Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-18 / 92. szám

1987. április 18., szombat eSZAK-MAGYARORSZAG 15 lógatott szövetségi kapitá­nyának nyilvános szerep­lése mostanság jócskán ad témát. Elsősorban klub­edzőként „jeleskedik”, azt csak leghűségesebb hívei remélik, hogy kapitányként is leteszi majd a névjegyét. Szeretnénk leszögezni: Deb­recentől és Budapesttől egy­aránt jelentős távolság vá­laszt el bennünket, így a „pártoskodás” legcseké­lyebb vádja sem érhet ben­nünket, semleges félként alkothatunk véleményt. Az, hogy az edzők mi­ként vélekednek kollégáik­ról, nem tartozik mindig a legszélesebb körű nyilvá­nosság elé. Vitassák meg egymás között, mondják el észrevételeiket a másiknak az edzőbizottsági tanácsko­zásokon, ahol lehetőség nyí­lik a szakmai tapasztalatok kicserélésére is. Semmikép­pen nem ajánlatos azonban arra az útra lépni, amelyet Verebes József választott. A „szakma első embere” enyhén szólva csípős nyel­ven fogalmazta meg soros kirohanását. A „címzett” dr. Puskás Lajos, a DMVSC mestere volt, aki együtte­sével az utóbbi napokban a Hungária körúti pályán kevéske borsot tört az ön­magát egyre magasabb pie- desztálra állító tréner orra alá. Verebest persze nem olyan fából faragták, hogy bárkinek adósa maradjon. Várt az alkalomra, s a szerdai MNK-találkozót kö­vetően eljött a „törlesztés” ideje. Kiderült, mi nyomta a bögyét, mit emésztett meg nehezen, mivel sértette meg hiúságában a debreceni szakvezető. Verebes válasza könnyen csökkentheti egy­re gyérülő hívei számát, s ha ezen az úton halad to­vább, alighanem egyedül marad. Diplomáciai érzék híján ugyanis képtelenség tartósan reflektorfényben maradni. Arra gondolni sem me­rünk, hogy az MLSZ biz­tosítja számára a „man­kót”, a testület jellegéből adódóan ugyanis pártatlan­nak kell lennie. Mégis ma­gasnak tűnik a ló, amire Verebest felültették. Talán nem lenne haszontalan, ha figyelmeztetnék: odafentről fájdalmasabb a zuhanás. A kapitány szereplései­vel, nyilatkozataival kap­csolatos fenntartásaink kö­vetkeztében a kérdés: med­dig feszíthető a húr? * A honi labdarúgásban mindig történik valami. A minap például azon cseme­gézhettek a szurkolók, hogy az MLSZ elnökének javas­latára a klubok ligaülésen vitatták meg: hogyan tör­ténjen a jövőben a bíró­küldés? Csak emlékeztetőül: Somogyi Jenőnek ezzel kap­csolatban volt már egy „zseniális” ötlete, a sorso­lásos módszer. Nem sokkal hivatalba lépése után állt elő vele, s a JB vezetőinek ellenkezését figyelembe sem véve, keresztülvitte elkép­zelését. A csőd bekövetke­zett, egyre többen fejezték ki nemtetszésüket, erre kö­vetkezett a legfrissebb „újí­tás”. Az talán meg sem for­dult az ügyben leginká-bb érdekeltek fejében, hogy megteremthetik a zavaros­ban halászók számára a minden eddigit felülmúló lehetőséget. Szabaddá vált volna a vásár, hiszen em­berek vagyunk. Különböző vérmérsékletűek, eltérő be­állítottságúak, jók és rosz- szak, csinosak és kevésbé szemrevalók, megkörnyé- kezhetők és megközelíthe- tetlenek. A javaslat szerint a JB szinte teljesen elveszítette volna önállóságát. A talál­kozók közötti sorrend fel­állításán és a partjelzők ki­jelölésén kívül semmi dol­guk nem lett volna. Ne sza­porítsuk a szót: a ligaülé­sen a klubok leszavazták a javaslatot, s arra az állás­pontra helyezkedtek, hogy a jövőben az MLSZ .113 küldőbizottsága jelölje ki a bírókat. A csütörtöki MLSZ-érte- kezleten mégis robbant a meglepetés petárdája. Beje­lentették, hogy az április 22-ére kisorsolt bajnoki for­dulót május 20-ára halaszt­ják. Az ok: a válogatott csapatok április 28-án és 29-én tétmérkőzéseket ját­szanak, s ezért az együtte­sek hétfőtől edzőtáborba vonulnak. „A döntés furcsa és rend­hagyó. Az MLSZ, amely azt ígérte, hogy a bajnokság a legfontosabb, alig hat nap­pal a szerdai forduló előtt jelentette be a változást. A csapatok már szállodát, ét­kezést rendeltek, a legtöbb helyen kiragasztották a pla­kátokat, s a szurkolók is készültek a fordulóra. Me­gint felborult egy tétel, amelyet pedig határozottan hirdetett meg a szövetség.” (Idézet a sportlápból.) A jelek szerint legalább­is zűrzavar uralkodik a sportág vezetésében, s a kialakult helyzetből pilla­natnyilag a legderűlátób­bak sem igen mernének biztos kiutat jósolni. Mos­tanság magasra csap a kü­lönböző viták lángja, üt­köznek a nézetek, s ez ön­magában nem is lenne baj. Csakhogy ezek a viták nem alapvető kérdéseken foly­nak, olyanokon, amelyek alapjaiban változtatnának a hazai labdarúgás állapo­tán, hanem a pillanat szül­te kérdések, kicsúszott meg­jegyzések és játékvezetői ítéletek képezik a viták magját. A lényegről eltere­lődik a figyelem, sokadran- gú problémákra irányítják az érdeklődést. Ezek meg­oldásától csak igen kis mér­tékben függ a sportág hely­zete. Az égető, valóban sú­lyos gondok nem kerülnek a szövetség asztalára, ugyan­akkor az apróbb ügyekkel bőségesen van energiája a tiszteletre méltó testületnek foglalkozni. A Kutas István által irá­nyított szövetséget diktató­rikus módszerei miatt tá­madták. Szepesi Györgyöt azért marasztalták el, mert túlságosan lojálisnak bizo­nyult. Túlzás lenne azt ál­lítani, hogy a nem egészen fél éve tevékenykedő So­mogyi-stáb munkálkodását közmegelégedés kíséri. An­nál több a jogos értetlen­kedés, a tanácstalanság, a hitetlenkedés a kapkodásra valló döntések következté­ben. A szövetség a múlt­ban az egyik legtitkosab­ban működő testületként vonult be a köztudatba. A kitárt kapu elve, a friss szelek ígérete ellenére a kép egyre komorabb. Nem szük­séges különösebb jóstehet­ség annak megjövendölésé­hez: újabb viharok előszele érezhető. A kérdés pedig nem fo­galmazható másként: med­dig feszíthető a húr? Doros László A magyar labdarúgó-vá­A napokban rendezték meg Szöulban a maratoni Világ Kupa versenyét, me­lyen a magyar sportolók is reszt vettek. A küldöttséget Tóth Lajos, a DVTK társa­dalmi elnöke, a Magyar At­létikai Szövetség elnökségé­nek tagja vezette. Hazaérke­zését követően készségesen vállalkozott az élménybe­számolóra. „A maratoni Világ Kupá­ra a Niemzdtközü Atlétikai Szövetség, .az IAAIF megala­kulásának 75 éves évforduló­ja jegyében került sor. A hozzáértőik és az érdeklődők egyaránt azt kérdezték, hogy miért vettünk részt az ese­ményen teljes csapattal, Íri­szen a nagy 'távolság miatt az utazási költségek tetemes összegre rúgnak. Hangsú­lyozom: a túra gyakorlatilag a MASZ számára ingyenes volt, a rendezőik mindent fi­zették. A VK-.n 56 nemzet indította sportolóit és töibb szocialista ország is 'képvi­seltette magát. Ez .a tény sportszakmai és sportpoliti­kai szempontból egyarán t ör­vendetes. A küldöttségek há­rom-négy nappal a viadal előtt már 'Dél-Koreá'ban tar­tózkodtak, mi érkeztünk utolsóként, tízegynéhány órá­val a női küzdelmek rajtja előtt... Figyelembe véve a 36 órás utazás-repülést, to­vábbá a 7 órás időeltoló­dást, az a csoda, hogy a fér­fiak mezőnyében a diósgyő­ri Papp, a nők között pedig Molnár a várakozásnak meg­felelő teljesítményt nyújtott. Jelentésemben természetesen részletesen kitérek majd az •atléták értékelésére, az em­lített »bakira«. Ha ugyanis hamarább megyünk, ha több időnk van az átállásra, a pihenésre, meggyőződésem: jobban szerepeltünk volna! A verseny résztvevőnek, vezetőinek és nézőnek egy­aránt nagy élményt nyújtott. Látványosságokban, »köríté­sekben« nem volt hiány. El­jött a VK-ra Primo Nebiolo, az IAIAF olasz elnöke is, aki — akárcsak a helyi szerve­zők — a jelenlevők tiszte­letére több fogadást adott. A 42 kilométeres pályát Szöul külvárosában »építették« ki. A 7—8 méteres szintkülönb­ség, a hűvös idő és az erős szól zavarta a sportolókat. Jövőre itt kerül sor az olimpiai játékokra, ezért va­lamennyien igyekeztünk fel­tenni az ötkarikás szemüve­get. Az akkreditálással ki­emelt. jogokat kaptunk, de kötelezettségeink is voltak. Az ellátásra, elhelyezésre egyetlen kifogásunk sem le­hetett. Az olimpiai szervező bizottság és a Dél-koreai Olimpiai Bizottság illetékesei gondot fordítottak arra, hogy megfelelő propagu ndaanrag­gal halmozzák el a küldött­ségeket. Személy szerint kíváncsi voltam a létesítményekre, az olimpiai falura és kér­tem, hogy biztosítsák szá­momra a körülnézés lehető­ségét. Gépkocsit és kísérőt kaptam és a »városnézés« során meggyőződtem róla: gyakorlatilag minden készen áll. A létesítmények zöme és a leendő olimpiai falu 13 kilométerre fekszik a város- központtól. A sportcentrum és a versenyzők szálláshe­lye között mindössze három és fél kilométer a távolság. Az olimpiai létesítmények 291 hektáron terülnek el. A központi stadiont 1984-ben adták át és százezer ember befogadására alkalmas. A súlyemelőket 4, a vívókat 7, a tornászokat 15, az úszókat 10 ezren nézhetik egyszerre. A labdajátékók csarnokát 50 ezer szurkoló befogadására tervezték. A kajak-kenu ver­senyeket az olimpiai falutól 10, a vitorlások viadalát pe­dig Szöultól 480 kilométerre rendezik meg. Az olimpiai falu égre nyú­ló házaiban — többségében — kétágyas szobákat alakí­tottak ki. A lakosztályokhoz külön ebédlő és minden igényt kielégítő kiszolgáló létesít­mények tartoznak. Az épüle­teket nem zsúfolták össze, s azok magukon viselik a he­lyi és az európai építőipar stílusjegyéit. A műszaki el­látottság a mai kor színvo­nalának megfelelő. Nem lesz Okuk a panaszra az írott és elektronikus sajtó képviselői­nek sem, részükre — mint elmondták — magától érte­tődően minden szükséges fel­tételt biztosítanak. A dél-koreaiak a Világ Kupát is felhasználták arra, hogy a szervezésről, a kül­döttségek benyomásairól vé­leményt kérjenek. Azt ta­pasztattam, hogy Szöulban kevesen beszélték európai színvonalon az angolt és még kevesebben tudtak né­metül, franciául, olaszul, vagy éppen spanyolul. A sportolók, tisztségviselők, ve­zetők mellé pedig nagyon sok tolmácsra lesz szüksé­gük. Ezt a gondot a nyelve­ket beszélő egyetemisták be­kapcsolásával akarják orvo­solni. Mindenesetre nem árt majd, ha a kiutazó küldött­ségeket megfelelő számú for­dítóval »szerelik« majd fel. Végezetül: Szöul nagyon tetszett, a tízmilliós világvá­ros rohamlépteikkel fejlődik, az építészeti megoldások sze­met gyönyörködtetőek.” Lejegyezte: Kolodzey Tamás sport lenisztaifolp Május 11-től ismét meg­rendezi háromhetes turnu­sokban tenisztanfolyamát a miskolci városi sportcsarnok vezetése. Jelentkezéseket a 87-298-as telefonon fo­gadnak el, személyesen hét­főtől péntekig 7.30 és 16 óra között lehet érdeklődni a sportcsarnok szervezési iro­dáján. Csak röviden... KÉZILABDA. Jól vette az újabb akadályt a Magyar Népköztársasági Kupában a BVM Alsózsolca férfi ké­zilabdacsapata. Az alsózsol- caiak hazai környezetben 23-22 (14-11) arányban nyertek a Balmazújváros együttese ellen. Legjobb do­bók: Besenyi (5), Szilágyi (4), Aranyosi (4). Követke­ző ellenfelük a Debreceni Dózsa gárdája lesz. KOSÁRLABDA. A Földes Ferenc Gimnázium I. kor- csoportos fiúcsapata — a középiskolás kupa kereté­ben — a kecskeméti Bányai Gimnáziummal mérte össze tudását. A Földes 133-120- as összesített kosáraránnyal bekerült a legjobb négy kö­zé. A miskolciak legjobb pontszerzői Senánszky (37), Zékány (26), Király (19), Szabó és Kiss (16—16) vol­tak. Dicséretet Zékány, Se­nánszky és Király érdemelt. Szepesi György megbízatásai Újabb megbízatásokat ka­pott a FIiFA-tól Szepesi György, a Nemzetközi Lab­darúgó Szövetség Végrehajtó Bizottságának magyar tagja. Szombaton hivatalos megfi­gyelője lesz a Kolozsvárott sonra kerülő Románia— NSZK olimpiai selejtező mérkőzésnek, júliusban pe­dig a zágrábi Universiade labdarúgótornáján képviseli a FIFA-t. Kiesési rangadó Ozdon A labdarúgás második vo­nalában vasárnap a tava­szi hetedik fordulót rende­zik meg. Az Ózdi Kohász gárdája hazai környezetben lép pályára a Budafok el­len, míg a DVTK Baján próbál meglepetést okozni. Az ózdiak remekül rajtol­ták, ennek ellenére mégis súlyos helyzetben vannak. A Budafok ellen igazi kiesé­si rangadót vívnak, amelyik csapat veszít, lélekben alig­hanem már készülhet a har­madik vonalbeli szereplésre. Az ózdiaknak azért különö­sen fontos a siker, mert utá­na kétszer idegenben (Hód­mezővásárhelyen és Nagyka­nizsán) szerepelnek, ott pe­dig kevés az esélyük a helytállásra. Bánkúti László vezető edző abban bízik, hogy ismét pályára léphet Nagy, góljaira igen nagy szükség lenne. Az ÓKJSE csak abban az esetben ma­radhat talpon a kiélezett versengésben, ha vasárnap délután nyer a Budafok el­len! — ezt jól tudják a fut­ballisták is, a szurkolók azt remélik, ennek megfelelő szellemben és felfogásban harcolnak a sikerért. — Sok a sérültünk — pa­naszkodott pénteken délután Száger György, a DVTK szakvezetője. — Szűcs húzó­dással bajlódik, Munkácsi­nak a válla fáj, Szlovák a térde miatt egész héten nem, edzett, ráadásul Danes és Hanyecz sem egészséges. — Nincs sok lehetőség a sakkozásra ... — Huszár lesz a jobbhát­véd, egyébként marad a, múlt heti kezdőcsapat. — Á Baja egészen bizto­san „harapni fog” ... — Felkészültünk rá, mert nekik súlyos a helyze­tük, s az edzőváltozást kö­vetően bizonyítani akarnak. Rohamozni fognak, nekünk meg kell őket állítani, majd ellencsapásokkal zavart kel­teni soraikban. Célunk vi­lágos: legalább az egyik pontot el akarjuk hozni! A vasárnapi összecsapások délután 5 órakor kezdődnek. Ózdon Komáromi, Baján Vankó bíráskodik. A további mérkőzések: Szekszárd—Keszthely, Szol­nok—Nyíregyháza, Szarvas— Csepel, Szeged SC—Kom­ló, Ganz-MÁVAG—Kapos­vár, Salgótarján—Veszprém, Nagykanizsa—Váci Izzó. * A labdarúgás élvonalában teljes fordulót rendeznek. A legnagyobb érdeklődés a Ta­tabánya hazai fellépése iránt nyilvánul meg. A párosí­tás: Békéscsaba—Bp. Hon­véd, ZTE—Újpesti Dózsa, Ferencváros—Eger SE, Ha­ladás VSE—Dunaújváros, DMVSC—Rába ETO, Vide­oton—Siófok (szombaton), Tatabánya—MTK-VM, Va­sas—Pécsi MSC (vasárnap). A szöuli olimpiai stadion százezer néző befogadására alkalmas Szöuli képeslap Feladó: Tóth Lajos, a DVTK elnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents