Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-22 / 119. szám
1987. május 22., péntek ÉSZAK-MAGYANORSZÁG 3 Súcsú a Dózsa György úti általános iskolától (Folytatás az 1. oldalró) Ebből megtudhatta, hogy a Commodore típusú készülékekkel felszerelt számítógép-központban egyszerre harminc tanuló oktatására nyílik lehetőség. A számítógépes oktatóközpont létesítésében különösen nagy részt vállalt a Borsodi Vegyi Kombinát, a Borsodi Hőerőmű Vállalat, valamint az Észak-magvarországi Regionális Vízmű. Berecz János ezután a Borsodi Vegyi Kombináttal ismerkedett. Dr. Tolnai Lajos vezérigazgató a vállalat fejlődésének főbb állomásairól szólva elmondta, hogy a hetvenes években hatalmas változás ment végbe a kombinátban. A petrolkémiai program végrehajtása a termékstruktúra nagyarányú átrendeződését vonta maga után. Mindenekelőtt megteremtették a gazdaságos műanyag-alapanyaggyártás feltételeit, amit szükségszerűen követett a műanyagfeldolgozás, a magasabb feldolgozottsági fokú gyártmányok termelésének növelése, majd a finomkémia térhódítása. Ez utóbbi ágazat ma már egymilliárd forint értéket állít elő évente. A vezérigazgató elmondta, hogy a BVK jelenleg mintegy negyven országgal tart fenn kereskedelmi, gazdasági, műszaki-tudományos kapcsolatot. Mérten JánoJ, a BVK üzemi pártbizoiHságának titkára egyebek között arról szólt, hogy a pártszervek és párt- szervezetek a politika eszközeivel támogatták a vállalat előtt álló gazdasági, termelési feladatok megoldását. Egyrészről tudatosították, milyen gondokkal, nehézségekkel kell a kollektívának szembenézni, ugyaniakikor vázolták azt is, hogyan lehet a nehézségeiken úrrá lenni. A tájékoztatót követően a Központi Bizottság titkára gyárlátogatáson vett részt. A helyszínen ismerkedett az MDI-üzem beruházásával, majd a polimer II. vezénylőtermőbe, valamint a műanyag ablakkonfekcionáló üzembe ment, végül megteA BVK bemutatótermében Találkozás Bene Józsefnével leintette a kombinát termékeit felvonultató bemutató- termet és felkereste a BVK szabadidőközpontját. Kazincbarcikai látogatása során vendégünket meghívta új lakásába Kiss János, a Borsodi Vegyi Kombinát főművezetője. Az ifjúsági lakótelepen, a Vegyész utca 11. szám ailátti házban a férj és felesége, valamint két kisgyermekük, Erzsiké és Violetta látta vendégül Berecz Jánost. Mint azt a családfő elmondta, az emeletes családi társasház megszépítette életűiket, korábban ugyanis szűk bérlakásban, illetve garzonlakásban laktak. Igaz, az otthonteremtés áldozatokkal, lemondással is járt. Az egyik feltétel az volt, hogy 50 ezer forintot, mint saját erőt, biztosítani kellett. Ez volt a „beugró", és természetesen hitelre is szükségük volt. A BVK sem késlekedett, 90 ezer forint kamatmentes kölcsönt adott a családnak. Segítették a szülők, a munkatársak. Meleg családi fészkét sikerült teremteniük, amihez a tanács közművesített területtel járult hozzá. Az összkomfortos lakásban színes televízió és sok egyéb felszerelés megtalálható, amiről az otthonteremtés során az emberek álmodnak. Most már csak arra van szükség, hogy a család erőben, egészségben élvezze sokéves munkájának gy ürnö lesét. Fotó: Laczó Józseí Ezt kívánta búcsúzóul Kissőknek Berecz János is. * A kazincbarcikai látogatást követően tegnap délután Berecz János a megyei pártbizottság épületében aktívaértekezleten találkozott a megye pártszervezeteinek vezetőivel, aktivistáival, propagandistákkal, és előadást tartott időszerű politikai, ideológiai kérdésekről. A Központi Bizottság titkára elemezte az ország politikai, gazdasági helyzetét. Nehézségeink okait bogozva kiemelte a társadalmi teljesítmény és a fogyasztás között kialakult ellentmondást, a programjaink és a végrehajtás biztosítását szolgáló intézkedések összhangjának hiányát. Részletesen szólt a gazdaságban, valamint a társadalmi élet más területein. például a politikai intézményrendszeriben zajló reformfolyamatokról. Tájékoztatott arról, hogy a Központi Bizottság a közeljövőben napirendjére tűzi a gazdasági-társadalmi cselekvés programját. Elmondotta, hogy ugyancsak ezen a testületi ülésen születik végleges döntés a nyugdíjrendszer, illetve a vállalati és személyi jövedellemadózás korszerűsítéséről. Az előadást követően a jelenlevők több kérdésére válaszolt a KB titkára. Az aiktívaértékezlet dr. Kúp László megyei titkár zárszavával ért véget. (Az aktivaértekezletre lapunkban visszatérünk.) látogatóban a Kiss családnál Berecz János az aktivaértekez- leten. Rugók a „talajvédelemhez" Ötven hektár búza, vagy ötven hektár szőlő? Ha választani kellene, biztos nem lenne olyan ember Magyar- országon, akik a kettő közül — legszívesebben — nem az ültetvényt választaná. A haszon közötti különbség óriási, s ez ugye eldönti a kérdést. Kivéve olyan évet, mint az idei, ami lefagyasztotta a rügyeket, s felborzolta a kedélyeket. Kétségbeesett bérlők keresik a természeten igazukat, de az időjárást sajnos nem lehet peresíteni. A bodrogolaszi Búzakalász Termelőszövetkezet 57 hektáros ültetvényén kiütéssel győzött a fagy. Egyed András, a szövetkezet elnöke ekkora kárt még nem látott. — Mit mondjak? Volt egy szép ültetvényünk. A legutóbbi szemlén a következőket állapítottuk meg: egyetlen szálvessző nem hajtott rügyeket, s a tövek 30—40 százalékán fedeztünk fel hajtást. A jelenlegi kép azt mutatja, hogy az ültetvény hetven százalékát jövőre pótolni kellene. De mivel egész Tokaj-Hegyalján hasonlóan nagy a fagykár, nem tudom honnan szereznénk oltványt, hogy a területet újból telepítsük. Mas kérdés: miként tudjuk visz- szatartani bérlőinket attól, hogy ne mondjanak le a szőlőtermesztésről. Sokadik rossz év ez, de most esőstől jött az áldás. Pontosan egy- tucat millió forint nem terem meg idén a tőkéken, de a művelés költségeit a bérlőknek kell, kellene fizetni. A gazdák pedig biztosan tudják, két évig itt termés nem lesz, csak ráfordítás, ami nagy összeg. Valami kiutat, anyagi támogatást kell találni, hogy segítsük a talpra állást, a vállalkozók újból kedvet kapjanak a pótláshoz. És most enyhén fogalmazva is válságos a helyzet, a gazdák elkeseredettek, s a szövetkezet vezetése sem tud mutatni kiutat. Ha- felmondják a szerződést, s nem művelik tovább a területet, akkor itt a borvidék szívében száműzött növény lesz a szőlő. A közös gazdaságnak nincs anyagi ereje a telepítéshez, az állami támogatás kevés, s ráadásul — mint sokszor leírtuk — amíg a borgazdálkodáson nagy a haszon, a fürttermesztésre csak ráfizet a nagyüzem. De hát végül is a már említett okok miatt a válság csak közvetve érinti a szövetkezetét. Ezért szent növényként, — magas jövedelmű kultúraként — itt már régóta a kömény számít, meg az újabban kísérletképpen vetett kamilla, s koriander. — Nem nagy árbevételű növények kellenek, hiszen szántóterületünk annyira kicsi, hogy ez a mutató nálunk másodlagos. Ami fontos, a nyereség. Hogy egy hektárról minél több tiszta hasznot jelentő hozamot takarítsunk be. Hagyományos szerkezettel (gabona, kalászos) nem tudnánk elérni. Maradnak a fűszernövények, de ezek termesztése is meglehetősen kockázatos. Megváltás lenne, ha az idén elkezdett meliorációt be tudnánk fejezni. Hatvanszázalékos állami dotáció ellenére. tizenötmillió forintot kellene leraknunk saját erőből az asztalra, hogy hatszáz hektárral nőjjön a szántóterület, s így az árunövénytermesztés megkétszereződjön. A belvízrendezés ugyan ezer hektárunkat érinti, de a maradékon megint csak gyepet tudunk telepíteni, vagy nyárfákat ültetni — mintegy száz hektáron — hiszen továbbra is számolni kell egyes időszakokban a vízborítással. De a 600 hektár is nagy nyereség, hiszen növelni tudjuk a magasabb nyereségű kultúrák arányát. Nem is oly régen felszámolták utolsó állattenyésztési ágazatukat, juhászától. Ennek az ágazatnak válsága közismert. A külpiac bizonytalan. szinte állandósult a túltartás, — néha hónapokon át — a rossz piaci felméréseknek köszönhetően az állomány, óriási ráfizetéssel a szövetkezet nyakán maradt. Nem lehetett csodálkozni azon, hogy egy tollvonással száműzték innen a birkát. Ami sokkal meglepőbb, olyan döntés született, ami megint főszerephez juttatja az állattenyésztést, legalábbis a baromfitartást. — Hogy miért? — Átvettük, megvásároltuk a volt sárazsadányi termelőszövetkezet központi telepét. Volt ott több olyan „roncs” épület, amelyet minden építészmérnök azonnal lebontásra ítélne. Mi úgy láttuk, megéri a korszerűsítést. Két év alatt mintegy 13 millió forintért akarunk ezekben az épületekben kialakítani olyan baromfitelepet, amely évente hétszázezer broylercsirkét biztosít a velünk szerződő Hunnia- coop társulásnak. Tehát nyerünk egy évi negyvenötvenmillió forint árbevételű ágazatot. Vagyis miként a növény- termesztésben, visszatérnek itt is az intenzív termeléshez. Ami természetesen nem kis áldozattal, s nem kis kockázattal jár. Ezt segítik az utóbbi években megépített ipari üzemek, amelyek jelenleg a szövetkezeti jövedelem döntő hányadát képezik. — Bár nem annyit, mint korábban. Csökkentek a megrendelések, a jövedelmezőség romlott. Az itthon letelepített magasabb szakmai igényű részlegek: a rugótekercselés, forgácsolás, különböző vasipari munkák nem hoztak annyi nyereséget. mint amivel eleve számoltunk, de kétségkívül a megtorpanás ellenére ma már ezekre a részlegekre támaszkodik a szövetkezet. Idén a piac is élénkebb lett. Szinte teljesen le tudjuk kötni az üzemek kapacitását, bőven van megrendelés. Természetesen ez annak is köszönhető, hogy rendkívül rövid határidőre vállalunk munkát, egyedi, s kis sorozatú elemek gyártását is. Ez a termelési szerkezet immáron sokadik éve bizonyítja azt, hogy jól szervezett. ellenőrzött ipari ágazatokra továbbra is szükség van. hiszen jövedelmük óriási biztonságot teremt. Máshol katasztrofális évek közé sorolnák az ideit. Bod- rogolasziban pedig biztosak abban, hogy szép nyereséggel zárják az évet. — kármán — Női ruhák exportra A hatvanas években # az edelényi asszonyok — főként bányászfeleségek — örömmel fogadták a hírt, miszerint hamarosan felépül a Debreceni Ruhagyár itteni részlegeként az új varroda, mely ma már megszokott munkahelye kétszázhúsz dolgozónak. Feladatuk az ózdi gyáregységből kiszabva érkezett kelmék összeállítása. Blúzok, szoknyák, kabátok és ruhák indulnak hosszú külföldi útra innen. Napjainkban termékeiknek csaknem hetven százaléka tőkés exportra készül. A varrodában az asszonyok két műszakban dolgoznak. Emellett jó ideje „rendszeresítették” a kismamaszalagot. Az utánpótlásról helyben gondoskodnak. Ebben az esztendőben például nyolcvan ipari tanulót képeznek. A Debreceni Ruhagyár Edelényi Gyárában évente negyvenötmillió forintos termelési értéket állítanak elő.
