Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-20 / 117. szám

1987. május 20., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Mit kíván a lakosság? Kiszolgáltatottság helyett szolgáltatást A siolgóltatósokról szinte mindenki tud olyan történetet mondani, amelyből az derül ki, hogy a lakosság eseten­ként inkább kiszolgáltatott, mint jól kiszolgált. Van egy intézmény, amely az egész társadalmat képviselve vizs­gálja ezt a témát: a Szolgáltatási Kutatóintézet. Ennek az intézetnek feladata, hogy a fogyasztási és termelési szolgál­tatások közigazgatási és társadalomtudományi kérdéseinek kutatásával segrtse az irányítás különböző szintjein a szol­gáltatási ellátást szervező, fejlesztő tevékenységet, hozzá­járuljon a fogyasztói érdekvédelmi problémák megoldásá­hoz. A három és fél évtizede működő, többször átszerve­zett intézet az Ipari Minisztérium felügyelete alá tartozik. CSAK 2-4 ÓRA VÁRAKOZÁS Az intézet igazgatóját kér­deztük a Minisztertanács kö­zelmúltban hozott, a szolgál­tatással kapcsolatos határo­zatáról : — Kétoldalú indíttatású a döntés, amely szerint 1987. szeptember elsejétől a vál­lalkozók olyan időpontban kötelesek megkezdeni a szol­gáltatást, hogy ügyfeleik vá­rakozása ne haladja meg a két, de legfeljebb négy órát, — kezdte válaszát dr. Né­meth György igazgató. — Egyrészt a munkaidőalap vé­delme kívánja így, másrészt a lakosság igénye, hogy a szolgáltatások minősége fej­lődjön, legyen összhang a színvonal és az ár között, hozzáférhető legyen, és iga­zodjon a megrendelő kíván­ságaihoz, Jogos állampolgári igény, hogy a szolgáltatást minél jobban behatárolt időszakban kezdjék meg a megrendelők lakásán, ingat­lanán végzett munka esetén. De számolni kell azzal is. hogy ha más feltételeket szabnak a szolgáltatásnak, ehhez eszközök is kellenek. Egy-egy vidéki városban működő szolgáltató vállalat­hoz 10—12 község is tarto­zik, itt már nem elég a munkaszervezés, gépkocsira is szükség van. Ahol a fél megye tartozik egy-egy ja­vítószolgálatot, ott még a 4 órás várakozási idő sem lát­szik megvalósíthatónak, hi­szen ha az egyik helyen vá­ratlanul hosszabb időt vesz igénybe a munka, már „bo­rul” a program. ELMARADÁS A MEGYÉKNÉL Tény, hogy pluszköltsé­get jelent a félnapos vára­kozási idő betartása is a kis települések ellátásában, an­nál is inkább, mert még egyes megyéken belül is nagy különbségek vannak a szolgáltatás helyzetében. Ha azt hasonlítjuk össze, hogy egy lakos 1985-ben hány forintot költött szolgál­tatásra, akkor Budapesten 4845 forint az átlag, vidéken 2661 forint. Borsod-Abaúj- Zemplén megyében például 2080 forint, Somogyiban 3411 forint volt az 1985-ös átlag. Ami nyilván összefügg föld­rajzi adottságoktól kezdve sok mindennel, valószínűleg legkevésbé azzal, hogy a borsodiak nem tartanak igényt olyan mértékben a szolgáltatásokra, mint a so­mogyiak. A népgazdaság egyéb te­rületeihez hasonlóan a szol­gáltató szervezetek fejleszté­si lehetőségei szűkösek. A szabályozók szigorúbb felté­telei, a költségek csökkenté­sére való törekvés következ­tében a fejlesztések elmara­dása a szolgáltató hálózat technikai színvonalában, az épületek állagában romlást indított el. Akadálya a meg­rendelők gyors és hibátlan kiszolgálásának, hogy nem megfelelő az anyag- és al­katrészellátás. Még a textil­tisztítás, a fodrászat és a fényképészet is gondokkal küzd, mert nem jut elegen­dő nyugati importból szár­mazó anyaghoz, géphez, al­katrészhez. A fejlődést segítve és ösz­tönözve, az előrelépés útját fürkészve a Szolgáltatási Ku­tatóintézet az idén olyan je­lentős feladatot is végez, amely az 1988. évi népgaz­dasági szabályozórendszer előkészítésének része. A szerződéses munkákra vo­natkozó tervek közölt sze­repel például a kistelepülé­sek fogyasztási szolgáltatási ellátásának elemzése, fejlesz­tésére javaslatok, módszerek kidolgozása; más intézetek szakembereinek bevonásá­val, amennyiben a feladat elvégzéséhez az Ipari Mi­nisztérium, a KIOSZ és az OKISZ közösen biztosítja a szükséges anyagi forrást. ÖSZTÖNZÉS ÉS ÉRDEKELTSÉG Fontos tevékenysége még az intézetnek az információs, tájékoztató munka. Az össze­gyűjtött szakirodalom ter­mészetesen a külföldön meg­jelenő publikációkat is tar­talmazza. De konkrét nem­zetközi kapcsolatai is vannak az intézetnek, például a lal- linni szplgáltatásokkal fog­lalkozó kutatóintézettel négy­éves együttműködési meg­állapodást kötöttek. 1986-ban Magyarország is belépett a KGST lakossági szolgáltatá­sokat fejlesztő szervezetébe. Hazai terv: kidolgozzák a szolgáltatás megfelelő ösz­tönzőrendszerét, amely érde­keltté teszi a vállalkozókat abban, hogy gyors, kifogásta­lan munkával szolgálják a lakosságot. I. E. Nem az ötlet hiányzik... Minőségi turizmus! Inkáiban Fejlesztési lehetőségeit 9 inészgyártásbsn Hazánkban évente körülbe­lül egymillió tonna mészter- méket — égetett meszet, mészhidrátot, további eldol- gozotl és különleges igények kielégítésére alkalmas anya­gokat — használnak fel. Eb­ből a mennyiségből mintegy 600 ezer tonnát az építő­iparhoz tartozó cement- és mészművek gyárai állítanak elő, a többit más iparágak, az acélipar, a cukoripar mészművek a tanácsi mész­égetők gyártják, elsősorban saját céljaikra, de a feles­legből többnyire jut az épí­tőiparnak is. A magyar építőipar mész- felhasználása valamelyest elmarad a nemzetközi át­lagtól, ám a különbség nem számottevő. A fejlesztés te­hát nem annyira a meny- nyiség szempontjából szük­séges, inkább a választék bővítése és a vizsgálati mód­szerek tökéletesítése tűnik kívánatosnak, beleértve a tervbe vett új mész-szab- ványban rögzítendő minősé­gi követelményeket is. A szabvány előkészítése során igyekeznek majd összehan­golni a gyártók reális le­hetőségeit a felhasználók igényeivel. Manapság „csak" a hírnév nem elég vonzó ahhoz, hogy elegendő látogatottsága le­gyen egy városnak. A ha­zánkba érkező turisták azt is elvárják, hogy a látni­való mellé színvonalas prog­ramokat, szórakozási lehe­tőségeket biztosítsunk. Ta­lán ez a kényszerűség hív­ta életre közel egy éve To­kajban is az Idegenforgal­mi Hivatalt. Mit lettek ed­dig és milyen terveik van­nak az idén, milyen progra­mokat nyújtanak, szervez­nek? A tervekről és a gon­dokról Richterné Matolcsi Magdolnával, a kirendelt­ség vezetőjével beszélget­tünk. Az elmúlt időszakban mintegy hétezer vendégnek biztosítottak szállást. Ebben természetesen nemcsak egyé­ni látogatók, hanem isko­lák, szocialista brigádok, csoportok is vannak. Jelen­leg Letven első osztályú fi­zető vendégszobával, három „kulcsos házzal”, a kem­pingben nyolcvan férőhely- nyi faházzal, négyszáz sá­torhellyel, és a szezon ide­jén nyolcvanágyas kollégi­umi elhelyezési lehetőség­gel rendelkeznek. A Tokaj Hotelben bonyolítják le az étkeztetést. Sajnos a kultúr- programok még csak terv­ben léteznek. Egyetlen, amit jelen pillanatban ajánlani tudnak a Zilahi György Művészetbarátok Köre szer­vezésében a „Tokaji nyár '87” programjait, amelyben szabadtéri előadás és kiál­lítások szerepelnek. Arra a kérdésre, hogy mit lehetne tenni a forga­lom fellendítése érdekében, seregnyi olyan javaslattal hozakodtak elő a hivatal dolgozói, amelyet — sajná­latos — eddig még nem valósítottak meg. Lehetőség lenne lovas hintóval város­nézést szervezni. Évek óta halogatják a tiszai hajózás beindítását. A vízügynek van egy tanyahajója, ame­lyen negyven vendégnek szállást is biztosíthatnának, lehetne diszkó- és nosztal­giaestet rendezni. Ősszel szürelelést, szüreti bált, szü­reti felvonulási szervezné­nek, nagyon sok külföldi turista érdeklődik a helyi szokások iránt Szeretnék azt is, ha a Rákóczi-pince nemcsak hétköznap fél há­romig, hanem hétvégén is vállalná a látogatók foga­dását. Azt hiszem, ezek után mindnyájunkban felmeiid a kérdés, hogy ha ennyi jó ötlete akad az itt tevé­kenykedőknek. mi az aka­dálya, hogy ezeket meg is valósítsák. Az okok közül csak néhányat említünk. Kevés a hivatal személyze­te. Nincs idegenvezető. A létszámhiány miatt nem le­het biztosítani a valutabe­váltást. A meglévő szállás­hely, is kevés. Nincs térkép a városról és a megfelelő reklámpropaganda-anyaggal sincsenek ellátva. Mindezek biztosításához talán nem is elsősorban pénzre lenne szükség, hanem, hogy a fe­lettes és társszerveknél is segítőkészségre leljenek a kirendeltség dolgozói, és a terveiket támogassák. (obe) Megyénkben az idén is folytatódik a falusi kisposták felújítása. Képünkön az áriái hivatal. A Miskolci Postaigazgatóság terveiből Korszerűsödik a telefonhálózat, de... (Folytatás az 1. oldalról) A telefonra várakozók nyilván keserű szájízzel fo­gadták a kormány szóvivő­jének május eleji bejelenté­sét. amely szerint június elsejétől emelkednek a te­lefon belépési dijai. Az in­doklás szerint erre azért volt szükség, hogy a postá­nak több pénze legyen a fejlesztésre. A távbeszélő- hálózat bővítésének költsé­gei ugyanis — mint minden költség hazánkban — ugrás­szerűen növekedtek. A ko­rábbi belépési díjak egy ideig a létesítési díj tizenöt százalékát fedezték, ám az arány az évek alatt fokoza­tosan csökkent. A gazdasá­gi megfontolások viszont ar­ra szorítanak, hogy leg­alább a 15 százalékos része­sedési tartani kell, s ezért június elsejétől a magáno­sok a főállomásért 12 ezer. az ikerállomásokért pedig 8 ezer forintot fizetnek be­lépési díjként. A közületi belépési díj főállomásnál 90 ezer, ikerállomásnál 60 ezer forintra emelkedik. Valószínű, a megemelt árak sem csökkentik majd a telefonra várakozók szá­mát. Csak annyit tudunk el­képzelni, hogy néhány kis­pénzű magános mond le a készülékről, a vállalatok, in­tézmények inkább fizetni fognak, hiszen a távbeszélő- hiány, az információk gyors cseréjének meghiúsulása gyakran termelési gondokat okoz. Ismerős az az adat is, amely szerint a távközlés, a telefon korábban elhanya­golt fejlesztése miatt a nép­gazdaságot évi 11—12 mil­liárd forint kár éri. A posta megítélése a kö­vetkező években tehát attól függ, hogyan sáfárkodik a végre rendelkezésre bocsá­tott fejlesztési forrásokkal. A Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyében szolgál­tató Miskolci Postaigazgató­ság a tervidőszakban 3,2 milliárd forint értékű beru­házást valósít meg. Az ősz- szeg 1,8 milliárddal maga­sabb, mint a VI. ötéves terv­ben volt, s a postások ten­nivalóit növeli, hogy a pénz nincs meg teljes egészében. Az igazgatóságnak 635 mil­lió, úgynevezett idegen for­rásra van szüksége, ebből 272 milliót kötvénykibocsá­tásból kívánnak megszerez­ni, a többit a vállalatoktól, illetve a tanácsoktól kérik. A távközlés fejlesztésére a 3,2-böI 2,7 milliárd for­dítható. Nem először írunk róla, most csak megismétel­jük, ebből is a legmagasabb összeg a miskolci regioná­lis központ építésére, felsze­relésére jut. Az építkezés a Magyar Posta legnagyobb beruházása a VII. ötéves tervben. Az új regionális központ átadása után 18 ezer 800-zal emelkedhet a telefonállomások száma Mis­kolcon. Az új készülékeket túlnyomórészt a lakásokban helyezik el. Az igazgatóság a miskol­ci építkezésen kívül Kazinc­barcikán és Egerben az idén folytatja a kötvényes terü­letek távbeszélő-hálózatának bővítését. Füzesabony kör­zetébe egy ezervonalas mo­bil központ telepítését ter­vezik. Bükkábrány és a köz­ség egységes hálózatához tartozó Vatta távbeszélő-há­lózatának korszerűsítésére a területre egy ARjK—200-as központot helyeznek el. Sá­rospatak és Sátoraljaújhely ma közvetlenül még nem tárcsázható. A tervek sze­rint a távhívóhálózatra csatlakoztatható berendezé­seket ebben az évben fel­szerelik, de üzembe helye­zésük csak a Miskolc—Sá­rospatak között megépíten­dő távvezeték létesítése után lehetséges. Az idén várhatóan lefektetik a Sá­toraljaújhelyét Nagyroz- vággyal összekötő körzetká­belt. Az átviteltechnikái be­rendezések felszerelése, és üzembe helyezése után a Bodrogköz helyközi távbe­szélőforgalma, annak minő­sége nagymértékben javul­hat. Ebben az évben kezdő­dik meg a mezőcsáti távbe­szélő-hálózat korszerűsítése. A nagyközségben egy 1000- es kapacitású központot he­lyeznek el, és bővítik a he­lyi hálózatot. Ugyancsak a távközlés minőségének ja­vítását szolgálja, hogy az igazgatóság műszerészei az idén intenzív tempóban dol­goznak az elöregedett háló­zatok korszerűsítésén, a nyilvános állomások elhelye­zésén. U. J. Az alapellátás javításáért Felújítás Kövesd körzetében A tagság részéről felmerülő jogos igényeket figyelembe- véve dolgozta ki a boltháló­zatának fejlesztési tervét a Mezőkövesd és Vidéke Áfész. A tervek szerint öt község­ben korszerűsítik a boltokat, a helyi tanácsokkal együtt­működve. A korszerűsítéssel jelentős mértékben javítják a lakosság alapellátását, fo­kozva a falusiak komfort­érzetét, ezzel pedig közvet­ve a települések népesség­megtartó képességét. Raktárépületből alakítják ki a Matyóföldhöz tartozó Szentistván községben a 130 négyzetméter alapterületű önkiszolgáló élelmiszerboltot. Ez a település eddig ellátat­lan területén üzemel majd, s ugyancsak eddig m^s célra használt épületet alakítanak út élelmiszerbolttá Szomo- lyán. Ezzel 240 négyzetméter alapterületű új üzletet nyer­nek. Tibolddarócon a meglé­vő boltot bővítik, mert annak alapterülete már nem elégí­ti ki az igényeket. A bőví­téssel lehetővé válik, hogy az eddigieken felül megkezdjék a tőkehús értékesítését is, ami a lakosság jobb ellátását szolgálja. A gyorsabb vásár­lást pedig az önkiszolgáló rendszerre való áttérés teszi lehetővé. Ugyancsak bővítik a meglévő üzletet Tiszabá- bolnún is. Ezzel együtt beve­zetik majd a zöldségértékesí­tés mellett a tőkehús árusí­tását is. Ugyancsak korsze­rűsítik Egerlövőn a meglévő 180 négyzetméter alapterüle­tű önkiszolgáló vegyesboltot. Mindezen munkák elvég­zéséhez megközelítőleg 9 mil­lió forint szükséges. A kivitelezéseket az idén kezdik meg, s azt a tervek szerint jövőre fejezik be.

Next

/
Thumbnails
Contents