Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-08 / 83. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1987. április 8., szerda Fotókon a történelem — maketten a jelen jövője Építészeti emlékek, dokumentumok Kós Károly soha nem lakott e miskolci — a Felszabadítók útja és a Mikes Kelemen utca sárikén álló — épületben. Ha élne s járhatna most az általa tervezett házban; ha* körüljárná kívül, s bejárná bévül, bizonyára áldását adná a megtartott és Mújított épületre; mindazokra a maiakra, akik gondolattal és szívvel mindennek létrehozód volták. Miskolc építészettörténetével ismerkedhetünk mától a Kós-hóz Ikét földszinti termében. Századokat ível át az az anyag, ami szemünk elé tárul. Amint bélépünk az ajtón, baloldalt azonnal a város belterületi térképe állít meg — 1759-ből való. S a másik teremben, jobbra ott a jélen jövője — az épülő technika háza maketten. Amit látogató utunk során tapasztalunk, az nem csupán építészet és városépítés, nem szűkén vett szakmai információk történeti elrendeződése — hanem történelem is. Történelme a Miskolcon élők mindennapjainak; küzdelmeinek és pusztításokon úrrá lett reményeinek. Sokat szenvedett város Miskolc, mondják és üzenik a dokumentumok: „Tűzvész, árvíz, földrengés, háború, az elmúlt századokban sajnos nagyon gyakran pusztított. A legnagyobbat kiemelve: 1706-ban Rabutin császári generális porrá égette a Virágzó Mepü- lést...” És sokáig állhatunk két nagyméretű fotó előtt is; alattuk újságok, könyv tudósít „Miskolcz gyászá”-ról. A Szinva és a Pece közti épületek nagy részét romba döntő 1878. augusztus 30— 31-i árvíz ugyancsak megpróbálta a város polgárainak újrakezdő, építő képességét. Természetesen „olvashatjuk” a kiállításon látható fotókon, tervrajzokon, tervdokumentációkon, az építészet tárgyi emlékein azt is, hogy a békés időkben hogyan alakították, rendezték, tervezték és építették Miskolcot. Mindez a szakembereknek mond elsősorban „használható” információkat, ám a városlakó polgár, a nem szakember látogató is bele tud kóstolni a törekvésekbe. A rég- és a közelebbi múlt történeti anyaga mellett a második teremben már felsorakozik mindaz, ami a mi időnkben történt, s történik. Fotókon „elevenedik meg a jelien, illetve a közelmúlt, látható a szükségszerűen kötelező pusztítás, majd az újjáépítés annak mindenféle hátrányaival és előnyeivel egyetemben”. A polihisztor Kós Károly emlékének is teret szenteltek a 'kiállítás rendezői. Tiszteleghetünk e ház egykori tervezője; az építőművész, kuitúrtörténész, egyetemi tanár, író előtt, aki „hosszú élete folyamán népe sorsáért, jövőjéért nem csak aggódott, de mindvégig tett is". Részlet a Kós Károly emlékének szentelt térből A tegnap nyílt Kós-ház- ban pinceklub várja majd az építészeket, városszépítő- ket. Az emeleti teremben szakmai tanácskozások, konferenciák rendezésére nyílt lehetőség. „Van-e Miskolc építészetének sajátos, megkülönböztető arculata, s ha van, akkor ez hogyan tükröződik az egyes korszakokban, kimutatható-e a kontinuitás, harmonizál-e a múlt és a jelen építészeti törekvése. Ilyen és ezekhez hasonló kérdéseken szeretnének elgondolkodtatni a kiállítás rendezői, amikor kinyilvánítják véleményüket, hogy e sokat szidott, szeretett városukat hibáival és előnyeivel, vétkeivel és áldásaival együtt magukénak érzik.” Meggyőződéssel és jó szívvel ajánljuk mindenkinek a miskolci Kós-ház és a miskolci építésztörténeti emlékeket bemutató kiállítás megtekintését. Van miért elmenni... (t. n. j.) Fotó: L. J. Uj operamesék Négy kiadást ért meg Tótfalusi István Operamesék című kötete. Most a Zeneműkiadó gondozásában a boltokba került e kötetnek a folytatása, az Új operamesék, amely huszonnyolc további opera meséjét közli. Valóban meséjét, mert hiszen ez a kötet a kezdő operalátogatőknak, a zenével ismerkedő fiataloknak kíván segíteni úgy, hogy az ismert operáknak nem a tartalmi kivonatát, és nem is a pontos opera szövegét adja közre, hanem az opera történetét mese formájában. A tíz-tizenöt nyomtatott oldalas, elbeszélésszerű történetkék igen populárisán idézik fel az operairodalom legnépszerűbb remekeit, cselekményét. Megközelíthetőb- bé teszik az operákat a közönség számára, hiszen az előadásban a szöveget sokszor nem is lehet érteni. E könyv birtokában felkészültebben mehet operába a zenekedvelő, illetve utólag ellenőrizheti a cselekményt. Nagy segítséget nyújt az érdeklődőknek a kötet végén található függelék, amelyben a szerzőket, az operák születésének körülményeit, a történelmi hátteret ismerteti az egyik fejezet, egy másikban az idegen szavak és szakkifejezések magyarázatát találjuk, míg egy harmadikban az idegen szavak és nevek kiejtését. A huszonnyolc opera között három magyart találunk; a Sába királynőjét, a Bánk bánt és a Pomádé királyt. A kötetet Kondor Lajos illusztrációi teszik színesebbé. Ózdi díjkiosztás után Nyolcadik alkalommal került sor az elmúlt héten Özdon az előző esztendőben meghirdetett honismereti pályázat eredmé- m^nyének értékelésére, illetve díjainak átadására. A Lajos Árpád nevét viselő honismereti kör munkásságáról lapunk hasábjain már sokszor esett szó, kiadványaikat ismertettük, és rendszeresen számot adtunk az ózdi honismereti pályázat eredményeiről is. Éppen az a folyamatos „együttélés” az ózdi honismereti munka eredményeinek bemutatásával jogosít fel, hogy most nyolcadik alkalommal ne csak beszámoljunk az eredményekről, hanem némi megjegyzést is fűzzünk azokhoz, mint azt már részben korábban is megtettük. A pályázat szakmai értékelésének ismeretében elmondható, hogy a nyolcadik ózdi honismereti pályázatra összesen tizenhárom dolgozat érkezett be, 842 lapterjedelemben. A tizenhárom pályázat közül mindössze egy volt ifjúsági. Ez viszont nagyon elgondolkodtató. Míg korábban mind az ózdi, mind a putnoki középiskolák diákjai szinte versengtek e pályázaton, ez a mostani egyetlen résztvevővel (kell, hogy gondolkoz- tassd a honismereti pályázat kiíróit. Évekkel korábban megjegyeztük; hogy ameny- nyire jó dolog, ha egy honismereti kor munkájában sok a törzstag, a hosszú évek óta munkálkodó résztvevő, és azok alkotják a pályázók csapatának zömét is, olyannyira szükséges lenne újabb és újabb embereket, főleg fiatalokat bevonni e nagy értékű társadalmi munkálkodásba, különösen akkor, ha az már olyan eredményeket tudhat maga mögött, mint az ózdi kör az elmúlt években. A pályaművek szakmai értékelését a megyei múzeumi igazgatóság két vezetője végzi immár hosszú évek óta, s mint a szöveges értékelésből kitűnik, bizonyosfajta megmerevedést ők is észlelnek és kifogásolnak. Végigtekintve a felnőtt kategóriában benyújtott tizenkét pályaművet, úgy tűnik, nem szélesedik eléggé a pályázók érdeklődési köre. Természetes dolognak kell felfogni, hogy egy-egy idősebb honismereti kutató, aki „ráharapott” egy jó és még sok tartalékkal gazdag témára, nem tér el attól, igyekszik kiaknázni annak minden lehetőségét. így fordulhat elő, egyik-másik kutató évek óta szériában tár fel azonos, *vagy nagyon közeli rokon témakörben újabb és újabb adalékokat, de nagyon kevés a tizenkét pályamunka között az újjal jeleskedő, azok között is portrék, vagy egyszerű iratközlések is lelhetők. Szerencsére adódik kuriózum is. Ismétlendő, örömmel olvashatjuk a pályázók, illetve díjnyertesek sorában az éveken keresztül mindig sikerrel szereplők neveit, Németh Gyuláét, Dobosy Lászlóét, É. Kovács Lászlóét. Vass Tiborét, de örömmel látnánk újabbakat is. Az ifjúsági kategória elszegényedése, mint említettük, nagyon elgondolkodtató, és alighanem nemcsak a honismereti kör vezetőségének, hanem a tanintézetek ezzel foglalkozó pedagógusainak is el kellene ezen gondolkozni. Nem ünneprontás szándékéval jegyzendő fel, de ide kívánkozik a díjazással kapcsolatban egy megjegyzés. Mint említettük, tizenhárom pályamű érkezett. Kiadtak egy első, két második és két harmadik díjat, azaz összesen ötöt a felnőtt kategóriában, és első díjat nyert az egyetlen ifjúsági pályamunka. Ez összesen hat kiosztott díj. Ezenkívül pénzjutalomban részesült további öt pályamunka, kettő pedig könyvvásárlási utalványt kapott. Ha összeadjuk, ez pontosan tizenhárom díjazott és jutalmazott, tehát minden résztvevő valami módon honorálásban részesült', ami pedig a pályázat értékét nem emeli. Emlékszünk esztendőkre, amikor lelkesebben adhattunk számot az ózdi honismereti pályázat eredményeiről. Hogy lelkesedésünk csökkent, nem a mostani nyerteseken, az évek ófa Sikeresen részt vevőkön múlik, sokkal, inkább az ilyen-olyan okkal távolmaradókon. Nemsokára újra kiírják a kilencedik ózdi honismereti pályázatot. Szeretnénk hinni, nagyobb lesz az érdeklődés iránta ... (benedck) Nagyobb oldalszám, gazdagabb tartalom Újdonság a Népszaváról Feltehetően a Népszava- olvasóknak feltűnt, hogy 1987. március 1-től a Népszava, a magyar szakszervezetek központi lapja minden eddiginél nagyobb oldalszámban és gazdagabb, színesebb tartalommal jelenik meg. Az olvasók kívánságára új állandó rovatokat indított a Népszava szerkesztőbizottsága. Kéthetente jelentkezik a Fiatalok fóruma, ahol az ifjúságot érintő és érdeklő legégetőbb napi gondokról, a pályakezdés, a lakásépítés, a lakáshoz jutás, a családalapítás, a munkahelyi beilleszkedés stb. mindennapi kérdéseinek köréből készülnek az írások. Ugyancsak kéthetente — mindig csütörtökön — jelenik meg a Népszavában a Műszakiak fóruma. Mindaz, ami érdekli, foglalkoztatja e réteget, ezentúl rendszeresen olvasható lesz a Népszavában. Joggal mondják, hogy a szakszervezeti mozgalom, a közélet kulcsembere a szak- szervezeti bizalmi. Több százezren vannak. Hogyan élnek jogaikkal, hogyan, miképpen végzik, végezhetik érdekképviseleti-érdekvédelmi munkájukat? Erről ad tájékoztatást minden hónap második keddjén a Bizalmiak fóruma. A Népszava olvasói gyakran tették szóvá, hogy az újság Budapest-centrikus, sok fontos vidéki esemény nem kerül be a lapba. Ézen a Népszava szerkesztése változtatott, minden hónap harmadik keddjén jelenik meg egy-egy megye fóruma. A lap az érdekvédelmi munkát kívánja erősíteni a Vevők fórumával, mely kéthetente, mindig csütörtökön jelenik meg. Az írások — föbbelk iközött — információkat adnak egyes fogyasztási cikkek minőségéről, • az új termékek tulajdonságairól. Kedvtelések rovat minden héten csütörtökön jelentkezik. S hogy mi lesz benne? Akvárium-kezelés, díszhalgondozás, videózás, kiskert stb. A rovat szerkesztője számít az olvasók javaslataira, tanácsaira is. Számos érdekes esemény történik a világban, amelyekről a napi tudósítások csak röviden szólnak. Ezek az érdekességek jelennek meg havonta kétszer, kedden a Népszava Világpanoráma oldalán. Ma este a képernyőn Máriássy Félix filmjeinek sorában ma 20.05-től az első műsorban látható a Csempészek című film, amelyet Szabói Pál irt és amelyet 1958-ban forgattak. E film a magyar -román határon, illetve a határ két oldalán játszódik a két világháború közötti időben, amikor a mindkét oldalon élő szegény parasztembereket a nélkülözés késztetett a csempészésre. Egy magyar férfi és egy román asszony ilyen körülmények között történt véletlen találkozása körül bonyolódik a film története. Képünkön (középen) a két főszereplő: Agárdy Gábor és Bara Margit.
