Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-07 / 82. szám

1987. április 7., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Kislányokon vett erőszakot Hat és fél évig rács mögött A fiatalkorú vádlottat a bíróság ötrendben erőszakos közösülés bűntette — amely­ből kettő kísérleti szakasz­ban maradt —, valamint ki­fosztás bűntette, .magánlak­sértés és személyi szabad­ság megsértése, továbbá lo­pás vétsége miatt figyelem­be véve, hogy már különös visszaesőnek minősül, hatévi és hat hónapi, fiatalkorúak börtönében letöltendő sza­badságvesztésre ítéli, s hat évre eltiltja a közügyek gya­korlásától. A Miskolci Vá­rosi Bíróság ítéletének ren­delkező része így foglalja össze a vádbeli időben 17 esztendős Cs. F. bűncselek­mény-sorozatát, amely 1985 utolsó hónapjaiban, illetve az elmúlt év elején hetekig foglalkoztatta a város köz­véleményét, s különösen nagy megbotránkozást kel­tett. Bűncselekményeit sokan még az emberölésnél is sú­lyosabban ítélték meg. A bí­róság dr. Bodnár Sarolta ve­zette büntetőtanácsa pedig arra az álláspontra helyez­kedett, hogy a vádlott eseté­ben a büntetés elsődleges célja már nem lehet, a ne­velés. Az ő esetében minden eszközzel — jelen esetben a törvényi maximumot majd­nem elérő, .hosszú szabad­ságvesztéssel — törekedni kell a bűnismétlés megelő­zésére, a társadalom védel­mére. — Amikor megláttam a lányokat — vallotta a bí­róság előtt .a vádlott — egy mélyről feltörő, fékezhetet- len érzés kerített a hatalmá­ba. Ennek képtelen voltam A környezetvédelmet szolgáló védőtávolságok problémáiról, és a terület­gazdálkodásról tartanak elő­adást április 8-án, délután három órai kezdettel Miskol­ellenállni. Arra késztetett, hogy kövessem őket, majd azt parancsolta: mindenáron szerezzem meg őket magam­nak. A vádlottat 1977-ben he­lyezték állami gondozásba. Előbb a miskolci Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe ke­rült, majd a megyaszói ne­velőotthonba. A bíróság meg­állapítása szerint fékezhe- tetlen természete már ekkor megmutatkozott. A fegye­lemsértéseket sorozatosan, szinte tervszerűen hajtotta végre. Rendszeresen megszö­kött, ivott, szipózott. Tár­sait terrorizálta, a nevelők­kel szemben pedig agresszív, engedetlen volt. Alig serdült, még 15 éves sem volt, ami­kor már jogerősen elítélte a Miskolci .Járásbíróság. Erő­szakos közösülés bűntette miatt másfél évi szabadság- vesztést róttak ki rá. ame­lyet teljes egészében letöl­tött. 1985 áprilisában szaba­dult. Nem egészen három hó­nap múlva, 1985. július 4- én, Miskolcon, az avasi la­kótelepen egy 14 éves kis­lány nyomába szegődött. Egészen otthonuk ajtajáig követte, majd becsengetett a lakásba. A sértett a máso­dik csengetésre nyitott ajtót. A vádlott az ajtófélfa, s az ajtólap közé szorította láb­fejét, majd behatolt a la­kásba. A kislány kétségbe­esetten tiltakozott, védeke­zett, ám a vádlottat nem ha­tották meg a könnyek — erőszakot követett el a kis­lányon. con, az MTESZ Borsod Me­gyei Szervezetének Szemere utcai székházában. Az Építőipari Tudományos Egyesület miskolci csoport­ja, .az Északterv, az ÉTÉ Bu­A következő áldozat 1985. szeptember 25-én egy akkor 12 éves kislány volt. A vád­lott őt is követte a lakás­ajtóig, s amikor a sértett a szemetet vitte ki, rátámadt. Vssszalökdöste a lakásba. A halálra vált kislánynak nem volt kétsége mit kíván tőle brutális támadója. Megpró­bált kisiklani a kezei kö­zül, ám Cs. F. egy kifent kést nyomott a nyakához. „Voltál már megszurkálva?” Felesleges tovább részle­teznünk: Cs. F. később ismét megerőszakolt egy kislányt — őt a szabadban. Másik eset: lillafüredi lakásáig kö­vetett egy kislányt. Hátul­ról egy szíjat dobott a sér­tett nyakába, ám annak si­került ujját a szíj és a nya­ka közé szorítania, s rémült hangon segítségért kiáltozott, Ez megriasztotta a vádlot­tat s elfutott a helyszínről. Egy nappal később éjjel a miskolci belvárosban .lesel­kedett a vádlott. Ismét meg­figyelt egy lányt, aki ha­zafele tartott. Követte, rá­támadt, ám szándékát most sem sikerült megvalósítania: a sértett — bár egyik kar­ját gipsz fedte — elszántan védekezett, segítségért kiál­tott. A szexuális ámokfutó el­len indított nyomozás siker­rel járt. Cs. F.-et őrizetbe vették. Ügyében a napok­ban született meg a másod­fokú döntés. A Borsod Me­gyei Bíróság helybenhagyta az első fokú bíróság ítéletét, így az jogerőssé, végrehajt­hatóvá vált. (udvardy) dapesti Környezetvédelmi Bizottsága és az MTESZ Borsod Megyei Szervezeté­nek környezetvédelmi bizott­sága által szervezett találko­zón Jancsó Gábor, .az Észak­magyarországi Vegyiművek főmérnöke, az ÉTÉ Környe­zetvédelmi Bizottságának ve­zetője tart szakmai előadást. Védőtávolságok Puinoki házak Mezőőrök tudnivalói A napokban bentlakásos tanfolyamon megközelítőleg négyszáz mezőőr, valamint halőr ismerkedett meg fel­adataival, tennivalóival. Megismerkedtek a munka- és tűzvédelmi feladataikkal, különös tekintettel a mind gyakoribb kárt okozó gaz­égetésekre. Ezzel összefüg­gésben foglalkoztak a ter­mészet- és környezetvéde­lemmel is. Eligazítást kap­tak arról, hogy milyen köz­reműködésre számítanak ré­szükről például az ország­határok védelmében. A mező- és halőröknek szol­gálati naplót is kell vezetni, s ebben feltüntetni mindazt, amit a határban tapasztalt. Adminisztratív feladatai .kö­zé tartozik a szabálysértési ■ feljelentések elkészítése, csakúgy, mint az egyéb jog­ellenes cselekmények elleni fellépés is. A tanácsok felügyelete alá tartozó mezőőrök egyik fon­tos feladata a mind nagyobb számú kertszövetkezeti, va­lamint háztáji kisgazdaságok vagyonvédelme. A gyengén sütő tavaszi napsugár kicsalogatja az öregeket az udvarra. Néhá- nyan sétálgatnak, a meré­szebbek leülnek a padra. A 92 éves . Tóth János bácsi már nézegeti a kis virágos­kertet, hogy mikor lehetne már valamit dolgozni. Or­mosbányán jártunk a szo­ciális otthonban, amely 1980- tól fogadja az időseket. Jelenleg 152-en töltik itt napjaikat. Abból az alkalomból be­szélgettünk Tőzsér Lajosné intézetvezetővel, mert a Ka­zincbarcikai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága leg­utóbbi ülésén, az intézmény munkáját elemezte. Jó körülmények Az otthon épülete koráb­ban fiúkollégium volt. Az induláskor szűk udvarrész tartozott ide, amelyet azóta kibővítettek, mert a zöldöve­zetnek nagy jelentősége van az idősek szempontjából is. 1981- ben felújították a kerí­tést, parkosítottak, amelyben nagy segítséget nyújtottak a patronáló szocialista brigá­dok, amelyek most is jönnek, ha csinálni kell valamit. A Borsodi Hőerőmű, Ybl Mik­lós és Vörös Csillag, a BVK, Karikás Frigyes, a helyi Bor­sod Volán, Gagarin és KISZ szocialista brigádjai nem­csak segítenek, hanem a kö­zös ünnepeken és rendezvé­nyekén is részt vesznek. 1982-től saját konyhával bővült az otthon, ezáltal ar­ra is lehetőség nyílt; hogy esetenként a lakók egyéni kívánságait is teljesíthessék. Saját sertéshizlaldájuk van, és kis konyhakertjük, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy változatosabb legyen az étrend. Minden szinten van teakonyha, ahol a lakók egyet s mást meg is főzhetnek. A gondozottak általában négy­ágyas, a házaspárok — 16- an vannak — kétágyas szo­bákban vannak elhelyezve. Huszonnégy egészségügyi szakdolgozó gondoskodik naponta az idősekről. A leg­fiatalabb lakó 35, a legidő­sebb 97 éves. Nyugalomban, csendben Ahogy az emeleti szobák felé megyünk, a falakat szebbnél szebb festett tányé­rok és kézimunkák díszítik, de így van ez a szobákban és a folyosókon is. — Ezek, mind az öregek keze munkáját dicsérik — büszkélkedik, Marika (így szólítják az intézetvezetőt a gondozottak). A tányérokat egy ózdi néni készítette. Belépünk az egyik férfi­szobába, ' ahol csodálatos rend uralkodik és rengeteg a virág. Itt lakik Tóth Já­nos bácsi: — Kilencven­éves voltam április 4-én. Or­mosbányai vagyok, de mál­hát éve itt lakom. Három gyermekem volt, kettő meg­halt, egy fiam itt él helyben. Húsz éve halt meg a felesé­gem, sokáig éltem egyedül. Nem akartam senki nyaká­ra menni, ezért aztán ide­jöttem. Alig várom, hogy ki­tavaszodjon, mert én tartom rendben a virágoskertet az udvaron. Jó lenne már dol­gozni a szabadban egy ki­csit. Így télen nehezen tel­nek a napok. János bácsi bányász volt. A falon sorakoznak kitünte­tései, az Élmunkás jelvény és a Kiváló Dolgozó jelvény mellett, Szocialista Hazáért kitüntetése is van. A követ­kező szobában a sajtófele­lőst találjuk, most is éppen egy újságot böngész. — Most 76 éves vagyok — mondja Joó Joachim —, há­rom és fél éve költöztem ide. Három évig a fiamnál laktam Leninvárosban. Az ellátás nagyon jó itt, csak mi emberek vagyunk rosz- szak. Nem is nagyon szere­tek a társalgóba menni, in­kább mindig olvasgatok. Fő­leg újságokat, mert a köny­vekhez már nincs türelmem. Szihalmi vagyok, és az ot­tani téeszből jöttem nyug­díjba. Négy gyermekem van és hat unokám. A folyosó másik oldalán vannak a női szobák. Itt is mindegyikben pedáns rend, tisztaság. A polcokon be­főttek, könyvek, fényképek sorakoznak. Az egyik szobá­ban Boros Jánosné és Do- ják Istvánná lakik. Mint mondják nagyon jól kijön­nek egymással. Boros néni 87 éves, fügödi. Harminchá­rom éve él özvegyen, két lá­nya és egy fia van. Legszí­vesebben olvas és imádko­zik, meg jókat beszélget Do- ják nénivel, aki mindössze két hónapja költözött be Ondról. Ö hetvenhat éves, mint mondja, nem jött ki a vőjével, ezért jobbnak látta, ha békességben elválnak. A következő szobában há­rom asszonyt találunk. A ne­gyedik szobatárs most éppen szabadságon van. Dobi La­josné, Balogh Gáborné és Varga Józsefné már elég ré­gen laknak együtt. A nyolc­vannyolc éves Dobi néni kezd beszélni, aki nehezen akarta a korát elárulni. Én hetvennek tippeltem, amin aztán jót nevetett. — Már hét éve vagyok itt. Nem messziről jöttem, csak Rudabányáról. Nemrégen műtötték a szememet, szem­üveg nélkül már semmit sem láttam. A műtét óta új­ra tudok olvasgatni, tévét nézni. Szeretek mulatni is. Sokszor eljönnek az ormosi nyugdíjasklubból néhányan, olyan szépen tudnak énekel­ni. Aztán jönnek az iskolá­sok is műsort adnak nekünk. Csinálunk itt farsangot, ka­rácsonyt, mindent. Nem azt mondom, hogy nem jobb a saját otthonában annak, aki még dolgozni tud, meg el­látni a családot, de amikor már ilyen tehetetlen mint mi vagyunk, jobb ha nincs má­sok terhére, hanem itt él nyugalomban, csendben. Orosz B. Erika Az oltás jegyében Egészségügyi világnap iMa van az egészségügyi világnap. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) erre az alkalomra minden évben olyan témát választ, amely- lyel Földünk lakosságának egészségi helyzetén kíván javítani. 1987-ben a védőol­tások szerepelnek kiemelt té­maként. A jelmondat: „Az oltás = oltalom.” A tudományos fejlődés és a civilizáció óriási méretű térhódításának évszázadá­ban — napjainkban — gyer­mekek milliói halnak meg minden évben a harmadik világban és nagyon sokan válnak nyomorékká olyan betegségek következtében, amelyek védőoltásokkal meg­előzhetők lennének. Millió és millió gyermek életét lehet­ne megmenteni azokkal a védőoltásokkal, amelyek már régóta léteznek. Az említett szomorú tények ismeretében az Egészségügyi Világszerve­zet 1974-ben meghirdette ki­terjesztett védőoltási prog­ramját azzal a céllal, hogy a világ gyermekeit hatféle betegségtől mentesíti 1990-ig. Ezek a következő betegségek: rubeola (himlő), diftéria, szamárköhögés, tetanusz, gyermekbénulás és a tuber­kulózis. Az elmúlt évtized alatt a fejlett világ egészségügyi szervei sokat tettek a prog­ram megvalósításáért. Mint­egy 800 000 újszülött életét mentik meg évente az elma­radott országokban, ahol ezentúl biztosítva látszik, hogy minden gyermek kap­jon védőoltást. A védőoltás tehát valódi lehetőséget te­remt a kisgyermekek szá­mára, hogy felnőhessenek. A kulturált emberek együttmű­ködése, az országok vezetői­nek elkötelezettsége, az egészségügyi dolgozók áldo­zatos munkája, a szülők sze­rető gondoskodása és jól fel­fogott érdeke, és nem utolsó­sorban a szükséges anyagi alapok és eszközök előte­remtése képezik a legfonto­sabb alkotóelemét annak az összefogásnak, amely szüksé­ges a Föld gyermekeinek megmentéséhez. A védőoltások azonban nemcsak a gyermekek egész­ségét, életét védik, hanem a felnőttekét is. Ezért szüksé­ges és időszerű ez alkalom­mal is a tetanusz védőoltá­sok fontosságára felhívni a figyelmet. Az idősebb embe­rek számára megteremtett lehetőséggel éljen minden 60 éven felüli lakos, hiszen ta- vaszodik, kezdődik a kerti munka, az építkezések és nő e munkák során bekövetke­ző, sokszor jelentéktelennek tűnő sérülésből adódó teta­nuszfertőzés veszélye. Dr. Nádler Viktor Megyei Egészségnevelési Intézet Szépségápolás és divat A közelmúltban Zsigmon­di Mártával, az Ez a Divat című lap főszerkesztőjével találkoztunk Miskolcon. Ha valakinek naprakészen tud­nia kell, hogy mi a legújabb divat az öltözködésben, a kozmetikában, akkor bizo­nyára ő az. Arra kértük, ad­jon tanácsot a nőknek, asz- szonyoknak. — Havonta egy szomba­ton legyünk önzőek. Ne fog­lalkozzunk mosással, taka­rítással, főzéssel, bevásárlás­sal, hanem tartsunk helyette „szépség-szombatot”. Ez a hétvégénk alakuljon úgy, hogy csak magunkkal törőd­jünk. Délelőtt készítsünk egy jó pakolást. Én a természe­tes anyagok híve vagyok. Ke­verjünk össze egy-egy arány­iban tejet, firró vizet és pacs- magoljuk be vele az arcun­kat, a nyakunkat. Ezután ra­dírozzuk le az arcbőrt. Ma már nálunk is sokféle jó minőségű arcradir kapható. Ezzel úgy gondolom az egész heti fáradtságot, foúbánatot is leradírozzuk magunkról. — Nem mondhatjuk, hogy hazánk a szilfid. karcsú nők országa. Igaz, mindenki fél az elhízástól, de keveset te­szünk « karcsúság megőrzé­séért. Mit javasol, mit te­gyünk a felesleges kilók el­len? — Csak azt tanácsolhatom, hogy használjuk a lábunkat, mert ugye az mindig kéznél van. Nagyon sokan azt hi­szik, hogy csak kondicioná­ló- és tornatermekben leltet mozogni, vagy feltétlenül ki­lométereket kell futniuk. A séta pedig sokkal egészsége­sebb. Sétáljunk tehát, majd fokozzuk a tempót. A séta közben pedig lengessük a ka­runkat úgy, mintha mene­telnénk: így megmozgatjuk a felső testet is. A séta után jólesik majd a fürdő. A kád vízébe is tegyünk tejet és mézet. Ez bársonyossá va­rázsolja a bőrt. Ne feledkez­zünk meg, hogy Kleopátra is szamártejben fürdött, s köz­tudottan szép bőre volt. A hajunkat naponta többször is fésüljük át. Lehetőleg ne műanyag, hanem szőrkefével. Ettől szinte föltöltődik a haj és lágy lesz. — Mit viseljünk otthonra? — Végre az utóbbi időben rájöttünk, hogy nemcsak az utcára, munkahelyre kell fel­öltöznünk csinosan, hanem otthon a férjeink előtt is ápoltnak kell lennünk. Elő­ször is azt javaslom minden nőnek, hogy keresse meg az egyéniségének legjobban megfelelő színeket és fazo­nokat. Ne higyjük azt, ha mindenünk kék. zöld, piros, 'fehér, vagy fekete, akkor nem öltözhetünk változato­san, hiszen ezeknek a szí­neknek ezernyi árnyalatuk van. Én például, mivel vörös vagyok, egész életemben kékben és zöldben jártam. Ma is minden ruhám és öl­tözködési kellékem e két színből, vagy ezek variációi­ból áll. Ez azt jelenti, hogy otthon is azokat a színeket viseljük, amely úgy érezzük, hogy a mi színvilágunk. De akkor a papucs, a harisnya, az elsónemű, az otthoni sza­badidőruha is ugyanabból a színcsaládból legyen. — Mennyi pénz kell mind­ehhez? — A divat nemcsak pénz kérdése. Nem biztos, hogy az öltözik ízlésesen, divatosan, és egyéniségének megfelelő­en, aki a legdrágábbat veszi meg, s mindent magára ag­gat, az utolsó divat sze­rint, akár illik neki, akár nem. Akinek jó ötletei van­nak, tud olcsón és divato­san öltözködni. O. B. E. Cigányok találkozója Regionális tanácskozást szerveznek április 10—11— 12-én Ózdon, a Liszt Ferenc Művelődési Központban a ci- gányfiatalok részére. A KISZ Központi Bizottsága által rendezett összejövetelen Bor­sod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád és Szabolcs-Szatmár megye cigányfiataljainak küldöttei vesznek részt.

Next

/
Thumbnails
Contents