Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-25 / 121. szám

1987. május 25., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Három nap szabadságról Mélyen tisztelt vállalat! Örömmel értesítem Önö­ket, hogy nem idézhetnek be engem. Délelőtt, mun­kaidőben már csak azért sem, mert nem illik. Im­máron egy éve, hogy rá­dióban, sajtóban hallgat­hatják, olvashatják, az ügyintézést kell az állam­polgárok szabad idejéhez igazítani, hogy ne az ér­tékes munkaidőben kelljen sokszor piszlicsáré ügyek­ben eljárni. Ez volt az egyik ok, amiért nem szí­vesen jelentem meg Önök­nél reggeli kilenc órakor, másrészt, mert ha jól tu­dom, bizonyos hivatalokon, s igazságügyi szerveken túl vállalatok nem idézhetnek be senkit, legfeljebb meg­kérhetik, hogy ha az ügy­félnek nem esik nehezére, akkor egy meghatározott időpontban cégüket keres­se fel. így, tisztelettelje­sen ... No, de mindegy. Nem nagy a választás, ha az ember tanácsi lakását az ötszörös lakáshasználatba­vételi díjért vissza akarja adni az államnak. Ponto­sabban a tanácsnak, ám kérelmére válasz, — már­mint az idézés — az In­gatlan Közvetítő Vállalat­tól érkezett. így tetszik, nem tetszik a szükséges iratokkal feleségestől pon­tosan megjelenik. Ám elő­adót nem talál. Kap vi­szont egy ajánlatot, ha délután visszamennek, ak­kor majd csak lesz valaki, aki foglalkozik ügyével, s megkötheti a kívánt szer­ződést. Így pár óra helyett, amelyet később be lehet dolgozni, ki kell venni egy-egy nap szabadságot — a férjnek, a feleségnek —, de megéri még így is, gyorsan el lesz intézve az ügylet. A naivak. Az előadó át­nézve a kisszámú iratot, rögtön kiszúr egyet. A MIK Vállalat igazolványa arról, hogy a bérlőt adós­ság nem terheli, már har­minc nappal előbb kelte­ződött. Érthető, hiszen éppen annyi ideje, hogy kérelmüket ajánlott levél­ben elküldték a lakásügyi osztálynak. Az ügyintézőt ez nem hatja meg, így az ember foghatja képzelt ka­lapját, kopogtathat ismét a MIK-nél, ahol csak le­gyintenek az egészre, ki­javítják a dátumot, s rá­nyomnak egy újabb pecsé­tet. Egy délelőtt ugyan rá­ment megint az értékes munkaidőből, no, de min­degy . . . Most már elvileg minden kész volna. Nyugodtan ül­dögélhetne az ember a gyors ügyintézés érdekében megnyert babérjain, ám akkor felcseng a telefon. Az ügyintéző újból jelent­kezik. Amit mond, attól a feleség rángatózó görcsöt kap, a férj elámul. Ugyan­is egy befogadási nyilat­kozatot kell két tanú előtt megírni, amely szerint a férfiú vállalja, hogy vásá­rolt családi házába, ami még jó ideig nem lesz ké­szen, befogadja életének papírokkal igazolt társát. Refogadja. Eddig tényleg úgy tudta, hogy csak kó­bor kutyákat, macskákat lehet befogadni, de ez a szó ekkor is mintája lehet a szent bürokráciának. Amikor a tanácsi lakást kiutalták, egyetlen tollvo­nással bérlőtárs lett a férj, s uram bocsá’, minden szerződés, pecsét, okmány­bélyeg nélkül. No, de ta­lán mindegy ... Nem ez a fontos. Hanem az, hogy ez a cég nem hivatal. Az ügyin­téző iroda falain szemlél­heti az érdeklődő, hogy díjazás ellenében — mert ez is ki van ám rakva! — mi mindennel könnyíti meg az ügyfele munkáját a vállalat. A sok pont kö­zül egy: segít a szükséges papírok beszerzésében. És ha csak ezt az egyet be­tartja, nos akkor egy óra alatt — s nem három nap — elintéződött volna min­den. így viszont a házas­pár a mai napig nem tud­ja, hogy mikor juthat pénzhez, mert válaszolni erre a rövid kérdésre sen­ki nem tudott. Pedig ez fontos lenne. Meg az is, hogy otthonlé­vő igazolások közül mire lesz a továbbiakban e szép lassan bandukoló ügyinté­zéshez szükség. A fiókot kiürítve szolgálhatnak még oltási bizonyítvánnyal, né­hai kutyájuk adóbevallá­sával, törzskönyvével, s le járt OTP-részletek csekk­jeivel. Ki tudja, hátha szükséges. Féltve őrzött szabadságukból már eltűnt három nap. Éppen ezért a mélyen tisztelt vállalat­nak ajánlanának valamit. Hogy értsék meg, nem di­vatból kéri az ország po litikai és gazdasági veze tése a korszerűbb ügyin­tézést, hanem azért, hogy ne kelljen fölösleges irka­firkával eltölteni órákat, napokat. A munkaidő is szent legyen. Ne csak a bürokrácia. Kármán István Négyhónapi mérleg Az ipar teljesítménye Az Ipari Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint a szocialista ipar tenmelési ér­téke az év első négy hónap­jában összehasonlító áron számítva 3,2 százalékkal volt magasabb, mint a múlt év hasonló időszakában. Ezen belül a vegyipar az ipari átlagot meghaladó mértékben növelte teljesít­ményét. A gépipar termelé­se 2,4 százalékkal, a köny- nyűiparé pedig 1,2 százalék­kal emelkedett. Az ipar rubelelszámolású kivitele az év első harmadá­ban közel 4 százalékkal ha­ladta meg a múlt év azonos időszakában elért eredményt. A rubelelszámolású import­ja azonban közel két száza­lékkal csökkent. Az ipar konvertibilis elszámolású ex­portja az év első négy hó­napjában 10,8 százaiékkal nőtt a múlt év hasonló idő­szakához képest. Áprilisban a bányászati termékek közül szénből né­mileg kevesebbet, míg kő­olajból és földgázból, vala­mint villamos energiából szá­mottevően többet termeltek a vállalatok, mint a múlt év negyedik hónapjában. A kohászaton belül jelentős a színesfémkohászat áprilisi teljesítménynövekedése. Hűséges dobozunk »« Üzemcsarnokban A MÁV Miskolci Járműjavító, kocsijavító gyáregységében nemcsak a hibás teherkocsikat javítják meg, átalakítják a kocsik konstrukcióját is, hogy jobban megfeleljenek a szál­lítási céloknak. Fotó: F. I. Segítség a bányászoknak A rádiótávírótól a rádió­műsor-szórásig a világon mindenütt a rádiótelefonon keresztül vezetett az út. A modern hírközlés fejleszté­sét hazánkban a posta mű­szaki szakemberei végezték. A 62. rádiónap alkalmából róluk is illő megemlékezni, már annyiból is, hogy me­gyénkben élte utolsó évtize­deit a magyar rádiózás egyik nagy öregje, Tomcsányi Ist­ván gépészmérnök, a Posta Kísérleti Állomás osztályve­zetője 1924—1938 közt. Meg­emlékezésre érdemes öccse is, Tomcsányi Béla mérnök, aki 1926—1945 között a Ma­gyar Rádió újjáépítésének, majd fejlesztésének vezetője volt. Az első rádiókísérletek ha­zánkban 1903-ban kezdőd­tek meg. Ez évben Berlin­ben 10 ország képviselője — köztük hazánk három posta­műszaki vezetője — rádió-, távírókonferenciát tartott, a tengeri hajókkal való táv­iratváltás ügyében. A ma­gyar küldöttség által itt vá­sárolt szikraadó és -vevő be­rendezéssel indult el a kí­sérlet Csepel-sziget—Újpest között, a gyárkéményeken felépített antennákon, majd az Adrián az „Előre” nevű gőzhajón. A sikeres kísérle­tek után 1914. október 15- én működni kezdett a cse­pel-szigeti 7,5 kW energiá­val dolgozó szikraadó, mely hadiszolgálatra épült. Neve­zetessége, hogy ez az adó vette fel a kapcsolatot a fia­tal szovjet állammal, Lenin- grádda'l 1917. november 30- án. Ezen az adón lépett kap­csolatba a Tanácsköztársa­ság kormányával 1919 már­ciusában Lenin. A csepeli rádiótelefon-adót a világháború után az MTI újság és közgazdasági hírék továbbítására használta fel. Az MTI budapesti. Városház u. 10. alatti rádiókirendelt­ség helyiségéből 1922. no­vember 6-tól rendszeresen adott híreket, kilenc fiókja számára, köztük Miskolcra is, ahol üzemelt egy hábo­rúból megmaradt, 75 W-os távíró-lámpaadó és távíró­billentyűzéssel nyugtázta a kapott híranyagot. 1923-ban a posta műszaki vezetése Tomcsányi Istvánt egy társával külföldre küld­te tanulmányútra. Ennék ta­pasztalata alapján tervezte és készítette el az első ha­zai 1 kW-os távíró-távbeszé­lő adóberendezést a Posta Kísérleti Állomáson, melyet 1925 márciusában helyezték Csepelen üzembe. A rádió­műsor-szórás kísérlete 1923 májusában indult egy 250 kW-os Huth adóval aP. K. A. udvarán egy bútorszállító kocsiban, mely stúdióul szol­gált. Az egyszemélyes stú­dióban a jó hangú Marczal János baritondalokat, ma­gyar nótákat énekelt zenei kíséret nélkül. A női hang hangzásának kipróbálását az állomás gépírónője, Taubler Margit közreműködésével vé­gezték, Az első prózai da­rab a kísérletek során Mol­nár Imre: A férj bevásárol című színmű volt, két fő­szereplője Molnár János postai fizikus és Taubler Margit volt. Ez időben ter­vezte és készítette el Tom­csányi István a rádió el­ső hívó- és szünetjeladó­ját, melynek hangja tilin- kóhangszer dallammotívu­ma volt. Ez a szünetjeladó ma a Postamúzeum egyik megcsodált technikai érde­kessége. Az első kifejezett progra­mot 1924. március 15-én sugározták a Városház ut­cából. Az új technikai cso­dát májusban a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutat­ták be az ámuló közönség­nek, majd május 21—22-én az Állatkertben rendeztek rádióhangversenyt. A kísér­letek tovább folytak. A kö­zönség lelkesedéssel köve­telte a rendes adások bein­dulását, már valóságos rá- dió-láz tört ki a lakosság körében, azonban azt két akadály gátolta; nem volt felső szinten eldöntve, kié legyen a rádió-műsorszórás haszna, nincs szabályozva a vétel engedélyezése. Azonkí­vül nem volt megoldva a hazai készülékgyártás, sok volt az amatőr detektoros készülék. Amíg a vita tar­tott (1925 januártól—júni­usig), elkészült a német Te- lefunken cégtől vásárolt 2 kW-os adó felszerelése Cse­pelen és az év nyarától megindult a nagyobb stúdió felépítése. Az új stúdiót a Telefonhírmondó Rákóczi út 22. sz. ház IV. emeletén he­lyezték el a kívánt igények­nek megfelelően, és tekintet­tel az akusztikai követelmé­nyekre. A stúdió szerelési munká­it a Posta Kísérleti Állo­más dolgozói végezték és továbbra is ők látták el — Tomcsányi István főmérnök és Magyari Endre mérnök irányításával — ott a mű­szaki szolgálatot. Kamody Miklós A kormány által jóváha­gyott bányászlakás-akció a VII. ötéves tervben is foly­tatódott. Annak ellenére, hogy a vállalatoknál szűkült az ilyen jellegű támogatá­sok összege, a Borsodi Szén­bányáknál 254 bányászcsa­ládnak oldották meg lakás­gondját 1986-ban. Lakásépí­téshez és -vásárláshoz több mint 55 millió forint ka­matmentes kölcsönt biztosí­tottak, melyből 42,2 milliót nem kell visszatéríteni. A tanácsi bérlakás bérlőkijelö­lési jogáért 17 millió forin­tot fizetett ki a bányavál­lalat. A tervek szerint 1987-ben Miskolcon, Kazincbarcikán, Sajószentpéteren és Özdon összesen 203 OTP-s lakást adnak át. A vállalat szak- szervezeti bizottsága a kö­zelmúltban — figyelembe véve a növekvő költsége­ket — olyan döntést hozott, miszerint a családi ház épí­téséhez a korábbi 150 ezer forinttal szemben 165 ezer forint támogatást ad, az OTP-s lakások vásárlását pedig az eddigi 25 százalék­kal szemben 30 százalékkal támogatja. Végeredményben a tervidőszak első két évé­ben 832 család lakásgondjá­nak megoldását segíti a vál­lalat. Három a magyar igazság Hogyan lehet a törpé­# bői óriás? Nos, az aláb­bi történet erről szól... Történt jó negyedszázada az ország északi részén, a Her- nád folyó völgyében, a Zemp­léni-hegység és a csereháti dombvidék találkozásánál el­terülő három község: Hidas­németi, Tornyosnémeti és Hernádszurdok dolgos népe úgy szervezkedett közös gaz­dálkodásra, hogy földjeiket becsülettel megművelik, ál­latokat tartanak, s a Márci­us 21-e Termelőszövetkezet lobogója alatt az ősi juss kamataiból: a termelt búzá­ból, kukoricából, naprafor­góból, tejből, gyapjúból csen­desen megélnek. Ment is minden rendjén a maga útján. A kedvezőtlen termőhelyi adottságok köze­pette, a tagolt táblákon, a földek átlagos 14 aranyko- ronaértók fogságában is nö­velték a hozamokat, s a ter­melés is mindinkább inten- zifikálódott. Az eredmények mégis messze elmaradtak a nagy és híres szövetkezetek eredményeitől, törpék voltak ők az óriások árnyékában. Amikor az országos kon­cepciónak megfelelően az állattenyésztésben a nagyok elkezdték például a kettős hasznú szarvasmarha-állo­mány szakosítását, s a több tej érdekében holstein-fríz keresztezéssel javítani a ge­netikai alapokat a tehené­szetekben. ők sem tettek másként. 1977-ben kezdték a keresztezést, akko'% amikor meglehetősen rendezetlen ál­lategészségügyi helyzet kö­zepette rendkívül alacsony színvonalon termelt a közös állomány. Aztán, mint mon­dani szokás, akár a gátját tört folyó, ömleni kezdett a tej. Persze ez így túlzás, az viszont tény, 1985 végéig a fajlagos tejhozamok meg­kétszereződtek, azaz a ko­rábbi 1600 literről 3540 li­terre nőtt a termelés. Csak­hogy még így sem érték el a megyei átlagot, a 3900 li­tert, nem is beszélve az or­szágos középértékről, a 4400 literről. Ügy tűnt, a hidas­németi közös gazdaság igye­kezete ellenére bizony alul­maradt. Feladni a küzdel­met? Arról — Czikó Lajos elnök szavaival élve — szó sem lehetett, Sándor Endre, főállatte­nyésztő: — Tudjuk, a nagy­üzemi tejtermelő tehenésze­tekben alapvető cél a ter­melés fokozása. Mégpedig az adott tárgyi és személyi fel­tételek mellett, változatlan, vagy csökkenő lehénlétszám- mal. Mi legyen a megoldás? A Taurina termelési rendszer segítségét kérték. A rendszer szakemberei pedig hangosan együtt gondolkodtak velük. Sándor Endre: — Élettani ismereteink szerint a két fe- jés között eltelt időszakban, a tejtermelés ütemét a tőgy­ben növekvő tejnyomás csök­kentőén befolyásolja. A tej­termelés akkor szűnik meg, amikor a tőgynegyedben mért tejn.vomás eléri a 30— 40 higanymillimétert. A tőgyben viszont a növekvő tejnyomást csökkenteni le­het. a nagy tőgykapacitású egyedek kitenyésztésével, il­letve — s számunkra ez a lényeges —, ha a tejterme­lést megszüntetendő kriti­kus nyomásérték megjelené­se előtt gyorsan kifejjük a tőgyet. A paraszti gazdasá­gokban mindig is gyakorlat volt a friss fejős tehenek naponta háromszori fejése. De a magyar világrékorder tehenek, mint a 26 Augusz­ta, vagy a 171 Dáma ered­ményei is nagymértékben elősegítette sok más tényező mellett, hogy azokat napon­ta többször fejték. A takarmányozási techno­lógiai színvonal emelése mellett ezért a hidasnémeti Március 21-e Termelőszö­vetkezetben úgy határoztak: vesztenivaló nincs, így az­tán a naponta háromszori fejést próbálják meg. Bein­dítás előtt azonban újabb kérdések vetődtek fel. Pél­dául, hogy minden tehenet érdemes-e háromszor fejni? Ha nem. akkor mi alapján csoportosítsák a teheneket? Ha az alap a termelési szint, úgy az mennyi legyen? A főállattenyésztő: — Ta­valy a legeltetés kezdetekor, tehát május elsejével kezd­tük a napi háromszori fe­jést. mégpedig 182 tejelő te­henünk közül 106-nál, azok­nál, amelyek naponta 18 li-) térnél többet adtak, s ez tar- j tott szeptember végéig. Így több mint 40 százalékkal több tejet termeltünk, s ezt ; a többlethozamot költség1 alig terhelte. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a, napi háromszori fejés nem-" csak az állatot kényszerűét-j te intenzívebb termelésre,* hanem a dolgozót is össze-J szedettebb, gyorsabb és pon-J tosabb munkára. Igaz, töb-; bet kerestek ezáltal, de jó-: val többet dolgoztak. Megérte? Nos, az elmúlt; év végére a tejtermelés már megközelítette az ötezer li-i tért. A tehenészet ma márt nem veszteséges. A hidas-; németi eredmények a hajda­ni „nagyok” elismerését is; kivívták. Nos, így lehet ma­napság valami — képlete-^ sen szólva — törpéből óriás., Balogh Andrea

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents