Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-04 / 80. szám

I Világ proletárjai, egyesüljetek! ÉSZAK Az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságának lapja Felszabadulásunk évfordulója alkalmából Kitüntetési ünnepség a megyei pártszékházban Antal Béláné, a szerencsi Bocskai István Gimnázium tanára át­veszi a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést Juhász Pé­tertől Felszabadulásunk 42. év­fordulója alkalmából ünne­pi megemlékezést tartottak Miskolcon, a megyei párt­székházban. Az ünnepségen dr. Kovács Ferenc, a me­gyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a miskolci Nehézipa­ri Műszaki Egyetem rektora méltatta a sorsfordító év­forduló jelentőségét. Fel­idézte mindazok emlékét, akik életüket áldozták ha­zánk felszabadításáért. Szólt az eltelt évtizedek tapaszta­latairól, a szocializmus épí­tésének eredményeiről, nap­jaink és az elkövetkezendő időszak fontosabb tenniva­lóiról. Céljaink reálisak, az elődeink által lerakott ala­pokra, hittel, bizalommal és kemény munkával építhe­tünk — mondotta. A szoci­alista demokrácia tovább­fejlesztése és a szövetsé­gi politika jegyében való együttdolgozás fontos bizto­sítéka annak, hogy céljaink megvalósuljanak. Ezután Juhász Péter, a megyei pártbizottság titkára kitüntetéseket adott át. Az Április Negyediké Ér­demrendet adományozta a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa: Mezei Istvánnak, a Borsodi Szénbányák Válla­lat központi üzeme lakatos csoportvezetőjének és Nagy Zoltánnak, az Észak-Ma- gyarország főszerkesztőjének. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést vette át: Tímár Vilmos, a Miskolc Városi Pártbizottság titkára. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta: Antal Bélá­né, a szerencsi Bocskai Ist­ván Gimnázium tanára, Ber­talan Antal, a Diósgyőri Gépgyár főművezetője és Fakla Béla, a háromhutai általános iskola tanítója. ' A Munka Érdemrend bronz fokozatában részesült: Ba­logh János, a Borsod Volán (Folytatás a 2. oldalon) Vologdai delegáció a Szerencsi Ág-bán Az 1978-ban megkötött szerződés óta már járt dele­gáció a Vologdai Baromfi Kombinátból a Szerencsi Ál­lami 'Gazdaságban. Az eltelt esztendő során azonban mind­két gazdaságban kicserélőd­tek a vezető szakemberek, így vált különösen aktuális­sá egy újább meghívás, amelynek kapcsán nemcsak hazánk felszabadulásának 42. évfordulóját ünnepelni, vala­mint a szerencsiek munká­ját megismerni, • tapasztalni jöttek a szakemberek, ha­nem ismerkedni, barátkozni is. Csütörtökön délelőtt a Szerencsi Állami Gazdaság vezetői fogadták a küldötte­ket. A magyar állami gazda­ságok kialakulásáról, műkö­déséről dr. Osvay György igazgató tartott rövid ismer­tetőt, majd a szerencsiek gazdálkodásáról, eredményei­ről szólva részletesen ele­mezte az új gazdasági irá­nyítási formát, a vállalati tanács munkáját. A Vlagyimir Viktorovics Bulanov állatorvos, kombi­nátigazgató által vezetett öt­tagú delegáció — amelyben helyet kapott zootechnológus, műszaki vezető, javítórész­leg-vezető és baromfifeldol­gozó — ezután a szerencsiek gépüzemével, munkájával jsmerkedett. Megtekintették az újvilági baromfitelepet, s a gazdaság tojásfeldolgozó üzemét. A vologdai küldöttek fel­keresték a Szerencsi Csoko­ládégyárat is, tegnap pedig a város történelmi múltjával, nevezetességeivel ismerked­tek, majd délután részt vet­tek a Szerencsen rendezett felszabadulási ünnepségeken. A vendégek a gazdaság életével ismerkednek A haladás többet, jabbat kíván mindenkitől Hámori Csaba beszéde a rádióban és a televízióban A felszabadulás ünnepének előestéjén Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára köszöntőt mondott a rádióban és a televízióban. Tisztelt Nézők! Kedves Hallgatók! Köszöntőm Önö­ket hazánk felszabadulásá­nak ünnepén. Negyvenkét évvel ezelőtt egy elkínzott, a háborútól meggyötört nemzet emelte föl fejét, kezdte el sorsát, jövőjét formálni. Az emlé­kezet szétzilált, megcsonkí­tott családok, lerombolt há­zak, gyárak, hidak képét őr­zi. Megrendítően nagy volt a pusztítás. Ám nekünk, mai magyaroknak megrendítő és csodálatra méltó az az al­kotni. teremteni vágyás is, amely a mindent újrakezdő emberekben munkált, bá­mulatosan rövid idő alatt si­került eltakarítani a romo­kat, helyreállítani a civilizált élet alapvető feltételeit. Az újjáépítésben kezdett testet ölteni az a nemzeti összefo­gás, amely mindmáig társa­dalmi fejlődésünk nagy és megőrzésre méltó értéke. Miben bízhattak a túlélők, akik nekifeszültek a romok­nak? A mi hazánkat ezer éve népe szorgos munkája, el­szánt küzdelme és hazasze­retete vitte előbbre. Ez volt és ez maradt a magyarság hitének legfőbb táplálóere­je. Ebben bíztak azok is, akik a háború nyomában kezdtek új országot építeni. És még valamiben: egy új, minden korábbinál igazságo­sabb és emberibb társada­lom megteremtésében. A sza­badság első perceiben alig­hanem közelebbinek tűnt a cél és egyenesebbnek az út, mint amelyen a valóságban járnunk kellett. Ám épp a megpróbáló küzdelmek ered­ménye az az anyagi és szel­lemi gyarapodás, amely mél­tán vált ki tiszteletet min­denütt a világon. Szabadon, félelem nélkül élünk, tájé­kozódunk, utazunk. Nem sújt senkit hátrányos meg­különböztetés véleménye, vallása, nemzetiségi hova­tartozása miatt. v Kevesen hitték az újra­kezdés pillanatában, mek­kora tekintélyt szerez majd viselőjének a magyar név, s hogy négy évtized múltán már a világűrből hoznak hírt magyar műszerek a Földre. Nagy út van mögöttünk. Korszakos vívmányokat mondhatunk magunkénak. A 42 év nagy léptékű átalakí­tási folyamatai, politikai küz­delmei, a sikerek és a tra­gédiák messzeható" tanulsá­gokat hordoznak. Azt, hogy népünk önmaga formált rendben kíván élni és alkal­mazkodni a világ változá­saihoz. Történelmünknek még nem volt eredményesebb szaka­sza, mint az utóbbi négy év­tized. Múltjához képest jól él az ország. S mégis mind többeket kísért közös jövőn­kért érzett aggodalom. Fej­lődésünk lelassult, késve és nehezen alkalmazkodunk a világgazdaság új követelmé­nyeihez. Egy ideig úgy tűnt: csupán átmeneti gazdasági zavarokkal küszködünk. Ma már világos, mélyebbre kell ásnunk, ha megtorpanásun­kat elemezzük. A továbbha­ladás csak az egész társada­lom teljesítő képességének növelésével sikerülhet. Hasonló vízválasztó előtt állnak a világ országai, mint álltak majd két évszázada a gőzgép megjelenésekor. Az akkor káprázatosnak tűnő, sistergő masinák kiszorítot­ták az öregebb szerszámokat a műhelyekből, mind na­gyobb részt kérve az embe­rek szokásaiból, gondolatai­ból, átformálták a társadal­mak rendjét, s új sorrendet állítottak az országok kö­zött. Napjainkban valami hasonlót tesz az elektroni­ka, az informatika. Néhány éve még az volt a mérnö­kök. a vezetők feladata, hogy a kor tudományos, műszaki eredményeit folyamatosan, (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents