Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-10 / 58. szám
1987. március 10., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Családvédelmi hónap >» • • a és meghalt egy kisfiú Rendezett. jó családi körülmények közöl is léphet valaki a bűnözés útjára. Mint ahogy az sem lehetetlen, hogy szétzütlött, veszélyeztetett környezetben felnőtt ember megmarad a tisztesség útján. Mégis, talán érdemes utánajárni: milyen a kapcsolat a családi elet minősége, állapota, és a bűnözés között. Az eddigiektől eltérően, a sorozat harmadik részének főszereplőjével nem találkoztam, büntetését az ország másik városának börtönében tölti. Történetét a rendőrségi kihallgatások jegyzőkönyvéből, a tanúk vallomásai alapján és az orvosszakértői véleményből állítottam össze. Az orvosszakértői vélemény alapján kirajzolódik az elítélt portréja, némiképp fény derül a történtekre, s utalások a szövevényes családi viszonyokra. (Az elítélt) szeszes italt tizenhat éves korától fogyaszt, reggel pálinkát, napközben sört. Négy osztályt végzett, minden évben megbukott, de nem is járt rendszeresen iskolába. 1972-ben élettársi kapcsolatba lépett egy nővel, egy évig éltek együtt, majd ő börtönbe került, élettársa elhagyta. Ebből a kapcsolatból lánya született. 1978- ban házasságot kötött H. A. -val, akivel már három éve együtt élt. ’84 szeptemberében felesége elhagyta. Az elítélt szerint az asz- szony férfiakkal tartott kapcsolatot és italozott is, mikor felesége részeg volt, s ő megtudta, hogy férfival volt, megverte. Az asszony is volt börtönben, közveszélyes munkakerülésért. Ebből a házasságból fiúgyermek született. A vádakkal ellentétben . (az elítélt) állítja, hogy nem verte a gyermeket, és nem igaz, hogy fajtalankodott volna vele, vagy előtte, ahogy tanúvallomásában sógornője állítja. Azután, hogy felesége elhagyta, élettársi kapcsolata nem volt, de két évvel ezelőtt, nyáron befogadott egy tizenhat éves, szökésben levő intézeti lányt, B. E.-t... Munkaviszonya tizenhat éves kora óta van, legutóbb az ároktői tsz-nél dolgozott, mint nehézgépkezelő. Ittasságért itt szóbeli figyelmeztetést kapott, 1972-ben erőszakos közösülésért 2 évre ítélték, '78-ban magánlaksértésért 2 hónapra. A cselekménnyel kapcsolatban elmondja, hogy aznap iskolaszereket és ruhát vásárolni mentek fiával. Útközben több helyen, Me- zőcsáton, Ároktőn és Tisza- csegén is jártak, mindenhol ivott, berúgott, s ezért este lekésték az utolsó ti- szacsegei kompot. Ekkor lefeküdtek a gyerekkel aludni a szabad ég alatt, a kempingsátrak között. Reggelre kelve vette észre, hogy fia eltűnt mellőle. Többek segítségével kereste, de nem találta, ezért bejelentést tett a rendőrségen. Néhány nap múlva halászok találták meg a gyermek holttestét a Tiszában. Fiát azonosította, de a temetésre nem emlékszik, mert aznap gyógyszert vett be, és ivott rá két deci pálinkát. Bűnösnek érzi magát, mert nem vigyázott a gyerekre. Az orvosszakérői vélemény alapján primitív, érzelmileg színtelen, indulati- lag, hangulatilag labilis. Értelmi képessége átlagon aluli, szubnormális. A nyomozás után a rendőrség kiskorú veszélyeztetése és gondatlan emberölés vétségét állapította meg, ezzel a véleménnyel küldte meg a nyomozati anyagokat a megyei ügyészségre. A cselekmény tehát ennyi: a vádlott részegen elaludt a Tisza-parton, s gyermeke — most már soha ki nem deríthető okokból — a folyóba esett és megfulladt. A vádlotthoz, miután felesége elhagyta, egy fiútestvére költözik családjával együtt. A testvérek, s a sógornő is, gyakran nyúlnak a pohár után, a férfiak ilyenkor többször is összeverekednek. A kisfiút, hol az apja, hol a nagynénje „neveli”, ami minden esetben verést, összerugdosást jelent. Az apa: — Egyszer a gyereknek egy szamarat is vettem, any- nyira szerettem, hogy általában a kéréseit teljesítettem, ha módomban állt, pedig a szamár, ami megtetszett néki, öreg volt és vagy hatezer forint. A sógornő azonban nemcsak azt állítja, hogy az apa is verte, rugdosta a gyereket, hanem fajtalankodással is vádolja. Szavait és a többi tanúét sem idézhetem, a jegyzőkönyv szó szerinti tartalmát a nyomdafesték nem tűrné. Kihallgatják a már említett B. E. szökött intézeti fiatalkorút, aki először azt állítja, hogy a vádlott erőszakoskodott vele, a szembesítéskor kiderült, hogy erről nem volt szó, önszántából töltött két ízben is napokat a férfinál. Természetesen, a volt feleség is vallomást tesz, aki elismeri, hogy ő is ivott, hogy voltak férfikapcsolatai, de ezekért, is férjét vádolta, aki sokszor brutálisan megverte őt. Szemére vetette férjének, hogy az egy másik sógornőjével is megcsalta. A férfi ez utóbbi tényt ismerte csak el, de mint mondta, bosszúból tette, mert felesége meg éppen a sógornő férjével, azaz tulajdon testvérével csalta meg. Az asszony ezt elismerte. Nem tudom, bírják-e még gyomorral... Mindenesetre jellemző, hogy a szembesítés után a vádlott kijelenteti, hogy ő még most is, mindig is a feleségét szerette, s örülne neki, hogy most, hogy a gyermek sincs (!), a várható börtönbüntetés után visszaköltözne hozzá. Bár az asszony együtt él valakivel, közli, hogy nem tartja lehetetlennek, ha a férfi megígéri, hogy nem veri meg többet, majd gondolkodik a dolgon ... Gondolkozni pedig van ideje, hiszen Bódi Jánost, a Leninvárosi Bíróság gondatlanságból elkövetett emberölésért 2 év 4 hónap szabadságvesztésre ítélte. A kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt a nyomozást bizonyítékok hiánya miatt megszüntette. A szülők pedig élnek, sőt lehet, hogy majd ismét együtt élnek, mintha nem történt volna semmi. Emlékezetünkben csak ennyi marad : élt egyszer egy férfi és egy nő, és ebbe belehalt egy kisfiú .. . Szatmári Lajos Tegnap kedves ünnepség színhelye volt a megyei kórház nővédelmi gondozójának betegvárója. Itt már 15 éve hagyomány, hogy a nőnap alkalmából nemcsak sóját nödolgozóikat köszöntik, honem azokat a kismamákat is, akik ezen a napon keresik fel o rendelőt. A rövid műsort a Kassai úti óvodások (de az alkalomhoz illően csak a „férfiak”} szolgáltatták, majd Koós István szigorló orvos és Kiss Béla, a Népfront városi bizottságának képviselője mondott köszöntőt. Végűt az óvodások néhány szál hóvirágot nyújtottak át oz ünnepeiteknek. {Fotó: laczó József) Sikeremberek bői és desszertekből készült. Az egyik a hagyományos tál, a másik a modern táplálkozásnak megfelelő készítményeket, gyümölcs és tejtermékes alapanyagú finomságokat tartalmazott. Ezenkívül egy dísztortát kellett még készíteni. Én egy névnapi dísztortát formáltam karamell dália díszítéssel. — Ezen a versenyen mindhárom kategóriában aranjyérmet kapott és ezenkívül elnyerte a Magyar Szakácsok és Cukrászok Országos Szövetségének küilöndíját is: egy szép serleget. Sikeres embernek érzi magát? — Sok versenyt nyertem és úgy érzem, hogy a szakmámban sikeres vagyok. A győzelemhez nagyon sok gyakorlás, fantázia és kézügyesség szükséges. Egyetlen hobbim van; a szakmám. Bár otthon sohasem szoktam sütni, inkább szakácskodom. — Mi a kedvenc süteménye? — Mindegyik süteményt szeretem, ha az jól van elkészítve. Di Giovanni Judit „Mindig virágmintákkol díszítek.” A közelmúltban rendezték meg Budapesten, a kongresszusi tanácskozó központban, az országos gasztronómiai kiállítást. Itt mintegy négyszáz remekmű közül választhatta ki a legjobbakat a zsűri. A miskolci versenyzők közül legjobban Tóth Béla, a Capri cukrászüzem vezetője szerepelt, vele beszélgettünk. — Gyermekkoromban A díjnyertes torta édesanyám mellett sokszor segédkeztem a konyhában. Mint tanuló Miskolcon, a Szeles utcai cukrászüzemben dolgoztam, ahol Pásztor Ferenc mesteremtől tanultam meg a szakma alapjait, a vizsga után pedig a Napsugár cukrászdában helyezkedtem el. 1969-től minden évben több vetélkedőn vettem részt. 1983-ban pedig elnyertem a Belkereskedelmi Minisztérium által adományozott Kiváló Cukrász cimet. Azóta tanítványokkal is foglalkozom, oktató vagyok. — Hogyan készül fel egy-egy versenyre? — Tulajdonképpen a nap minden percében lehet valami újat tanulni, ötletet szerezni. Például a legelső torta, amivel versenyt nyertem, marcipán barackvirág díszítéssel készült, aminek a mintáját egy virágvázán láttam. A versenyeken egymástól is sokat tanulunk. — Hogyan zajlott le a legutóbbi? — Két úgynevezett „napi készítmény” volt előírva, ami aprósüteményekTavaszra, nyárra készül a ruházati kereskedelem Az üzletekben már megjelentek a tavaszi, nyári holmik, a könnyű kabátok, kosztümök, öltönyök, sőt a fürdőruhák is. Az idei tavaszi és nyári szezonban 30—31 milliárd forint bevételre számítanak, folyóáron 4,5—5 százalékkal többre, mint tavaly. Ám ez mennyiségében az elmúlt évinél, mintegy 5 százalékkal kisebb forgalmat jelent. Várhatóan tovább folytatódik az elmúlt évek tendenciája: a lakosság a ruházkodáson igyekszik megspórolni egyéb, növekvő kiadásait. A hazai ipar —, amely a rendelkezésre álló árualap 80 százalékát adja — biztosítja az alapellátást, s bizonyos határok között a differenciált igények kielégítését is. Várhatóan továbbra sem lesz kellő meny- nyiségű különleges importból származó holmi. Az import csökkenésének ellensúlyozására a kereskedelem kooperációban készült márkás ruházati cikkekkel igyekszik bővíteni a választékot. Továbbra is kaphatók lesznek az üzletekben a külföldi licenc alapján itthon készült farmerek, fehérneműk, fürdőruhák, cipők, női és férfiruhák. Bővülnek a kooperációs kapcsolatok a fejlődő országokkal is, ahonnan elsősorban bőrárukat és bőrruházati cikkeket, valamint konfekcióárukat, főként női felsőruházati termékeket szerez be a kereskedelem. A ruházati választékot javítják a szaporodó márka- és mintaboltok, amelyeket az iparvállalatok önállóan, illetve a kereskedelemmel közösen tartanak fenn. A Belkereskedelmi Minisztérium szorgalmazza az olcsó árukat kínáló üzletek hálózatának bővítését. A közeljövőben pályázatot is hirdet a kereskedelmi vállalatok körében olyan üzletek nyitására, amelyekben olcsóbb alapanyagokból, nagyobb szériákban és kevéssé munkaigényes technológiával készült, alacsonyabb áron kapható divatos tér mékekhez is hozzájuthat nak a vevők. Törékeny „Nincs se helyünk, se személyzetünk a visszaváltásra — mondják mentegetőzve az üzletekben — és megvagyunk az üveggyár visszatérítése nélkül. Vagyis a kapott pénz nem elég ösztönző az üzletekben.” „S ha valaki vissza nem váltható üveget hoz?” „Az viszi a konténerbe, vagy a szemétbe.” Bizonyos kifejezésből bárki észreveheti, hogy a fenti párbeszéd nem a mi tájékunkról való: „mondják mentegetőzve az üzletekben.” Mentegetőzni nálunk nem szokás, csak közölni, hogy nem vesszük át. A fenti idézet egyébként a Népszabadság pár nappal ezelőtti számából való, a franciaországi üvegvisszaváltásról szóló cikkből. Egy nappal korábban a "Magyarországban lehetett olvasni erről a témáról, az Egyesült Államokból. Annak több államában törvényt hoztak az üvegvisszaváltásra, elsősorban a környezetszeny- nyezés csökkentése végett, Franciaországban leginkább anyagtakarékosság miatt. Ügy tűnik, mi sem úsz- szuk meg... Mármint a mi megyénk sem ússza meg az üvegvisszaváltási gor$dokat. Némely összezördülés persze mind ez idáig is előfordult, de korántsem oly mérvű, mint például a székesfővárosban főként a nyári hónapokban. (Egyesek szerint azért nem, mert itt nem volt soha annyi sör, mint ott.) Más üvegekről is szó van persze, más gondokról is, összetettebbekről, miként a fenti, külországi példák jelzik. Rendeletek nálunk is vannak, sajnálatos viszont, hogy ezeket a rendeleteket ki így, ki úgy értelmezi. A vásárlók legtöbbje úgy értelmezi (értelmezzük), hogy a magyar gyártmányú, szabvány üvegeket minden magyar boltban át kell venni. Mások úgy értelmezik (boltok), hogy csak azt veszik át, amit forgalmaznak ők maguk is. Friss példa. Miskolci szövetkezeti bolt (Úttörő- ház melletti) nem vette át a Pécsen gyártott pezsgő üvegét, a Békéscsabai Konzervgyár igen népszerű, kiváló gyümölcsitalos üvegét és ami különösen meglepő: nem vette át a szövetkezeti gyártmányú szeszes irtai üvegét sem. (Ugyanígy nem kellene átvennie a sörösüveget sem, hiszen a téli hónapokban itt nem árultak sört.) Nyilvánvaló, hogy mások, másünnen ugyancsak tudnának példákat hozni. Hallani egyébként in- nen-onnan arról is, hogy arra „jogosítvánnyal” rendelkező szervek időnként megvizsgálják az üvegvisszaváltás mikéntjét. Van például nálunjc is Állami Kereskedelmi Felügyelőség és vannak más szervek is, melyek jogosultak ellenőrzésre. Szakszervezetek, népi ellenőrök, vállalati belső ellenőrök, társadalmi ellenőrök stb. Érdemes lenne a vizsgálataik eredményét közzétenni... Mindahányunk okulására. Hadd olvassuk az ezekről szóló tudósításokat is, gyarapítjuk ismereteinket. A franciaországi, meg a tengerentúliak mellett. (priska) Hiányos sütemények Kismamák köszöntése
