Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-16 / 90. szám

1987. április 16., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Miskolci macskakövek Belváros - hátulnézetben Átalakulóban van még mindig Miskolc belvárosa. Már az a kis részecske, ami megmaradt belőle. Mert az új belváros sem­milyen tekintetben nem azonosítható sem a régi­vel, sem az új lakótelep helyén korábban volt ut­cákkal. A „derékszögben történő építészi gondol­kodás" betonba öntött és szerelt monumentális em­lékműve ez a Vörösmarty- környék, amiről már e hasábokon is több szó esett. Most a régi belvá­rosnak arra a vidékére indultam sétára, amelyet belvárosnak tartottak ele­ink is, már a századfor­dulón, meg azt megelőző­en, anélkül, hogy hivata­losan annak deklarálták volna. A Széchenyi utcá­ra és a hozzá csatlakozó mellékutcákra, közökre, betorkolló csatlakozásokra gondolok. A Széchenyi utcán vé­gigsétálni napjainkban nem kis feladat. Évek óta folyik az átépítése, sőt már a frissen átépített ré­szek nagyszabású javítása is, legalábbis, ami a dísz- burkolatnak nevezett kö­vezetét illeti. Épül a vil­lamos vágánya, fel van túrva a környék, nem kö­zelíthetők meg a boltok, „tájkép csata közben" mindenfelé. Az utca végén megkezdték a házak re­konstrukcióját, merthogy néhány évtizeddel koráb­ban ezt az utcaképet egy letűnt világ rossz marad­ványának tekintették, most meg a maga küllemében megőrzendő értéknek, amit meg kell menteni, hát el­kezdődött az első tömb rekonstrukciója a Széche­nyi és Munkácsy utca ál­tal határolt, Tulipán-tömb­nek nevezeti részen. (Ér­dekes, milyen hamar Tu­lipán-tömb lett a neve a köztudatban! Pedig nem is olyan régen nevezték el így a sarki divatárubol­tot, a MATEOSZ egykori helyiségét.) Nem lehet menni az ut­cán, menjünk hát a házak mögött, milyen is lehet most a belvárosnak ez a része — hátulnézetben. A Tulipán-tömb egyik háza már eltűnt. A Szé­chenyi utcán a 94-es szá­mú házat február elején felrobbantották, a helyén már ott a hatalmas gödör, amelyben felépül egy újabb ház. A szomszédos házak- ' nak meg eltűnt a teteje, kettőre új emeleteket húz­nak, egyet átalakítanak, a többinek erkélyeiről, abla­kaiból zúdul az építési törmelék a deszkacsator­nákon a szépen padlózott utcára, ahol a díszkő­burkolatot deszka védi az építési ártalmaktól. (A hullámlemez kerítésen kí­vül viszont éemmi sem védi a sokféle ártalomtól!) Elindulok a házak mögött, ahol az egykori Szinva- meder helyén most autó­parkoló van. Balra az Arany János utca új bér­házsorának tizenegy szin­tes szürke betonóriásai, jobbra a Széchenyi utcai házak hátsó udvarainak elkedvetlenítő látványa. Sufnik, emberi otthonnak szinte hihetetlen építmé­nyek, összetákolt kerítések a száz év előtti Szinva- parl hangulatát idézik. A Korvin Ottó utcán túl ég­re nyíló lakásféle egy kis épületben, toldaléképületek sora, aládúcolt függőfolyo­sók, egyebek, a folyosó­végeken közös vécékkel. Ezekben az építmények­ben laknak. S akik itt laknak: Széchenyi utcai lakók. Mivel a kapu on­nan nyílik. Üjra előbukkan a beton alól a Szinva. A Ro.val- köznél már ott az új híd betonváza, s ettől felfelé haladva már kevesebb az elavult, nyomortanya-szerű építmény. Viszonylag ren­dezettebben bérház-hátsók szegélyezik a patakmed­ret. S túl a Forgó-hídon, amelynek mindkét oldalá­ról hiányoznak az épüle­tek, régi műemlék ház hát­só -frontja látható, öreg lépcsövei, folyosóval, majd vöröstéglás nagy épület­tömb, s nem sokkal utána a bányászklub erre nyíló ajtaja. Ez is a Széchenyi utca 28-as számot viseli. Ezt a patakrészt fotózták hajdan Miskolc Velencéje­ként, de a jobb partról már eltűntek a házak, itt is autóparkoló van. Me­gyek tovább. A Széchenyi utca 24-nek csak innen van bejárata, s a 22-eshez is vezet egy kis híd, rajta szemétdomb, konténer. Fél­bevágott udvarok hátsó végei sorjáznak. A Szé­chenyi utca páros oldalá­nak telkei, majd a Szinva újra beton alá búvik, hogy fölötte kanyaroghasson a déli terelőút, s forgalmá­val állandó remegésben és zajban tartsa az im­már út szélén álló Béke — korábban Uránia — mozit. Az egykor geszte-- nyés további Szinva-part helyén betonút, magas épü­letek, a Szabadság (Erzsé­bet) tér félbevágott sa­rokháza, s máris kiérünk a Széchenyi utcára, ahol az 1-es számú házban, a patinás, több évszázados Korona — most Avas — Szálló épületében sokmil­liós költséggel tatarozzák a mozit. Kossuth mozinak hívják és egy kósza hír szerint Fesztivál mozinak akarják elnevezni, merthogy két­évenként hat estén feszti­vál lesz benne. Csacska ötletnek látszik. Viszont így máris átérek az utca páratlan oldalának hátsó felére. A moziból ugyan­is arra kell, hogy legyen majd a kijárás. Ahhoz vi­szont a mai Patak utcát és a Pátria-ház mögötti területeket esztétikusabbá, járhatóbbá és biztonságo­sabbá kellene május ele­jéig tenni. A város leg­öregebb utcájához, a Kos­suth — egykor Czikó — utcához érek. Megint csak parkolók, elszomorító hát­só házfrontok között bal­lagok. míg a színház mö­gött vége a további út­nak. Ki kell sétálni a főút­vonalra, mert nincs to­vább párhuzamos járás. Legfeljebb a 29-es ház udvarára mehetek be, ahol mindenféle hátsó sufnik, félig és egészen romos építmények között kanya­roghatok a Széchenyi u. 33., Kazinczy utcára nyíló kapujáig, és onnan mór egy új útvonalon mehetek tovább. A Kazinczy és a Beloiannisz utcák között átvágták a Széchenyi utca páratlan oldalának retten­tő közeit, évszázados utca­nyúlványait, sűrűn lakott, általában nagyon nyomo­rúságos mellékutait. Át­vágva a híres Zsupán-ud­var, meg a többi. Nem városi környezethez, illet­ve nem kulturált városi környezethez szokott szem­nek való látvány ennek az új útvonalnak két oldala. A Húsáruház mellett ér véget. A Beloiannisz utca páros oldala, a Szűcs Sá­muel — korábban Nyár — utca eltűnt. Autóparkoló és bódéváros van a helyü­kön. \ Íme, a legbelvárosibb ut­ca hátulnézetben. ahogy örököltük. Már folyik a felújítás. Hihetőleg e hát­só frontok is átépülnek, megváltoznak. Szívesen vé­gigjárnám majd a meg­újult hátsó frontokat. De félek, azt majd csak va­lamelyik ifjabb kollégám teheti meg. Én már hat­vanöt éves vagyok ... Benedek Miklós Küldjön egy érdekes fotót! Kazincbarcika. Tardona ABC. április 1-jén. Előttem egy idős bácsi fizet, azaz fi­zetne, amikor az ősz hajú pénztáros hölgy imigyen dor­gálja: Csak nem apróval akar fizetni most, amikor nemsokára záróra? Az öreg megszeppen, majd valame­lyik zsebéből — szerencsé­jére — mégiscsak sikerült előkotornia egy százast. Fi­zetett. pontosan 8? forintot és valahány fillért, amit ti­zes és húszas érmekkel nem tehetett meg. Fizetés közben még hozzáfűzte: az imént kí­nált aprót ebben a boltban kaptam tegnap, záróra előtt. Igazán elhiheti a kedves pénztáros néni, hogy nem jöhetek mindennap papír­pénzzel. Remélem, holnap már cl tetszik fogadni az ap­rót? Igen, ha nem záróra előtt jön — hangzott a vá­lasz. Majd megpróbálok el- kéredzkedni a munkahe­lyemről — záródott be a csa­póajtó a bácsi után. Paranai János Kazincbarcika „Néhány év múlva, talán már én is a felvo­nulók között menetelhetek!" (Beküldte: Nagy Miklós, Leninváros) Ilyen nagy csokinyuszit kívánunk minden kedves olvasónknak húsvétral (Beküldte: Tóth Gyula nyugdíjas, Miskolc) ;MÍf lll> iHPI B ' Ilii Bili . Jó munkát végeztek Pt**"'' Halmaj községben az el­múlt években naponként visszatérő gond' volt, hogy a lakosság túlnyomó többsége csak korlátozott időtartam­ban tudta használni a ház­tartási gépeket, s a televízió- készülékek működtetésekor is olyan zavarok mutatkoz­tak, amelyek élvezhetetlenné tették a műsorok nézését. Mindez sok bosszúságot Okozott a lakosságnak. Az Émász Miskolci Üzem­igazgatósága februárban és márciusban több mint 1 mil­lió forint értékű felújítást végzett községünkben. Ennek eredményeként az említett gondok megszűntek és köz- világításunk is korszerűsö­dött. A vállalat dolgozóinak munkájáról csak elismerés­sel szólhatunk. Manapság ritkán látni — a februárt időjárási viszonyokat is fi­gyelembe véve — ilyen fe­gyelmezett, összehangolt munkavégzést. Amikor ez­úton is megköszönjük mun­kájukat, azt kívánjuk, hogy hasonló kivitelezésnek le­gyenek részesei és szemtanúi közigazgatási körzetünk mind a hat településének lakói. Véleményünk szerint az ilyen példamutató mun­kára, mely egyben tudatfor­máló is. egyre inkább szük­ség van. Tóth László tanácselnök, Halmaj Hideg volt a tantermekben Az idei fűtési szezonban nagyon sokat fáztak a mező­kövesdi Mező Ferenc Általá­nos Iskolába járó tanulók, köztük az én kislányom is. Reggelente 11—14 fokos hő­mérsékletű tantermek vár­ták a diákokat. Szülői érte­kezleteken is elhangzott, hogy miért kell a mintegy (100 tanulónak egész nap hi­deg osztályokban ülni, fáz­va, dideregve figyelni, ta­nulni. Tudomásunk van ar­ról, hogy az iskola igazga­tója már minden fórumot megmozgatott, de sajnos vál­tozás nem történt, nem lett melegebb. Reméljük, végre mele­gebbre fordul az idő. s így pótfütésre nem lesz szük­ség. Szeretnénk viszont, ha a következő tanévben jól fű­tött tantermekben tanulhat­nának gyermekeink, s en­nek érdekében időben in­tézkednének aj illetékesek. Petrán Józsefné Mezőkövesd Csatlakoztak a mozgalomhoz A ruk/cutalós világszerte óriási szellemi erők és anya­gi eszközök bevetésével fo­lyik, melyben az orvosokon kívül a legkülönbözőbb tudo­mányok képviselői is részt vesznek. Általánosan elter­jedt az a vélemény, hogy a rák népbetegség és leküzdé­sére. gyógyításának megol­dására az egész emberiség­nek össze kell fognia. Az Egészségügyi Világszervezet keretében Nemzetközi Rák­ellenes Szervezet működik. Feladata, hogy a rákellenes küzdelmet az egész világon megszervezze. A világ csak­nem minden országában rák­ellenes társaságok működ­nek azzal a céllal, hogy ezt az ügyet a legnagyobb nyil­vánosság előtt folyamatosan ismertessék és felszínen tart­sák. Mindez nagy anyagi ál­dozatot is követel. Ennek ér­dekében kezdődött a „Rák ellen az emberért, a hol­napért" akció, melyhez a szikszói OTP II. Rákóczi Ferenc szocialista brigádja is csatlakozott. A nagyköz­ségi Vöröskereszt szerveze­tével és a Hazafias Nép­front bizottságával közö­sen bált szerveztek, illetve rendeztek, melynek bevételét befizették az akció javára, A felhíváshoz csatlakoztak még a nagyközség intézmé­nyei, vállalatai is. Füzesséry József a KISZ-bizottság titkára, Szikszó Kis utca — nagy gondok A miskolci Puskás Tiva­dar utca 35 családja nevé­ben írom levelem. Az itt élők többsége idős korú em­ber, akik jól emlékeznek ar­ra, hogy az utca portalaní­tására hosszú évek óta nem került sor. Egyetlen vízel­nyelő csatornánk van a Szinvába vezetve, s esős időben bokáig érő sárban vagyunk kénytelenek közle­kedni. Jelenleg még a szennyvízcsatornánk sincs ki­építve. Kértük a tanácsot, hogy portalanítsák utcánkat, ez azonban azért maradt el, mert ivóvízvezetéket építet­tek ki, s örömünkre mi is bekapcsolódhattunk a vízhá­lózatba. Ennek már hat éve, s azóta várjuk, hogy az épí­tés során tönkretett utat helyreállítják. Nemrégen a közeli hidat bontották el, s ezzel újabb nehézségeket okoztak nekünk, megnehezí­tették számunkra a bevásár­lást, s egyéb ügyeink intézé­sét. Ez még a télen történt, s bár ígéretet kaptunk, hogy a gyalogosforgalmat rövid időn belül biztosítják, mégis so­káig a lakók által a híd fel­járójához hordott kockakö­veken kellett járnunk, ami nem kis balesetveszélyt je­lentett, különösen az idős embereknek. Jó lenne tud­ni, mikorra várható, hogy környékünkön elfogadható útviszonyokat biztosítanak az illetékesek. Palágyi Lászlóné Miskolc, Puskás T. u. 33. sz. Az utca lakóinak panaszá­ra Jirkovszky Imre, a vá­rosi tanács vb építési és közlekedési osztályának osz­tályvezető főmérnöke vála­szolt: — A Puskás Tivadar utca egy része rakott kőbur­kolatú, nagyobbrészt azonban földút, több helyen mészkő- murva-javítással. A terület megközelítését egy gyalogos- híd segítette. Ennek állapota azonban olyan rossz volt, hogy azt fenntartani nem le­hetett. Az utca közlekedési lehetőségeinek javítása érde­kében o-lyan híd épül, ame­lyen járművek is közleked­hetnek. A munkálatok fo­lyamatban vannak, s jelen­legi állapotában a gyalogo­sok már igénybe vehetik. Az utcával kapcsolatos gondokkal egyetértünk. Ha­sonló helyzet más utcákban is tapasztalható, hiszen vá­rosunk 510 kilométernyi út- jából 163 kilométer kiépítet­len földút. Ezeknek — a la­kosság igényeinek megfelelő — kiépítése, a nagy költsé­gek miatt sajnos csak hosz- szabb idő elteltével várható. Pénzügyi lehetőségeinkből ugyanis a nagy forgalmú utak korszerűsítésén, javításán túl. évente csak néhány út ja­vítására van lehetőségünk. Fontosabb szempont, hogy ott korszerűsítsünk, ahol a köz­művek már kiépültek, s nem kell a felújított és rendbe­hozott útburkolatot ismétel­ten felbontani. Utcájuk ál­lapotát zúzalékterítéssel le­hetne javítani, azonban — miután éves feladataink már meghatározottak — erre sem tudunk ebben az évben ígé­retet tenni. Vetélkedő a költészet napján A MÁV Miskolci Járműja­vító üzemében József Attila halálának 50. évfordulójára emlékeztek a költészet nap­ján. A vállalat szakszerve­zete irodalmi vetélkcdősoro- zatot szervezett, amelyen 51 szocialista brigád indult. A szellemi tornára hónapokon keresztül készültek a ver­senyzők, szorgalmasan olvas­tak, tanultak. Csapatmunka volt ez a javából, hiszen minden brigádtagnak alapo­san meg kellett ismernie az ajánlott irodalmi müveket. 12 magyar író és költő alko­tásait. Tíz brigád jutott az elődöntők után a döntőbe, ami mindvégig izgalmas, igazi nemes küzdelem volt. A szo­ros mezőnyben első helye­zést ért cl a Baross Gábor szocialista brigád, második helyen a Neumann János munkabrigád, a harmadik helyen pedig a dr. Csaná­di György szocialista brigád végzett. Apró Lajosné, MÁV Járműjavító Üzem, Miskolc ÖSSZEÁLLÍTOTTÁ: BODNAR ILDIKÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents