Észak-Magyarország, 1987. április (43. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-14 / 88. szám

1987. április 14., kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Tavasz

és építőanyagok

Amikor az ember belép a Tüzép-telepre, hogy cementet, téglát, ajtót, ablakot vásároljon, nem is gondol arra, mennyi körülménynek kell szerencsésen összejátszani ahhoz, hogy útja sikeres és eredményes legyen, ne dolga végezetlenül távozzék újabb kutatóutakra. Természetes is, hogy nem töpreng el a vásárló a nyersanyagok földben rejlő tartalékain, az energiaigényes gyártási fázisokon, amelyek pontosságától függ a termék minősége, sem a szállítás megannyi buktatóján, a tárolás rossz körülményein. Mindez nem az ő dolga, aki a pénzéért jó minőségű építőanyagot akar, de amikor a termelők, az értékesítők és a vásárlók közös érdekéről, a' kiegyensúlyozott piaci ellátásról beszélünk, abba óhatatlanul bele kell értenünk a lánc minden elemét.

Mert ha egyvalaki nem jól teszi a dolgát, abból az is következhet, hogy az építkező bosszúsan keres máshol egy olyan boltot, szaküzletet, ahöl igényének megfelelő építőanyagot talál. Ezt az állapotot ismerik jól a korábban építkezők, és természetesen tudják a gyártók és a forgalmazók is, hiszen éppen elég sokáig álltak a kritika össztüzében ahhoz, hogy ne felejtsék el egykönnyen a hiánypszichózist.

Most jónak ígérkezik a tavaszi és a nyári építőanyagellátás, a termelők adatai alapján arra lehet számítani, hogy az alapvető termékekből lesz elegendő minőségű és választékú. A közös érdek, a vevők igényeinek kielégítése azonban nem egyformán értendő a gyárakban és a kereskedésekben. Nem azért, mert más nyelvet beszélnek, hanem mert más a jól felfogott gazdasági érdekük.

A termelők szempontjából az volna az ideális, ha olcsón gyárthatnának és raktáraikból azonnal elszállítanák a termékeket. A kereskedőknek viszont az lenne az eszményi állapot, ha kizárólag ők forgalmaznák az építőanyagokat, nem „zavarná” köreiket a többcsatornás értékesítési rendszer: a művi kiszolgálás, az áfész-üzlethálózat, a maszek boltok egyre terebélyesedő rendszere. S amikor valamelyiknek a nyakán marad ősz végén néhány tucat téglarakomány, úgy gondolja, az ő hátán csattan az ostor, a szigorú készletnormákból következő anyagi terheket egyedül ő viseli.

Ennek az állapotnak az enyhítésére történt már intézkedés, az április elsejétől alkalmazható szezonárnak éppen az a lényege, hogy a készletterhek se sújtsák indokolatlanul a gyártókat és a kereskedőket, azt osszák meg az építkezőkkel. Az ő érdekeltségük ebben az elgondolásban az, hogy míg nyáron drágábban juthatnak az építőanyagokhoz, a szezon előtt és után olcsóbban vásárolhatnak.

A piacfelügyelet tehát már nem olyan módon avatkozik be a piaci helyzetbe, hogy utasítja az érintett feleket az ellátás javítására, hanem őrködik az egyensúly megtartásán, igyekszik megakadályozni a hiány kialakulását és a túltermelést is, de elsősorban piaci eszközökkel, szabályozókkal Mert az már kiderült azokban az években, amikor sok panasz hangzott el a hiányra, hogy mindenki számára az a legjobb, ha kiegyensúlyozott az ellátás. Mert csak ezzel lehet elejét venni az indokolatlan felvásárlásoknak, ami mesterségesen teremt hiányt a piacon, s ez nemcsak a termelőkapacitások túlfeszítését indítja el, hanem az árak emelését is indukálja. Ha viszont országos szinten minden építkező számíthat arra, hogy időben megvásárolhatja a szükséges anyagokat, akkor — leszámítva a szezonális ingadozást — folyamatosan töltődnek fel és ürülnek ki a kereskedők raktárai.

Nem varázsütésre bekövetkező változásokról van szó, és most, hogy nyugalom van az építőanyagok piacán, leginkább olyan nehéz feladat lesz ezt fenntartani, mint amilyen volt megteremteni a kínálatot. A gyártók előtt álló legfontosabb feladat most a minőség javítása, a választék bővítése, mégpedig úgy, hogy a korszerűbb termékek kínálatát javítsák. Az ipar termékstruktúrájának átalakítása érinti a téglagyárakat, a több mint százból két év alatt huszonegyben leállították a nem gazdaságos, vagy nem korszerű termelést, ahol pedig rekonstrukciókat hajtottak végre, a minőségjavítás jegyében tették. Ugyanez játszó- dott-játszódik- le a cserépgyártáshan is, a békéscsabai és a tatai gyár felújítása nyomán nem több, hanem jobb terméket küldenek a piacra.

A kereskedők pedig úgy illeszkednek ebbe az új szerep- osztásba, hogy megszigorítják az átvételi normákat, és nem lesznek „elnézőek" az ágazati szabványok sem, amelyek még akkor készültek, amikor nem az volt a fontos, hogy jó legyen a cement, hanem hogy legyen valamilyen. A Tü- zép-teiepek is nagy rekonstrukciók előtt állnak, hogy a korszerű termékeket a tulajdonságaikhoz méltó módon tárolják. A kereskedők komplex szolgáltatásokon törik a fejüket, azt szem előtt tartva, hogy az építkezők válláról minél több terhet levegyenek. így ér körbe a feladatok lánca a fogyasztókhoz, akiknek érdeke elindította a termelői, kereskedői magatartás gyökeres megváltozását.

Sz. K.

Nemzetközi halászati tanfolyam

A FAO megbízásából három hónapos tanfolyam kezdődött hétfőn Százhalombattán, a Temperáltvizű Halszaporító Gazdaságban. Tizennégy fejlődő ország szakemberei sajátíthatják el az édesvízi halászat legkorszerűbb módszereit. Megismerkedhetnek többek között a halszaporítás, a halastavak művelésének technológiájával, valamint az együttes hales kacsatenyésztés módszerével.

A továbbképzés eredményességének záloga a világ- színvonalú magyar édesvízi

halászat. A nálunk kidolgozott módszerek a FAO elképzelései szerint hozzájárulhatnak az élelmiszergondokkal küzdő fejlődő országok fehérjeellátásának javításához. A TEHAG technológiáival a hal természetes szaporodásánál nagyságrendekkel több ivadék állítható elő, s a tengerektől távol eső települések is elláthatók bőséges táplálékkal. Több helyütt, így Algériában, Egyiptomban, Nepálban, Brazíliában már működnek magyar szakemberek irányításával épült korszerű halgazdaságok.

Fotó: Fojtón László

Interker-börze

Interker-börze kezdődött hétfőn, az Ipari Reklám és Propaganda Vállalat bemutatóházában.

A Piackutató Intézet 27. alkalommal rendezi meg az elfekvő készletek vásárát, amelyen ezúttal csaknem 120 vállalat és szövetkezet kínálja megvételre felesleges kohászati termékeit, szerelési anyagait, gépeit, műszereit, alkatrészeit, szerszámait és kötőelemeit. A korábbiaknál több a megvételre ajánlott járműalkatrész, szerelvény, valamint a gyengeáramú és híradástechnikai termék. Újdonság, hogy a mostani börzére számítástechnikai gépeket és alkatrészeket is hoztak az eladók.

A börzék növekvő jelentőségét az is bizonyítja, hogy az elfékvő készletek első vásárán még csak 17 vállalat vett részt, s a forgalom meglehetősen csekély volt. Az érdeklődés azóta évről évre nagyobb: a börzéken eddig összesen felajánlott, megközelítően 40 milliárd forint értékű felesleges 'készlet több miint 10 százaléka talált vevőre, került vissza a népgazdaság vérkeringésébe.

A megvételre kínált csaknem 2 milliárd forint értékű anyag, alkatrész katalógusa az 'idei börze kezdetére elkészült, s a bemutató után is elősegíti, ihogy vevők és eladók egymásra találjanak.

A 'készleteiket felajánló vállalatok és szövetkezetek szakemberei péntekig naponta 3 órától 15 óráig várják az érdeklődőket, illetve a vásárlókat.

Robot az Mién

Robotot állítottak munkába az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó nagynyomású öntödéjében. A berendezés meríti és adagolja a folyékony fémet, szabályozza a hőfokot és végül elveszi a kész terméket. A kísérleti berendezés a mosonmagyaróvári finomszerelvénygyár terméke, éppen úgy, mint áz öntöde korszerűsítéséhez készülő többi automatika. A hároméves automatizálási program elsősorban a fémmerítés és adagolás nehéz, nagy pontosságot igénylő műveletére terjed ki. Mind a húsz nagynyomású öntőgépet ellátják robotadagolóval. A 60 millió forintba kerülő fejlesztés eredményeként 30 százalékkal növelik a termelőkapacitást és csökkentik a munkaerőhiánnyal küszködő öntöde létszám- szükségletét. (MTI)

— Van már kitüntetésem, de ilyen szépre, az Április Negyediké Érdemrendre nem számítottam — mondja Cserháti Ferenc, a MÁV Miskolci Vontatási Főnökség személyzeti-oktatási csoportvezető-helyettese. Majd így folytatja:

— Egyszer fiatalon már majdnem otthagytam tanult szakmámat, a villany- szerelést. Engem is elkapott a felszabadulás utáni tanulási láz, letettem a szak- érettségit és egyetemre kerültem. De nem villamos, hanem vizes szakra. Két évig tanultam, de csak az elektromosság érdekelt. Otthagytam az egyetemet, visz- szamentem dolgozni.

Így lépett be 1953-ban a szerencsi fiatalember a miskolci vontatási főnökséghez. A tanulással a későbbiekben sem hagyott fel. Először egy elektrikusi tanfolyamot végzett el, mert a tmk-műhely- ben ez kellett a beosztásához. Később a villamosipari technikusi oklevelet is megszerezte.

— A vasút első hadseregét alkotják azok, akik a mozdonyokkal foglalkoznak. Mert ha a mozdonyok nem mennek, áll a vasút. Jó volt a tmk-ban dolgozni már csak azért is, mert ezt tudtam, s mert éreztem, hogy fontos amit csinálok.

Mindig vonzották az emberek, szeretett részt venni a közösség dolgaiban. 16 évesen lépett be a szakszervezetbe, 18 éves sem volt, amikor a Magyar Kommunista Párt tagja lett. Az ellenforradalom után is tevékenyen részt vett a párt szervezésében, az elsők között lépett be az alakuló Munkásőrségbe. Mozgalmi múltjáról így vall:

— A MÁV Igazgatósága pártbizottságánál én vagyok az egyik legrégibb tag, a negyvenes évek végén Aczél elvtárs aláírásával vettem át a pártmunkás igazolványomat. 1960-ban párt-csúcs- titkárnak választottak, 1981- ig töltöttem be részben függetlenítve ezt a funkciót, mert közben főelektrikus- ként is dolgoztam.

Mindig oda ment, ahol szükség volt rá. Mint párt- titkár — úgy érzi — sokat tett a munkahelyi körülmények javításáért. Azonosulni tudott a feladatokkal, ezért is maradt sokáig ezen a poszton. Az újabb átszervezésnél, amikor megalakult a körzeti üzemfőnökség, személyzeti vezető lett.

— Üj beosztásomat sosem tekintettem pihentetőnek. Mint párttitkár megszoktam, hogy emberekkel, sorsokkal törődjek. Hiába voltam már 52 éves, különösebb megrázkódás nélkül fogadtam el az új szakterületet. Mindig szívügyemnek tekintettem az oktatást és a vasutat. Igyekeztem tehát ott segíteni, összhangba hozni a kettőt, ahol szükségesnek látszott.

Egy újabb átszervezés zajlott le a MÁV-nál az idén év elején, így lett Cserháti Ferenc személyzeti és oktatási csoportvezető-helyettes. Most is 1800 ember munkáját, szakmai alakulását figyeli, akik szívesen jönnek „Feri bácsi”-hoz apró-cseprő dolgokkal is.

— Amikor a kitüntetést átvettem, valahogy lepergett előttem az életem, a munkaviszonyban töltött negyven esztendő. Eltöprengtem, mivel érdemeltem ki a magas elismerést? Egy biztos, ha dolgoztam és igyekeztem megállni a helyem, azt nem az elismerésért tettem. Valahogy ilyennek születtem, mindig vonzott a közösség. S a közösség többnyire meghálálta a munkámat.

Kedvenc időtöltése a horgászás. Alelnöke az Északmagyarországi Horgász Egyesületnek és a MOHOSZ megyei intéző bizottságának. Feleségével, fiával szívesen pecázik a tiszalöki erőműnél. Lánya szintén vasutas, az ő révén van egy lány- unokája. A család, amely minden törekvésében támogatja. Szerencsen él, fia főiskolás, a katonai pályát választotta.

— Két év múlva nyugdíjba megyek, akkor valóban sok időm .lesz a horgászattal foglalkozni. Az egyesületben és a gyakorlatban is. A vasúttól sem szakadok el, hiszen mindennap hallom a mozdony füttyét. Érzem közelemben a vasutat, amiről akárki akármit is mond, nekem az a véleményem, hogy a létező legbiztonságosabb közlekedési eszköz.

M. Szabó Zsuzsa

Két tsz égisze alatt

— Sok mindent építettünk mér, itthon és 'külföldön is

— hallom Ferenczi Attila igazgatótól —; s bár ón ezek közül csupán a mályi Tó ABC-t ismerem, ez az egy esztétikus, takaros épület is igazolása annak, nem véletlenül dolgoznak például az idén a Szövépker szakemberei Ausztriában, a schön- brunni kastély felújításánál. Azt ugyanis képtelenség lenne gondolni, hogy a Dittrich és Dibl Gm G. H. kellő tapasztalatszerzés nélkül, csak úgy vakvéletlenre kötött volna velük 10 millió schillinges üzletet.

Az 1984-ben alakult, tehát rövid múltra visszatekintő Szövépker megyénk ikét termelőszövetkezetének, a fel- sőgagyi Virágzó és a rafcacai Üj Dolgozó Tsz-nek a gazdasági társulása. — Nem szakcsoport vagyunk, nem kisszövetkezet, nem is gmk

— teszi hozzá nyomatékosan az igazgató. — Társulásunk 9 fős igazgató tanács és 3 fős

ellenőrző bizottság felügyeletével, vállalati szervezeti felállásban dolgozik. Munkánkról minden negyedévben köteles vagyok beszámolni a két szövetkezet dolgozóiból álló igazgató tanácsnak. Eredményeinkből év végén a tsz - ék a vagyoni betétjük arányában részesülnek, s ugyancsak ők döntenek az eredmény felhasználásáról is.

A három éve működő Szövépker — az eredmények ismeretében — úgy tűnik, kiállta a próbát. Az első két évben teljesítették a tervezett eredményt, s bár 1980- ban számos új kihívás miatt nehéz évet küzdöttek végig, sikeresen talpon maradtak tavaly is.

— Tulajdonképpen kétfajta, építőipari és kereskedelmi tevékenységgel foglalkozunk. A Borsodi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnak például ABC-áruházakat építünk. E program keretében készült el a mályi Tó ABC, átadás előtt áll a taktaharkányi ABC, s mi építjük Miskolcon ia húskombinát melletti húsüzletet is. Ezenkívül az MKV-nak szociális épületet, a Gáz- és Olajszállító Vállalatok Kis- tokajban tárolót, a sütőipari vállalatnak tanműhelyt építettünk.

A több mint 'kétszáz fős kollektíva — közöttük vannak ácsok, kőművesek, bur- kolók, csőszerelők, lakatosok, hegesztök — e rövid időszak alatt számos külföldi vállalkozásnál letette kézjegyét. 1984—85-ben az NSZK-ban, 1986-ban Ausztriában, NDK- ban, Csehszlovákiában dolgoztak a Szövépker szakemberei, s az idén sem maradnak külföldi munika nélkül, hisz a már említett schön,- brumm felújítások mellett, a Gáz- és Gépszerelő Vállalattal az NDK-ban, a Vegyépszerrel pedig közösen a Szovjetunióban dolgoznak.

— Nem tagadjuk, dolgozóinkat ' vonzza a külföldi munka, a jobb kereset. Ez a

lehetőség egyúttal szelektáló, fegyelmező eszköz is. Csak azok mehetnek külföldi munkára, akik idehaza, az itt vállalt beruházásainknál bizonyították: fegyelmezett magatartással és minőségi munkával.

A Szövépker építőipari vállalkozása az építőiparon belül hézagpótló, miután felkészültségűk, létszámkapacitásuk maximum a 10 milliós beruházások vállalását teszik lehetővé, vagyis családi házaktól kezdve kisebb alapterületű raktárakig, különböző kisebb kereskedelmi létesítményekig. Vagyis nekik az az érdemleges vállalkozás, ami egy nagyobb építőipari vállalatnak nagyságrendjénél fogva már semmiképp sem kifizetődő munka.

— Azt hiszem, az elkövetkező éveket illetően megférünk egymás mellett — jegyzi meg az igazgató. — Áz építőipari profilunk ugyanis a jövőben is ilyen kategórián belül tervez és gondolkodik idehaza. Külföldön — ahová 1986 novemberétől eseti export jogunk van — pedig elsősorban fővállalkozókkal kívánunk együttműködni. E feladatok mellett ez évben előbbre akarunk lépni a kiskereskedelem terén is, mindenekelőtt tagszövetkezeteink termékeinek forgalmazásával.

(ha)

Oki együtt él a vasúttal

A Tó ÄMil a unni kastélyig