Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-01 / 77. szám
1987. április 1., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Nemcsak a „bankólépcső” írta: dr. Henczi Lajos, az MTESZ főtitkárhelyettese A mérnökök között — akár a termelésben, akár a fejlesztés területén dolgoznak — végzett munkájuk alapján kialakul egy minőségi hierarchia. Minden mérnök meg tudja mondani, hogy ki a jó, vagy rossz „koponya”. Nem elsősorban aszerint, hogy X. Y. sokat vagy keveset dolgozik, vagy sokat vagy keveset keres, hanem attól függően, hogy jó vagy rossz munkát végez. Ezt a minősítést még az sem befolyásolja, ha netán a rossz mérnök a vállalati hierarchia magasabb fokára jutott, mint a jó mérnök. De miért töri magát valaki: hogy feljebb jusson, hogy jó mérnöknek tartsák, vagy többet keressen? Milyen belső erők mozgatják a tudóst, a mérnököt, a jó vagy kevésbé jó teljesítmény elérésére? Miért szer- zünlk jeles diplomát, vagy miért elégszünk meg gyakran az elégséges eredménynyel? Adódna egy kézenfekvő, ma gyakran hangoztatott válasz: a képességekkel, képzettséggel, illetve azok hasznosulásával megszerezhető .anyagi javak minél nagyobb volumene, az átlagnál magasabb egzisztencia. GANZ ÁBRAHÁM MEG AZ ÖNTÉS Ha ilyen egyszerű lenne a válasz, akkor nem kellene mást csinálni, mint tökéletesíteni — a ma több sebből vérző — érdekeltségi rendszerünket. Ezáltal a mérnökök erejük, tudásuk és képességeik nagyobb hányadát állítanák munkaadójuk szolgálatába. A kerékpározók körében viszont kísérletekkel kimutatták, hogy gyorsasági versenyen a kerékpározók gyorsabban hajtanak, ha egymással versenyeznék, mint amükor csak a stopperóra méri teljesítményüket. Megemlítek még két, az alkotó szenvedélyre általam oly jellemzőnek tartott, egészen extra, sok tanulságot hordozó esetet. Az egyik Ganz Ábrahámmal történt 1843-ban. öntés közben a folyékony vas jobb szemébe fröcsent, és fél szemét elvesztette. Ekkor mondta állítólag: „Das eine Auge ist hin, aber der Guss ist gelungen.” (A félszemem oda. de 'az öntés sikerült.) A másik James Watt esete, aki 1769-401 egy skóciai csatornaépítésre szegődött, ahol 10 évig dolgozott csak azért, hogy összegyűjtse a gőzgép tökéletesítéséhez szükséges összeget. Az említett példákkal azt kívántam alátámasztani, bogy megítélésem szerint nem létezik egyetlen olyan abszolút mérce — még a bankókból kirakott grádics sem olyan —, aminek leküzdése lenne minden alkotó ember számára az egyetlen belső hajtóerő. Nyilván többféle mérce létezik, amely jellemző az egyénre, az adott helyzetre, és minden bizonynyal az ország kulturális szellemére. A célt, ami felé törni kgll a mérnök embernek, talán Kazinczy Ferenc fogalmazta meg örökérvényűen: „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok.” Csák a jó munkából származhat önérzet, önbecsülés és hit, amely éppúgy megvolt a nincstelen zsellérben, mint az angyalföldi kétkezi munkásban, illetve Ganz Ábrahám, James Watt és sok más mérnök- és tudóstársába.n. Félreértés ne essék, nem kívánom mellőzni az anyagi motivációt, mint az emberi cselekedetek fontos, talán legfőbb mozgatóját, de tagadni szeretném kizárólagosságát. Munkánkon már nem „más keres”, mégis nehezen tör utat magának az egyszerűen kvantitatív eredményeket elérő munkával szemben, a jó, minőségi munka érvényre jutása, juttatása. A párt Központi Bizottsága december 28-i, műszaki fejlesztést tágyaló ülésén is nyomatékosam