Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-01 / 77. szám
1987. április 1., szerda ÉSZAK MAGYARORSZÁG 5 Mit kapnak az időskorúak? üreg nénike csoszog a falu utcáján. Egyedül él, férje már évekkel ezelőtt meghalt, gyerekei a messzi városban „hajtanak" ... Kis nyugdíjacskájából él. fáj már minden neki. A dereka, a iába, a kezefeje, minden, minden... Most jön ki az a sok munka, a küszködés. Gondoskodni kell már az ilyen időskorú emberről, aki nehezen tudja ellátni önmagát. „Maradt volna az egyik fiam, de minek? Itt helyben nincs neki való munka ... Beköltöztek hát a városba. Mondtam is nekik, menjetek, boldoguljatok, én meg majd csak megleszek itt valahogy ...” Járt az öregek napközi otthonába. Ott jó volt egy kicsit elbeszélgetni, jó volt a meleg étek, a gondoskodás. Most már nem jár. (Magyarországon az első öregek napközi otthonait a hatvanas évek legelején hozták létre. Eme intézmények mellett van még a házi szociális gondozás, a szociális étkeztetés, a szociális otthonok — ez utóbbiakat olyan időskorúak veszik igénybe, akiknek egészségi állapota már nem teszi lehetővé a napközibe járást.) * Ez év január elsejétől lépett életbe a 10/1986. (IX. 24.) számú Eü. M. rendelet, mely új alapokra helyezi a területi szociális gondozást. Úgynevezett gondozási központok alakulnak ki, melyek összefogják majd mindazt, ami a gondozásra szoruló idősekkel kapcsolatos. Az új rendelet értelmében megszűntek az ÖNO-k, lett helyettük Idősek Klubja. A név- és a szervezeti, felépí- tésbeni változtatáson kívül történt még egyéb módosítás is. És pont ez az, ami szüléinknek nem nagyon tetszik. * („A területi szociális gondozásért a gondozottnak térítési díjat kell fizetnie.” — Idézet a fentebb említett rendeletből.) * Encs térségében az év elején hozzávetőleg ötven százalékkal csökkent az ÜNO- ba, azaz új nevén, az Idősek Klubjába járók száma. Van olyan is — például a pányoki intézmény —, ahová már egyetlen egy időskorú sem jár! — Méltányos rendelet? — kérdezi Szántó Ferenc, Encs Városi Tanács szociálpolitikai főelőadója, majd kesernyésen az előtte lévő papirosra szegezi tekintetét. — Nézze! Fizetni kell az időseknek — aki a klubba akar járni — 150 forint klubtagsági díjat. Ezen túl a térítési díjat, ami a megállapított napi összegnek a 20, 40, 60, 80, illetve 100 százaléka. Attól függően, mennyi a nyugdíjuk. — Kiknek nem kell fizetni? — A hetven éven aluliak közül azok nem fizetnek, akiknek a nyugdíja 2490 forint alatt van; a hetven éven felüliek közül pedig, akiknek a nyugdíja 2550 forint alatti. — Véleménye szerint növekedik majd a bevétel ösz- szege? — Nem tartom valószínűnek. Sőt! Mivel csökken a látogatottság ... — Akkor ... — ... Mi változik? Ezt akarta kérdezni, ugye? Semmi. Nemrégiben úgynevezett falusi estéket rendeztek az encsi terület községeiben. Ezeken a város párt-, állami és tömegszervezeteinek munkatársai beszélgettek a ki- sebb-nagyobb falvak lakóival. Kikérték véleményüket, faggatták őket gondjaikról, bajaikról, elképzeléseikről. „Természetesen” ezeken a fórumokon is fölvetették az idősek problémáit, egyebek között éppen a már említeti klubtagsági és térítési díjakkal kapcsolatosakat. Siska András, az MSZMP Encs Városi Bizottságának első titkára így vélekedik erről: — Nagyon sok faluban előjött ez a kérdés. Az idősek, mit tagadjuk, el vannak keseredve. Vagy inkább úgy mondjam, hogy csalódottak? Kis nyugdíjukból kell nekik ezeket a pénzeket fizetni, ami nem is olyan könnyű, ha az emelkedő árakat, egyebeket nézzük ... Ezzel szemben a tanácsok kasszájában ez az összeg egyáltalán nem a nagy bevételek sorába tartozik . .. Többen nekem szegezték a kérdést: mi egész életünkben dolgoztunk, hát már eny- nyit sem kapunk öregségünkre? ... * (Hazánkban ’70-ben 2 083 000 nyugdíjas volt, mára ez a szám 2,6 millióra növekedett. Közülük több mint félmilliónak a nyugdíja nem érte el a havi 2500 forintot. Hozzávetőleg félmillió nyugdíjas él egyedül.) * Sorolom az encsi adatokat Bodonyi Antalnak, a megyei tanács egészségügyi osztálya szociálpolitikai csoportvezetőjének. — Igen, eddig is voltak olyan helyek, ahol gyengébb volt az ÖNO-k kihasználtsága. Egyes területeken — főleg a kisfalvakban — még jobban elöregszik a lakosság. Úgy néz ki, hogy a házi gondozásra, a kihordá- sos étkeztetésre nagyobb az igény. Ezt mutatja az is, hogy dinamikusan emelkedett az ilyen szolgáltatást, ellátást igénybe vevők száma az utóbbi időben. — De mi lesz az üresen maradó napközi épületekkel? — Átmenetinek tartom ezt az időszakot. A megyében az elmúlt óv végi adatok alapján 2900 férőhely volt ezekben az intézményekben, ösz- szesen 2627 időskorú járt az öregek napközi otthonaiba. Ez, azt hiszem, elég jó kihasználtságot mutat. Mindjárt kiszámolom százalékosan, itt a számológép ... — Azt gondolom én is, hogy ez nagyon jó arány. És most — az. új rendelet érvénybe lépése után — milyen a kihasználtság? — Ezt most még nem tudjuk. Félévkor lesz majd egy felmérés ezzel kapcsolatban. — Végül is mi volt ennek az új rendeletnek a célja? — A komplexitás. Az a törekvés, hogy a területi gondozás formái közül az adott helyen a legmegfelelőbbet alkalmazzák, válasszák. — Tehát lehet választani, hogy az adott településen házi szociális gondozás, szociális étkeztetés, vagy Idősek Klubja legyen? — Igen. Bár jelenleg még nem jellemző, hogy mindenütt, minden gondozási formához adottak a feltételek. * („A megnövekedett és jelentős részben megváltozott igények a továbbfejlesztés átgondolását indokolták és egy egységes, az idősek korához, egészségi állapotához rugalmasabban igazodó szociális alapellátó rendszer kialakításának szükségességéhez vezettek” — idézet az Egészségügyi Minisztérium szociálpolitikai főosztálya közleményéből, melyet a területi szociális gondozás egyes kérdéseinek egységes értelmezése és végrehajtása érdekében adtak ki.) Elgondolkodtató az, ha egy rendelet egyes kérdéseinek egységes értelmezésére utólagosan közleményt kell kiadni. Vajon mennyire egyértelmű ilyenkor egy . rendelet? (A szerk. megjegyzése.) * Az öreg nénike hazaér. Málladozó vakolatú háza előtt még egyszer visszanéz a csöndes utcára, majd kinyitja a nyikorgó kiskaput. Odabenn motoszol még egy kicsikét, majd lefekszik aludni. Lezavarja a macskát az ágy támláról, még le is go- rombítja: sicc, te! Hányszor mondtam már neked, hogy semmi keresnivalód itt! De nem bántja. Ma jó napja volt. Három emberrel is beszélgetett... Mészáros István Természetbarátok túrái A Magyar Természetbarát Szövetség és a Budapesti Természetbarát Szövetség szombaton a Leányfalu feletti Vöröskőn rendezi meg a hagyományos Felszabaduló. sí emléktúrát. A gyalogtúrázók Leányfalutól a piros jelzésen juthatnak el Vöröskőig. A kerékpárral próbálkozók 8 órakor a Komjádi uszodától indulnak, majd Leányfalutól rájuk is kellemes séta vár. Számítanak a hegymászók és a vízi túrázók részvételére is. Szabó Imre, az MTSZ főtitkára 12 órakor ünnepi köszöntőt mond, a megemlékezést pedig koszorúzás követi. A Vértes Kerékpáros Klub szombaton 42 kilométeres felszabadulási emléktúrát hirdet Tatabányán. A rajt 8 órakor, az úttörőház mögötti parkolóban lesz. (MTI) Járdatakarítás Seprik az utcát - géppel Fotó: Balogh Imre Társadalmi munka — tudományos tevékenység n miskolci barlangászok sikere A hír így szól: A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Kadic Ottolcár- emléklappal ismerte el a miskolci Marcel Loubems Barlangkutató Egyesület hosszú éveken át folytatott tudományos tevékenységét. Nemcsak azért érdemes erről bővebben is szót ejteni, mert a Miskolcon működő barlangkutató csoport 35 éves múltjában még nem került ilyen elismerésre sor, hanem azért is. mert a kutatók munkája, sok olyan kérdésben érinti a Bükk környéki települések lakóit, amiről nem is tudnak. Példaként : ivóvízkészletünk jelentős részét kitevő karsztvizek változó vízszintmagassága a barlangokban folytatott csepegésmérések alapján, biztos előrejelzés lehet a vízügyi szakemberek számára. A résrendszerek tisztítás nélkül biztosítanak jó minőségű, egészséges ivóvizet 500 ezer embernek. E „víztartály” megfigyelése és kutatása igen fontos napjainkban. Az egyesület tagjai ennek érdekében végeznek csepegés-, hőmérséklet- és vízszintméréseket, geológiai, térképezési, radiológiai vizsgálatokat. Emellett, barlangbiológiai kutatásokon belül denevérek megfigyelésével is foglalkoznak. Másfél évtizedes tudományos tevékenységüket ismeri el a kitüntetés. A csoport tagjai a barlangkutatás területén más eredményeket is magukénak tudhatnak. Az egyesület feltáró tevékenységét egy alkalommal, Vass Imre oklevéllel jutalmazta a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat, két alkalommal pedig az elsők közt végeztek a barlangkutatók Cholnoky-pályázatán. Ez a „trófeagyűjtemény” különösen akkor figyelemre méltó, ha tudjuk: az egyesület tagjai társadalmi munka révén „gyűjtötték”, hiszen csupán a hétvégeket, a szabadnapokat töltik a Bükk karsztjaiban, ahol táborokat szerveznék. A tagság összetétele a kart tekintve, igencsak változatos. A tizenévesek még csak érdeklődnek, ám rövidesen aktív, értékes tagjává válnak a közösségnek. Érdemes szót ejteni, illetve válaszolni arra a gyakorta feltett kérdésre: Veszélyes-e a barlang- kutatás? A legfontosabb a fokozatosság, a felkészültség, és a felelősségérzet nagyfokú kialakulása. Amíg a kezdő barlangászban nem fejlődik ki a megfelelő pszichikai és testi erőnlét, addig nem kerül „mély vízbe”. És mi a mérce? A már aktív és tapasztalt tagok ítélőképessége. Már a kezdők tudatában is hamar kialakul az egymás iránt érzett felelősségérzet. Íratlan szabály, hogy felkészületlen ember nem mehet le barlangba ! A tapasztaltabb kutató már nem csupán a föld alatt talál magának feladatot. A hétvégeken megkezdett munka folytatódik hétközben, otthon, az íróasztalnál. Az eddigi megfigyelések, kutatások eredményét egy doktori disszertáció, két diplomadolgozat, hét tudományos diákdolgozat, és mintegy harminc szakcikk dolgozza fel. Mindezt a szabadidőben végzett kutatást az Országos Környezetvédelmi Hivatal és az arra illetékes szervek minimális támogatásban részesítik, ami csöppet sincs arányban a „befektetett” társadalmi munkával. Az anyagi segítség hiánya akadályozza a 'kutatásokat. Több és pontosabb műszerekre, a felszerelések, az . eszközök gyarapítására lenne szükség. De van egy másik, nagyobb gondja a csoportnak. Az egyesület léte forog kockán, mert a Bükki Nemzeti Park vezetősége a csoportnak a Lótrástetőn lévő erdészházból való kiköltözést sürgeti. A csoport létszáma jócskán megcsappanna, ha nem lenne lehetőség a jelenleg még meglévő higiénés — átöltö- zési, melegedési, mosdási és étkezési — lehetőségekre. Nagy Zsuzsa — Voltak már viharosabb küldöttgyűlések is az Avasdéli Lakásszövetkezetben — jegyezte meg az egyik résztvevő a 3458 lakástulajdonost összefogó szövetkezet mérlegkészítő és tervező tanácskozásán. A tulajdonosokat képviselő küldöttek hozzászólásait a tárgyilagos értékelés, jobbító szándék és számos konstruktív javaslat jellemezte. Persze, jó né- hányan okkal kifogásolták a lakótelepi életet zavaró körülményt, hiszen néhány épület vizesedése — amely évek óta húzódó probléma —, vagy több, gyakorta el- romló lift, s sorolhatnánk a kisebb-nagyobb gondokat, keseríti a tulajdonosok életét; de a lakásszövetkezet tisztségviselőinek és karbantartó részlege dolgozóinak életét is, akik több-kevesebb sikerrel, de sokat tették ezek mielőbbi orvoslása és megoldása érdekében. A lakásszövetkezet számvetését megelőző csoportos beszélgetéseken a küldötteknek több mint a fele vett részt. Itt részletesen beszámoltak a gazdálkodásról, elmondták a megoldásra váró feladatokat, és arról is szóltak, hogyan törekednek az eredményesebb takarékosságra. Nem csupán a beszélgetéseken, hanem a szövetkezet beszámoló jelentésében és a tanácskozáson is többször szóba került elsősorban a vízzel, villannyal való fokozottabb takarékosság. — Az elmúlt időszakban erősödött a lakásszövetkezet vezetése és a tagság közötti kapcsolat, bővebben áramlanak az információk — hangsúlyozta a küldöttgyűlésen Szunyogh János, a Mészöv elnöke. Bizonyára ez is elősegítette az értékelő és feladatmeghatározó tanácskozás sikerét. A gyakori találkozások, a kölcsönös tájékozódás igazolja azt is, hogy egyre demokratikusab- ban működő közösség az Avas-déli Lakásszövetkezet. Elismerést érdemelnek azok a tulajdonosi közösségek, amelyek sokféle módon törekednék az üzemeltetési költségek csökkentésére. Ezt igazolja az is, hogy az idén csak két épületnél kell emelni az üzemeltetési hozzá, járulást. A szövetkezet vezetése a nehéz gazdasági körülmények, a növekvő árak közepette igyekszik jól sáfárkodni a közösség pénzével. Mindezt természetesen a tulajdonosokkal megbeszélve, sokszor vitatkozva, de velük együtt; hiszen közösek az érdekeik. Az Avas-déli az ország egyik legnagyobb és a megye egyik legjobb lakásszövetkezete. Erre az évre nincsenek nagy terveik, de szeretnék megőrizni az elért szántét és meg akarják tartani a közösség bizalmát. Szerény lehetőségeik alapján, ahol tudnak, ott jobbítanak. Néhány épületnél jelentős munkákat — radiátorok cseréje, felvonók felújítása — fognak elvégezni. Tovább folytatják az erkélyek, lépcsőházak festését. Igyekeznek szebbé tenni a panel-rengeteget. P. J.
