Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-13 / 87. szám

1987. április 13., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 ff Favágás" Kedves Barátom! Szerinted hány évig él mainapság egy fa? — kér­dezted tőlem a minap. Me­lyik mennyit — próbáltam összeszedni ebbéli tudomá­nyom foszlányait. — Mert ugyebár itt lóg már a fe­jünk fölött ama bizonyos savas eső iába, a termé­szet egyensúlyát megbon­tó légköri és egyéb zava­rok ... meg a csuda tud­ja még mi minden . . . Szó­val fokozatosan pusztulgat ez a mi szép természe­tünk. Erdők fái, vizek élő­lényei, emberek idegei mind-mind kopnak, sor­vadnak ... ' Erre Te csak szomorúan ingattad a fejedet. Majd kifakadtál: akár hiszed, akár nem, a legnagyobb, a legerősebb pusztítója a ter­mészetnek maga az ember! Aki — no azért nem min­denki — könyörtelenül, semmit sem nézve — csu­pán az „áldásos civilizáci­ót” szem előtt tartva (az önös érdekeket?, a félre­értelmezett rációt?, micso­dát?!) csak úgy vágja ki a fákat egymás után, mint a mesebeli favágó... Nem az erdőben, nem (csak) az elszáradt, amúgy is- halál­ra ítélt lombosokat, hanem a település közepén az egészségeseket! Mert van, ám itt környezet- és ter­mészetvédelem! Bizony! Furcsa ez, nem? — kér­dezted. Hiszen van ahol éppen azért nyűglődnek az emberek, hogy nincs elég zöld, nincs elég fa, mely nyári melegekben hús ár­nyat adna, mely valame­lyest fölfogná az út po­rát ... Nosza, rajta hát emberek, ültessünk fákat! — szól a felhívás. És az emberek (sok helyütt) el is dugdossák a facsemeté­ket, hogy ha nekik — már­mint az ültetőknek — nem is, de gyerekeiknek hátha megmarad hírmondónak: íme, ilyen egy fa ... Van viszont olyan hely is, ahol ennek a nemes tö­rekvésnek éppenséggel az ellenkezőjére akad példa. Így a ti falutokban, Mono­kon. Méghozzá annak is a központi részén, ott, ahol a legtöbb jármű kavarja az úton összegyűlt port, ahol a legtöbb idegen fordul meg, hiszen a falu „.öröksége”, hogy ott született hazánk egyik nagy fia. Továbbá a kastély — ahol az iskolá­sok készülnek a jövőre —. udvarán, a parkban, a mű­velődési ház udvarán, s ki tudja még hol. A motoros fűrész beindult, s bizony alig akart megállni..., még az iskola bejáratánál néhány esztendeje ültetett fákat sem akarta kímélni, de szerencsére azok azért megmaradtak. Teljesen egészséges fák voltak ezek, néhány kivé­telével — mondottad — er­ről . bárki meggyőződhet, ha megnézi a megmaradt tönköket. A látvány el­keserítő. Szegényebb lett a falu. Sivárabb. Sok fa meghalt. Idő előtt. Miért?! Magyarázat, természetesen van. Mert ott a villanyvezeték, mert ritkítani kellett a park fá­it, mert... De ennyire? És így? Nagyon elkeseredett han­gon szóltál a favágó-akci­óról, s hozzátetted: ugyan, minek ide a savas eső? Különben tényleg „favá­gásról” van itt szó. A szó pejoratív értelmében. Mert: lehet-e fákat úgy kivágni, hogy a motoros fűrész lán­cát a fa derekához illesz­tik? Mennyire szakszerű ez a munka? Aztán: a lakosokat sem kérdezték, hogy no, embe­rek, mit szóltok ehhez? Nem. Jóllehet — utána­néztem — a tanács önál­lósági joga alapján dönt­het ilyesféle kérdésekben. Nem köteles szándékát még csak jelezni sem mond­juk az Országos Környe­zet- és Természetvédelmi Hivatal helyi, megyei ki- rendeltségének. önállóan dönthet akár az összes fa kivágásáról. Itt most „csu­pán" negyven-ötven lomb­koronával lett kevesebb. Vajon akik ezt az ak­ciót véghezvitték, nem gondolkoztak el egy kicsit, hogy mit tesznek? Hogy azt a pénzt, munkát, amit ebbe belefektettek, lehetett volna inkább valami más fontos helyre tenni?... Persze, mindez azoknak a fáknak már teljesen mindegy. Azok a fák már meghaltak. Vajon velük együtt más valamik nem irtódtak ki? ... Mészáros István Hazai gyártmányainkra egyaránt jellemző, hogy túl sok anyagot és energiát használunk fel előállításuk­hoz, vagyis túlsúlyosak a termékeink. A mellékter­mék- és hulladékhasznosí­tás pedig — amelyeket a nálunk jóval fejlettebb technológiát alkalmazó or­szágokban már régóta az ere­detivel majdhogynem egyen­értékű másodlagos nyers­anyagnak tekintenek — még mindig messze elma­rad lehetőségeitől. A Minisztertanács a hely­zet orvoslására 1985-ben rendeletet hozott, amely az úgynevezett ráfordításcsök­kentő programok elterjedé­sét, illetve — ahol ilyen már létezik — azok felgyor­sítását szorgalmazza. A kormány megbízása alapján a Műszaki és Természettu­dományi Egyesületek Szö­vetsége és a Magyar Keres­kedelmi Kamara az idén is megrendezi „Sikeresen ta­karékoskodtunk ’87” elneve­zésű pályázatát. A pályázat célja, hogy anyagilag és erkölcsileg ösz­tönözze a VII. ötéves nép- gazdasági terv három rá­fordításcsökkentő program­ja (gazdaságos anyagfel­használásra irányuló tech­nológiai korszerűsítés, ener­giagazdálkodás, valamint melléktermék- és hulladék- hasznosítás) megvalósításá­nak résztvevőit. A pályáza­ton csak részletesen kidol­gozott, a beküldő gazdasági egységnél mérlegbeszámoló­ban dokumentált, konkré­tan elért megtakarításokat (mégpedig külön-külön) fel­tüntető, műszakilag ellen­őrzött eredményeket tartal­mazó pályaművek vehetnek részt, amelyeket ebben az évben valósítottak meg. Be­küldési határidő: 1988. már­cius 31., eredményhirdetés­re várhatóan ugyanez év májusáig kerül sor. A pá­lyázatok díjazására tízmillió forintot fordítanak. Az első magyarországi nemzetközi kamionparkolót felavatták Bu­dapesten az M 5-ös autópálya bevezető szakasza mellett, a Nagykőrösi úton. Az új létesítmény több, mint 120 pótkocsis sze­relvény parkolására ad lehetőséget, kulturált, biztonságos feltéte­lek között. (MTI fotó) Az innováció jegyében Poliuretán szimpoziont tar­tottak a Borsodi Vegyi Kom­binátbán számos hazai vál­lalat, valamint az NSZK-be­li Battenfeld és a jugoszlá­viai Sodaso cég szakembe­reinek részvételével. A ta­nácskozás célja az volt, hogy a BVK a kooperációs lehe­tőségekkel kialakítsa és be­mutassa azt a műszaki po­tenciált és intézményrend­szert, amely a poliuretánké- miában az észak-magyaror­szági üzemben ezekben az években kialakul. A dolgok megértéséhez el kell mondani azt is, hogy en­nek a csúcstechnológiát je­lentő műanyagnak a fejlesz­tése milyen kooperációs kap­csolatok alapján válik teljes értékűvé. A BVK ugyanis a poliuretánkémia egyik igen fontos alapanyagának, az M'DI-nek az előállítására épít fel a Mitcui Toaten japán cég technológiája alapján egy évente 25 ezer tonna termé­ket előállító gyárat. A ju­goszláv Sodaso cég is kap­csolódik ehhez a fejlesztési programhoz, a magyar és a jugoszláv vállalatok pedig termékcserével juthatnak a másik országban gyártott, és nekik szükséges másféle alapanyaghoz. Az NSZK-beli Battenfeld cég a poliuretán-feldolgozó gépek gyártására szakosodott, és magasan automatizált (ONC-vezérlésű) gépparkja segítségével a késztermék gyártásának igen korszerű módszereit és lehetőségeit alakította ki. A Borsodi Vegyi Kombi­nátban ez évben kezdődik meg az MDI-üzem építése. 'Ez az üzem már 1989-ben termel. Ez résziben kielégíti majd a magyarországi szük­ségleteket, részben pedig a külföldi kooperációs partne­rek igényeit. A hazai gyárak meghívott szakemberei számára a ta­nácskozás azért volt jelentős, Az ózdi Kun Béla Műve­lődési Központ ez év ele­jén fotópályázatot hirdetett diákoknak, KISZ-eseknek, mindazoknak, akik szív­ügyüknek tekintik a város és a térsége környezetkul­túráját. Az elmúlt napok­ban értékelték a beérkezett mert Magyarországon ma számos üzem, vállalat a ter­mékeihez importból szárma­zó poliuretánt használ fel. A tanácskozáson az derült ki, hogy valamennyi gyár ter­mészetesen növelni szeretné a poliuretán feldolgozását, de erre az importkorlátozás miatt nincs lehetősége. Ez a kooperáció viszont „zöld utat” biztosít az egyre nö­vekvő igényeknek. Mire is alkalmas a poli­uretán? Most a legelőreha- ladottabb a Jászberényi Hű­tőgépgyárral az együttműkö­dési szándékunk — mondja Rostás Zoltán főosztályveze­tő. — A gyár a hűtőgépek szigetelőanyagának akarja a poliuretánt. Ez a műanyag rendkívül széles körben al­kalmazható. Lágy és kemény habként például- az építő- és szigetelőipar számára, a ko­hászat számára öntőforma kötőanyagául, a járműgyár­tás számára esztétikus fej­támla, műszerpult és lökhá­rító, különböző héjszerkeze­tek, vagy éppen cipő is ké­szíthető belőle. Ugyancsak érdemes meg­említeni azt a lehetőséget, hogy a Battenfeld cég már ebben az évben szállítja a kívánt gépeket Kazincbarci­kára, és itt a BVK szakem­berei egy feldolgozó és al­kalmazástechnikai techniku­mot alakítanak ki. Erről nem is olyan régen a düsseldorfi szakvásáron állapodott meg és írt alá szerződést az NSZK-beli és a kazincbarci­kai vállalat. A szerződés alapján az NSZK-beli cég meghatározott időre feldol­gozó gépeket helyez el Ka­zincbarcikán és ezt a gép­parkot a magyar fél igénye alapján alakítja ki, így már az idén lehetővé válik, hogy a Battenf eld-gépeken a Bor­sodi Vegyi Kombinát szak­emberei a hűtőgépgyár szá­mára termékeket készítse­nek. Hajdú Gábor pályaműveket. Első díjat nyert Dobosy László, máso­dik helyezést ért el Kerék­gyártó Mihály, akinek fotói­val lapunkban is gyakran találkoznak az olvasók, és a harmadik helyezett pedig Tóth Károly lett. Annak, hogy a magyar gazdaság sikeresen felzárkóz­hasson a világgazdaság egé­széhez, egyik elengedhetetlen feltétele a műszaki fejlesz­tés. Nem véletlen, hogy ép­pen e téma — a műszaki in­nováció — kapta a főszere­pet a fiatal műszaki és köz­gazdász szakemberék II. me­gyei tanácskozásán Sajóbá- bonybam, a hét végén. Az Északmagyarországi Ve­gyiművek gyártelepi kultúr­termében Nagy Aladár, a Nehézipari Műszaki Eg.yetem docense tartott előadást. Hogyan kerülünk mi — a magyar gazdaság — ennek a témakörnek a közelébe? Mint elmondta: néhány ha­zai szakember már a '60-as évek elején felismerte, hogy a világpiacon egyre inkább a modern tudományos kuta­tások félhasználásával gyár­tott késztermékek válnak uralkodóvá; szemben a — magyar exportot is jellemző — hagyományos félkész ter­mékekkel, alapanyagokkal. E megállapítás annak idején feledésbe merült, s az inno­váció jelentőségét csak az utóbbi években kezdjük fel­ismerni. Az innováció, tehát leegy­szerűsítve egy új ötlet kita­lálása, annak műszaki meg­valósítása, s végül a gyárt­mány piaci hasznosítása so­rában az előadó az emberi feltéteteket emelte ki, így például az úgynevezett in­novációs szakemberek képzé­sének szükségességét, az új generáció szerepét, valamint a műszaki fejlesztésnek a társadalomra gyakorolt ha­tását. Ezt követően Sipos István, az LKM innovációs főmér­nöke, Pászti György, a BVK kutatásfejlesztési osztályve­zetője, Szilágyi László, az Elzett-Certa igazgatója és végül a házigazda, az ÉMV fejlesztési igazgatóhelyette­se. dr. Mogyoródi Ferenc tá­jékoztatta a szakembereket vállalata innovációs tapasz­talatairól. Az előadásokat konzultá­ció követte, majd a szekció­üléseken részletesebben is beszélgethettek a fiatalok néhány érdekes témáról. Környezetű n kért A megrendelők elégedettek a mezőkövesdi építőkkel Általános tapasztalat Bor­sodban is, hogy az építőipa­ri termelés a fizetőképes ke­reslethez igazodva csökkent, struktúrája átrendeződött az utóbbi években. Ennek okai között szerepelnek a gazda­sági változások, az egyensúly erősítésének szükségessége, valamint a beruházások vo­lumenének csökkenése. A legtöbb' építőipari szer­vezetet sújtja, hogy csökken­tek az építési igények, mér­séklődött a nagyobb építési beruházások száma, s terü­letileg szétszórt, kisebb mun­kákra kell vállalkozniuk. A vállalkozás erősítése érdeké­ben pedig mindinkább gya­korlattá vált az elnyerendő munkáért való versenyezte­tés. A Mezőkövesdi Építőipari Szövetkezet is a legtöbb munkát versenypályázaton való sikeres szereplés alap­ján kapta meg a beruházó­tól. A Mezőkövesden meg­valósuló létesítményeket tu­lajdonképpen egyedül a vá­ros építőipari szövetkezete hozza tető alá, ami egyben arról is tanúskodik, hogy munkájával elégedettek az építtetők. — Már az elmúlt évben sem voltunk munka híján — mondja a szövetkezet mér­legadatait böngészve BánJó- zsefné elnök. — Bizonyíték erre, hogy árbevételünk,' a termelési érték és a szövet­kezet nyeresége egyaránt meghaladta az 1985. évit és a tervezettet. A tavalyi 124 millió forintos árbevételünk döntően annak köszönhető, hogy rendkívül korrekt mun­kakapcsolat alakult ki a megrendelőkkel, akik min­dig határidőre és jó minő­ségben elvégzett munkát kapnak tőlünk. Gáspár Márton, a szövet­kezet főmérnöke: — A leg­nagyobb megbízást az el­múlt esztendőben is az Autó­villamossági Felszerelések Gyára adta szövetkezetünk­nek. Tavaly összesen 45 mil­lió forint értékű munkát vé­geztünk az Autóvill új te­lephelyén,. ahol többek kö­zött befejeztük egy nagy üzemcsarnok és egy korsze­rű galvanizáló üzem építé­sét, ugyanakkor hozzáfog­tunk a tmk-műhely és egy másik üzemcsarnok létesíté­séhez. — A szövetkezet összes árbevétele tizenkét százalék­kal volt magasabb 1986-ban, mint az azt megelőző évben — folytatta az elnökasszony. — Ezt úgy tudtuk elérni, hogy ipari tevékenységünk harmincegy százalékkal na­gyobb árbevételt eredménye­zett a tervezettnél. — Annak még külön örü­lünk — jegyezte meg Gás­pár Márton —, hogy a szö­vetkezet 16 millió forintos nyeresége harminc százalék­kal jobb az 1985. évinél. Az örömbe azonban üröm is ve­gyül, ugyanis a tizenhatmil­liónak csupán kilenc száza­léka marad nálunk, jóllehet büntetőadót ezúttal sem kel­lett fizetnünk. De mit te­hetünk, ilyen a szabályozás, amely nem nagyon tesz kü­lönbséget az eredményesen és a kevésbé jól dolgozó szervezetek, gazdálkodó egy­ségek között. Sok építőipari szervezetnél panaszkodtak a kemény, hosszan tartó tél miatt. — Bennünket túlságosan nem hátráltatott a tél, jól­lehet, több építőipari szak­munkást voltunk kénytele­nek fagyszabadságra külde­ni még az idén, március ele­jén is — újságolta Bán Jó- zsefné. — Áz történt ugyan­is, hogy az épülő szakmun­kásképző intézethez nem ér­keztek meg időben a nyílás­záró szerkezetek, ezért a bel­ső szakipari tevékenységet szüneteltetni kellett. A ter­meléskiesést oly módon el­lensúlyoztuk, hogy az Autó- viliben összesen kétmillió fo­rintot érő belső munkákat, konyhabővítést és öltözőát­alakítást vállaltunk és vé­geztünk el a téli hónapok­ban. Az idei évről is csupa jót hallottunk. — Egész esztendőre el va­gyunk látva munkával — tá­jékoztatott a főmérnök. — Mintegy huszonhétmillió fo­rint értékű megbízást kell teljesítenünk az Autóvilla­mossági Felszerelések Gyárá­ban, az év közepére átad­juk rendeltetésének a szak­munkásképző intézetet, októ­ber végére elkészítjük az in­tézmény tornatermét, s má­júéban megkezdjük a Mátra­aljai Szénbányák beruházá­sában megvalósuló harminc­két bányászlakás építési munkáit. — Nem kis feladata lesz a szövetkezetnek a régen megálmodott kövesdi sport- csarnok építése sem — je­gyezte meg Bán Józsefné. — A 42 millió forint költség­gel megvalósuló sportlétesít­mény építésére ugyancsak versenytárgyalás alapján kap­tunk megbízást, amit 1988 végére kell elkészítenünk. Az Északtervtől márciusban már megkaptuk a kiviteli tervet, jelenleg a sportcsarnokhoz szükséges anyagok megren­delését végezzük, illetve a te­rületet készítjük elő a beru­házás mielőbbi megkezdése érdekében. Amint az a szövetkezet elnökével és főmérnökével folytatott beszélgetésből ki­tűnt, nem gondoktól mente­sen, de alapjában véve bi­zakodva vágtak neki az 1987- es esztendőnek. Nem is alap­talanul. A szövetkezet eddigi teljesítménye, jó munkája ga­rancia a további sikerek el­érésére. Lovas Lajos Nem mese a habról Országos pályázat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents