Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-27 / 98. szám
1987. április 27., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Ma még csak terv Megújhodás előtt a Búza tér Miskolc belvárosának egyik legforgalmasabb és legtöbb funkciót ellátó pontja a Búza tér és környéke. A történelem során kialakult kereskedelmi-piaci tevékenység a város életében itt ma is döntő jelentőséggel bír, noha az utóbbi évtizedekben meglehetősen szűk területre korlátozódott. Időközben ugyanis itt épült meg a Miskolci Közlekedési Vállalat egy-két járatának, a Volán autóbuszainak végállomása, és az Áfor-kút, hogy csupán néhányat említsünk a korlátok köréből, amelyek mintegy határvonalat húznak a piac terjeszkedésének. Márpedig erre, a növekvő igények kielégítéséhez, a kulturált eladói és vásárlói körülmények megteremtéséhez mindinkább szükség van. A rövid- és hosszú távú tervek programjavaslatát széles körben megvitatták a lakossággal, 1986-ban pedig megtárgyalta a Miskolc Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága is. Az elképzelésekről beszélgettünk el Kelemen Istvánnal, a városi tanács főépítészével. A csarnok északi részén tetőt építenek a szabadtéri elárusitó- standok fölé. — A piaccal és környékével a városlakók jószerivel mindennapos kapcsolatban vannak. így hát valameny- nyien tudjuk, tapasztaljuk a zsúfoltságot, az áldatlan körülményeket. A terv célja, hogy a rekonstrukcióval és bővítésekkel mielőbb visszakapja a piac a hagyományos kereskedelmi jellegét. Ez természetesen nem megy egyik napról a másikra. Az első lépcsőben még ebben az esztendőben szeretnénk megteremteni a feltételeit a gépkocsikról történő árusításnak és a parkolásnak, amelyhez területre van szükség. Hogy miként oldható ez meg?. . . A MÉH-átvevőhel.v kitelepül a központi telephelyre. A Szendrey és a Szeles utca közti elavult házakra pedig a Bethlen Gábor utcai lakóházak kivételével, bontás vár. E munkálatokkal egy időben kezdődik meg a piac szabadtéri árusítóhelyeinek lefedése, a felszíni csapadékelvezetés kiépítése. A következő lépcsőben a szomszédban várakozó autóbuszok számának csökkentése szerepel. Ez csak úgy képzelhető el. ha másütt alakítjuk ki az MKV járatainak végállomását. ÉSít'é, a közlekedési tanulmányterv már elkészült, amely szerint végállomás helyett csupán átmenő forgalma lenne a buszoknak. Végül pedig az Áfor-kút kitelepítése olvasható a programtervezetben. Lehetőségeit most vizsgálják a szakemberek. Az így felszabaduló terület megnyerése után' kezdődik majd el a csarnoknak és környékének helyrehozatala, rekonstrukciója, a bódésorok lebontása és a korszerű elárusító- helyek kialakítása. Dédelanyagi ráfordításra lesz szükség. Vannak azonban közelebbi tervek, elképzelések is, amelyek úgyszintén a kulturált vásárlói körülmények megteremtését szolgálják, a meglévő adottságokon, lehetőségeken belül Erre hivatott például a piacokról és a vásárokról szóló tanácsi rendelet, amelyről a napokban tanácskozott a Hazafias Népfront Miskolc Városi Elnöksége mellett működő várospolitikai munkabizottság. A tanácsi rendeletről szóló tervezetet Kovács Gábor, a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetője ismertette. Ennek egyik központi témaköre volt az alkoholfogyasztás szabályozása, de szóltak a piac rendjéről és tisztaságáról is, melyet egyébként nem kis mértékben befolyásol az említett alkoholfogyasztás, még pontosabban a nagyszámú ittas közönség viselkedése. (Erről egyébként forgalmas piaci napokon magunk is meggyőletlel, amely megtiltja a piac területén a tizenkét foknál magasabb alkohol- tartalmú italok forgalmazását, árusítását. Kitér a rendelet az elárusítóhelyek vételére és eladására is, amely- lyel az egymás .közti, gyakran illegális „gazdacserét” kívánják megakadályozni. A jövőben versenytárgyaláson dől majd el, ki legyen a pavilonok tulajdonosa. A Piac- és Vásárfelügyelet kikiáltási ára feletti összeg pedig a piaci körülmények színvonalának javítását szolgálja majd. Ma még programjavaslatról, tervről van szó. A holnapokat azonban már jó lenne úgy megélni, hogy a megyeszékhely Búza téri piacának neve mellől mielőbb lekopjon a ma még sajnos állandó jelzőként használatos: piszkos és zsúfolt jelző. Monos Márta Épül a lovasiskola Kép a lovasiskolából. „H város büszke lesz rá” A csikókkal sokat kell foglalkozni, hogy később jó sportlovak legyenek. A miskolci lovasiskolát a a borsodsziráki Bartók Béla Termelőszövetkezet 1986. február elsején vette gondozásba. Mostanában nagy építkezések folynak a területen. Mint Botya Péter elnök elmondta, már elkészült a lovaspálya, a zsűritorony, a parkoló, bent van az ivóvíz, az elektromos energia, áll a fogadóépület, és az új istálló épületszerkezete. De még rengeteg a munka. Eddig az idegenforgalmat sem tudták biztosítani, hiszen általában minden sporttelepen egy öltöző és egy mosdó a minimális elvárás. Az idén elkészülő fogadóegységben ez meglesz, sőt étterem és szálloda is várja a vendégeket. A globális elképzelés azonban egy szabadidőközpont létrehozása. Építenek teniszpályákat, létesítenek szalonnasütő helyeket is. Mintegy 35 milliós beruházásról van szó. Megvalósulhat-e mindez? Az elnök most már egyértelmű válasza: Igen. De hozzáteszi, hogy társadalmi összefogás, megyei, városi segítség nélkül lehetetlen lenne, hiszen a tsz egyedül nem bírná. Nem biztos, hogy a beruházás valaha is visszatérül anyagilag, de nemcsak a pénz számít. Az, hogy a miskolci gyerekek lovagolni tanulhatnak, hogy visszatérhetnek régi kedves háziállatainkhoz, nem kell falura menniük, hogy rácsodálkozhassanak egy lóra, esetleg fel is ülhessenek rá — — ez már nagy eredmény. (Egyébként pontosan ez okból, ötlet formájában már megfogalmazódott, hogy egyéb háziállatokat is, — sertés, juh, kecske — tarthatnának kint, bemutatási célzattal. Arról pedig most folynak a megbeszélések, hogy majdan a kutyakiképző központ is kiköltözik ide). A fogadóépület — nem könnyű — kivitelezését a 114-es Ipari Szakmunkás- képző Intézet diákjai végzik, szakoktatóik odafigyelésével, segítségével. Az átadást legkésőbb november 7-re tervezik. A terület minden évben új arcát- mutathatja majd, hisz nagyon gazdagok a távolabbi elképzelések is. Idén a beruházások kétharmada elkészül, s mint az elnök mondja: „meggyőződésem, hogy Miskolc város erre előbb- utóbb büszke lesz...” A lovasiskola vezetője Szendi Erika. Nem túl rég dolgozik vezetőként, de az állandó reggeltől estig tartó kintlét, és a kemény tél alatt már eddig is nagy tapasztalatra tett szert. Mint elmondja, húsz lovuk van, ebből kettő állami fedezőmén. A hét sportló mellett a többi a kezdők lovaglását szolgálja. Ezek szelídebb, nyugodtabb állatok. A gyerekek tízéves koruktól lovagolhatnak, de két pónit is vásárolnak, ezekre a kisebbek is nyugodtan felülhetnek. Az érdeklődésre nem lehet panasz, de emellett fontos a szervezettebb lovagoltatás megoldása. Már több lavastúrát is indítottak, például a Bükkbe, itt a pályán pedig továbbra is rendeznek majd versenyeket, lovasnapokat. Dobos Klára geteti tervünk egy úgynevezett térszínt alatti terület kialakítása, amely parkolásra és gyalogos közlekedésre lenne alkalmas. Bővítés, korszerűsítés, megújhodás vár tehát a jövőben a Búza téri piacra, amelyhez — a tervek ismeretében — nem csekély ződhetünk!) A Búza tér takarítására havonta harmincezer forintot. a szemét elszállítására tizenkétezer forintot fizet a tanács. A legtöbb gondot a környék vendéglátóhelyeinek * rendszeres látogatói okozzák. Ezen próbálnak változtatni azzal a rendeRitka pillanat: sorakozás nélküli vásárlás a „Kópé”-nál. Tizenkettőből négy... Ez a vásár meghiúsult „Gyermekem, téged inkább ruházlak, míht etetlek!" — szoktuk mondani gyakorta, ha valakinek ugyancsak jó az étvágya. Nos, hogy ez mainapság érvényes-e vagy sem?. .. Az étkezésre gondolva, mindenképp. Elég a nemrégiben bevezetett áremelésekre gondolni. Ami pedig a ruhát illeti: mostanában már az sem nevezhető olcsó mulatságnak ... És most ne is vegyük a teljes korosztályt (a csecsemőkortól az aggastyánokig), hanem inkább csak a gyermek öltöztetését úgy „közép-gyermekkorban". Nem kis fejtörést (no meg pluszmunkát) igényel a lurkók felruházása .. . Hogy tudniillik nő az a gyerek, mint a kender. A két hónapja vásárolt dzseki, öltöny, nadrág, miegyebek bizony mára már kicsivé válnak. S mi lesz a kinőtt ruhával? Hm . . . Táskákban vándorol a MÉH-be, jobb esetben a rokon gyerek hordja még egy ideig, hisz még teljesen új. Vagy lesz belőle felmosórongy. Vagy a kukában köt ki... * Éppen ezért sok szülő megörült annak, hogy Miskolcon nyílt egy olyan üzlet (magánkézben), mely felvásárolja, értékesíti a gyermekruhákat, kis cipőket. Igen ám, de az örömbe némi üröm is vegyül. Legalábbis a nemrégiben kapott olvasói jelzések, ezt bizonyítják. Többen panaszkodtak, hogy az üzletben (Lurkó) a bevitt ruháknak a nagy részét nem veszik át. Ilyen vagy olyan okokra hivatkozva. Ugyanakkor a polcokon elég sok az újdonatúj ruha. Nézzünk hát körül a boltban. Másnap a tömött reklámszatyorral a kezemben, beállítottam. Előttem érkezett egy hölgy, ugyancsak teli táskával. Éppen az ő holmijait rakosgatta, nézegette a boltban egy fiatalember. — Ezt már nem tudom átvenni, mert ez téli holmi — mondta a fiatalasz- szonynak. — Korábban kellett volna hozni. — Korábban is hoztam már ezeket, akkor meg azt mondták, hogy túl korán van — így a hölgy. Én magamban máris elvetettem az üzletet, hiszen a szatyromban többnyire szintén téli ruhácskák lapultak. — No, ezért a háromért százhúsz forintot tudok adni, ezért pedig ötvenet — mondta az átvevő. Megszámoltam: a pulton 12 kis ruhácska hevert, ezekből kelt el négy. A hölgy még érdeklődött holmi olasz cipő után, mert most ez a divat, majd távozott. Nem tudom, hogy elégedetten, vagy sem ... Én következtem. Kirakodtam az árut. Válogatás, nézelődés, két ujjal tapin- tásos érzékelés stb. Majd a kupacból egy darab kicsike nyári szoknya kiemelése. — Ezt át tudom venni, a többit sajnos nem — szólalt meg végül. — Hát akkor inkább nem — hárítottam el a felajánlott üzletet. Tömött reklámszatyor vissza, üzlet meghiúsulva. Megvárjuk vele a következő telet. Mert azért azt meg lehet érteni, hogy nyáron nem adhatunk kötött sapkát a gyerek fejére, nem öltöztethetjük bélelt nadrágba és így tovább. Csakhogy jövőre — valószínű — megint más lesz a divat. Mert a divat is nagy úr ájn... S akkor meg azért nem lesz átvéve a ruha. * Szóval: mi legyen ezekkel a ruhácskákkal? Semmi. Lesz belőlük felmosórongy ... Kár. Mészáros István
