Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-30 / 126. szám
1987. május 30., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 13 * TUDOMÁNY - TECHNIKA * TUDOMÁNY - TECHNIKA * TUDOMÁNY - TECHNIKA * TUDOMÁNY - TECHNIKA * TUDOMÁNY - TECHNIKA Az ultraibolya sugarak hatása Tűk a lulcimpaban A pneumatikus — sű- • ritett levegővel működtetett — szerszámok, amelyeket nagy fordulatszámú elektromos szerszámok helyett alkalmaznak mind több iparágban, igen gyorsan fejlődtek ki. A különféle pneumatikus csavarhúzók után jöttek a köszörűgépek, majd a fúrószerszámok, a forgó szerszámfélék után az ütő szerszámok. A szerelőszalagoknál alkalmazott pneumatikus szerszámoknak körülbelül 20 százaléka csavarhúzó. Ezeket használják mindenféle köny- nyű szerelőmunkánál, egészen 15 newtonméter (Nm) forgatónyomaték értékig. Ez a felső határa annak az el- lennyomatéknak, amelyet a kézben tartott szerszámmal még ki lehet fejteni. A nyo- matékot a pneumatikus motor tengelyéről hajtómű és tengelykapcsoló adja át, amely utóbbi nagyon pontosan betartja a nyomaték értékét. A motorok, áttételek és hajtóművek különféle típusai a nyomaték- és fordulatszám gazdag választékát biztosítják. Úgynevezett ütőcsavarhúzókat főként a nehéz szerelőmunkáknál alkalmaznak. Ezekkel a szerszám súlyához viszonyítva nagy forgatónyomatékot lehet elérni, miközben a munkásra ható ellennyomaték minimális. Erről egy speciális ütőmechanizmus gondoskodik, amely a forgórész és a kalapács kinetikus energiáját nyomatékimpulzusokká alakítja át. A különféle pneumatikus szerszámok közül igen gyakran használatosak még a menetvágók, a szegecselőgépek, ollók, köszörűk stb. Hogy bizonyos technológiai és biztonsági követelményeknek eleget tehessenek az üzemekben, egyes munka- folyamatokat egyszerre, párhuzamosan kell végrehajtani. Ezért többorsós szerszámokat is kifejlesztettek, amelyeknek több motorjuk van, és ezek egyszerre, egy- idöben több anyát, vagy csavart húznak meg. A többorsós szerszámok jelentős költséget és időt takarítanak meg a szerelőszalagokon. Képünkön: egy pneumatikus szögcsavarhúzót láthatunk munka közben. A radar a csapadék# és viharelőrejelzés új segédeszközeként az utóbbi évtizedekben olyan fontos szerephez jutott, hogy a rá alapozott kutatómunkát ma már önálló elnevezéssel jelöli a szakirodalom: radarmeteorológia. Maga a radar olyan rádióadó-vevő. amely az ultrarövidhullámoknál is sokkalta rövi- debb mikrohullámokkal dolgozik; ezek a fényszóróhoz hasonló tükör segítségével pontosan irányítható hullámok céltárgyba ütközve, nagyrészt szétszóródnak, egy töredékük azonban visz- szaverődik a radar „fülébe”, a lokátorba, amely a rendkívül gyenge visszhangimpulzust felerősíti és képpé átalakítva a radarernyőre vetíti. A visszaverj radarimpulzus fényes pont alakjában jelenik meg. s a pont síkbeli helyzetéből, élességéből és fényerejéből következtetni lehet a céltárgy tulajdonságaira. Kis széttartásé radarsugárral távoli céltárgy is megbízhatóan „letapogatható”, teljesen függetlenül mind az időjárási, mind a látási viszonyoktól. A radarmeteorológia úgyszólván a véletlen szülötte. Már a második világháború alatt, a radartechnika kezdeti éveiben feltűnt, hogy a katonai radarok képernyőin időnként ismeretlen eredetű, múlékony árnyak jelentek meg. Ezek sok fejtörést okoztak a berendezések kezelőinek, míg ki nem derült, hogy e fantomok előidézői légköri jelenségek. Ilyen előzmények után indult meg a rendszeres kutatás a ra- darteehnika alkalmazására az idójárástudományban. Ma már szinte valamennyi meteorológiai állomás felszereléséhez hozzátartozik a rá- -diólokátor, amellyel 200— 300 kilométeres körzetben figyelemmel lehet kísérni a páraalakulatok mozgását. Képünkön: egy mobilizálható — tehergépjárműre felszerelt — meteorológiai rádiólokátort láthatunk. Ahová a nap süt, oda # nem kell orvos — tartja egy alpesi közmondás. E népi bölcsesség alapja az az ősi tapasztalat, hogy a természetes napsugárzásban gyógyító erő rejlik. Niels Ryberg Finsen dán orvos kutatásai nyomán vált ismertté, hogy ezt a jótékony hatást elsősorban a napsugárzás egy részét kitevő ibolyántúli (ultraibolya, ultraviolett, röviden UVj sugaraknak köszönhetjük. Finsen megállapította, hogy az UV-sugár- zás eleinte fokozza az életműködéseket, nagyobb, tar- tósabb adagban azonban megtámadja, illetve megöli a sejteket. Ez jó egyes baktériumok esetében, veszélyes viszont azzal, hogy rákkeltő hatású is lehet. Természetes körülmények között ettől nem kell félni, hiszen bármilyen gazdag is a nap sugárözöne ibolyántúli sugarakban, ezeknek csak kis része jut le a földre, hiszen az ionoszféra ózonrétege, meg a légkör szennyezése és vízpárarészecskéi visszatartják őket. Régebben szénrudas elektromos ívfénylámpa segítségével hoztak létre mesterségesen ultraibolya sugarakat. Ma már a sokkal korszerűbb higanygőzlámpával — ismertebb nevén kvarclámpával —. amely látható fénysugarakból és különböző hullámhosszúságú ibolyántúli sugarakból álló, zöldeskék fényt bocsát ki. A hullámhossz szerint széles skálájú ibolyántúli sugaraknak — akár a napsugárzásból, akár a kvarclámpából származnak is — többféle vegyi és biológiai hatásuk van, a már említett D-vitamin- képződést serkentő hatásán kívül is. Fokozza a vérképzést, javítja az étvágyat, megindítja a bőr bámulását, segíti az anyagcserét, és gyorsítja az állatok fejlődését. Az ultraibolya sugárzás egv szőkébb, a 200—280 milliomod milliméteres hullámhosszúságú tartományának pedig csíraszámgyéritő hatása van, de később rájöttek, hogy e tartományon belül a 266 milliomod mm-es hullámhosszértéken legerősebb ez a hatás. Egyszerűsítve úgy fogalmazható meg, hogy ennek a sugárzásnak az elemi részecskéi, a fotonok „eltalálják" a mikrobák szaporodását irányító központját, és helyrehozhatatlan károkat okoznak benne: a baktérium szaporodásra képtelenné válik, vagy azonnal el is pusztul. Miután a mikrobiológusok megállapították a mikrobák „legsebezhetőbb pontját”, a fizikusok és mérnökök olyan sugárforrást szerkesztettek, amely többségükben a leghatásosabb hullámhosszúságú sugarakat bocsátja ki. A megfelelő le- vegőcsírátlanító fénycsövek (baktericid vagy germicid csövek) hamarosan el is készültek. Képünkön: száloptikával vezetett ultraibolya sugárzás rajzolta ki a fluoreszkáló VV-betűket a mainzi kísérleti intézetben. Az akupunktúra — a • tűszúrásos gyógymód — sokat vitatott eljárás. Története évezredekre nyúlik vissza, Kínában, ahol felfedezték, mindmáig a legelterjedtebb gyógyítási módszer. Európában viszonylag későn szereztek tudomást róla, amikor az utazók a távol-keleti országokba is eljutottak. De csak a második világháború után kezdték komolyan venni az akupunktúrával elért eredményeket. Megkezdődött a módszer hatásmechanizmu. sának kutatása is, ami azonban mind ez ideig nem vezetett egyértelmű eredményre. Az orvostudomány csak akkor kezdett magyarázatot találni az akupunktúra fájdalomcsillapító hatására, amikor felfedezték az agy saját fájdalomcsillapító molekuláit, az endorfinokat és az enkefalinokat. Sikerüli kimutatni, hogy a tűszúrásos kezelés növeli a természetes fájdalomcsillapítók szintjét a szervezetben. A kínai szakértők a bőrön 365 olyan pontot határoztak meg. amelyek megszúrása révén reflexes gyógyhatás érhető el. A kutatók azt is meghatározták, hogy melyik pont megszúrása melyik szervre gyakorol hatást. A tűk különböző hosszúságúak, és 2,5—13 cm mélyen szúrják be azokat. Az előírások szerint van, amikor a test megfelelő részén a helyükön hagyják egy ideig, máskor mozgatják, sodorgatják a tűket. De van úgy is, hogy néhány voltos elektromos áramot vezetnek a tűkbe (elektroakupunktúra). és legújabban a tűk helyett lézersugarat használnak (lézerakupunktúra), amely fájdalommentesen kb. 10 mm mélyen hatol be a bőrbe. Képünkön az egyik nyugatnémet klinikán végrehajtott akupunktúrás altatást láthatjuk. A beteg fülében két tűt helyeznek el, amelyeket gyenge elektrostimu- látorral kötnek össze. Így mindaddig fenntartható az alvó állapot, amíg az áramot ki nem kapcsolják. A félvezetőgyártás és • a számítástechnika rohamos fejlődése az utóbbi években jelentős változásokat hozott a műszer- és méréstechnikában. Megjelentek az úgynevezett intelligens mérőműszerek, amelyek a beépített elektronikának köszönhetően merőben új mérési lehetőségeket biztosítanak. E korszerű konstrukciók arra szolgálnak, hogy lehetőleg minél jobban megkönnyítsék a műszer kezelését, és mentesítsék a felhasználót a mérési eredményekkel kapcsolatos esetleges számítási műveletek alól. Az intelligens műszerek egyik fő jellemzője a programozott vezérlés. Az ilyen felépítésben nem feltétlenül az előlapon lévő kezelőszervek működtetésével történik a jellemzők beállítása és az egyes mérési funkciók indítása. A programozott vezérlésű műszerek működését a felhasználó általában billentyűzet segítségével irányítja. Az intelligens műszerek legtöbbször önellenőrzők és önhitelesítők is. Az önellenőrzés azt jelenti, hogy esetleges hiba jelentkezésekor az annak jellegére utaló hibakódok jelennek meg a készülék képernyőjén. Ugyancsak ellenőrzi a berendezés a felhasználó által kijelölt műveleti utasítások helyességét is. Érvénytelen, vagy ellentmondó utasítások esetén > alfanumerikus „hibaüzenet” segíti a korrekciót. Képünkön: egy hazai gyártmányú, világszínvonalú műszeripari produktumot, a TR—4901,/A típusú nyolcsugaras memória-oszcilloszkópot láthatjuk. Ez a digitális memóriával rendelkező, mintavételező elven működő készülék pozitív és negatív feszültségű logikai rendszerek vizsgálatára alkalmas; laboratóriumi és üzemi célra egyaránt használható. Különösen alkalmas egy impulzussal indított rendszerek mérésére. Intelligens műszerek Pneumatikus szerszámok
