Észak-Magyarország, 1987. május (43. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

1987. május 1., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 15 Zemplén vándorkupa „Pergő ritmusban, kitűnő körülmények között rendez­ték meg Királyhelmecen az első alkalommal kiírt Zemp­lén vándorkupa nemzetközi labdarúgótornát. Az ese­ményen a helyi magyar ta­nítási nyelvű, a nagykaposi magyar tanítási nyelvű, a szerencsi Hunyadi János ál­talános iskola, valamint a sárospataki Petőfi Sándor általános iskola csapatai vet­tek részt, s küzdöttek két korcsoportban” — írja rova­tunkhoz küldött levelében Demblovszky József sáros­pataki testnevelő tanár. Az 5—6. osztályosoknál Sárospatak győzött Szerencs és Királyhelmec előtt, míg a 7—8, osztályosoknál Király­helmec, Szerencs, Sárospatak sorrend alakult ki. A fia­talabbaknál Végh Zsolt (Sá­rospatak), a nagyobbaknál Orosz Zsolt (Szerencs) bizo­nyult a torna legjobb játé­kosának. Az eseményt az el­következendő években is megrendezik. Részvétel, A z utóbbi időszakban az ifjúság, a la­kosság testedzésén ek és sportjának fejlesztését célzó határozatok, irány­elvek, ajánllásolk nyomán, az aktivisták te­vékenységének eredményéként megélénkült n tömegsport szervezése és ennek ered­ményéként növekedett a lakosság érdeklő­dése a testnevelés és sport iránt, kiliapínt- hatóan nőtt az eseményéken részt vevők száma. Könyveljük el az eredményeket biz­tatónak, de rögtön hozzá kelti tennünk: nincs ok a túlzott elégedettségre. Nagyon sok a tennivaló annak érdekében, hogy minél több emberről megismertessük, meg­szerettessük a testedzés örömeit. Egy kö­zelii példa: Miskolcon a városi asztalitenisz szövétség vezetői minden lehetséges esz­közt bevetettek a családi csapatverseny népszerűsítése, szervezése érdekében. Szó­rólapokat készítették, felhívás jelent meg a lapokban és a rádióban. A fáradtságot nem ismerő aktivistáik igyekeztek mozgósítani, elsődlegesen nem ők marasztalhatok el azért, mert a várttól jóval kevesebb részt­vevő jelent meg a verseny színhelyén. A miskolci és a borsodi döntőn sem in­dultaik tucatnyian ... Pedig a megyei finá­léban már értékes díjaikat, jutalmaikat (je­lentős összegű vásárlási utal vány óikat) le­hetett nyerni, a győztes pedig utazhatott az országos rendezvényre. A városi ese­mény szervezői is gondoskodtak díjakról, hallót, Labdáikat és egyébéket biztosítottak. Mindez kevésnék bizonyult, a vonzerő el­maradt a várakozástól. Alig hihető, hogy ne lennének sokkal többen Borsodban, akik szívesen „ütögetnénék" — akár játékos ver­senyzési formában is. Csak valami mégis hiányzott. A több­let, a saját késztetés a testedzés iránt. Az igény a mozgásra, amit képtelenség egyik napról a másikra felikelteni. Ha a család­ban akad sportoló gyerek, valamivel egy­szerűbbé válik a képlet, mert magával ra­gadhatja, bevonhatja szüleit is — legalább esétentoént, ami később rendszeressé vál­hat — a rendezvényeken valló részvéteibe. Ahol nem nyílik mód ilyesmire, ott a tömegsport-tevékenység szervezése folyama­tos munkát végző, lelkes aktivistákra épül­het. Kis munkahelyeken egy-két hozzáértő, áldozatkész ember munkáján, nagyobb lét­számú munkahelyeken a sportcsoportok, tömegsport-bizottságok aktivistáinak szer­vező és irányító munkáján, a különféle szervekkel koordinált együttműködésén alapszik a szabadidősport eredményessége. A mindennapi feladatok ellátása érdekében hasznos, ha volt sportolók és a sportot ked­velő dolgozók körében keresik az újabb aktivistáikat. Lehetőleg konkrét feladattal kell megbízni őket, minél több ember dol­gozik, annál jobbá válnak a rendezvényék, akcióik és bizonyosan nő a résztvevők szá­ma. A lelkesedés önmagában igen fontos és jó dolog, de ha ez párosul bizonyos .szakismerettel, megsokszorozhatja az erőt. A testedzés tömeges elterjesztésében vi­tathatatlanul igen nagy a szülők, a család szerepe. Ha otthon, a felnőttektől ösztön­zést és támogatást kap a gyerek — külö­nösen ha még személyes példamutatással is párosul — akkor szíves-örömest sportol majd. Jelenleg jócskán akad ellentétes pél­da, több a tiltó, mint a buzdító szó. Ezért az iskolákon, a testnevelőkön, a sportveze­tőkön múlik: miként tudják megszerettet­ni egész életre szólóan a testnevelést. Egyre több rendezvény szervezői hívják a családokat, gyerekéket és szülőket. Fut­hatnak, tornászhatnak, különféle labdajáté­kokat űzhetnek, de kerékpározásra és úszásra is nyílik lehetőség. A részvétel ál­talában díjmentes ezeken az eseményeken, a nevezési díj inkább csak jelképes. A mai felgyorsult ritmusú világban a napi gon­dok intézése, az örökös rohanás közben olykor szüksége nyílik mindenkinek egy kis lélegzetvételnyi megállásra. Sportmoz­galmunk új lehetőségekkel — kispályák­kal, szolgáltató pályákkal, nyílt pályákkal és erdei lornapályáklkal — gazdagodott, s egyfajta hangsúlyeltolódás következett be az ifjúsági és diáksport, valamiint a sza­badidősport irányaiba. A testedzési-sportolási lehetőségek egyre inkább adottak. Mindenképpen célszerű lenne, ha gyarapodna azok száma, akik belső igénytől vezérelve keresnék fel a kü­lönböző létesítményeket. (doros) Rotterdami vélemények Verebes József szövetségi kapitány: — Az első 20 perc után a terveknek megfele­lően igyekeztünk gyors el­lenakciókat kezdeményezni, de amikor Sallai hibája után a hollandok vezetést szerez­tek, akkor már láttam, hogy nehéz folytatás elé nézünk. Így is történt. A vereség után is dicsérem Szendreit és Hírest. A holland váloga­tott azt nyújtotta, amit vár­tam tőle, nagy nyomást gya­korolt védelmünkre és ezt csak bő fél óráig bírtuk. Somogyi Jenő, az MLSZ elnöke: — Jobbtól kikapni nem szégyen, de annál kel­lemetlenebb, hogy Hollandia fizikai és taktikai erőfö­lényben játszott. Páncsics Miklós, az MLSZ főtitkára: — A magyar fut­ballrajongók a televízión lát­hatták ugyanazt, amit mi itt a helyszínen, azt, hogy a hol­landok voltak a jobbak. Azt hiszem, ezzel el is mond­tam a véleményemet. Ruud Gullit: — Megbeszél­tem Michels-szel. a szövet­ségi kapitányunkkal, hogy a mérkőzés első harmadát a középpályán játszom, majd ha már kellően bemeleged­tem, felnyomulok van Basten mellé. A vártnál sokkal job­ban ment a játék, amit mon­danom sem kell, nagyon él­veztem. Bízom a jó folyta­tásban. abban, hogy mi ke­rülünk az EB-döntőbe. Rinus Michels, a hollandok szövetségi kapitánya: — Köszönöm a csapatnak azt. hogy a döntő pillanatban egységgé formálódott, s ezen a 90 percen bebizonyította, hogy az edzőtábor vitáit könnyed és jó játékkal lehet feledtetni. Ismét itthon játszik a DVTK Csak a győzelem elfogadható A sorsolás szeszélye foly­tán a hét végén a DVTK labdarúgói ismét a hazai környezet előnyeit élvezve léphetnek pályára a Metri- pond SE ellen, míg az óz­di Kohász roppant „meleg­nek” ígérkező 90 perc előtt áll: a súlyos helyzetben lé­vő Nagykanizsa otthonában próbálják meg a fekete-fe­hérek a bravúrt. A diósgyőri együttes a lis­tavezetőt fogadta, s 0-2-ről sikerült pontot mentenie. Az összecsapás színvonala vala­mivel alatta maradt a vára­kozásnak, de a küzdelem, az ember-ember elleni harc ki­elégítette az igényeket. Örömteli tényként könyvel­hetjük el: a vasgyári társa­ság nyolc héten keresztül ké­pes volt megőrizni veretlen­ségét. Ennek a sorozatnak a folytatását várják a szurko­lók a vasárnap délutáni ta­lálkozón, amelyen Száger György vezető edző csak a győzelmet ítéli elfogadható eredménynek. Igaza is van, hiszen a 2 pont megszerzése azt jelenthetné, hogy a DVTK végre megnyugtató távolságra kerül a kiesés el­leni harcban leginkább érin­tett csapatoktól. — Oláh kapott egy rúgást a labára. remélem, hogy rendbe jön és szerepelhet a hódmezővásárhelyiek ellen — jegyezte meg a szakveze­tő. — Tapasztalatára, hig­gadtságára nagy szükségünk van. A vendégek helyzete sem túl rózsás, főleg akkor vá­lik súlyossá, ha vereséggel távoznak Diósgyőrből. Vél­hető, hogy kettőzött akarás­sal küzdenek majd, s ez esetben izgalmas, kiélezett csatának lehetnek szemta­núi a szurkolók, akik termé­szetesen magabiztos játékkal kivívott hazai sikert remél­nek. Az ÓKSE értékes pontot szerzett legutóbb, vasárnap hasonló folytatás kellene. A Nagykanizsa azonban lété­ért harcol, a Bánkúti-legény- ségre ezért verejtékes 90 perc vár. Kikapni nem sza­bad ! — ez a jelszó az ÓKSE háza táján. A forduló további mérkő­zései : Bp. Volán—Keszthely, Baja—Nyíregyháza, Szek- szárd—Csepel, Szolnok— Komló, Szarvas—Kaposvár, Szeged SC—Veszprémi SE, Ganz-MÁV AG—Váci Izzó, Salgótarján—Budafok. Vala­mennyi összecsapásra vasár­nap délután 5 órától kerül sor. * A sportág élvonalában a 24. fordulóra kerül sor a hét végén. Várható a Video­ton rossz sorozatának vége, a Bp. Honvéd is javításra készül, kérdés, mire jut Szombathelyen a Tatabánya? A párosítás: Debrecen—Du­naújváros, Békéscsaba— Eger SE, Siófok—Rába ETO, Haladás VSE—Tatabánya. Videoton—MTK-VM, Ú. Dó­zsa—Bp. Honvéd, FTC—Va­sas, ZTE—Pécsi MSC. Min­den mérkőzést szombaton rendeznek. Érdekes kísérlet zajlik Mis­kolcon, a Fáy Közgazdasági Szakközépiskolában. A prog­ramozott testneveléssel pró­bálkoznak és nem tagadják: azért vállalkoztak rá, hogy diákjaiknak valami újat nyújtsanak, többet adjanak, mint eddig. — Ismeretes, hogy a min­dennapos testnevelés Csong- rád megyéből indult ..hódi tó" útjára — kezdte Fazekas Miklósné testnevelő tanár, megyei középiskolai vezető szaktanácsadó. — Borsod élen járt az ötlet adaptálásá­ban, Csongrád után nálunk ment a legjobban a dolog. A népszerű nevén „mindenna­post” viszont csak az álta­lános iskolákban végezték, a középiskolák tehát fehér fol­tot jelentettek és jelentenek napjainkban is. A tovább­fejlesztés önmagát kínálta. Az ötlegazdák a programo­zott testnevelés címet adták az akciónak. A „kísérleti nyúl” szerepére a Fáy vál­lalkozott. — Hetente két foglalkozást tartunk — folytatta Fazekas- né. — A gyakorlatokat a III/C-s lányok végzik — negyvennégyen. A tornater­met a 7. órában veszik bir­tokukba. — Hogyan és mivel telik cl a 45 perc? — A tanulók magnóra végzik a gyakorlatokat, köz­ben különböző élettani isme­reteket fóliára vetítünk. A diákokat így egyszerre fizi­kailag és szellemileg is át­mozgatjuk. — Az odáig rendben van, hogy a magnóra „hajlonga- nak”, de mit kell nézniük? — Az ábrákon például is­mertetjük az izomműködést, higiéniai alapfogalmakat közlünk, egyszóval egészség- nevelést végzünk. — Jó néhány órát adtak már. Milyen tapasztalatokat szereztek? — Nyugodtan mondhatom: érdekes, változatos, szóra­koztató dologról van szó. A programozott testnevelést mi egyébként „önkényesen” testkultúra önképzőkörnek kereszteltük el. Az akció gondoskodik a foglalkozás közbeni kiértékelésről is. Mondjuk két fekvőtámasz alatt kivetítünk egy úgyne­vezett ingerszót. Például ezt: egészség. A gyerekeknek pe­dig le kell írniuk, el keli mondaniuk, hogy a nevezett szóról mi jut eszükbe. Rá­jöttünk: nem is olyan köny- nyű az egészségről hirtelen­jében folyamatosan, össze­függően írni-beszélni. Mert ne felejtsük: a gyakorlatok­ra is koncentrálni kell, az­tán a vetítés, a gondolko­dás, az írás... A testkultúra önképzőkör autodidakta mó­don segíti a tanulási folya­mat elsajátítását. — A kísérlet újabb prob­lémákat vet fel. Hiszen az iskolai termek zsúfoltak, a testnevelők elfoglaltak, a diákok túlterheltek ... — Leszögezem: egy új le­hetőségről van szó! Azt nem mondjuk, hogy az akció min­denható, nincs tőle jobb, kö­telező alkalmazni. Nem, szó sincs erről. Természetesen csak ott lehet majd bevezet­ni, ahol arra a létesítmény- helyzet lehetőséget nyújt. Nem közömbös a tantestüle­tek hozzáállása sem. Kidol­gozzuk az önképzés szabad­téri formáját, hogy télen- nyáron alkalmazható legyen. A felügyelő tanárnak pedig nincs szüksége testnevelői diplomára. A magnót, írás­vetítőt kezelheti az osztály­főnök, de akár a földrajzos is. „Lefordítva”: aki vállal­ja, csinálhatja. Személy sze­rint bennem volt egy félsz, nem tudtam ugyanis, hogy mit szólnak a diákok? Iz­gultam, mint egy gyerek a felelés közben. Örömmel konstatáltam, hogy a lányok megbarátkoztak a magnó­val, a zenével, a szellemi munkával. Ez csak azért tör­ténhetett így, mert az egész olyan, mint egy játék. — Mit gondol: a játékból „mozgalom” lesz? — Nagyon bízom benne! Mi a Fáyban már bemutat­tuk a tantestületnek, a fo­gadtatás több volt, mint ked­vező. Hamarosan mérleget készítünk, majd megyei be­mutatót szervezünk, ötlete­ket, javaslatokat kérünk, az­tán valamennyi évfolyamra „vetítve” kidolgozzuk, sok­szorosítjuk az anyagot, és ösztönözni fogjuk a techni­kai eszközök beszerzését. — Ha a testkultúra önkép­zőkör csatát nyer, 100 száza­lékkal növelhető a testneve­lési órák száma... — Az okoskodásban van igazság. Most hetente csak két tornaórát tartunk, de ha a kísérlet gyökeret ver, le­hetőség nyílik a négyre. Azt felesleges hangsúlyozni, hogy a mai világban ez mit jelen­tene?! Sajnos még sok a nyitott kérdés, néhány „ap­róságot” figyelembe' kell venni. Fazekasné vázolta, hogy napjainkban a tanulóifjú­ságnak mindössze 20 száza­léka kapcsolódik bele az is­'S.91 — kólái és szövetségi verseny- rendszerbe, a döntő hányad (80 " o) csupán a kötelező két testnevelési órán vesz részt és esetleg a házibajnokságo­kon szerepel. Ez az arány el­gondolkodtató és jó lenne mielőbb megváltoztatni. — Egv-egy önképzőköri órán akár több osztályból is jelen lehetnek — summázta véleményét a vezető szakta­nácsadó. — Elsősorban az amatőrökre, az egyesületi „köteléken” kívüliekre szá­mítunk, hiszen az egész programot a részükre készít­jük és nem az aktív sporto­lóknak. Az újonnan meg­alakult diáksportköröket és egyesületeket ösztönözzük arra, hogy az önképzőkört szakcsoportként, vagy „szak­osztályként” üzemeltessék és ebben az esetben már a felügyelő tanárnak fizethető szerény tiszteletdíj is. Azt szintén megvizsgáljuk, hogy egy~egy iskolának — az in­duláskor — miként nyújt­hatnánk pénzügyi segítsé­get? Kíváncsian várjuk: célba ér-e Miskolcon, illetve Bor­sodban a most még csak „szárnyait bontogató” kez­deményezés? Kolodzey Tamás „Érdekes, változatos, szórakoztató’’

Next

/
Thumbnails
Contents