hangot kapott, hogy a műszaki fejlettség színvonalát, és annak alakulását az anyagi tényezők mellett döntően befolyásolja a feljesztésben részt vevő emberek tenni akarása, tudása, szakértelme, műveltsége. A szocializmusban vagy a kapitalizmusban kívánatos személyiségjegyekre persze kész receptet nem lehet adni. A LEGFONTOSABB: A BELSŐ MOTIVÁCIÓ Neumann János például azt tartotta, hogy a „türelem, rugalmasság, intelligencia” alkotják aiz emberi, mérnöki tulajdonságok alappilléreit. Lukács György azt írta 1956 ok tóbe rónék elején: „Az emberiség sorsát az határozza meg, hogy milyen embertípus vélik uralkodóvá benne.” ’ Hélyzetünket, fejlődésünk lehetőségeit, sorsunkat valóban determinálja a több mint negyven év alatt kialakult „embertípus”. Az is persze, hogy milyen a jó munkás, a jó ménök, és a rossz munkás, rossz mérnök aránya. Mert van a jóból is, meg a rosszból is egyaránt. A mai rossz közhangulatban gyakran elhisszük, hogy a világ műszaki-tudományos élvonalához mért elmaradásunkat a magyar munkás vagy mérnök gyenge képességeiben 'kell keresni. Ezt semmilyen, tényszerű összehasonlítás nem támasztja 'alá. A fejlett nyugati országok sikeres vállalatai nagy súlyt helyeznek a szociológia és a pszichológia területéről származó minden olyan gyaikorlati ismeret hasznosítására, amely a jó munkára való motiválást serkenti. A profit növelése, a kapitalista manipuláció tényétől eltekintve nem a tőkeberuházást, nem az automatizálást, hanem magukat az alkalmazottakat tekintik a legfőbb erőforrásnak. Ezek a vállalatok képesek azt az érzést kelteni alkalmazottaikban, hogy sikeres emberek. Nem a kudarc különböző mértékeit büntetik, hanem a jól végzett munkát jutalmazzák és ismerik el. Azt vallják, hogy a kiemelkedő teljesítmények végső forrása a belső motiváció. Kísérletek tucatjával bizonyították, hogy az emberek csakis a belső motiváció megléte esetén képesek tartósan azonosulni feladataikkal. Számunkra bármennyire is hihetetlen, de egy amerikai egyetemen végzett kísérletek alapján .azt is megállapították, hogy a túlságosam. gyakran adományozott jutalmak fokozatosan aláássák az embereik azonosulását, a feladat fontosságába vetett hitét. Bruno Bettelheim amerikai tudós a Hogyan kell élni a varázslattal című könyvében azt írja: „Ha megpróbálunk nemcsak pillanatról pillanatra élni, hanem létezésünk valóban teljes tudatában, akkor legfőbb vágyunk és egyben legnehezebb feladatunk, hogy életünknek valamilyen értelmet adjunk.” Az emberek rejtett, lappangó, belső hajtóerőinek felszínre hozása; a miért is dolgozunk jól vagy rosszul kérdések megválaszolására számos motivációelmélet és módszer született. A szervezetek irányítása, a munkásokkal, mérnökökkel kialakított kapcsolat aszerint alakul, hogy a vezetők melyiket fogadják el. Ezek közül néhányat szeretnék bemutatni. ÖNMEGVALÓSÍTÁS ÉS HAJTÓERŐ A kielégülési elméletek abból indulnak ki, hogy az elégedett munkatárs egyúttal jól termelő munkatárs is. Sok bizonyíték szól amellett, hogy az ilyen munkatárs csakugyan keményen dolgozik. Az ösztönzési elméletek hívei azt vallják, hogy az emberek akkor dolgoznak jól, ha a kiemelkedő teljesítményt meghatározott jutalom vagy ösztönzés követi. A legnagyobb figyelem a jövedelemre irányul, a pénzt tekintik a fő ösztönzőnek. A belső hajtóerők elméletének hívei azt mondják, hogy az ember akkor dolgozik a legjobban, ha hozzá méltó munkát kap,' és rábízzák, hogy boldoguljon vele. A jutalom ez esetben a munkából fakadó megelégedettség lesz, amely főleg akkor alkalmazható, ha intelligens emberek — például a kutató- és fejlesztőlaboratóriumokban — érdekes feladatokon dolgozhatnak. A legújabb motivációs elméletek szerint minden ember annyi erőfeszítést, energiát (továbbá időt, pénzt, szenvedélyt, eltökéltséget, emóciót) fejt ki, ami szükséges az általa kitűzött cél („énkép” kialakítása, önmegvalósítás, csoporthoz tartozás, fiziológiai szükségletek, szeretet, biztonság, pozíció megszerzése, megbecsülés) eléréséhez, és befektetéseivel arányos eredmény várható. Azt is megfigyelték, hogy az eredmények nem ismerése ellenszenvvel és bizalmatlansággal jár együtt. Ha a munkatársak nem ismerik kifejtett erőfeszítéseik eredményeit, a belső hajtóerők gyorsan elapadnak. Ha a wimbledoni teniszviadalon nem számolnák a poénokat, akkor a versenyzők — legyenek azok a világ- ranglista első és második helyezettjei — hamar elveszítenék játékkedvüket. Persze talán ki sem állnának, ha a kitűzött cél, a dollár- tízezrek megnyerése nem lebegne a szemük előtt. A játék minőségét azonban nem kizárólagosan ez a tényező motiválja. A sportban, a munkában, de a magánéletben is az ember makacsul keresi az élet értelmét. Valamit jól elvégezni, talán erre vágyunk a legtöbben. Ehhez kellenek lehetőségek, motivációs elméletre támaszkodó vezetési stílusok, anyagi ösztönzők, a jó munkát támogató vállalati és társadalmi értékrendek. Nyugdíjasként is aktívan w mmmm ^ K a ^ f— H’oLf * ff 9 9 ' • iL L 9 m ^ 9 9 9 9 m mmmmm I li I V li %✓ 1 III líW * nvi ilpikk^l Ily U Id rVrvCl I Nyulászkodni nem köny- nyű, még falun sem, ahol azért inkább adottak a feltételek. De városban! Nehezebb a takarmány beszerzése, körülményesebb az állatok értékesítése, és egyáltalán olyan helyen kell lakni, ahol engedélyezett az állat-, tartás. Ha valaki máshol próbálkozna, elég egy „jó szomszéd”, és ... Mégis sok nyulász van Miskolcon. (Bár számuk egyre fogy.) Az Avas nyúl- tenyésztő szakcsoport elnöke Vienemer József, aki most éppen, mivel állattartás szempontjából rossz helyen lakik, nem tart nyula- kat. Viszont megadta a legnagyobb — és talán a legszebb — állománnyal rendelkező kistenyésztő nevét: Farkas Béláét. *• Farkas Béla régi nyulász. Gyerekkorában ismerkedett meg a nyúltenyésztés fortélyaival, aztán ez a tudás egy darabig „raktározódott”, lappangott benne, egészen addig, amíg tíz évvel ezelőtt — 42 év szolgálat után — nyugdíjba nem ment a Digépből. Azóta viszont minden idejét — sőt a féleségűét is — a nyálakkal való foglalatoskodás köt; le ... Még aktívan dolgozott, amikor építeni kezdte az ólakat, beszerezte a szükséges eszközöket, tanulmányozta a szakirodalmat. Ez idő alatt sem volt üres a kert, s ott ma nyulak élik világukat, . nagyjószágokat, bikákat, hízókat tartott. * Néhány per.ee érkezett haza, egy másik tenyésztővel volt fontos megbeszélése. Első útja a nyulakhoz vezet, engem is invitál. Végignézzük a három helyiséget, a csodálatos új-zélan- di fehér állományt. Rend, precizitás. Negyven anyanyúl, 4 törzskönyvezett apa, a szaporulattal együtt, körülbelül 350 állat. Tizennyolc ólban pár napos fészekalj, tíz anya a napokban ellik majd, erről az ajtókon lévő tábla tanúskodik. Az elhullás minimális, hisz — mint mondja — ha gondosan, szeretettel ápolják az állatot, ez elkerülhető. Télen — a nagy hideg ellenére — sem volt fagyás, mivel jó meleg fészket készített a kicsiknek. Az udvaron csirkék, kacsák szaladgálnak, ez növeli a gazdaságosságot, mert a nyulak által kiszórt magot, táplálékot ők felcsipegetik. így tartásukhoz nem kell nagy befektetés, és tojást, húst adnak a családnak. Mostanában vett három malacot is, hogy legyen majd disznótor. Munka tehát van bőven. De megéri-e ... ? * A beszélgetést bent folytatjuk, fehér asztal mellett. Béla bácsi mesél, felesége figyeli, szinte ellenőrzi szavait. Negyvenkét éve házasok. Mind a négy gyermeküknek családi háza van. Ám azért dolgoznak ma is, azért vállalják a muníkát; hogy gyerekeiknek, unokáiknak továbbra is segíteni tudjanak. A nyulászatból — a befektetett munkát természetesen nem számítva — évi 60 ezer forint a haszon. Könyvelést vezetnek, amelyben minden kiadást és bevételt feltüntetnek. Tavaly 700 nyúlat adtak le, az idén 800 a terv. A szakcsoport sóikat segít (minden évben kedvezményes tenyészn.vúl- és Ret- recvásárlás, takarmányigénylés), ennek ellenére mégis nagyon sok a probléma. Mint Farkas Béla meséli: — Egyre csökken a nyúl- állomány. Régebben egy leadáson 2000 nyalat is átvett az áfész, ma jó, ha 200—300 darabot visznek. Kicsiben nem éri meg tartani őket, nincs haszon, sokan abbahagyták. A fiatalok pedig nem kezdenek hozzá, példa ] erre a fiam is, akinek pedig | kertes háza van. Én tápot nem etetek, csak szemes és száraz takarmányt, mivel egyforma minőségben nehéz beszerezni, hol innen, hol onnan kapjuk, és amíg az állat „rááll” egy másik tápra, megszokja azt, addig nincs súlygyarapodás. De mivel a tápba különböző gyógy, szereket, vitaminokat is kevernek, nekem ezt külön kell beszerezni. Nyugdíjas vagyok, ráérek. Érdekes, hogy a nyúl kilójáért télen 66 forintot, nyáron viszont csak ötven forintot fizetnek, mivel nyáron kisebb rá az igény. Az egy 2,5—3 kilós nyúlnál 40 forint kiesés, ami 25 állatnál már ezer forintot, 100-nál pedig négyezret jelent. Pedig nem könnyebb nyáron sem tartani a nyu- lat, főleg városban, ahol részben kaszáljuk, részben pedig drága pénzért vesszük a takarmányt. Az új, modern ketrecek is nagyon sokba kerülnek, a régiekkel pedig rengeteg baj van. Néha-néha elmegy az ember kedve, de azért még egy da- rabig — amíg bírjuk — csináljuk . . . Szöveg, kép: Dobos Klára Kristályfizikai kutatások A mikroelektronika, a lézereszközök és a nukleáris műszerek egyik legfontosabb alapanyagának, az egykristályoknak a kutatásában és előállításában nemzetközileg is számottevő eredményeket értek el a Magyar Tudományos Akadémia Kristályfizikai Kutatólaboratóriumában. A kutatók olyan automata berendezést fejlesztettek ki és szabadalmaztattak, amelyben emberi beavatkozás nélkül gyárthatók a csúcstechnológia körébe tartozó műszerekhez nélkülözhetetlen anyagok. Ezzel bármilyen szilárd anyagból elő lehet állítani egykristályokat, amelyeknek az a különleges tulajdonságuk, hogy teljes térfogatukban azonos geometriai rend uralkodik. A laboratóriumban eddig 10, saját fejlesztésű berendezést készítettek, s ezeket ugyanott üzembe helyezték. A laboratóriumban az idén csaknem 400 különböző anyagú egykristályt állítanak elő. Ezek égy részét a hazai kutatóintézetekben az alapkutatásban és a saját fejlesztésű, különleges, bonyolult műszerek gyártásához használják fel. Az MTA Kristályfizikai Kutatólaboratóriuma több külföldi kutatóintézettel működik együtt kétoldalú szerződések alapján.
