéré­se után újra megtalálta a MEAFC-ot, hívták, meg szí­vesen is ment. Az edzőskö- déssel nem kacérkodik. Meddig játszik még? Sza­vai szerint: ameddig lehel, és ameddig igényt tartanak rá. Kolodzcy Tamás TOTÓSAROK, 19. HÉT Hz Eszak-Magyarország tippjei 1. SIÖFOK—MTK-VM. Tetszető­sen és jól játszik mostanában a Sió­fok, érzésünk szerint kellemetlen emlékekkel távoznak a Balaton part­járól a kék-fehérek. 2. Z TE—TATABANYA. A bá­nyászok nagyon kedvező pozícióban vannak, lehetőségük van az előrelé­pésre, miért ne nyerhetnének?! 3. FRANKFURT—LEVERKUSEN. A hajrában botladozik a sokáig ve­zető Leverkusen, a bajban lévő Frankfurt nyerhet. 4. KAISERSLAUTERN—STUTT­GART. A kupaszereplésért, harcoló együttesek összecsapásán nagy harc várható. , 5. MÖNCHENGLADBACH—UER­DINGEN. A vendégek legfeljebb az egyik pont megszerzését tűzhetik ki reális célként. C. KASSEL—ST. PAULI. A papír­forma vendégsikert ígér, de az esélytelenek okoztak már bomba­meglepetéseket. .. 7. SALMROHR—AACHEN. A je­lek szerint az Aachen az idén sem gondolja komolyan a feljutást. .. 8. VERŐN A—JUVENTUS. Ha nyernek a hazaiak, pontszámban be­érik a harmadik helyen álló torinói együttest. Platiniék esetleg pontot szerezhetnek. .9. ATALANTA—INTER. A vendé­gek eljátszották bajnoki esélyüket, a bergamóiak aligha maradhatnak bent a legjobbak között, a mérleg nyelve Altobelliék felé billen. 10. EMPOLI—AVELLINO. Nagy a tét: ha a hazaiak nem nyernek, akkor kiesnek. Mindent elkövetnek érte. 11. BARI—CESENA. A vendégek alighanem beérik az egyik ponttal. 12. CAMPOBASSO—CREMONE- SE. Merőben ellentétes célok ve­zérlik a csapatokat, minden ered­mény elképzelhető. 13. MODENA—MESSINA. A má­sodik vonal két újonca eddig a várakozás felett teljesített, nehéz jó­solni mérkőzésükre. + 1. LANEROSSI—PARMA. Rossz idők járnak a tavalyi újonc Lane- rossira, könnyen kipottyanhat a má­sodik osztályból. 1 X 2 1 1 2 X 1 2 1 1 1 X 2 X 1 X 1 1 2 X X 1 2 X _J ___ X H egyi futóverseny Rangos atlétikai esemény színhelye lesz a hét végért Nógrád megye. Vasárnap a Magyar Atlétikai Szövetség, az SKSE és a Salgó öblös SC atlétikai szakosztályokkal közösen Salgótarján térségé­ben országos hegyi futóver­senyt rendez. A győzelem napja tiszte­letére kiírt viadal egyben a Magyar—Szovjet Baráti Társaság békenapi „Arany- híd” elnevezésű futóverse­nye is. Verb Mihály, a MASZ munkatársa elmondta: há­rom korosztály — serdülő „A”, ifjúsági és felnőtt — képviselői állnak majd rajt­hoz Somoskőújfalun, hogy megküzdve a 240 méteres szintkülönbséggel Salgóbá- nyán célba érjenek. Kedden este lapunk zár­ta után fejeződött be a franciaországi Reimsben a 65. súlyemelő Európa-'baj- nokságon a 82,5 kg-osök küzdelme. Barsi László (képünkön) a diósgyőriek kiválósága szakításban 167,5 kg-ot ért el és harmadik lett. Lökésben 205 kg-ot teljesített és a negyedik helyen végzett, összetett­ben pedig 372,5 kg-mal ezüstérmet vehetett át. A közelmúltban kötet- ■ len beszélgetésre hívták a megyei és városi sportsajtó képviselőit a Borsodi Építők Volán SC vezetői. A találko­zónak semmiféle rendezvény, esemény, létesítményavatás nem adott apropót, a sport­egyesület irányítóit az a cél vezérelte, hogy íráskötele­zettség nélkül engedjék be­pillantani az újságírókat a kulisszák mögé. Kétségkívül sok hasznos tudnivalóval gazdagodtunk. Kővári Kázmér ügyvezető elnök és Menyhért Gábor elnökhelyettes alaposan fel­készültek a párbeszédre. Ele­mezték a sportkör helyzetét, elmondták, hogy a fúziót kö­vetően úttörő szerepre vállal­koztak. Több patrónusuk van, de ezek nem a KLU­BOT, hanem cgy-cgy szak­osztályt támogatnak, ame­lyek valamennyien önálló gazdálkodási egységet alkot­nak. Így nagyobb a mozgás­terük,- ugyanakkor rájuk is vonatkozik a vállalati elszá­moltatás rendje. Szó esett az eredményekről, s a BÉVSC sportolóinak nem kell szem- lesütve járkálniuk az utcán, mert van mivel büszkélked­niük! Azt is pontosan tudják a sportkör háza táján: akad tennivaló jócskán. Szeret­nék, ha a salakmotorozás régi híréhez méltó volna, ehhez viszont nemcsak mo­tor szükségeltetik. Nem épí­tenek légvárakat a labdarú­gás körül, úgy érzik: ha a feltételek, a lehetőségek és az állomány ereje csak a megyei I. osztályban való szereplést teszi lehetővé, ak­kor be kell érniük ennyivel. Arról is tudomást szerezhet­tünk, hogy foglalkoztatja őket egy csarnok megépíté­sének a gondolata. A terv elkészült, a rendelkezésre ál­ló anyagiak azonban pilla­natnyilag még nem teszik lehetővé a munkálatok indí­tását. Nagyon bíznak a vál­tozásban, hiszen a Vigadó korszerűtlen, elavult, az új létesítmény jelentősen javít­hatná több szakosztály szak­mai munkálkodásának a le­hetőségét, s közelebb hozná egymáshoz a város különbö­ző termeiben albérletben gyakorló BÉVSC-sportolókat. Miért érdemel említést ez a találkozó? Engem újsze­rűsége ragadott meg a leg­inkább, azt tartom legna­gyobb értékének, hogy a klub vezetői keresik, kutat­ják azokat az utakat, ame­lyek a múltban járatlannak tűntek. Céltudatos tevékeny­séget folytatva, igyekeznek tevékenységükről, munká­jukról, mindennapjaikról hírt adni. Megtehették vol­na, hogy sajtótájékoztatót szerveznek egy eseményhez kapcsolódva. Ebben az eset­ben is beszámolhattak volna s ikere ikről, kudarcaikról, terveikről. Csakhogy elve­szett volna a találkozó kö­tetlensége, jellegében aligha­nem egészen mást kapnak a résztvevők. Hasznos és kö­vetendő a kezdeményezés, amelynek során mindkét fél eredményeket könyvelhetett él a bevétel rovatba. Mostanság az újszerű- * ség, a bátor kezdemé­nyezés, a vállalkozás az élet minden területén alapköve­telménynek számít. A jelek szerint azonban akad kivé­tel is, a labdarúgósportág országos szövetsége „forra­dalmi” újításra szánta el ma­gát. A keddi elnökségi ülésen tárgyaltak az 1987—88. évi bajnoki versenykiírás mó­dosításáról. Erre azért ke­rült sor, mert egyidejűleg elhatározták: az 1988—83- es bajnoki évtől kezdődően kétcsoportos NB II—t (kétszer 16 csapattal) és hatcsopor­tos NB III-at (hatszor 16 csapattal) hoznak létre. Az elnökség állásfoglalása sze­rint az a cél, hogy a jövő­ben az NB II-ben érdekelt labdarúgóknak csak egy része játsszon sportállásban, a döntő többség viszont amatőrként szerepeljen. Az NB III-mal kapcsolatos cél­kitűzés az, hogy az osztály­ban szereplők rendszeres napi munkavégzésük mellett sportoljanak, tehát az úgy­nevezett sportállásokat tör­lik majd a sportág harmadik vonalában. Megszüntetik az alacsonyabb osztályokban a hétközi bajnoki fordulókat — éppen a munkaidő vé­delme érdekében. Ha nem csal emlékezetem, az előző elnökség munkájá­nak egyik legjelentősebb po­zitívumát abban látták, hogy elérte: összesen 36 NB-s csa­patban 720 szerződtetett fut­ballista kergette a labdát. Logikus és kézenfekvő érv­ként hozták fel; az ország nein bír el több főállásban sportoló játékost. A harma­dik vonal elnevezését terüle­ti bajnokságra változtatták, mert a küzdelmek három­négy megye, tehát egy terü­let együtteseit tömörítették. Ebben az osztályban a ko­rábbi vezetés eltörölt min­denféle kedvezményt, más kérdés, hogy sajnálatos mó­don akadtak üzemek, válla­latok, gyárak és termelő­szövetkezetek, amelyeknél fiktív állásokat töltöttek be a játékosok. A fél évnél alig régebben hivatalban lévő MLSZ-el- nökség eddigi munkálkodá­sával máris sok vihart ka­vart, s legújabb javaslatával sem igen növeli népszerűsé­gét. Megítélésem szerint egy­értelmű a visszalépés, a mos­tanihoz hasonló formai vál­tozások egyáltalán nem se­gítik elő a sportág fejlődé­sét. A 48 NB-s csapatban 960 játékos szerepel (a ko­rábbihoz képest 240 fős a nö­vekedés), s noha a szövet­ségnek az a célja, hogy a labdarúgóknak csak egy ré­sze játsszon sportállásban, ennek eldöntésébe semmifé­le beleszólási joga nincs. (A Metripond SE kísérletezik jelenleg a második vonal­ban, de az eredmények alig­ha bátorítanak másokat a követésre.) Tetszetős dolog érvként előhozakodni az amatőrök számának növelé­sével, csakhogy az NB II az élvonal előiskolájának szá­mít! Márpedig a napi mun­kát követően vajon ki rohan gyakorolni? Nem titok, hogy a jelenlegi intenzitás is sok kívánnivalót hagy maga után, s elképzelni sem igen lehet, mitől várja a testület a szín­vonal emelkedését. A“ máso­dik vonalban egyértelműen felhígul majd a mezőny, végtére a meglévő 20 csa­pathoz kerülő újabb 12 való­színűleg nem képvisel any- nyira jelentős játékerőt., hogy egy csapásra megoldja a gon­dokat. A javaslattal tucatnyi gárda mégis jól jár, mert 1988 nyarától NB Il-es tag­sághoz jut. Ki érti ezt? Arra azonban fogadást ajánlok: a soron kö­vetkező MLSZ-elnökség leg­fontosabb feladatai sorában elsőként egészen biztosan át­szervezi a bajnoki rend­szert ... Doros László Labdarúgás, I. Pécsi MSC—Haladás VSE 1-0 (0-0). A vendégek mindvégig a védekezéssel törődtek. G.: Bér- czy. Dcbrecen—Üjpesti Dózsa 0-0. Unalmas, alacsony színvonalú mérkőzés, egyik csapat sem ér­demelt volna győzelmet. MTK-VM—Bp. Honvéd 2-0 (1-0). A kék-fehér szurkolótá­bor kizárólag az eredménnvcl lehetett elégedett . . . G..: Szei- bert (2, egyet 11-esböi). Eger SE—ZTE 1-1 (i-i). a hazaiak lelkesen, a zalaegersze­giek tudatosan futballoztak. G.: Simon II., illetve Péter. Dunaújváros—Siófok 0-1 (0-0). Hazai vereségével megpecsételő­dött az újonccsapat sorsa. G.: Lakatos. Tatabánya—Békéscsaba 0-0-ás állásnál vihar miatt félbesza­kadt. Vasas—Videoton 2-0 (i-0) Gól­szerzők: Bodnár, Teodoru. Kába ETO—Ferencváros 4-1 (l-l). Gólszerzők: strausz (ön­gól). Handel. Szentes. Hajszán, illetve. Fischer. A LABDARUGÓ NB I. ALLASA 1. MTK-VM 25 15 6 4 42-17 36 2. Ü. Dózsa 25 14 7 4 41-16 35 3. Tatabánya 24 14 4 6 35-18 32 4. Bp. Honvéd 25 12 4 9 33-33 28 5. Pécsi MSC 25 11 5 9 23-16 27 6. FTC 25 9 9 7 25-20 27 7. Haladás 25 10 6 9 27-27 26 8. Vasas 25 10 5 10 33-34 25 9. Békéscsaba 24 8 9 7 27-29 25 10. Debrecen 25 7 9 9 29-34 23 11. Siófok 25 7 8 10 28-33 22 12. ZTE 25 5 11 9 25-30 21 13. Rába ETO 25 5 10 10 36-38 20 14. Videoton 25 6 8 11 21-26 20 15. Eger 25 4 8 13 20-49 10 16. Dunaújv. 25 4 7 14 22-47 15 Barsi második Reimsben

Next

/
Thumbnails
Contents