Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-09 / 84. szám

1987. április 9., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7

Cselgáncs

Egerben országos leány cselgáncs rangsorversenyre került sor. Az MVSC sportolói a következő helyezéseket érték el. Űttörők, II. kcs., 35 kg: 3. Vasas. Serdülők, 40 kg: 2. Kecskemé- thy. 44 kg: 1. Nagy L. 48 kg: 1. Kiss A. Ifjúságiak, 44 kg: 2. Zentai. 56 kg: 3. Csongrádi. 61 kg: 2. Papp.

Az elnök „tévedése

99

E

lgondolkoztató írás jelent meg szerdán az országos sportnapilapban. Szlávik András, a Játékvezető Bizottság elnöke válaszolt néhány kérdésre a Kőrös kontra Verebes-ügy kapcsán.

Érdemes belőle idézni!: „— Ha egy tudósításban az szerepel, hogy a játékosok rosszul kezelik a labdát, nem találják el a kaput, azt mindenki elereszti a füle mellett. Ha viszont azt Írják, hogy megadott egy lesgólt a bíró, arról a fél ország beszél. Ez így a legegyszerűbb. A keddi elnökségi ülésen' például Somogyi Jenő, a magyar labdarúgás legneuralgikusabb. pontjának nevezte a játékvezetést. Ha ez így van, akkor megtaláltuk a felfelé vezető utat. Meg kell szüntetni a Játékvezető Bizottságot és hívjunk lengyel vagy szovjet bírókat. Még akkor is, ha tudjuk, hogy azokban az országokban is szidják kollégáinkat, mert ők is elnéznek tizenegyeseket vagy leseket."

Szlávik András — civilben az Athenaeum Nyomda vezér- igazgatója — pontosan tudja, mit beszél és nagyon jól érvel. Nem azért, hogy elvtelenül pártját fogja Körös Lászlónak — aki ugyancsak első számú vállalati vezető —, s távol áll tőlem a feltételezés is, mely szerint borsot akart törni Somogyi Jenő MLSZ-elnök orra alá (már csak a véletlen műve lehet, hogy még egy vezérigazgató neve hangzott el a beszélgetés során).

Nem feladatom a „kinek van igaza?”-kérdés eldöntése. Azzal viszont lehetetlen azonosulni, amit a szövetség első számú embere jelentett ki. Nem azt mondta, hogy gondok vannak a bíráskodással (mellesleg: a világon mindenhol elégedetlenek a fekete ruhás emberek működésével), kategorikusan fogalmazott, a sportág legneuralgikusabb pontjának nevezte a játékvezetést.

Ha így igaz, akkor Somogyi stábjának roppant egyszerű a feladata. (Ezt Szlávik frappánsan megfogalmazta.)

Csakhogy az MLSZ-elnök álláspontja elfogadhatatlan. A magyar labdarúgást sújtó bajok okozóiként említi a bírókat, pedig helyesebb lett volna, ha az igénytelen szakmai munkálkodásról; az utánpótlás-nevelés elhanyagolásáról; a következetlen vezetői magatartásról; az anyagiasság elharapó- dzásáról; a koncepciói nélkülöző egyesületi munkálkodásról ejt szót.

De arról is elmélkedhetett volna, miért nem veszik igénybe a tudomány eredményeit, miért nem használják fel megfelelően a külföldi túrákat a tapasztalatcserére, miért idegenkednek az újtól, a korszerűtől?

Somogyi Jenő — számomra érthetetlen módon — alaposan leegyszerűsítette a képletet. Szerinte mindenért a játékvezetők marasztalhatók el, ők juttatták oda a hazai labdarúgást, ahol jelenleg vakvágányon vesztegel. Tudom, az MLSZ bársonyszékéből esetenként másképpen látszanak a dolgok, a kívülálló talán nem is érti az összefüggéseket, homályos magyarázatokkal kénytelen beérni.

Holnaptól Miskolcon:

Főiskolás sportpárbaj

A Nehézipari Műszaki Egyetem KISZ-biz«ttsága és diáksportköre felhívja és egyben kihívja az ország valamennyi felsőoktatási intézményének diáksportkörét. Mérjék össze erejüket, ügyességüket minél több sportágban, és minél nagyobb létszámban. A versenyt kihívásos alapon bonyolítsák le, a sportágakat pedig a helyi lehetőségek és sajátosságok figyelembevételévéi válasszák ki! Az intézmények sportpárbaja a hallgatók nagy tömegének biztosíthat sportolási lehetőséget, hiszen a csapatba kerülésért selejtezőket lehet rendezni. Bizonyíthatják az újonnan alakult diáksportkörök létjogosultságát és lehetőség kínálkozik arra, hogy az intézmények között szorosabb kapcsolatok alakuljanak ki.

Első lépésként az NME hallgatói kihívják a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatóit. A két egyetem asztaliteniszben, labdarúgásban, kézilLabdában. kosárlabdában, kötélhúzásban, futásban, poklodban, terem- hokiban, kerékpározásban és játékos sportvetélkedőn méri össze itudását, ügyességét. Az NiME KISZ-bi- zottsága bízik a'bban, hogy kezdeményezésével sikerül hagyományt teremtenie. Várják az ötleteket, javaslatokat.

Az NME—GATE sportpárbaj pénteken 10 órakor kezdődik és vasárnap 14 órákor zárul. Az eseményt — melyet a Magyar Diáksport Szövetség Ideiglenes Intéző Bizottsága, a Miskolc Városi Tanács V. B. ifjúsági és sportosztálya, a Miskolci Tejipari Vállalat és az NME testnevelés tanszéke támogat — az egyetemi sporttelepen bárki megtekintheti.

A szövetség első számú vezetője sok mindent megtehet, a felelősség egyes-egyedül az övé, illetve az általa irányított testületé. Azt viszont még egy elnök sem engedheti meg magának, hogy a kétségkívül súlyos, megoldásra váró, valós és egyre inkább égető gondokról egy hangzatosnak tűnő megállapítással elterelje a figyelmet.

Ez ugyanis már nemcsak egyszerű hibának minősül. Jóval több annál. . .

(Doros)

Szanyi EB-esélyeirőf

A franciaországi Reiins- ben május 3-á:n kezdődik a súlyemelő Európa-bajnokság. A jelöltek Tatán készülnek.

— (Minden a legnagyobb rendben halad — mondta

TOTÓSAROK, 15. HÉT

flz Észak-Magyarország tippjei

1. BP. HONVÉD—VASAS. Hat győzelem után megszakad a kispestiek sorozata, igaz, kevesen gondolnak a Vasas sikerére.

2. Ü. DÓZSA—FERENCVÁROS. Játékával egyáltalán nem toboroz híveket a futballnak az Űjpest, lelkes és harcos a Dalnoki-legénység, döntetlen vagv kettes.

3. KAISERS LAUTERN—LEVERKUSEN. Csalódott csapatok találkozóján a hazai környezet dönthet. A vendégek megtorpanták.

4. MÖNCHENGLADBACH—BAYERN MÜNCHEN. A bajorok még mindig veretlenek idegenben. Meddig?

5. DÜSSELDORF—STUTTGART. Búcsú előtt a legjobbak mezőnyétől a Düsseldorf, kevés az esélye a helytállásra.

6. OBERHAUSEN—ST. PAULI. A vendégek okoztak már néhány váratlan meglepetést. Most nem valószínű a sikerük.

7. SOLINGEN—AACHEN. Merőben ellentétesek a céljaik a csapatoknak, minden eredmény lehetséges.

8. ASCOIA—SAMPDORIA. A legutóbbi hazai fiaskó után javítani akar az Ascoli, de csak egy pontot remélhet.

!). AVELLINO—INTER. A pont- osztozkodás tűnik a legvalószínűbb eredménynek.

10. JUVENTUS—ROMA. A torinói gárda nem a régi, a fővárosiak rúgják jócskán a gólokat, minden elképzelhető.

11. VERONA—NAPOLI. Egyenletes tempóban menetel a scudetto megszerzése felé Maradona csapata. Tdegenben sem félősek, nem kapnak ki.

12. BOLOGNA—CREMONESE. A vendégek a feljutásért vívnak harcot, a Bolognának nincs gondja, beérheti a döntetlennel.

13. LAZIO—CESEN A. Remek produkcióval kedvező pozícióba került a római fiatal csapat, „szenvedés” vár a Cesenára.-j- f. GENOA—MESSINA. Az újonc ezúttal sem remélhet túlságosan sok jót a genovai fellépéstől.

X 2 2 X X 1

2 X

2 X 1

X 2 X 2

Ambrus László szövetségi kapitány. — Kerek és Kovács bajlódik könnyebb sérüléssel, a többieknél nincs semmi gond. Nagyon kemény munlkát végzünk. Az a cél, hogy a szófiai világbajnoksághoz hasonlóan szerepeljünk Európa legjobbjainak találkozóján is.

Második Európa-bajiioksá- gána .készül a már három világbajnoki címmel is büszkélkedő Szanyi Andor.

— Eddig csak az 1985-ben, Katowicében rendezett. EB-n indultam, a tavalyi katonaságom miatt kimaradt t- mondta Szanyi. — Még egy hónapom van a reimsi fellépésig. Nagyon készülök.

Szanyi a VB- és EB-po- rondon az egyik legérdekesebb párharcot vívja a román olimpiai, világ- és Eu- rópa-bajnok Nicu Vladdal.

— Egy EB-n és egy VB-n legyőzött, viszont 1985-ben Södertfiljében én voltam a, jobb, sikerült megverni az idei Pannónia Kupán is — mondta Szanyi. — Kiváló súlyemelő. Szerintem Reims- ben még nem remélhetem ellene a győzelmet, ősszel, a világbajnokságon viszont úgy vélem, már esélyem lesz arra. hogy előtte végezzek.

Széljegyzetek

. Köztudott, hogy a

1. Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségének egy részét demokratikus úton választották meg. Így került a vezérkarba Pesti György, a Borsod megyei testület vezetője is, aki a napokban elmondta: országos mintára kibővítik a BLSZ-t, az eddigi nyolc helyett 11 tagú lesz az elnökség. „Jövő tavasztól — újságolta — kooptáljuk soraink közé a megyei I. osztályú csapatok képviselőjét, a körzeti labdarúgó szövetségek valamelyik vezetőjét, továbbá felügyeleti szervünk, a megyei tanács vb ifjúsági és sportosztályának egyik munkatársát. Ügy gondoljuk, hogy velük kiegészülve hatékonyabban tudunk majd dolgozni."

A szövetség hamarosan kiírja a megyei nevelőotthonok bajnokságát is, hiszen az intézetekben élők- tanulók eddig semmilyen versenysorozaton nem vettek részt. Ha akadtak is közöttük tehetséges gyerekek, lehetőség hiányában egyszerűen elvesztek. Jelenleg az igények felmérésénél, az ötlet kidolgozásánál tartanak.

Újdonság továbbá — erről Gál Zoltán, a BLSZ főtitkára beszélt —, hogy a tartalékbajnokság megszervezésén is gondolkodnak. A csapatok 20—22 fős kereteiből ugyanis rendszeresen csak 13-an léphetnek pályára, a többiek hétről hétre pihennek. Számukra kívánnak bizonyítási alkalmat adni — amennyiben a tartalékbajnokság iránt lesz egyesületi igény.

A BLSZ útkereső próbálkozásai üdvözlésre méltóak, s reméljük, hogy valóra is válnak.

Ä Maradjunk még a

2. labdarúgásnál. A megyei I. osztályú találkozókról keddi lapunkban számolunk be, az eredményeket — tudósítói hálózatunkon keresztül — hétfőnként gyűjtjük össze. Mostanában csak nagy nehézségek árán tudunk „képet” adni egy-egy fordulóról. Legutóbb például az égjük bírót hárman is bediktálták, eszerint „hősünk” — ugyanabban az időpontban — három pályán dirigált. A félidők állását olykor több telefon- hívás segítségével nyomozzuk ki. hogy a gólszerzőkről már ne is beszéljünk, íme egy csokorra való — a kifogások közül: „Az eső eláztatta a jegyzőkönyvet; Az ellenfél edzője nem mondott semmit; Olyan gyorsan elmentek, hogy észre sem vettük; Aki tudja, jelenleg szabadságon van ..

Félreértés ne essék: nem panaszkodunk, nem is tudósítóinkat (akik társadalmi munkában állnak segítségünkre) akarjuk bántani. Csupán azt kérjük tőlük, hogy támogassák alapvető törekvésünket, melynek értelmében olvasóinkat gyorsán, pontosan és kimerítően szeretnénk tájékoztatni. Mert a megyei I. osztályú „történések” a sportszerető közvéleményt és a laikusok táborát egyaránt érdeklik. Erről győznek meg minket a hétfői telefonok, a szövetség képviselői és a csapatok, szakosztályok, egyesületek vezetői.

Bízunk benne, hogj’ az elkövetkezendő hetekben az eddigi hiányosságokat

— kölcsönös igyekezettel

— megszüntethetjük.

3 Az előző történettől „ akadt egy sajnálatosabb eset is. Az egyik sportág NB-s eg>rüttesei szombaton és vasárnap délelőtt játszották bajnoki mérkőzéseiket. Mindent megtettünk az eredmények megszerzése érdekében — sikertelenül. Tudósítónk

aztán bejelentkezett, de későn, a sportág híreit már a nyomdában tördelték, pótlólagos leadásra nem volt lehetőség. Sajnálkoztunk, valahogy így: „Igazán kár, hogy nem hívott minket korábban, így csak ezek hiányoznak majd a holnapi lapból.” A kép tehát szintén nem lehetett teljes. A válaszon igencsak meglepődtünk: „Ez a dolog csak önöknek fontos. Számunkra teljesen mindegy, hogy mikor jelenik meg a rólunk szóló hír.”

Hogy is tartja a mondás? Kettőn áll a vásár ...

. A közelmúltban „pá4. lyázatot” hirdettünk.

Arra hívtuk fel az illetékesek figyelmét, hogy névtelenek a borsodi sporttelepek, csarnokok, uszodák, létesítmények. Pedig akad jó néhány egykori sportember, akinek a neve méltó lenne a „keresztelőre”. Mindössze két f,páljTa- munka” érkezett, két idős sportember kopogtatott be javaslatával. Egyikük vagy húsz nevet is felsorolt, míg a másik azt szeretné, ha a miskolci városi sportcsarnokot id. Gerevich Aladárról (aki Miskolcon gyere- keskedett. vívóiskolája volt, ismert sportolóként ment el) neveznék el.

Tudjuk, hogy a sportvezetők napjainkban igencsak elfoglaltak, a nehézségekkel küzdő magyar sport ügj'es-bajos dolgai még a szabad idejüket is lekötik. Mégis csodálkozunk rajta, hogy javaslatunkra nem reagáltak.

Zárjuk a sort az at5„ letikával, a kapitányváltással. Ismert, hogy Bakai József leköszönt. utódja Schulek Ágoston lett. A helyi gondokon keresztül jól ismerjük a magyar „királynőt”.. a.fej7 | lődést gátló tényezőket. Ba- ' kai ment, mert csalódott, mert hat esztendő alatt semmit nem sikerült elérnie. „Búcsúbeszédében" elmondta, hogy a további kilátások gyengék, a jelenlegi élmezőny szűk, a fiatalok nem kecsegtetnek jóval és végre nem kell majd reszkető gyomorral tárgyalnia a sportág felsőbb vezetőivel. Megtudtuk, hogy ritkán volt a kezében a döntés joga és akkor követte el a hibát, amikor mindenbe bele- egjrezett.

Bakai tehát megkeseredett (milyen furcsa, hogy csaknem valamennyi magyar szövetségi kapitány ilyen szájízzel távozik), mégsem „menekül” külföldre, mert — és ez a megnyilvánulása nagyon szimpatikus — „nekem a magyarországi atlétikát kell megoldanom, támogatnom!”

A jövőről is nyilatkozott. „Szilárd meggyőződésem, hogy a Bp. Honvédnél (ahol vezető edző lett — a szenk.) néhány éven belül magas szintű munkát tudunk végezni. A rendrakást. nem a szövetségben, hanem a klubokban kell elkezdeni. Mint sportági vezető edző 'is azért harcoltam, amiért most fogok: a nemzetközi eredményekért. Nem célom magyar bajnokokat nevelni!”

Ez viszont furcsa nézet. Bakai jól tudja, hogy az itthoni személyi, tárgyi, technikai, orvosi és anyagi feltételek nem elegendők a nemzetközi szintű munkához — döntően ezért nem produkált kapitányként.

A jövőben a magyar atlétikáért akkor tesz majd a legtöbbet, ha — kijelentésével ellentétben — hazai bajnokokat „termel”, olyanokat, akik klasszis tulajdonságokkal rendelkeznek. Mert csak a szó szerinti klasszisok vehetik fel a versenyt Európa legjobbjaival.

Kolodzey Tamás

»-''Ih ?1|f

H »fzjjjsf I '4H$m tM I ♦ J® § § 1* I j S"$8

Fotó: Mák