Észak-Magyarország, 1987. március (43. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-07 / 56. szám
1987. március 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Csak röviden... KOSÁRLABDA. A Földes Ferenc Gimnázium II. kor- csoportos kosárlabdacsapata is lejátszotta selejtező mérkőzéseit a középiskolás országos bajnokságban. A mis_ kolci együttes az egri Szilágyi Gimnázium gárdáját győzte le hazai környezetben 83-31, idegen pályán pedig 58-31 arányban és ezzel bekerültek a legjobb nyolc közé. Mindkét találkozón egyenletes, jó teljesítményt Pázsitka, Németh I., Deák, Tyukodi és Erdélyi nyújtott. KÉZILABDA. Eredményesen állt helyt az országos edzőtáborozáson játékvezetőink közül a Rózsa László. Gyúró József duó, amely bekerült az A-csoportba sorolt 19 bírópáros közé, s így a tavasszal komoly feladatokat kapnak az NB I-es férfitalálkozókqn. A jégkorong OB l-ben Két fiatal és egy sokat tapasztalt játékos a diósgyőriektől: baloldalt Molnár, középen Oláh, jobbra Mida. Edzőjük szerint teljesítményüktől sok függ a tavaszi szezonban. Vendégjátékosaival „muzsikált" a Miskolci Kinizsi Amikor véget ért az első osztályú jégkorong-bajnokság, valamennyi érdekelt fél nagyot sóhajtott. A rájátszás heti négy-öt mérkőzése megviselte a szövetségi vezetőket, a játékvezetőket, a sportolókat, akárcsak • a közönséget, a hozzáértő érdeklődőket és a laikusokat egyaránt. A felsőházba jutottak (az 1—4. helyezetteket sorolták ide) erőltetett menete alaposan elhibázott lépés volt. Nézzünk egy konkrét példát. A Miskolci Kinizsi hétfőn .hazai pályán szerepelt, kedden vagy szerdán vendégségbe utazott, pénteken újra vendéglátói szerepet osztottak rá, vasárnap pedig az egészet kezdhette elölről. Azt senki nem gondolhatta komolyan, hogy egy magyar (akár fővárosi, akár vidéki) hokicsapat a véget nem érő fordulók közben j képes tisztességesen helytállni... Talán az Újpesti Dózsát kivéve ingadozó formát mutatott a Ferencváros és az Álba Volán, hogy a Kinizsiről ne is beszéljünk.. A kiírás, megálmodóit az a cél vezérelhette, hogy játéklehetőséget biztosítsanak az együttesek számára. Ez sikerült, de közben a pontvadászat elvesztette, vonzerejét, szakmai értékét. Az állandó „vándorlás” pénzügyi szempontból ugyancsak káros volt, kimerültek a kasszák, és végül a hétközi meccsek támadást, indítottak a munkafegyelem és a munkaidőalap védelmére hozott szigorú intézkedések ellen is. A Miskolci Kinizsi valóra váltotta tervét, elérte a negyedik helyet. Ehhez tulajdonképpen idegen toliakkal ékeskedve jutott hozzá. Néhány mérkőzéstől eltekintve, öt szlovák játékost küldtek harcba és szintén a miskolci színekben játszott hat újpesti sportoló is. A fél csapat tehát idegenlégiós volt, vendégként érkezett a megyeszékhely gárdájához. Ellátásuk nem két fillérbe került, a Kinizsi azonban „szerződtetésük” mellett döntött (ezt lehet bírálni és helyeselni egyaránt) és nagy kockázatot vállalt. Eltelt egy szezon, érdemes mérleget vonni. Ha az említettek nem jönnek Miskolcra, a Kinizsit ma alighanem mint utolsó helyezettet marasztaljuk el. De mivel itt voltak, az együttes általában lendületesen jégkorongozott, többnyire felvette a „kesztyűt”. Az olykor szép számú (600—800 fős) nézőseregük igényeit kielégítették és az sem utolsó szempont, hogy saját fiataljaik is tanultak, mert a szlovákoktól volt és lesz is mit ellesni. Hosszú távon az idei „út” mégsem járható. Képtelenség egy csapatot évekig idegenekkel életben tartani! Ezzel tisztában vannak a szakosztály vezetői, és már most eldöntötték: a fővárosi sportolók helyére ősztől saját tagjaikat vezénylik. Főszerephez jutnak a tehetséges miskolci ifik (Gőz, Verba, Juhász, Világi, Szentkúti és társaik), akik az idősebbekkel és a „vendégmunkásokkal” kiegészítve indulnak majd a csatába. Amit az egyik oldalon nyernek, azt viszont a másikon elvesztik. Az OB I-es együttes mellett már nem tudják az ifiket saját korosztályukba nevezni, úttörő hokisaik pedig még nem elég erősek ahhoz, hogy a két-négy évvel idősebbek mezőnyében helytálljanak. Marad tehát az első osztályú és az úttörőgárda, a tartalékok számára meg az OB II. A soron következő szezon kezdetéig jó néhány hónap van még. Várható, hogy a miskolci ifik alaposan megerősödnek, technikai és taktikai fegyvertáruk is gazdagodni fog. A nyári kazincbarcikai és kassai edzőtáborozás sokat jelenthet számukra. (Ha a Kinizsi és bázisszervei meg tudják tartani őket, bizonyos, hogy előbbre léphetnek a tabellán. Az értékmegőrzés — ez köztudott — drága mulatság, a sportolók a jobb lehetőségeket — a több pénzt, a kedvezőbb munkaalkalmakat — kutatják és Miskolc, valamint Borsod ilyen szempontból nem tartozik az éllovasok közé.) Az elmúlt hetekben mit csinált jól a Kinizsi? Védőmunkájukra — annak ellenére, hogy a rájátszás során rendre kikaptak — alapvető panasz nem lehetett. A szlovák sor játéktudásban és fizikailag is felvette a versenyt, a miskolci—újpesti ifik azonban érthetően alulmaradtak a riválisok felnőtt „fogataival” szemben. A mezőnyben, a harmadok közötti pozíciós játékban sem volt különösebb bajuk. Kudarcaikat gólképtelenségüknek „köszönhették”: legjobb helyzeteiket is sorra elpuskázták, kettős emberelőnyöket sem értékesítettek. Türelmetlenségük, szertelenségük rávilágított gyenge pontjukra. A kapuk előtti határozottsághoz. higgadtsághoz nélkülözhetetlen a rutin, az ötlet, a rögtönzőkészség. Nehezen „megtanulható” dolgok ezek, soksok gyakorlással viszont mindenképpen elérhető némi javulás. Jégkorongról lévén szó, takarékosan kell bánnunk a jelzőkkel. Az tény, hogy a Kinizsi reményteljes „gyerekekkel” rendelkezik; személyi és tárgyi feltételei a második műjégpálya átadásával ugrásszerűen javultak; ificsapata is letette névjegyét (harmadik helyezése dicséretes teljesítmény); arról nem is beszélve, hogy bázisszervei (a sporthatóság támogatásával) a nélkülözhetetlen anyagiakat (és az utazási eszközt) is a rendelkezésére bocsátották. A táblázaton feljebb kapaszkodni viszont csak igényesebb szakmai munkával, játékosaik nagyobb fokú megbecsülésével, a követelmények növelésével lehet. És az sem ártana, ha a vezetés saját portáján is seperne, mert a szakosztályban olyanok is tevékenykednek, akik emberileg nem alkalmasak arra, hogy másokat neveljenek. Kolodzey Tamás : A Kinizsi a pozíciós játékban felvette a versenyt ellenfeleivel, Tavaszi nyitány az NB Ií-ben S - \\ \\ í 5:? _ G\s' £ -?v - s\\ *•>.>•' ■ ;• |--’V 'G <l'l' f..Bizakodnak a borsodi csapatok Három hónapos csend után vasárnap délután ismét pályára lépnek a második vonalban szereplő labdarúgó-csapatok. A DVTK Salgótarjánban, az Ózdi Kohász hazai környezetben mutatkozik be. Pillanatnyilag mindkét gárda kényelmetlen helyzetben van, hiszen a táblázat végén, erősen veszélyeztetett pozícióban található. Felkészülésük azonban sikeresnek minősíthető, így jogos az a szurkolói igény, hogy kezdjék meg a felzárkózást. A rajt előtti pillanatokban kértük meg a szakvezetőket, adjanak tájékoztatást az előkészületekről, a változásokról, elképzeléseikről. „Valamennyien bizonyítani akarunk!” A rajtláz jelei egyelőre nem mutatkoznak Száger Györgyön. A DVTK vezető edzője nyugodtnak tűnik, csak akkor melegszik bele, amikor egy papíron magyarázni kezdi, milyen játékmódot követ majd együttese. — Pergessük vissza egy kicsit az időt! Tételezzük fel, hogy az elmúlt két hónap tapasztalatai a rendelkezésére álltak volna december végén. Ezek birtokában is igent mondana a diósgyőriek felkérésére? — Érdekes a felvetés, egyértelmű a válaszom is: természetesen! Korábban megfelelően informálódtam, tudtam, mit vállalok, tehát nem ugrottam bekötött szemmel a sötétbe. Az itteni vezetők kéréseimet méltányolták, megfelelően segítik munkámat, terveim változatlanok. A rendelkezésre álló labdarúgókról kevés biztatót mondtak informátoraim. Nos, kellemesen csalódtam. Meggyőződésem ugyanis, hogy ez az állomány potenciálisan nem erre a helyre való, csak rosszul nyúltak hozzá! — El tudott volna képzelni ideálisabb hazai kezdést is önmagának? — Nekem ez a feladat pillanatnyilag tökéletesen megfelel. Mód nyílik a bizonyításra, s ez kielégít. Való igaz, hogy NB EI-es csapat a Baja és a Szekszárd is, de egyik helyre sem mentem volna el. Számomra Diósgyőr jelentett megfelelő kapaszkodót. A középmezőnybeli tagságért ugyanis képtelen lennék áldozatot hozni. A kiscsapatoknál beérik a kiesés elkerülésével, a státusz meghosszabbításával. A DVTK-nál merészebbek a tervek, s ez így helyes. Ezekkel a hagyományokkal, ilyen múlttal képtelenség tartós második vonalbeli tagságra berendezkedni. — önben láthatóan feszül az ambíció. Elárulná, milyen típusú embernek ismeri Száger Györgyöt? — Olyannak, aki utál veszíteni. Bármiben hajlandó vagyok versenyre kelni, de ha esetleg elmarad a siker, az sokáig bosszant, nehezen tudom magam túltenni a kudarcon. Hasonló felfogású sportolókkal szeretek a leginkább együtt munkálkodni. Akik az első szóra megértik, mit és miért csinálunk, szükségtelen számukra az ismételgetés. Elárulom, hogy a közömbös típusokat sem tartom sokra ... Igenis, vallom, hogy egy vereség bántsa az embert, töprengjen, meditáljon rajta, győzelmek után pedig vesse szót az öröm az öltözőt! Ez a felfogás azonban csak akkor célravezető, ha nem kizárólag a vasárnapi mérkőzéseken feszül neki a feladatnak a labdarúgó, hanem az edzéseken is. — Feltételezem, hogy jó néhány tenni akaró, jobbításra kész futballistát fedezett fel Diósgyőrött. Kikkel van a leginkább azonos hullámhosszon? — Talán a fiatalokkal, közülük is Molnár emelkedik ki egy arasznyival. De Oláh Ferencnek sem kell kétszer elmondani, mi a teendője. Salgótarjánban Molnár mellett Mida is a legifjabb korosztályt képviseli a kezdőcsapatban, s kopogtat Farkas, meg Hanyecz is. — Mit érzett a hét elején megtartott ankéton a szurkolók részéről? — Várakozást, amely biztat, de mázsás súlyt is rak a vállaimra. Azt ugyanis nem garantálhatom, hogy nyílegyenes úton járunk majd. Korántsem biztos, hogy egy rakéta sebességével süvítünk előre, jöhetnek buktatók. Azt állítom: elindultunk, s bízom abban, hogy erőfeszítéseink kézzelfogható eredménnyel járnak. — Hány előkészületi mérkőzést játszottak? — Tizenötöt, ebből kilencet külföldi együttesek ellen. Ez azért jó, mert a csehszlovák, lengyel és jugoszláv felfogás elfér, a miénktől. Küzdelemre, harcra késztettek bennünket. Remélem, játékosaink sejtjeit is átjárta a felismerés, milyen harcmodor manapság a célravezető. — Látta első ellenfelüket? — Nem tudtam őket megnézni, de bőséges információ áll a rendelkezésemre, hogy megfelelően felkészíthessem csapatomat. Egyébként nem tulajdonítok különösebb jelentőséget az ellenfél túlzásba vitt feltérképezésének. Természetesen ismerni kell a mindenkori ve- télytársat, de mi a saját játékunkat akarjuk játszani! Azt hirdetem: ne legyünk kaméleonok. Védjük ki az ellenfél kritikus időszakát, de a találkozó jelentős részében mi szabjuk meg a játék menetét. Lélektanilag roppant fontos ugyanis, hogy egy sportoló azt érezze: ő diktál, tőle függ az események alakítása. — Hogyan áll az együttes önbizalom dolgában? — Mesélték, volt idő, amikor remegő lábakkal érkeztek az ellenfelek Diósgyőrbe. Manapság más az alapképlet. Lényeges a pszichikai ráhatás, de jómagam inkább azt az elvet vallom, hogy megfelelő felkészülés után pontosan ismerje mindenki a feladatát a pályán. Merem remélni, .hogy amit elmondok nekik, az megfelelő alapot jelent. A többit aztán nekik kell hozzátenni, nálam bátran szárnyalhat az improvizációs készségük. A szakvezető azt sem titkolja: egy ponttal beérné Salgótarjánban. Ezt várhatóan a következő összetételű együttes kísérli meg kiharcolni: Hagy — Szlovák, Szűcs, Mida, Szemere — Oláh, Molnár, Kölln, Fiikő — Balogh, Thury. Doros László „Jobbak vagyunk, mint ősszel” Az Ózdi Kohász legénysége hazai környezetben kezdi a tavaszi idényt, ellenfele a Nyíregyháza gárdája lesz. — Felkészülésünk alapját az erőgyűjtés képezte — mondta Bánkúti László vezető edző. — A program fizikai részét elvégeztük, de technikailag tapasztalható kis lemaradás. — A változások nem kerülték el az ÖKSE háza táját. Milyen benyomásokat szerzett az új fiúkról? — Jelenleg 24 labdarúgóból válogathatok, így nagy a harc a csapatba kerülésért. Komoly sérültünk nincs. Nagy Gábor egyértelműen erősítést jelent, helye van a kezdő tizenegyben. Jegesi hosszabb ideig bajlódott sérüléssel, vele kapcsolatban még nem látok tisztán. A leszerelés után visszatért Farkas Simon játéka fantáziadús, hamarabb lehet helye az együttesben, mint Simkó Attilának. — Kialakult-e már a kezdőcsapat? — Igen, egy-két poszt betöltésén töprengek mindösz- sze. Kapusaink közül sajnos Erdős sérült, így Fekete .szerepeltetése kerül előtérbe. A védelem adott. Kertész lába azonban az utóbbi napokban rakoncátlankodott. Remélem, vállalhatja a nyitányon való szereplést. A középpályán a jobb oldal kiadó, négyen (Osváth. Kovács, Homonnai, Havelant) pályáznak eséllyel. A támadók helye is biztosnak tűnik. Ezek ismeretében a kezdőcsapat a következő lehet: Fekete — Tokár, Kertész, Králik, Stanev — Kovács (Osváth), Farkas B., Bém — Utassy, Nagy G., Dudás. A kispadra Balázs, Havelant, Homonnai, Jegesi és Kovács vágj' Osváth kerül, de készenlétben áll Paulovics, Fodor, Szilágyi is. — Bentmarad-e az Ózdi Kohász a második vonalban^ — Mindenképpen! A csapat jobb, mint az ősszel volt, 20—21 pont megszerzését tervezzük. Valamennyien nagyon akarjuk a sikert. (Hanyiszkó)
